PRÉDIKÁTOR KÖNYVE
Salamon alapvető felismerésre jut megoldáskeresésének ebben a szakaszában: elfogadja Isten létezését.
Sok emebrnek ma szintén Isten puszta létezésének gondolatával kell legelőször szóba állnia, boldogulása érdekében.
"Mert kicsoda ehetne és élhetne gyönyörűsére rajtam kívül? Mert az embernek, aki jó az Ő szemi előtt, adott Isten bölcsességet, tudományt és örömöt, a bűnösnek pedig adott fogalalosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, aki jó az Isten előtt. Ez a hiábavalóság és az elmének gyötrelme! Mindennek rendelt idje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. ... Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. ... Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni, és az Isten ezt a végre műveli, hogy az Ő orcáját rettegjék. Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt..."
Prédikátor 2,26-,1, 10, 14-15.
Salamon a keresés szakaszában eszmél rá, hogy az ember minden tekintetben, még élete legelemibb feltételei terén is függő helyzetben van, mégpedig Istentől függő helyzetben.
OLVASMÁNY :
http://www.kerak.hu/kiadvanyok/btan07_01.pdf