-
Kultúránkban általános bizonytalanság és zavar érzékelhető azzal kapcsolatban, hogy mik az egymást kiegészítő (komplementer) különbségek a férfiasság és a nőiesség között.
-
Ennek a zavarnak az a tragikus hatása, hogy bomlasztja a házasság Isten által létrehozott szövetét, amit Isten a férfiasság és nőiesség szépséges és különböző szálaiból szőtt össze.
-
Egyre jobban terjed a feminista egalitarianizmus (egyenlőségre törekvés). Ebből következik, hogy eltorzul ill. háttérbe szorul az Írásban megjelenő boldog harmónia a megváltott férjek és megváltott feleségek között, akik férjként szeretettel és alázattal vezetnek; feleségként pedig értelmes módon és önként támogatják ezt a vezetést.
-
Egyre többen tekintenek vegyes érzelmekkel az anyaságra, az elhívásszerű háztartásvezetésre és sok, asszonyok által végzett, nagy múltra visszatekintő szolgálatra.
-
Egyre többen tekintenek elfogadhatónak olyan szexuális magatartásokat amelyek bibliai és történelmi szempontból tiltottak vagy elferdültek; és egyre jobban teret nyer az emberi szexualitás pornográf ábrázolása.
-
Egyre gyakoribb a fizikai és érzelmi bántalmazás a családban.
-
Férfiak és nők kezdenek olyan szerepet betölteni a gyülekezetvezetésben, ami nincs összhangban a Biblia tanításával, ehelyett megerőtleníti a Bibliához hű bizonyságtételt.
-
Egyre gyakrabban jelennek meg és nyernek elfogadást olyan sajátos hermeneutikai megközelítések, amelyek a bibliai szöveg nyilvánvaló jelentésének átértelmezését célozzák.
-
Ez fenyegetést jelent a Biblia tekintélyére nézve és úgy állítja be, mintha a hétköznapi emberek nem érthetnék meg, csakis azok, akik különlegesen felkészültek.
- Mindezek mögött pedig nyilvánvalóan felfedezhető, hogy vannak, akik a gyülekezeten belül a mostani világkorszak szelleméhez alkalmazkodnak a megnyerő és radikális bibliai hitelesség helyett, ami a Szent Szellem ereje által tökéletesít ahelyett, hogy beteg kultúránkat tükrözné vissza.
-
Ádám és Éva egyaránt Isten képére lettek megteremtve, Isten előtt egyenlők, mint személyek ugyanakkor különbözőek férfi és női mivoltukban. (I. Móz. 1:26-27, 2:18).
-
A férfi és női szerepek közötti különbségeket Isten rendelte el a teremtési rend részeként és ezeknek visszhangra kell találniuk minden emberi szívben.(I. Móz. 2:18, 21-24; 1 Kor. 11:7-9; 1 Tim. 2:12-14).
-
Ádám főségét a házasságban Isten határozta meg a Bukás előtt és ez nem a bűn következménye volt.(I. Móz. 2:16-18, 21-24, 3:1-13; 1 Kor. 11:7-9).
-
A Bukás torzulásokat okozott a férfi és a nő kapcsolatában. (I. Móz. 3:1-7, 12, 16).
-
A családban a férj szeretetben és alázatban gyakorolt vezetésének helyét egyre inkább a leuralás vagy a passzivitás vette át; a feleség értelmes és önkéntes alárendelődésének helyére egyre inkább a hatalombitorlás vagy a szolgalelkűség került.
-
A gyülekezetben a bűn a férfiakat arra sarkallja, hogy világi módon a hatalom után sóvárogjanak vagy lemondjanak szellemi felelősségükről; a nőket pedig arra ösztönzi, hogy ne fogadják el a szolgálatukra vonatkozó korlátozásokat vagy elhanyagolják ajándékaik használatát a hozzájuk illő szolgálatokban.
-
Mind az Ó-, mind az Új Szövetség egyenlő értéket és méltóságot tulajdonít az Istentől adatott férfi és női szerepeknek. (I. Móz. 1:26-27, 2:18; Gal 3:28). Az Ó- és az Új Szövetség egyaránt megerősíti a férfi vezetés alapelvét a családban és a szövetségi közösségben (I. Móz. 2:18; Ef. 5:21-33; Kol. 3:18-19; 1 Tim. 2:11-15).
-
A Megváltás Krisztusban azt célozza, hogy megszünjenek az átok következtében megjelent torzulások.
- A családban a férfiak hagyják el a kemény és önző vezetést és forduljanak szeretettel és törődéssel feleségük felé ; A feleségek ne álljanak többé ellen a férjük tekintélyének, inkább önként és örömmel vessék alá magukat annak. (Ef. 5:21-33; Kol. 3:18-19; Tit. 2:3-5; 1 Pét. 3:1-7).
- A gyülekezetben, Krisztus Megváltása miatt, a férfiak és nők egyenlő mértékben osztoznak a megváltás áldásaiban; ugyanakkor a gyülekezetben bizonyos vezetői vagy tanítói pozíciókat csakis férfiak tölthetnek be (Gal. 3:28; 1 Kor. 11:2-16; 1 Tim. 2:11-15).
-
Az élet minden területén Krisztus a végső tekintély és mérőzsinór a férfiak és a nők számára, ezért semmilyen földi alávetettség-családi,vallási vagy polgári-nem bír kötelező érvénnyel arra nézve, hogy egy földi tekintélyt kövessünk a bűnbe.
(Dán. 3:10-18; Apcsel. 4:19-20, 5:27-29; 1 Pét. 3:1-2).
-
Bármilyen szolgálatra is érez elhívást egy férfi vagy egy nő, ez soha nem indokolhatja a bibliai szempontrendszer figyelmen kívül hagyását az adott szolgálattal kapcsolatban. (1 Tim. 2:11-15, 3:1-13; Tit. 1:5-9). Ehelyett inkább a Biblia tanításának kell mérvadó tekintéllyel bírnia amikor meg akarjuk ítélni jól értettük-e meg Isten személyes akaratát.
-
Mivel a föld lakosságának felét még nem érte el a hiteles evangelizáció; mivel számtalan elveszett ember él azokban a társadalmakban is, akik hallották az evangéliumot; mivel az emberiségre ránehezedik a betegség, az alultápláltság, a hajléktalanság, az írástudatlanság, a tudatlanság, az öregedés, a függőségek, a bűnözés, a bebörtönzöttség, a neurózis és a magány nyomorúsága, bármely férfi vagy nő, aki Istentől jövő késztetést érez, hogy megismertesse az ő Kegyelemét, betöltheti a szolgálatát Krisztus dicsőségére és ennek a bukott világnak a javára. (1 Kor. 12:7-21).
- Meggyőződésünk, hogy ezeknek az alapelveknek a tagadása vagy figyelmen kívül hagyása romboló következményekkel jár családjainkra, gyülekezetünkre és egész kultúránkra nézve.