LÉLEK-BARÁT

El lehet-e veszíteni az üdvösséget? – Abonyi Sándor

Isten elhív bennünket, de vigyáznunk kell, hogy mindvégig megálljunk, és valami módon időközben méltatlanná ne váljunk, mert „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.”   (Máté 4.13.)

Nagyok a kísértések, és ez alól Pál apostol sem volt kivétel. Így ír erről az  1 Kor. 9.24-27. versekben:

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Saul király példája, a méltatlanná válás esete

Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben, milyen veszélyek fenyegetnek bennünket, ami miatt – jóllehet Isten elhívott bennünket – később mégis méltatlanná válhatunk.

Jó példa erre Saul, Izrael első királya, akinek története lehetőséget ad, hogy részletesen tanulmányozzuk a méltatlanná válás esetét. Saul királyt Isten hívta el Sámuel által és fel is kente, sőt még a prófétákkal együtt is prófétált, de később a test megsanyargatásában vereséget szenvedett és Isten ezért elvetette őt. Nézzük meg kicsit részletesebben, hogyan és miért történt mindez:

„És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izrael felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izraellel, hogy útját állta néki mikor feljőve Egyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. … ”   (1 Sámuel 15.1-3.)

„ … Saul pedig megveri Amáleket Havilától fogva egészen addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptom átellenében van. És Agágot az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányta. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhokat, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó volt, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztították. Akkor szólt az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodik és kiált az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkel Sámuel, hogy találkozzon Saullal reggel; és hírül adják Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és emlékoszlopot állított magának; azután megfordult, és tovább ment és lement Gilgálba.” –  1 Sámuel 15.7-12.

Saul ismerte Isten akaratát, de nem a szerint cselekedett:

– Isten kifejezett akarata ellenére nem hallgatott az Úrnak szavára; megkímélte Agágot és az állatok javát, mert a népnek akart tetszeni,

– türelmetlen volt, nem győzte megvárni Sámuelt és bemutatta helyette az áldozatot (más szolgálatába állt),

– emlékoszlopot állított magának a győzelem után, saját magának adva a dicsőséget,

– Sámuel intése ellenére magyarázkodni kezdett, és nem akarta beismerni bűnét.

Tudjuk, bár Isten elvetette Sault mint királyt, és Dávid személyében jobbat, kedvesebbet választott magának, Saul még évekig király maradt, mint ma is sokan szolgálatban maradnak, annak ellenére, hogy Isten már elvetette őket.

Saul király történetének üzenete számunkra

Ugye sok mai problémára ráismerünk, miközben a történetet olvassuk? Amikor Isten megmutatja, hogy mit kellene tennünk, de nincs bátorságunk ahhoz, mert úgy gondoljuk, sokaknak nem fog tetszeni, megsértődnek, talán el is mennek a gyülekezetből.

Fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: Hol állok most? Mire hívott el Isten? A helyemen vagyok-e, vagy más helyét foglalom talán el?

Vagy Isten már engem is elvetett, csak eddig még nem vettem észre? Talán nincs bátorságom bevallani és megbánni bűneimet, és csak magyarázkodok?

Én milyen emlékoszlopot állítok magamnak? Miénk, netalán enyém a legjobb gyülekezet!

Milyen módon reklámozzuk magunkat, a dicsőséget magunknak adva? (Zászló, címer, induló, feliratos trikók, évfordulók megünneplése stb.)

Én vagyok a legjobb, a legeredményesebb pásztor, gyülekezetvezető!  Én vagyok a legjobb dicsőítésvezető! Azén igehirdetésemet szereti a legtöbb ember! Én vagyok a legjobb szólóénekes, a legjobb zenész!

Ismerősek ezek a kérdések, állítások? A Laodiceai levél ezt írja:

„Azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjon ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemedet, hogy láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgóságos azért és térj meg. ”

Láthatjuk mennyire fontos, hogy a helyünkön legyünk, a saját szolgálatunkban álljunk és teljesítsük az Atya ránk vonatkozó akaratát.

Mit tegyünk tehát?

– térjünk meg a bűneinkből,

– töltekezzünk be, ill. újból Szentlélekkel,

– keressük az Atya ránk vonatkozó akaratát, és maradéktalanul teljesítsük azt,

– kívánjuk a lelki ajándékokat, de leginkább, hogy prófétáljunk, (ne csak magunkat, hanem a gyülekezetet is építsük)

– teremjük a Lélek gyümölcsét, (cselekedeteinkben legyenek a gyümölcsök nyilvánvalók)

Mik ezek a gyümölcsök?

– Az Isteni szeretet: az 1 Kor. 13. szerint

– Az öröm: Mi kell, hogy az öröm forrása legyen?

„ Íme adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején; és semmi sem árthat néktek, de azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. ”  Luk. 10.19-20.

– Békesség, béketűrés:

De nem úgy, ahogy a világ adja. Tudnánk mi is a börtönben, kalodába zárva Istent dicsőíteni, mint ahogyan Pál és Silás tette?  –   Csel.16.23 – 25.

– Jóság: A hitünk mellé minden esetben jó cselekedetek párosulnak?

– Hűség: Mennyire tudunk nap, mint nap az Atya akaratához hűek maradni? Ki tudunk tartani minden megpróbáltatás ellenére Isten mellett, a gyülekezetünk és a testvérek mellett?

– Szelídség: Jézus a kiküldött tanítványoknak mondta:

„Legyetek szelídek, mint a galambok … ”

Úgy viselkedünk mi is, világba kiküldött tanítványként, mint a galambok? Tanítványok vagyunk egyáltalán a szó biblikus értelmében Isteni hatalommal felruházva, vagy csak gyülekezeti tagok?

– Mértékletesség: Ne essünk túlzásokba, mert ezek gyermekbetegségek. Kérjünk bölcsességet Istentől.

-------------------------------------------------------

Emlékezzünk rá, hogy Izrael felkent királyát, Sault, aki szolgálata elején maga is prófétált az elvetése után

• egy gonosz lélek szállta meg (1. Sámuel 18.9) és odáig süllyedt, hogy egész életében halálra üldözte Isten felkent új királyát, Dávidot,
• az endori halottidéző asszonyhoz ment el, hogy halott szellemektől  kérjen tanácsot, a halott Sámuel szellemének megidézésével, (1 Sámuel 28.7- 25)
• és a filiszteusok ellen vereséget szenvedve öngyilkos lett. (1 Sámuel 31.4.)

Az Istennek való ellenszegülése miatt Isten felkent királya, végül így végezte az életét.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2014/11/29/el-lehet-e-vesziteni-az-udvosseget-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat