Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)
1. Mi az, amit világosságnak nevezünk a mindennapi életünkben, illetve a Bibliában?
Fizikai értelemben a látás képességét lehetővé tevő fényt nevezzük világosságnak.
Szellemi értelemben az összefüggések meglátásának képességét, és az azt elősegítő körülményt nevezzük világosságnak.
Ilyen értelemben mondjuk “világos”-nak azt a beszédet vagy magyarázatot, amit könnyen át tudunk tekinteni és meg tudunk érteni.
Lelki értelemben viszont Isten személye jelenti ezt a világosságot számunkra (Jn 8:12, Jel 21:5, 1 Jn 1:5/b).
Szimbolikus értelemben pedig az élet kifejezője, hiszen csak ott van élet, ahol világosság is van (Jn 1:4).
Ezért megszületni annyit jelent, hogy meglátni a napvilágot (Jób 3:16/b).
2. Honnan származik a világosság, és mi a jelentősége?
A Teremtő Isten első cselekedete az volt, hogy világosságot teremtett a Föld felszínén (1 Móz 1:3).
Mivel Isten maga a világosság, ezért minden világosságnak is Ő a forrása.
Istennel a világosság fogalmát kapcsolja össze legtöbbször a Biblia (1 Tim 6:16, Zsolt 104:2).
Amikor tehát világosságban van valaki a Biblia szerinti értelemben, akkor az Istennel való közösségben van.
Mert ezt az embert Isten kihívta “a sötétségből az Ő csodálatos világosságára” (1 Pét 2:9).
A sötétségben lévő ember pedig Istentől elszakadva él, a Belőle áradó világosságon kívül.
Eredendően minden ember ebbe a sötétségbe születik bele, de amikor Isten ki akarja hívni onnan, akkor önként is a sötétségben maradást lehet választani.
A világosságnak teljesen más a természete és a rendeltetése, mint a sötétnek.
A sötét betakarni, elfedni és elrejteni akar mindent.
A világosság viszont felfedni akar és láthatóvá tenni mindent.
3. Milyen az emberek viszonyulása a világossághoz?
Amíg előnyük származik belőle, addig élvezik és örülnek neki, azon túl azonban “inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot” (Jn 3:19).
“Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek” (Jn 3:20).
“Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek” (Jn 3:21).
Mivel a világosságnak önmagában is ébresztő hatása van, ezért ilyen vonatkozásban is megoszlik az emberek reakciója.
Akik tovább is aludni szeretnének, azok igyekeznek kizárni a világosságot a közvetlen környezetükből.
1. Mit jelent Jézusnak az a kijelentése, hogy “ti vagytok a világ világossága”?
Az emberek eredendően Istentől elszakadva élnek, tehát a világosságon kívül, azaz sötétségben, ezért “sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket” (Ésa 60:2).
Jézusnak ez a kijelentése arra utal, hogy a tanítványaira egy világszéles missziót bízott.
“A népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a Föld végéig terjedjen”(Ésa 49:6/b).
“Amint a Nap megkezdi útját, hogy az éjszaka árnyait tovaűzze, a világot új életre ébressze, hasonlóképpen kell Krisztus követőinek is küldetésüket teljesíteniük: mennyei világosságot kell árasztaniuk mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek” (GHB 42,1).
A világosság nem tesz különbséget ember és ember között, csak természetesen jelen van mindenhol, megvilágosítva mindent.
2. Hogyan és milyen módon lehetünk a világ világosságaivá?
Mivel a világ világossága elsősorban Jézus, ezért nekünk önmagunkban nincsen világosságunk.
“Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a Nap nélküli Hold: egyetlen fénysugarunk sincs a világ számára” (GHB 44,2.).
“Ha azonban az igazság Napja felé fordulunk és Krisztussal összeköttetésben élünk, akkor egész lelkünk megvilágosodik isteni jelenlétének fényétől” (GHB 44,2).
Nekünk nemcsak világosságban kell járnunk, hanem világossággá kell lennünk mások számára.
A sötétségben lévők számára kell fényt biztosítanunk a tisztán látásuk érdekében
“Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává” (GHB 44,1).
“Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket” (Mt 5:16).
“Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok a világon” (Fil 2:15).
“Ha az emberi természet az istenivel egyesül, ez nem maradhat hatástalan. Krisztus minden egyes tanítványa a Mennynek eszköze, hogy az embereknek Istent kinyilatkoztassa” (GHB 44,3).
Az emberinek az istenivel egyesülni kell ahhoz, hogy a világ világosságaivá lehessünk.
3. Ha Jézussal élő közösségben élünk, el tudjuk-e rejteni magunkban a Belőle áradó fény visszatükröződését?
Ha Jézus Krisztus a szívünkben él, akkor lehetetlen elrejtenünk jelenlétének kisugárzó fényét, bár ezt senki sem tudatosan teszi.
Ha ég a hitünk lámpása, akkor azt nem tudjuk elrejteni, a Jézusba vetett hitünkről beszélni fogunk az embereknek (Róm 10:8).
“Erről beszélj, ezért imádkozz, erről énekelj, hirdesd dicsőségének üzenetét” (GHB 48,2).
“A golgotai kereszt álljon fenséges fényében minden ember előtt” (GHB 48,1).
Ha viszont nem árasztunk világosságot magunk körül, annak csak egyetlen oka lehet, nem vagyunk összeköttetésben a világosság forrásával, Jézussal.
“Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd te is a világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez majd tündöklő nyomot hagy a Menny felé, hogy mások előtt megvilágosítsa az utat” (Test 3. 464,2).
4. Amikor a világ világossága vagyunk, akkor ez már a hívő élet célba érkezését jelenti, vagy még ekkor is szükség van továbbhaladásra?
Az apostolok úgy beszélnek erről az állapotról, hogy ez egy állandóan továbbhaladó körülményt jelent, ahol nincs megállás, mert ahol élet van, ott mozgás van (Róm 8:14, 1 Jn 1:7).
“Mert az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld 4:18).