Eféz. 6.10-18: "Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az úrban, és az ő hatalmas erejében.öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,és felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért..."

Pál apostol több alkalommal is használta a katona, a harcos képét a kersztényekre, pl. 2 Kor. 10.3-6-ban, ahol ezt írja: "Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; és készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek." Azután Timóteust is "jó vitézhez" jó katonához hasonlítja: "Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. (2 Tim. 2.3-5)

A mai napon pedig a harcos, a katona fegyverzetét tekintenénk át Pál apostol tanítása alapján, úgy, hogy a kortörténeti tanulságokat is szemügyre vesszük.

Pál apostol ezt írta: legyetek erősek az úrban és az Ő hatalmas (szilárd, ellenálló) erejében, hatalmában - tehát nem a magunkéban! A mi erőnk nem sokat érne a "ez élet sötétségének világhatalmai" ellen, hogyan is küzdhetnénk önmagunkban a nálunk a magasbbrendű lények, az angyalok ellen, még ha bukott angyalok is? Az örödg minden ravaszságával, minden fondorlatával szemben megállhatunk, ha viseljük a fegyverzetet - de az Úr erejében!

"Vegyétek fel az Istennek minden fegyverét!" érdekes, hogy Pál apostol hányszor használja itt a minden szót: az ördög minden ravaszságával szemben "vegyétek fel az Istennek minden fegyverét!", "hogy mindeneket elvégezvén megállhassatok", "minden imádsággal", "minden időben". Nem lehet félig-meddig vívni a harcot, nem lehet, hogy egy-két dologban felveszem a harcot, a többi marad ugyanolyan mint korábban - egy-két dologban Isten szerint próbálok járni, a többiben pedig a magam gondolatai, elképzelései szerint. Ez a harc mindenre kiterjed - ha nem, akkor kudarcra van ítélve.

Amivel kezdeni kell: "álljatok hát elő"

A Római Birodalomban hivatásos hadsereg volt - a leendő katonának jelentkeznie kellett a szolgálatra. S a felhívás nekünk is szól: Krisztust akarod szolgálni? Hát akkor állj elő... (Előállni: szilárdan, erősen megállni.) Szilárdan, erősen el kell szánnunk magunkat a szolgálatra, odaszánni magunkat Istennek - ennek az egyetlen elfogadható alapja csak az Isten megmentő szeretete iránti hála lehet. Érdekből vagy bármi más indítékból nem lehet Istennek szolgálni. S mivel szolgáljunk? A saját fegyvereinkkel, vagy az Istenéivel? A barbár seregeknél az volt a szokás, hogy a kard otthon lógott a szögön, ami korábban az apáé, nagyapáé volt, aztán ha menni kellett, akkor felkaptak a lóra, és hajrá! üsd-vágd, nem apád...

A római katona viszont nem otthonról hozta a felszerelését, hanem a hadseregtől kapta, ami akkoriban teljesen egyedülálló dolog volt. Állj elő, és megkapod, vedd fel a felszerelésedet. A római seregben elsőrendűen fontos volt a jó képzés, közösségi harcra kiképzett katonák voltak.

A felszerelés első darabja az öv, a cingulum

A felszerelés első darabja az Igazlelkűség (aléteia) öve. Ez a szó a következő jelensésekkel bír: Igazság, igazmondás, őszinteség, egyenesség valóság. Az öv tartott mindent, ez volt a felszerelés központi eleme. Csak az kapcsolhat magához fegyvereket, akinek a lelkében rendet teremtett az Isten. Ennek az igazlelkűségnek a jelentését nem könnyű egy fogalommal meghatározni. Körülírva azt jelenti, hogy az életünket egészen más irányba fordította Isten. Azt az életet, amely eddig csak rejtőzés és hazugság, önigazolás, magyarázkodás volt, most már egy más vágányra állítja. Igazlelkűség - ez nekem azt mondja, hogy az ilyen ember nyílt és nem ámítja sem magát, se a környezetét.

Érdekes, hogy abban a korban csak a férfiak használtak övet. Ám Pálnak ez a felszólítása a nőkhöz is szól, ugyanúgy, mint a korinthusi levélben (1 Kor. 16.13-14): "Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"  Ma már általában csak a gyilkolás ugrik be nekünk a "katona" szóról, pedig eszünkbe juthatna más is... Például azok az erények, amivel egy férfinek, katonának rendelkeznie kell(ene): állhatatosság, kitartás, hűség, egyenesség, engedelmesség... Ha ez az alapállás nincs meg, nincs, ami tartsa a többirészét a felszerelésnek. A római katonák vastag gyapjútunikát viselte, ami a térd alá ért, ezt tűrték bele az övbe, így csak combközépig ért. Ha nem volt öv, a katona nem is tudott járni.

Következő darab: az igazság (dikaioszüné) mellvasa

Bizonyára láttunk már történelmi filmekben római császárokat fényes vasban - a katonáké nem ilyen volt akkoriban, de még csak nem is az a szegmentált lemezes páncél, amit ugyancsak általában ismerünk. A mellvas az láncing volt valójában. A lemezes páncél kényelmetlen volt, a birodalom vége felé használták inkább. A láncing rásimult a viselőjére, felvette a katona alakját. Ami megvéd engem az az igazság, az igaz voltom. Hogyan vehetem ezt fel?

A mellvas, a páncél, az igazság páncélja. Mi a különbség igazlelkűség és igazság között? Az igazlelkűség beállítottságot jelent; az igazság pedig azt, hogy nincs semmi a rovásomon. Honnan szerezzük be ezt az igazságot? Hogyan igazulhatok meg Isten előtt? Valamiben benne vagyok, ami megvéd, az igazságban - a Biblia gyakran használja azt a kifejezést, hogy Krisztusban lenni, legalább tízszer annyiszor, mint azt, hogy Krisztus bennünk van. A mellvas védte a szívet, az életet - a szív a bibliában az ember teljes belső világát jelenti. A mellvas Krisztus igazsága, amit megkapok tőle ingyen, ajándékképpen, amikor megvallom a bűneimet. S ha megvallottam, ha a kapcsolatomat rendeztem Istennel, akkor igaz vagyok az Úr előtt. Ellen White az életszentségként értelmezi ezt, más fogalmat használva: "Mint választottak, hűségesek és igazak állnak meg az Úr előtt mindazok, akik felöltötték Krisztus igazságának palástját. Sátánnak nincs ereje kiragadni őket a Megváltó kezéből. Krisztus nem engedi, hogy az ellenség hatalmába kerüljön akár csak egyetlen ember is, aki bűnbánattal és hittel kérte védelmét" - (Ellen G. White: God's Amazing Grace, 31. old., idézi: 7/a kötet, 200. oldal).

Külön érdekesség, hogy a felszerelés egységes volt, mindenki egyforma méretű láncinget kapott, de a katonák nem voltak egyformák, ezért ezt az inget méretre kellett "szabni", amiben a raj (6 fő) segített az újoncnak, nehéz munka volt, különleges speciális szerszámmal. Ahhoz tehát, hogy felöltsük Krisztus igazságát, bizony egymás segítségére is szükség van, Pál így buzdította a kolossébelieket: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az úrnak" (Kol. 3.16).

A következő felszerelési tárgy a saru, a caliga.

Láttunk filmekben ilyet is: talp és bőrszíjak. Igen, de a filmeken a "hétköznapi" sarukat látjuk, a katonai lábbeli más volt. 2 cm vastag bőrtalpa volt, ebből ujjnyi vastag rövid vasszögek álltak ki belőle, hasonló volt a mai stoplis futballcipőkhöz. Szilárdan meg tudott állni, aki ilyet használt. Volt egy ilyen mondás is, hogy ahová a római bakancs lép, ott kő kövön nem marad. A katona nem magától megy valahová, hanem úgy küldik. Ahová pedig a rómaiak mentek, onnan nem jöttek vissza. A Birodalom bukásáig nem volt olyan, hogy valahonnan kiverték volna őket, ahová egyszer bementek. Tanulság ez is számunkra, hogy ha a keresztényeket Jézus valahová küldi, ott minden nek meg kellene változnia. De nem erőszakkal kell változást elérni, hiszen a békesség evangéliumát kell hirdetni! Nem arról van szó, hogy a szöges bakanccsal majd jól megtapossuk a pogányokat! "Ha szeretet nincs énbennem..." - mondja Pál, "semmi vagyok". A béke jelenti a bűn és az én feletti győzelem eredményeként fellépő nyugalmat, tehát az Istennel elnyert békességet is jelenti. Ez a szó a kapcsolatra vonatkozik - az Isten és az ember közötti békesség kapcsolatára (Róm 5:1), valamint az emberek, különösen a hívők közösségében lévő bizalomra és békességre. Isten tehát azt várja a keresztényektől, hogy mindig a békességet munkálják (2Tim 2:22; 1Pt 3:11). Kereszténységünk forog veszélyben, és kitesszük magunkat Sátán kísértéseinek, ha elidegenedünk akár Istentől, akár a többi embertől.

A hit pajzsa, a scutum

Általában a csaknem embernagyságú, íves, négyszögletű pajzsot használták, ami hosszában és keresztben összeragasztott farostokból állt. Nagyon szilárd, rugalmas, de ugyanakkor könnyű volt, nagyjából kilenc kilót nyomott, fémből egy hasonló huszonöt kiló lett volna legalább, egyszerűen nem lehetett volna vinni. Egy dudor volt a közepén, erről majd később. Külsejét bivalybőr fedte, ezért lehetett kioltani vele a tüzes nyilakat, t.i. a bőrt nem lehet felgyújtani.

A hit pajzsa: "A megmentő hit egyezség: akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az őszinte hit, élet. Az élő hit az életerő növekedését jelenti, odaadó bizalmat, mely által a lélek győzedelmes hatalommá válik" - (Ellen G. White: Jézus élete, 286. old.) Ez tehát egy bőrrel bevont pajzs volt. Milyen ruhákat készített Isten ádámnak és évának, milyen ruhának kellett megvédenie őket? Bőrruhákat kaptak, amit maga Isten készített nekik. Emlékezzünk arra is, hogy a bárány mellett tulkot is áldoztak Istennek az ószövetségi áldozati rendszerben. Hát akkor milyen hitpajzzsal lehet a tüzes nyilakat megoltani? Hiszek Krisztusban, aki meghalt értem, az ő áldozata által nem a magamé vagyok, és nem teszem azt, amit a természetem szerint akarnék. Krisztus fogja fel a tüzes nyilakat, nekem őmögé kell bújnom. Ő már győzött, és ez a győzelem az enyém lehet.

Ugyanakkor a pajzs nem csak védelmi, hanem támadó eszköz is volt. Akinek egyszer az arcába nyomtak egy ilyet, többet nem kért belőle. A pajzs közepén levő dudorral bevittek egy ütést az ellenségnek, és jöhetett a rövid kard...

A hit pajzsa természetszerűleg jelenti az a hitet, amit Krisztus is gyakorololt, amiben példát adott nekünk, s amit Őáltala nekünk is gyakorolnunk kell. Ennek néhány jellemzőjét sorolnám fel:

Jézus bizalma tökéletes volt a mennyei Atya iránt.

Jézusról ezt a jellemzést adja Péter apostol: "Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre" (I. Pt. 2:22-23). Ugyanezt a lelki magatartást kívánja Isten látni a hívők életében is. : "Magatokért ne szolgáltassatok igazságot szerelmeseim, ... enyém az igazságszolgáltatás, én megfizetek, ezt mondja az úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Rm. 12:19-21 - pontosított fordítás szerint)Ne az "énünk" nyilvánuljon meg, még az igazság érdekében sem, hanem higgyünk abban, hogy az Atya és Krisztus igazságot fog szolgáltatni. Ne akarjam a saját igazságomat érvényesíteni, hanem engedjem azt, hogy Isten igazsága nyilvánuljon meg úgy, és akkor, ahogyan és amikor Isten jónak látja.

Jézus soha nem engedte meg, hogy emberi tervek, elgondolások, hagyományok vagyparancsok irányítsák az életét. "így szól az úr" - ez volt a mérce számára kisgyermekkorától kezdve mindvégig. Isten ezt mondja, ezt csinálom.

"Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett" (Zsid. 1:9). Isten Igéje szerint a bűn és a gonoszság gyűlölése volt az, amiért Jézuson megnyugodott a Szentlélek, "öröm olajával" kenetett fel a jelképes kifejezés szerint.

 Egy volt velünk, gyöngeségeink, szükségleteink részese, tökéletesen Istentől függött, s az imádság titkos helyén kereste az isteni erőt, hogy felvértezve indulhasson a szolgálatba,  a próbákba. A bűn világában Jézus lelki küzdelmeket, kínzásokat szenvedett el. Az Istennel való közösségben letehette a nyomasztó bánat terhét, vigaszra, örömre lelt. Krisztusban az emberiség kiáltása a végtelen irgalmasság Atyjához jutott. Emberként folyamodott Isten trónjához, míg emberi természetét mennyei erő járta át, amely összekötötte az emberit az istenivel. Az Istennel való állandó közösségben életet kapott Tőle, hogy életet adhasson a világnak. Az Ő tapasztalatában nekünk is részesednünk kell." (Ellen G. White: Jézus élete, "Jertek, pihenjetek egy kevéssé" c. fejezet, 301. l.)

A következő az üdvösség sisakja

A sisak védte a nyakat, a fület, a pofacsontokat, a szájat - elöl volt rajta lyuk, előre és felfelé lehetett benne nézni, azt sem nagyon lehetett látni, hogy mit csinál a szomszédoskatona, vagy éppen milyen csapásokat szenved el. Az üdvösség (szótérion): megmentés, megmenekülés, 2: áldozat a megmenekülésért. Ez is nagyon sokat mondó. >Az üdvösség bizonyosságának sisakja az, amiben csak előre és csak felfelé lehet nézni. Emlékezzünk Luk. 21.28-ra: "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok."

A következő fegyver a kard.

Erre szokták mondani, hogy az egyetlen támadó fegyver, de ez csak részben igaz. A kétélű kard kb 40 cm hosszú volt mindössze, önállóan nem, hanem csak a scutummal, a pajzzsal lehetett használni. Az igazi támadó fegyver a dárda volt, minden létionáriusnak három volt belőle, de ezeket Pál nem említi. Támadó fegyverek tehát gyakorlatilag nincsenek. Tehát a kardod csak akkor ér valamit, ha pajzsod is van. Az Ige hit nélkül hiába van nálad. A kard pedig, ha nálad van, azt is az öv tartja.

  A gyalogsági kard kétélű kard volt, de vágásra nem, hanem csak döfésre alkalmas. Jön Sátán, puff egy ütés az arcába a pajzzsal, és jöhet a döfés. Előbb a hit, aztán egy jól elhelyezett ige. Emlékezzünk Jézus megkísértésére: Sátán többször is próbálkozott, de kudarcot vallott. Jézus szilárdan megállt a hitében, aztán mondott egy igét: meg van írva... Sátánnak nem volt több érve, nem tudott mit kezdeni Jézussal.

Az ige kardját nem elsősorban mások ellen kell használni, és semmiképpen sem úgy, hogy "jól beledöfök egy bibliai igét a pogányba, vagy a testvérembe, hadd fájjon". Sátán kísértései ellen kell használni elsősorban, magam ellen, mások védelmében ugyancsak Sátán ellen. Értjük ugye az irányultságot?

A katona és a parancsnok

Végül egy harcos sem harcolhat anélkül, hogy kapcsolatban ne lenne a parancsnokkal - a kapcsolattartás az imádság. "Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel mindenkiért." Mit jelent ez hogy a Lélek által? Az imádság is arra való, hogy kérdezzek: Uram, mi a te akaratod? Mit tegyek, merre menjek? Mire figyeljek? Az imádság nem arra való, hogy Istent irányítgassuk, hanem, hogy általa olyanokká váljunk, akik rendelkezésére állnak. A katona nem parancsot ad, nem a parancsnokát irányítja, hanem parancsot teljesít. S hogy jól tudjon szolgálni, a teljes fegyverzetet fel kell vennie! Aki kard nélkül, pajzs vagy sisak nélkül ment a csatába, nem volt hosszú életű.

Néhány érdekesség

Hogy mennyire voltak hatékonyak a római katonák, hadd álljon itt egy érdekesség. A gall háborúkban az egymilliós gall sereget Julius Caesar mekkora sereggel győzte le? 3 légiója volt mindössze, egy légióban 6000 ember volt. Egy tizennyolcezres sereg győzött le egy egymilliós ellenséget. Minden rómaira 55 ellenséges katona jutott - mégis győztek. Miben rejlett a titok? A szervezettségben, az egységben volt az erejük, és nem volt sereg, ami megállhatott volna előttük. A közösségi hadviselés volt a titkuk. Egyik gyakran alkalmazott formációjuk volt a teknősbéka alakzat: körben és felül pajzsok, így oltalmazták magukat és egymást is. Amíg ebben az alakzatban voltak, gyakorlatilag sebezhetetlenek voltak.és figyeljük meg azt is, hogy Pál az alapigénkben nem azt mondja, hogy te vedd fel, hanem hogy ti vegyétek fel.

A másik különlegesség, hogy az egész hatalmas Római Birodalomban 250.000 katona volt összesen. Ez nagyon kevésnek tűnik - mégis fenn tudták tartani a rendet és képesek voltak megvédeni a birodalom határait.

Érdekesség, hogy soha nem vettek át fegyvernemeket az ellenségtől, ez is szimbolikus jelentőségű a számunkra. Nem alkalmaztak sem íjászokat, sem harci szekereket, és még lehetne sorolni.

Nekünk sem szabad átvenni semmilyen "világi fegyverzetet", eljárást. Nekünk az "úrban, és az ő hatalmas erejében" kell megállnunk, és az Isten által elénk adott úton járni, kitérő és meghátrálás nélkül.

forrás: Szabó Ferenc írása

http://www.szaboferenc.hu/igehir/fegyver.htm