Megelevenítő lélek

Ezékielnek, a babilóniai fogságban sínylődő zsidóság nagy prófétájának felséges látomása van leírva az előbb felolvasott igerészben. Meggyőződik róla, hogy Isten valóban nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene, az Ő Lelke megelevenítő Lélek, életadó Lélek. Ahol Isten Lelke végigzúg, ott élet támad még a legrettenetesebb halálból is. Isten Szentlelkének az a titokzatos munkája, amit bent az emberi szívben, a lélek rejtett világában végez, mindig az, hogy életet ad, megelevenít. Ezt teszi a hitetlennel is, és ezt teszi a hívővel is. A Lélek által való megelevenítésnek két egymásután következő mozzanata van. A megelevenítő Lélek áradásának ezt a kettős mozzanatát nagyon jól láthatjuk itt, Ezékiel látomásában.

I.

A megelevenedés első mozzanata az, hogy Isten Szentlelke a hitetlen ember szívében élő hitet támaszt. Szomorú látvány tárul először a próféta elé: nagy völgy, tele csontokkal. Valamikor délceg katonák voltak, most egy halott hadsereg. Régen halott már. Nemcsak hogy elszállt belőlük a lélek, hanem már a hús is leoszlott a csontokról, a száradt csontok szétestek, már azt se lehet megállapítani, mely csontok tartoztak össze valamikor.

Rettentő temető az egész völgy, ahol minden a halál reménytelen uralmát hirdeti. És amikor szinte elszörnyülködik a próféta a látottakon, ezt mondja Isten a prófétának: “És monda nékem: Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza.” Ez37,11. - Nem túlzás ez? Hiszen nyomorult dolog a fogság, amiben sínylődik egy nép, de egyenesen megszáradt csontokhoz, szétesett tetemekhez hasonlítani őket talán mégis túlzás.

Nos, Isten Igéjében semmi sincs eltúlozva. Amikor a tetemekre mutatva ezt mondja az Úr: ezek vagytok ti, Izráel háza, - akkor ezzel azt a nagyon szomorú valóságot fejezi ki, hogy az Istentől elfordult nép vagy ember ilyen reménytelenül halott lelkileg. Más szóval mondva: élő hit nélkül minden lélek ilyen halott.
Nehéz azt elképzelni élő embernek, hogy lelkileg olyan halott lehet, mint azok a tetemek. Isten Igéje pedig nagyon gyakran mondja ezt:

“Az a neved, hogy élsz, és halott vagy” Jel3,20, vagyis élsz testileg, de halott vagy lelkileg. A hitetlenség a halál állapota, a hitetlen ember lelkileg halott, és a hitetlen éppen úgy nem tud a maga erejéből hívővé lenni, mint ahogyan azok a tetemek sem tudnak önmaguktól megelevenedni.

Sokszor szoktunk ilyet mondani, hogy ez vagy az a gyülekezet halott gyülekezet, a másik meg élő. Nemcsak jelképes kifejezés ez, hanem nagyon is valóságos. Néha egy egész gyülekezet is lehet halott lelkileg, ami azt jelenti, hogy nincsenek benne élő hitre jutott, újjászületett, megtért lelkek.

Különös történetet olvastam a minap egy amerikai lelkipásztorról, aki egy ilyen teljesen halott gyülekezetbe került pásztornak. Amikor első prédikációját akarta megtartani a templomban, üres volt a templom. Amikor házanként fölkereste gyülekezete tagjait, mindenütt a teljes közönybe ütközött. Ez a lelkész végső elkeseredésében és kétségbeesésében arra a különös gondolatra jutott, hogy az újságban egy halálesetről szóló híradást tesz közé. Ebben a híradásban nyíltan bejelentette gyülekezete halálát és meghívta az egyháztagokat a kővetkező vasárnapon a templomban tartandó temetési szertartásra. A szenzációs hírre a következő vasárnap zsúfolásig megtelt a templom. Elől, a padsorok előtt egy koporsó volt felravatalozva, és a lelkész felhívta a gyülekezetet, hogy sorban vonuljanak végig mindnyájan a ravatal mellett, és egy a koporsóba vetett pillantással búcsúzzanak el a halott gyülekezettől.

Mindenki nagy feszültséggel várta, mi módon ábrázolhatta vajon ki a lelkész a koporsóban a halott gyülekezetet, de akkor csodálkoztak el igazán és sütötték le a szemüket, amikor semmi egyebet nem láttak a koporsóban, mint egy tükröt, és benne önmagukat. - Nagy ébredés lett e különös szertartás eredménye.

Nem tudom, hogy itt most közöttünk személy szerint ki a halott és ki az élő, csak azt tudom, hogy itt is vannak halottak és vannak élők. És azt is tudom az Igéből, hogy mindenki halott, aki csak egyszer született, tehát aki csak megszületett, földi szülőktől, testileg, ha akármennyi buzgóság van is benne egyébként, ha akármennyit imádkozik is naponként, ha akármilyen vallásos is. Halott a lelke, halott az imádsága, halott a buzgósága, halott a zsoltáréneke, még a hite is halott, - mert ilyen is van: halott hit. Ahhoz, hogy mindez megelevenedjék, élővé váljék, újonnan kell születnie a Szentlélektől. Ahogyan Jézus mondta Nikodémusnak: Szükség néktek újonnan születnetek, mert ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Istennek országába Jn3,3-7. - Nem a mi buzgóságunk emel ki bennünket a halál állapotából, nem a szenvedésünk, nem a jó cselekedeteink, nem az imádságunk, még csak a hitünk sem, hanem egyedül az Isten Szentlelkének a megelevenítő ereje.

Nézzük csak, hogyan történt a szétszórt tetemek összerendeződése? Így szólt az Úr: “Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” (Ezék37,4. v.). Tehát az Úr beszédének a meghallása által történt a csoda. Ma is akkor elevenedik meg egy halott lélek, amikor Isten Szentlelke meghallatja vele az Úr beszédét, az Úr ama kegyelmes beszédét, hogy megbocsáttattak minden bűneid Jézus Krisztus vére árán. Azt, hogy úgy szeretett az Isten, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érted, hogy el ne vessz, hanem örök életed legyen. Jn3,16

Én is akkor elevenedtem meg, amikor egyszer a szívemmel hallottam meg azt, amit azelőtt a fülemmel már olyan sokszor hallottam, hogy Jézus Krisztus meghalt értem is. Attól kezdve élek én is lelkileg. Attól kezdve tudom, hogy átmentem a halálból az életre. És ez nem tőlem van, nem az én érdemem, nem én csináltam vagy erőlködtem ki magamból: Isten győzött meg róla az Ő Szentlelke által, hogy Jézus az én Megváltóm, halála az én bűnöm ára, feltámadása az én megigazulásom és örök életem biztosítéka.

Ezt teszi a Szentlélek. Vagyis: a halottat élővé teszi, a hitetlent hívővé, a halott hitet élő hitté, a halott imádságot élő imádsággá, a halott szolgálatot és buzgóságot élő szolgálattá, a zsoltáréneklést valóban Istent dicsőítő hódolattá, a Biblia holt betűjét élő Igévé... Maga sem tudja a halott lélek, hogyan történt, mint történt, csak azt tapasztalja, hogy ami az előbb még halott szertartás volt, élettelen begyakorlottság volt, az most megújult, megelevenedett, valódivá, igazzá vált - csak úgy “magától” megújult minden, újjászületett az egész ember.

II.

Mindez még csak a Lélek megelevenítő munkájának az első mozzanata, amit kell hogy kövessen a második mozzanat. Igénkben így van leírva ez a kettős mozzanat:

1.) Első mozzanat: “És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem.

És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök” Ez37,7-8

2. ) Második mozzanat: “És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.” Ez37,9-10

Tehát a Lélek munkájának második mozzanataként nemcsak megelevenedik a halott sereg, hanem harcra kész hadsereggé válik, küzdőképes, csatasorba felfejlődő fegyveresek csapata lesz belőle. Vagyis Isten Szentlelke nemcsak hívővé teszi a hitetlent (ez csak az első mozzanat, ahol semmiképpen nem szabad megállni egyetlen hitre jutott embernek sem), hanem a hívőt megerősíti, felfegyverzi, küzdőképessé teszi, csatasorba állítja országa terjesztésében, bűn elleni harcában, győzelmei kivívásában felhasználja.

“Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” - mondja az Úr Jézus a tanítványainak pünkösd előtt ApCsel1,8

Az apostolok életében nagyon jól látszik a Lélek munkájának ez a kettős mozzanata. Például Péter apostol életében. A Lélek megvilágosító ereje által vallotta Jézust Isten Fiának, Krisztusnak. Ez volt szinte Péter élő hitre jutásának és újjászületésének a látható bizonysága, - és mégis ez az újjászületett, ez a hívő, ez a megtért Péter pünkösdkor kap a Lélek által olyan erőt, hogy szavára háromezren térnek meg, keze érintésére betegek gyógyulnak meg. - Vagyis Péter, a tanítvány, pünkösdkor válik Péter apostollá, Jézus harcosává hatalmas erejű tanújává.

A Lélek munkájának első mozzanata nekem is ez: élő valósággá teszi számomra Jézus Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót. A második mozzanat pedig az, hogy valósággá teszi bennem Jézus Krisztust. Élő hitre jutok, amikor megismerem és elfogadom, hogy érettem, miattam és helyettem halt meg Krisztus, de a Szentlélek többet akar ennél munkálni, azt akarja, hogy az érettem, miattam és helyettem meghalt Krisztus éljen bennem, és munkálkodjék általam.

Talán Hollandiában történt egy heves bombatámadás után, hogy az egyik városkában a lakosság tisztogatta el a törmelékeket az erősen megsérült római katolikus kápolnából is. Ledőlt az oltárról és darabokra tört a márvány Krisztus-szobor is. Összeszedték a darabokat, szépen összeállították és visszahelyezték a talapzatra. Szinte szebb lett a szobor, mint volt, csak a két kezét nem találták meg a törmelékek között. Ekkor odaírták a kéz nélküli Megváltó szobrának a talapzatára ezeket a szavakat: “Már csak a ti kezeitek maradtak nekem!”

Dogmatikailag talán lehetne hibát találni ebben, mégis nagy igazság fejeződik ki benne. Az, hogy Jézus Krisztus itt a földön azokkal a kezekkel nyújt segítséget (például kenyeret az éhezőnek, vizet a szomjazónak), amiket a benne hívők bocsátanak neki rendelkezésére.

Azzal a szájjal szól, hív, áld, fedd vagy vigasztal, amit egy tanítványa szentelt oda Neki, azzal a szívvel érez részvétet, örömet és sugároz szeretetet, amit hálából a bűnbocsánatért Neki áldozott valaki. Azzal a pénzzel szolgálja az Isten dicsőségét, amit Reá bízott valaki. Így eleveníti meg a Szentlélek Krisztust a hívő emberben. Ehhez vesztek erőt, ti hívők, minekutána a Szentlélek eljön reátok. Mihez veszünk erőt a Lélek által? Ahhoz, amire a magunk erejéből nem telik. A szeretethez, az örömhöz, a békességhez, a türelemhez, a szelídséghez, a bizonyságtételhez, a bűn feletti küzdelemhez, a szenvedések elviseléséhez - az Isten országa terjedéséért munkálkodó keresztyén élethez.

A keresztyén élet minden erőtelensége a Szentlélek hiányából ered. Nem azért gyümölcstelen a hívő ember élete, nem azért van tele vereséggel és bukással, mert hiányzik valami rendkívüli képesség vagy alkalmasság belőlük, hanem azért, mert nem kaptak hozzá erőt a Szentlélek kitöltetése által. Minden hívő ember életében éppen olyan személyes tapasztalattá kell hogy váljék a pünkösd, mint amilyen volt a nagypéntek és a húsvét. Sajnos olyan ritkán jutunk el nagypéntektől pünkösdig, a megváltás boldog elfogadásától a Szentlélekkel való megtelítődésig. Pedig azért van a hívők életében is a pusztai vándorlás minden kacskaringója, fáradsága, bukása és gyümölcstelensége.

Ezékiel nagy vigasztaló üzenete az volt: “És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek” Ez37,14. Az ősi prófécia valóra vált. A Szentlélek már kitöltetett a földre, itt van, jelen van, adta az Isten. De hát miként kerülhet valaki a Lélek hatása alá? Hogyan is történt a csoda a prófétai látomásban? Az Úr azt mondta Ezékielnek: “Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” Ez37,4. És a próféta prófétált, amint parancsolta az Úr neki. És ezenközben megindultak a csontok. Azután imádkozott a próféta: “A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!” Ez37,9

És az imádságra feleletként megindult a Lélek, és így éledtek meg a holtak. Tehát Isten Igéjére és az alázatos imádságra jelent meg és kezdett működni a Lélek. Így van ez mindig: ahol valaki hallgatja Isten Igéjét, és imádkozva kéri a Lélek jövetelét, ott ma is megjelenik a Szentlélek és újjáteremt mindent. Isten az Ő Igéjében közli velünk Szentlelkét, a Lélek pedig az imádság által lélegzi Isten Lelkét. Ezért nem nélkülözhetjük soha az Igét és az imádságot. Ímé én hirdetem az Igét: “adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, ... ezt mondja az Úr Isten” (Ezék37,14. v.). Hogy megéledjetek ti hitetlenek és hívők.

forrás:

Dr. Joó Sándor írása

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat