LÉLEK-BARÁT

Megtérés az önmagadnak való élésből – Zac Poonen

Valaki azt mondta, hogy az igazság olyan, mint a madár, két szárnya van: “meg van írva“, viszont „az is meg van írva”. Ha csak egy szárnyad van, állandóan körbe fogsz járni és valószínűleg tévelygésbe jutsz. Ha azonban két szárnyad van, akkor előre fogsz haladni. Nézzük meg a választ a következő kérdésre: miért halt meg Krisztus a kereszten? A mindenki által ismert válasz a kérdésre a következő: meg van írva, “Krisztus meghalt a mi bűneinkért.” (1 Kor. 15.3). Ez azonban az igazságnak csak az egyik fele. Ahhoz, hogy a teljes igazságot megismerjük, meg kell nézni más igéket is a Szentírásban. Az is meg van írva: 

„… azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2 Kor. 5.15).

Csak ha ezt a két igét egymás mellé tesszük, akkor kapjuk meg az igazság két szárnyát. Ha jobban megértjük Istent és a Szentírást, akkor rá fogunk jönni, hogy nem csak a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás stb. számít bűnnek, hanem az önmagunknak való élés is. Ha magunknak élünk, bármilyen rossz magatartás félrevihet bennünket és akkor bűnben élünk. Abbahagyhatod a szerencsejátékot, a dohányzást és az ivást, de akkor még nem tértél meg abból, ami minden bűn gyökere: az önmagadnak való élés. Sok igehirdető van manapság, akik a viszkető fülű embereknek prédikálnak, és azt mondják: megtértél! Az ilyen igehirdetők mindaddig boldogok, amíg elmész az összejöveteleikre és beadod az adományodat az adományokat gyűjtő kosárba!

Az egyik legnagyobb megtévesztése a Sátánnak, amivel valaha is megtévesztette a hívőket a következő: hívővé tesznek egy embert, aki folyamatosan önmagának élhet, és közben megnyugtatják, hogy megtért és ezért az élete végén a mennybe fog jutni. Amikor a gonosz azt látja, hogy egy rossz szokás által rabszolgává tehet egy embert, rabszolgává fogja tenni valami semleges dolog által úgy, hogy az embernek nincs ideje Istenre, Biblia olvasásra vagy közösségre. Alapvetően egy jó és tiszta TV program is rabszolgává tehet. A gonosz keresi azokat a hívőket, akik a saját szórakozásukat és hasznukat stb. keresik. A gonosznak 100+1 terve van, hogy egy embert távol tartson Istentől. Ez azért van, mert csak az olyan bűnöket vesszük figyelembe, mint a részegeskedés, a szerencsejáték, a házasságtörés és a gyilkosság. Meg kell látnunk az olyan bűnt is, mint „az önmagunknak való élés”. Az önmagunknak való kedveskedéssel bűnt követünk el, mert a saját akaratunk szerint cselekszünk. Ez a gyökere sok bűnnek. Jézus azért halt meg, hogy mindezektől megmentsen bennünket.

Keresztelő János azt mondta, hogy Jézus azért jött el, hogy a fa gyökerére helyezze a fejszét. Eljött, hogy a fejszét az önmagunknak való élés gyökerére helyezze, hogy ne a saját akaratunkat cselekedjük.

A megtérés egy „megfordulást jelent”, úgy hogy mostantól fogva hátat fordítunk az önmagunknak való élésnek és eldöntjük, hogy egyedül Istennek élünk. Ez nem azt jelenti, hogy teljes idejű keresztyén munkássá válunk. Nem. Isten 1000 hívőből egyet hív el, hogy teljes idejű munkás legyen. Isten azt akarja, hogy az összes többi gyermeke világi munkakörben dolgozzon – megkeresve a pénzt a saját megélhetésére, de nem önmagának élve, hanem Isten dicsőségére.

A megtérést az 1 Thessz. 1.9 úgy írja le, mint a „bálványoktól az Istenhez fordulást”. Sok un. hívő nem úgy fordult oda Istenhez, hogy elfordult volna a bálványoktól. Indiában pogány emberek sokasága örömmel elfogadja Krisztust az ő istenének, de csak úgy, mint még egy istent az általuk imádott sok bálványon felül. Tudjuk, hogy ez lehetetlen. Ha valaki elfogadja Krisztust, annak fel kell adnia minden más istent és bálványt.

“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2 Kor. 5.17). 

Ez azt jelenti, hogy a régi magatartásnak, a régi életmódnak véget kell vetni. Nem élhet valaki később is önmagának, mert akkor nem érte el a krisztusi élet célját: meg kell fordulni és azt keresni, hogy Isten dicsőségére éljen. Ez és egyedül csak ez az igaz megtérés.

El kell fordulnunk az önmagunknak való éléstől, hogy az Úr felépíthesse az Ő egyházát rajtunk keresztül – egy olyan egyházat, amit Ő plántált az örökkévalóságban. Csak olyan emberek által tudja felépíteni azt, akik nem a maguk javát keresik, hanem, akik készek mindent az Ő oltárára helyezni.

Az ószövetségi Templom a Mórija hegyén épült, ahol Ábrahám megáldozta a fiát, Izsákot Istennek. (2 Krón. 3.1). Ábrahámnak egyetlen fia volt Izsák, aki kedves volt a szívének. Isten azonban megvizsgálta Ábrahám szívét, hogy Izsák nem vált-e bálvánnyá az életében. Isten azt mondta neki, hogy el kell fordulnia minden bálványtól, ha az Urat akarja szolgálni. Ezért kellett a fiát az oltárra helyezni és lemondani róla. Isten nem vette el Izsákot, de meg kellett szabadítani Ábrahámot a fiához való nem természetes kötődéstől, ami megakadályozta őt az Istennel való járásban. Istennek velünk is meg kell tennie ugyanezt. Oda kell adnunk Istennek azt, ami számunkra a legbecsesebb.

A gazdag ifjú esetében a pénze volt az, amiről le kellett mondania. Pontosan amiatt, amiért Isten Ábrahámtól Izsák feláldozását, a gazdag ifjútól a pénze feláldozását kérte. Mindenki tudja, hogy a gazdag ifjúnak csak azt kellett volna mondania, hogy „igen Uram itt van az összes” és Isten azt mondta volna neki, hogy megtarthatja a pénzét pontosan úgy, ahogyan Ábrahámnak mondta, hogy megtarthatja Izsákot. Ehhez azonban először le kellett volna mondania róla. Mondjuk tehát mi is mindenre, amink van: “Uram bármilyen „izsákok” vannak az életemben, ráhelyezem azokat mind az oltárra és neked adom. Nem akarok semmiféle bálványt az életemben, ami közénk állhat. Nem akarok önmagamnak élni, hanem egyedül csak neked. Isten dicsőségére akarok élni és nem akarom elpazarolni az életemet.”

Ez a legörvendetesebb hír a világon: nem kell, hogy többé a saját ambícióink és vágyaink rabszolgája legyünk és elvesztegessük a földi életünket, hanem felszabadulhatunk arra, hogy Isten dicsőségére egy hasznos életet éljünk. Az önmagunknak való élés kötelékekben és láncokban való életet jelent. Az Isten dicsőségére való élés az égen repülő sashoz hasonlítható. Az evangélium jó híre az, hogy Jézus szétszakíthat minden láncot és szabaddá tehet téged, még ma! Ha sok időt elvesztegettél a múltban hiábavalóságok hajszolásával, azzal már semmit sem tudsz tenni, de folytathatod azzal, hogy megtedd a legjobb dolgot ma. Addig, amíg van időnk, mindannyian elmondhatjuk az Úrnak: “Uram, nem tehetek semmit az életem elmúlt idejével, de az életem hátralévő idejében egyedül neked akarok élni. Vizsgáld meg az életemet és nézd meg, hogy van-e benne bármilyen bálvány, amit imádok. El akarok fordulni az életemben lévő minden bálványtól és egyedül téged akarlak szolgálni. Úr Jézus! Most megtérek az önmagamnak való élés – számomra eddig nem tudatosult – bálványimádásából.” Az Úr segít ebben bennünket.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2016/04/18/megteres-az-onmagadnak-valo-elesbol-zac-poonen/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat