LÉLEK-BARÁT

Menő dolog okkal, ok nélkül gyűlölködést szítani, zsidózni és cigányozni, illetve ennek az ellenkezője ugyanúgy.

Illik „képben lenni” az aktuális katasztrófákat, politikai harcokat, vagy híres sztárok viselt dolgait tekintve.

Divatosak a kihívó - sőt ízléstelen - öltözködési formák, a legkülönbözőbb hóbortok és az extrém vakmerőség, de a sodomista „másság” felvállalása és embertársaink nyilvános megalázása is.

Megszokott lett a szemrebbenés nélküli hazudozás, az igazság szándékos elferdítése, az önzés, az arrogancia és az érzelmektől mentes kegyetlenség, a féktelenül lezüllött erkölcs és az elszigetelődés („Nekem ne szóljon bele senki az életembe!”)

Süllyednek a társadalmak, csakúgy, mint az évezredekkel ezelőtti nagy birodalmak, semmivel sem különb a ma embere. Téves az a felfogás, hogy pusztán a civilizáció megváltoztatta volna a világot! A cselekedetek bölcsője a szív és az elme. Ami ott megfogan, az kisarjad, és ami felnő, az terebélyesedik, majd termést érlel.

Az Istentől elszakadt Ádámok és Évák szívében kell keresni a bajok forrását! Mert az ember, bizony nagyon távol került Teremtőjétől! Távol, mert a bűn iszonyatos mélysége áthidalhatatlan szakadékot képez.

„… a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”
Ésaiás 59:1–2.

Jézus Krisztus keresztjénél van a radikális visszatérés fordulópontja annak, aki felismeri elveszettségét, vágyik az Örökkévaló Atya arcát látni, ezért őszinte bűnbánattal és csillapíthatatlan vággyal felszámolja a megtérés „költségeit” – elfogadva a kegyelmet. Minden vagy semmi, élet vagy halál döntése ez. Itt nem számít már sem divat, sem szokás, sem vallás, sem mások elvárása. Csak az igazság útja.

Az elrontott, elmulasztott dolgok azonban egyszer visszafordíthatatlanná válnak: rohamosan közeledik az a nap, amikor a feltámadott Jézus Krisztus hatalommal és dicsőséggel tér vissza ítélkezni, mint igazságos Bíró. Porba hull előtte minden magyarázkodás arra vonatkozóan, hogy „épp ilyenek voltak a letűnt évszázadok, mások is így éltek, mindenki ezt csinálja manapság, én sem vagyok rosszabb, mint ők…”

Isten változhatatlan, s még féltő szeretetében is szent és igazságos!

(Guti Tünde írása)