LÉLEK-BARÁT

Amikor a gyülekezet a világhoz válik hasonlóvá – John MacArthur

Az evangélium szégyene, amikor a Gyülekezet a világhoz válik hasonlóvá 

Ez az írás a fenti című könyv első fejezetét tartalmazza: 

A KERESZTYÉNSÉG LEÉRTÉKELŐDÉSE

Ki az, aki szereti az Urát, aki Jézust egy töviskoszorút viselve akarja látni, miközben magának babérkoszorút igényel? Jézus a trónjára a kereszt által megy fel és mi azt várjuk, hogy a sokaság tapsa a vállán vigyen fel bennünket a magasba? Ne légy ilyen hiú a képzeletedben. Számold fel a költséget, és ha nem vagy kész hordozni Krisztus keresztjét, menj el a farmodra vagy a műhelyedbe dolgozni; csak engedd, hogy ez hangozzon csendesen a füledbe: “Mit ér, ha egy ember az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall?”

CHARLES HADDON SPURGEON

Ha ismered a Charles Haddon Spurgeon életét, valószínűleg hallottál a “Leértékelődési Vitáról.” Spurgeon az életének utolsó négy évét a korai modernisták irányzata elleni harccal töltötte el, mert meglátta abban a Bibliai keresztyénség elleni fenyegetést.

A történelem “A kard és a simítókanál” néven emlékszik arra a vitára, ami Spurgeon havonta megjelenő folyóiratában kiadott cikksorozatában jelent meg. (Lásd. 1 Függelék a „Leértékelődésről” szóló cikkek áttekintése és egy teljes beszámoló a rákövetkező vitáról.) Spurgeon figyelmeztetni akarta a nyáját arra a veszélyre, ami kimozdítaná őket a Bibliai keresztyénség történelmi pozíciójából. A bibliai igazság olyan, mint egy meredek lejtő csúcsa, egy csúszós hegy – magyarázta Spurgeon. Egy lépés lefelé és legalul találod magad. Ha egyszer egy gyülekezet vagy egyén elindult – a lendület által hajtva – lefelé a lejtőn, mondta Spurgeon, a visszafordulás csak akkor lehetséges, amikor a keresztyének szellemi ébredés által elindulnak egy „Felfelé-vezető” úton.

A vita során képviselt álláspontja miatt Spurgeon összeütközésbe került és kilépett a Baptista Unióból. Később az Unió egy hivatalos megbélyegző bírálatában elítélte Spurgeont. Néhány éven belül a Baptista Unió reménytelenül elmerült az új teológiában és Spurgeon pedig meghalt. 1900-ban Spurgeon felesége, Susannah a következőket írta:

Mindeddig a Baptista Unió érdeke érvényesült, és csak nagyon kevés dolgot sikerült keresztülvinni Surgeon bizonyságtétele és kilépése által. . . . Más szempontból azonban, bőséges bizonyítékkal rendelkezem, hogy a tiltakozás nem volt hiábavaló. Sokan, akik nagyon messzire jutottak lefelé a lejtőn, megálltak a veszélyes lefelé haladásukban és Isten kegyelme által visszatértek a „Felfelé vezető” útra; mások, akik tudtukon kívül csúsztak lefelé, biztosan megkapaszkodtak a Sziklán, és közben – legalább egy időre – minden gyülekezetben az evangélium szavait világosan és erőteljesen hirdették, ami hosszú ideig hiányzott.

Spurgeon felesége hitte, hogy végső soron az Úr világossá tette számára, hogy mennyire helyes volt a férjének a „hamis tanok és az elvilágiasodás elleni tiltakozása”.

A gyülekezeti történészek a mai napig vitatják, hogy helyes volt-e Spurgeon kilépése az Unióból. Sokan úgy gondolják, hogy ő elérhette volna, hogy megtartsa az igaz hitet, amiért harcolt. Ő megfontolta ezt a lehetőséget, azonban arra a következtetésre jutott, hogy hiábavaló lenne. Én is hajlok arra, hogy elhiggyem, hogy helyes volt Spurgeon kilépése. Azonban függetlenül attól, hogy egyet értünk a cselekedetével vagy nem, nekünk nincs választásunk, hogy elismerjük: a történelem tisztázta, hogy Spurgeon figyelmeztetései helyesek voltak a leértékelődés halálos veszélyével kapcsolatban. A 20. század elején szétáradtak a “hamis tanok és a világiasság”— teológiai liberalizmus és az az újszerű — pusztító felekezeti keresztyénség. Az ismert felekezetek ezek hatására erőteljesen, hanem végérvényesen megváltoztak. A hatásuk Spurgeon Angliájában különösen pusztító volt. Száz évvel azt követően, hogy Spurgeon megfújta a riadót Angliában a legtöbb teológiai képzésben burjánzott a liberalizmus. A gyülekezet-látogatók száma már csak töredéke volt annak, mint annak idején. Az evangélikusok egy nagyon kis kissebség voltak, és az igazi igehirdetés nagyon ritka volt még a vélhetően Biblia-hívő gyülekezetekben is. Az evangéliumi mozgalomban vészesen fogékony volt majdnem minden Amerikából importált teologiai hóbortra. Röviden, az evangéliumi keresztyénség Angliában sohasem fog helyreállni abból a modernista/liberalista támadásból, ami egy századdal korábban elkezdődött.

Száz évvel később a történelem megismételte önmagát. A gyülekezet elvilágiasodott – és nem csak elvilágiasodott, hanem határozottan világiassá vált. A megalkuvó tanítások szele elkezdett szétáradni mindenfelé.

“Hamis tanítások és világiasság”— ugyanaz a két negatív hatás, amit Spurgeon megtámadott — mindig kéz a kézben jár, a világiasság által vezetve az úton. A keresztyének ma hajlanak rá, hogy elfelejtkezzenek róla, hogy a modernizálás nem a teológiai tárgyak, hanem egy módszertan keretében jelent meg a színen. A korai modernisták nem próbálták megtámadni a bibliai hit lényegét; egyszerűen csak megpróbálták a keresztyénséget elfogadhatóbbá tenni egy cinikus világ számára.

Ugyanez a szellem van külföldön ma. Meg vagyok győződve, hogy annak többsége, ami ezek mögött van, nem tudatosan ássa alá a bibliai keresztyénséget. Mindazzal együtt behozták a gyülekezetbe a gyakorlati filozófiát és a világiasság szellemét, ami ha akadálytalanul terjed végül ugyanazt a keserű termést fogja learatni, mint a száz évvel ezelőtti modernizmus.

PIAC-VEZÉRELT SZOLGÁLATOK?

Az új filozófia egyszerű: A gyülekezet egy versenyben van a világgal és a világ nagyon ügyes, hogy megragadja az emberek figyelmét és szeretetét. A gyülekezet viszont hajlamos rá, hogy a világ szemében szánalmasnak tűnjön a termékei „eladását” illetően. Az evangélium hirdetését ezért úgy kell tekinteni, mint egy piaci kihívást és a gyülekezetnek úgy kellene árusítani az evangéliumot – ugyanolyan módon minden modern üzleti fogással – , hogy eladja a „termékét”. Ez alapvető változtatásokat igényel. A cél, mint minden piacon, hogy “mind az eladó és mind a vevő elégedett legyen.” Ezért bármit, ami a „vevőt” elégedetlenné teszi, el kell vetni. Az igehirdetés – különösen a bűnről, az igazságról és az ítéletről — túl provokatív, hogy azzal a vevő valóban elégedett legyen. A gyülekezetnek meg kell tanulni eltávolítani az igazságot az útból, és mulattatni és szórakoztatni az érdeklődőket.

Az egyik „best-seller” könyv szerzője írta: “Hiszem, hogy a piac-tudatosság kifejlesztése az, amire a Gyülekezetnek szüksége van ahhoz, hogy megváltoztassuk ennek a nemzetnek a szellemi egészségét a század hátralévő részében.” Hozzáteszi, hogy „Az én harcom, az adatok és az amerikai gyülekezetek tevékenységének körültekintő elemzésén alapszik. A Gyülekezet fő és tragikus problémája az a hiányosság, hogy nem piac-szemléletű egy piac által irányított környezetben.”

Ez mind nagyon modernül, nagyon okosnak hangozhat – a baj azonban, hogy nem biblikus, tehát nem igaz. Az a fajta gondolkodásmód, hogy piaci alapelvek váljanak uralkodóvá a gyülekezeti üzenetekben és a programok tekintetében, erőteljes lökést ad a gyülekezetnek a csúszós lejtőn lefelé.

A bibliai üzenetének egyetlen eleme sem alkalmas arra, hogy támogasson egy olyan tervet, hogy egyszerűen ki legyen hagyva. A marketing felfogás a kereszt megtámadását jelenti, elhomályosítva annak fontosságát és jelentőségét. Az eladás művészete azt igényli, hogy a negatív témákat, olyanokat, mint például Isten haragja, kerülni kell. A fogyasztók megelégedettsége azt igényli, hogy az igazságosság szintjét nem lehet túl magasan – a Bibliai normák szintjén – tartani. A evangélium felvizezésének – felhígításának – a magja van ily módon nagyon okosan elültetve, ami sok szolgálatot mozgat ma. Néhány gyülekezetben az evangélium hirdetése teljesen le van fojtva.

Tévedés ne essék: az új filozófia mélyrehatóan megváltoztatta azt az üzenetet, amit a gyülekezet a világ számára átad, jóllehet sokan, akik átadják ezt az elgondolást, ők maguk is úgy gondolják, hogy hűek a Biblia tanításához. Ezáltal nemcsak az üzenet, hanem az evangéliumi keresztyénség is leértékelődött.

VISSZATÉRÉS A BIBLIKUS SZOLGÁLATHOZ

Hogyan hasonlítható össze a piac-vezérelt szolgálat a bibliai mintával? Mit gondolsz, Timóteus hogyan boldogult volna Pál atyai támogatásával, ha ő is a 20. századi reklám-szakemberek tanácsát követte volna?

Erre a kérdésre mélyrehatóan válaszol Pál a Timóteusnak írt két levelében, amit az Új-szövetségben megtalálunk. Pál azt tanácsolta a fiatal Timóteusnak, hogy nehéz próbákkal fogja szembetalálni magát, amikor az övéit pásztorolni kell. Timóteus félelemmel és emberi gyengeséggel küszködött. Nyilvánvalóan több kísértésnek volt kitéve, amik tompíthatták az igehirdetését az üldözések közepette. Akkoriban úgy tűnt, hogy Timóteus szégyellte az evangéliumot. Pál emlékeztette őt, hogy bátran és szilárdan álljon a hitben, még ha az szenvedéseket jelent is: “Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint.” (2 Tim. 1:8). A két tartalmas levél Páltól Timóteusnak egy szolgálati filozófiát körvonalaz, ami kihívás a mai uralkodó okoskodással szemben.

FORRÁS, OLVASD TOVÁBB:

https://keskenyut.files.wordpress.com/2012/08/vilc3a1gias-gyc3bclekezet.pdf

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat