Ítélet Isten házán

Ezékiel könyve 9,1-6
„És kiáltá füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze. És ímé hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az ércoltár mellé. És Izráel Istenének dicsősége elvonula a Kérubról, amely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz vala. És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának.”

Isten ítéletét láthatjuk itt, amely kitisztítja mindazokat, akik utálatosságokat cselekedtek. Amit leginkább ki akarok emelni ebben az igében az, hogy Isten házában kezdték el az ítéletet. De miért is? Azért, mert akiknek több adatot, attól többet kérnek számon. Ha valaki nem hű azon, amit Isten adott neki, akkor a hűtlenek sorsára vetik. Vannak ugyanis önjelölt tanítók, próféták, őrállók és különféle munkások, akik nem Isten szerint végzik a munkájukat, ezért Isten neve meggyaláztatik a szolgálatuk által. Ha valaki önjelölten tölt be egy szolgálatot, akkor nem fogja tudni Isten szerint végezni, mert magát ajánlotta és nem Isten ajánlotta őt. A szolgálat iránti felelősséget Jézus nem enyhítette, mégis boldog boldogtalan olyan szolgálatokba üti az orrát, amelyről nem kapott Istentől elhívást.

De eltérve most a konkrét szolgálati területektől, minden Jézus követőnek adott egy alapvető szolgálat, amely megkülönbözteti a hitetlenektől. Ez a szolgálat az Isten szolgálata engedelmességben. Az ige említést tesz a hívőkről, mint engedelmességben járókról és a hitetlenekről, mint engedetlenség fiairól:

Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Az Isten iránt való engedelmesség alapja a követésének. Ha valaki nem engedelmes neki, az nem szolgálja őt, ne is reménykedjen üdvösségében:

1Sámuel 15,23
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.”

A varázslás vétke pedig:

5Mózes 18,10-13
„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.”

Döbbenetes számomra az a felismerés, miszerint léteznek olyanok, akik az engedelmességet nem tartják szükségesnek az Istennel való kapcsolathoz, tovább menve: az üdvösséghez. Ezek az emberek nem akarnak megváltozni, csak Isten neve mögé bújva legalizálni a maguk bűneit. Pedig világos üzenet az Úr igéjében az, hogy Jézus váltságáldozata által már nem uralkodhat a testünkben a bűn, és ezt Jézus azért szerezte meg nekünk, hogy többé ne a bűnnek, hanem Neki szolgáljunk! De sokaknak túl macerás ez, inkább keresnek kifogást, megmagyarázzák, mintsem Isten igéjét követnék.

Isten megszabadította a bűntől mindazokat, akikben valósággal él, akik pedig nem szabadultak meg ettől, azok még mindig az ördög igája alatt vannak. Ezek a bűnt legalizáló emberek várják Isten igazságát, az Isten eljövetelét, de így olyat várnak, ami büntetésükre lesz, nem pedig hasznunkra:

Ámos könyve 5,18-24
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Isten előtt nem azok lesznek igazak, akik beszélnek róla, vagy akik jól döntöttek. Erről ír Pál is:

Római levél 2,13
„(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”

Jézus földi élete során senkit sem tántorított el a törvény cselekvésétől. Egyedül azokat a törvényeket semmisítette meg, amelyeket emberek találtak ki. A Jézusról szóló prófécia is egyértelműen kijelentette, hogy milyen szolgálata volt az emberek között:

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

Bár ott akkor is azt gondolták némelyek, hogy Jézus eltörölni jött a törvényt, de mi volt erre a válasza?:

Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”

Mégis vannak a mai napig olyan felfogásúak, hogy Jézus eltörölte a parancsolatokat, és ezzel szembe állítják Jézust az Atyával. Ez is nagyon balga felfogás, mert Jézus semmi mást nem tett, csak azt, amit az Atya parancsolt Neki. Azok törölnek el parancsolatokat, akik a saját igazságuk által élnek, de akiknek saját igazságuk van, azoké nem lehet Isten igazsága. 

Erre a látszólagos kitérőre pedig azért volt szükség, hogy megértsük a téma mondanivalóját, hát ezért kezdődik Isten házán az ítélet, mert rengeteg az Istent gyalázó. Isten ugyanis megadta a tisztelésének, a dicsőítésének és a követésének a módját, de mégis sok ember saját elgondolása szerint tisztelik, dicsőítik és követik Őt.

1Péter levele 4,17-18
„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, akik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”

Az Isten követők sokféleképpen gondolkoznak az Isten követéséről, mindenkinek van egy mércéje, ami által megálljt parancsolnak, de minden ilyen mérce pontatlan, ami nem az Isten igéjén nyugszik. Sokan becsapva magukat a tömeggel tartanak, gondolva hogy biztosan jó felé haladnak, de Isten szavára nem kíváncsiak hogy meglátnák benne azt az utat, amin éppen járnak, vagy amin járniuk kellene.

Isten ott árasztja ki kegyelmét, ahol megnövekedett a bűn, ez pedig azért van, hogy ne vesszen el mindenki. Mert ha Isten elkezdené kitakarítani a kovászt, vajon akkor ki maradna meg!?

Római levél 5,20-21
„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Az igazság által uralkodik a kegyelem. Vagyis azokban uralkodik, azokban nem válik hiábavalóvá, akik igazság szerint járnak. A kegyelem lényegét a legtöbben félreértik, egyfajta varázspornak gondolják, amit ha a bűneinkre szórunk, akkor azok meg lesznek bocsájtva. Így élve életüket természetesen hazudnak, szeretetlenek, kevélyek, Isten felé engedetlenek, botránkozást okozók és még ráadásul meg is magyarázzák, hogy a hívő élethez tartoznak ezek, vagyis természetes ha elkövetjük azokat.

Volt aki fát szedegetett a nyugalom napján, ezért halállal lakolt. Mózes ráütött a sziklára mikor csak szólnia kellett volna hozzá, és ezért nem mehetett be az ígéret földjére. Áron két fia Nádáb és Abihu megszegték Isten parancsát és saját készítésű tűzzel járultak Isten elé és meghaltak. Uzzá meggondolatlanul hozzányúlt a frigyládához és meghalt. Egy próféta ott evett és ivott amelyet megtiltott neki az Úr, ezért meghalt. De ott van Anániás és Safira is, akik hazudtak az Istennek, ezért halállal lakoltak.

Kovász, engedetlenség, hazugság, tiszteletlenség, ezeket mind nagy büntetés követte. Mégis azt láthatjuk napjainkban, hogy csinálhat bárki bármit, Isten nem súlyt senkit halállal. Talán Isten megváltozott volna? Nem, ezt hívják kegyelemnek. Kegyelmét kiárasztotta a bűn nagysága szerint, hogy akik valóban Őt akarják követni, azok ne vesszenek el az Istentelenekkel.

Vannak akik Isten igéjét emberi parancsolatokkal magyarázzák, ezekre mondta Jézus, hogy vakok:

Máté evangéliuma 15,1-14
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.”

Akik emberi parancsolatok miatt erőtlenné teszik Isten parancsolatát, azok hiába tisztelik Istent. Az emberi parancsolatokkal a mai korban is erőtlenné tették Isten parancsolatait. Jézus azt mondta, hogy ha szeretjük Őt, akkor a parancsolatait megtartjuk (Jn 14,21), ezt pedig emberi rendelettel erőtlenné tették úgy, hogy azt mondják: „elég elfogadni Isten kegyelmét”. Páltól tudjuk azt, hogy nem a törvény hallgatói, hanem a megtartói igazulnak meg Isten előtt (Róm 2,13), de emberi parancsolattal úgy tették ezt erőtlenné, hogy azt mondják: „elég elfogadni Isten kegyelmét”. Jakabtól hosszan olvashatjuk, hogy a valódi hit cselekedetekkel társul (Jak 2), mégis emberi parancsolattal úgy tették ezt erőtlenné, hogy azt mondják: „elég hinni, nem kellenek a cselekedetek”!

Aki pedig nem cselekszi az Úr parancsolatait, annak a hite és az Istentől rá kiáradó kegyelme hiábavaló. Aki azt mondogatja, hogy „Jézus az én Istenem” de nem teszi azt amit Isten parancsolt, annak sosem volt Jézus az Istene.

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?”

De mit mond ezekre az emberekre Jézus?

„Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.”

Ezt pedig azért mondta, mert ha nem győzi meg őket az Isten szava, vagyis az ige, akkor nincs ami kimentené őket ebből a vakságból:

Lukács evangéliuma 16,19-31
„Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”

Végül legyen ez a záró igénk:

Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

forrás:

http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok/261-itelet-isten-hazan

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat