Lehetséges-e a bűn nélküli élet?

Kedves Gyülekezet!

Hívő életünk legtöbbször nem olyan diadalmas, olyan egyenletesen fejlődő, mint szeretnénk. Külső nehézségek, belső megpróbáltatások között élünk, legyőzöttnek gondolt bűnök, rossz tulajdonságok bukkannak elő újra. Váratlan helyzetekben újabb gyengeségeinkre figyelünk fel. Az emberi természet pedig - gyakran nem tudatosan - hajlik a bűnnel való harc feladására, kompromisszum kötésére: ilyen vagyok és kész, mindenkinek van valamilyen rossz tulajdonsága, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni.

Mit tanít a Biblia, lehetséges-e igaz életet élni ebben a világban, olyan életet, amelyben nincsen bűn? Vagy be kell-e érnünk félgyőzelmekkel, mert akkora a rossz hatalma az emberi életben, hogy nincsen erő, ami megtörje?
A következőkben olvasunk majd néhány igét Péter, Pál és Júdás apostoltól, hogy meglássuk: a szent és igaz élet kívánalma létezik, és mindegyikük bizonyságot tesz erről.

Péter apostol bizonyságtevése

Péter apostol a következő felhívást intézi a keresztényekhez: "Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok." (1 Pét. 1.14-16). Nem kisebb kívánalmat állít elénk itt az apostol, mint az Istenéhez hasonló szentség kívánalmát. Eszünkbe juthat, mit mondott Jézus Krisztus a Hegyibeszédben: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." Mát. 5.48
Péter apostol itt rámutat, hogy az Isten iránti engedelmesség a megszentelődésben mutatkozik meg. Nagyon könnyű ezt belátnunk.
Jakab apostol ezt mondja (1.13): "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért." Ha tehát kísértésünk van, az nem Istentől jön: mikor vagyunk tehát engedelmesek Istennek - ha megcselekedjük a bűnt, vagy ha nem? Nyilván akkor, ha nem, mert minden bűn engedetlenség. Vannak tehát olyanok, akik a bűnt szeretik és művelik, ők teljességgel engedetlenek Isten iránt. Vannak olyanok, akik időnként sajnos bűnbe esnek, ilyenkor engedetlenek lesznek. Van pedig a tökéletes engedelmesség, amelyet el kell érnünk: amikor mindig engedelmesek vagyunk Isten akarata iránt, tehát nem cselekszünk bűnt. Aki bűnbocsánatot kap a bűneire, és tovább nem cselekszik bűnt, az a feddhetetlen ember Isten előtt.
Itt Péter apostol a mindennapi életről írt, Pál és Júdás apostol a mindennapi keresztény életből kiindulva már a történelem végére, Krisztus visszajövetelére irányítja a figyelmet.

Pál apostol bizonyságtevése

Pál apostol a következőt írta Thessalonika keresztényeinek: "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1 Thess. 5.23.)
Isten meg akar szentelni minket, szentté tenni, hogy feddhetetlenül éljünk, és meg akar őrizni bennünket a feddhetetlenségben, amíg csak tart az életünk, illetve amíg Krisztus el nem jön az ég felhőin.

Júdás apostol bizonyságtevése

Júdás apostol levelét így fejezi be: " Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen." (Júd. 1.24-25)
Itt ismét felbukkan a feddhetetlenség, mint az emberi élet célja. Júdás apostol is rámutat, hogy a feddhetetlenség csak úgy valósulhat meg, ha Isten meg tud bennünket őrizni a bűntől. Nem arról van szó, hogy az Ő hatalma nem volna erre elég, hanem arról, hogy Isten nem őrizhet meg minket, ha mi bűnt akarunk elkövetni, mert a szabadságunkat mindig tiszteletben tartja. És meg egy apró szócskára szeretnék rámutatni: mit is mondott az apostol, hogyan állít maga elé Isten? így mondta: "nagy örömmel." Isten örömét leli abban, ha a gyermekei Őbenne bíznak, és az Őelőtte való feddhetetlenségben élnek.
Hatalmas felhívások, ugyanakkor hatalmas bátorítások is ezek. Isten nem kíván mást tőlünk, csak ami lehetséges és megvalósítható.

A bűntelen élet megvalósításának akadályai

A Szentírás bizonyságtétele szerint az igaz élet megvalósítása emberi erőből lehetetlen. Emlékezhetünk a nagy elhatározásaink és fogadkozásaink kudarcaira. Láthatjuk azokat a bűnöket, rossz tulajdonságokat, amelyekben régóta - évek óta? évtizedek óta? - veszteglünk. Lehet, hogy egy időre legyőzöttnek tűntek ezek, mégis egy idő után visszatérnek. Felőrlődik az erőnk ebben a harcban, eltűnik a keresztény életünkből az öröm, a győzelem öröme, s arra gondolunk, hogy csakugyan az új Földig kell várnunk arra, hogy megízleljük "Isten fiainak dicsőséges szabadságát"? (Róm. 8.21)
Szó sincs róla. Itt a földön is csak karnyújtásnyira van tőlünk a szent élet, az az élet, amely bűn nélkül való, az az élet, amely egyedül nevezhető életnek, amelyet Krisztus minden pillanatban kész adni nekünk.

Első és alighanem a legnagyobb problémánk az, hogy alábbhagyott bennünk az a szomjúság, amelyről Jézus a Hegyibeszédben szólt.: "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek." (Mát. 5.6) Itt a Megváltó nem az elméleti ismeretekről, hanem a gyakorlati igaz életről beszélt. Emlékezzünk a keresztségünkre, az első szeretetre az életünkben: nehéz volt-e lemondani régi életünk bűneiről? Foglyul ejtett bennünket Krisztus szeretete, az Ő áldozatának fényében minden csekély lemondásnak tűnt, s úgy éreztük, ahogyan Dávid fogalmazott: "? általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom." (Zsolt. 18.30) Bárcsak ez a lendület új erőre kapna az életünkben!
Jézus tanúságot tett arról, hogy azoknak az életében, akik Őt hitben befogadják, megsemmisíti a bűnt: megbocsátásával eltörli az addigi vétkeket, erejével pedig megtöri a rossz hatalmát. "?Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján. 8.34-36) Ez az alapja az igaz életnek: Jézus áldozata, megbocsátása és szabadítása a halál hatalmából. A szabadítás pedig az Istennel való közösség mértékében valósulhat meg az életünkben.

Az új ember felöltözése

Lapozzuk fel Eféz. 4.17-24-et: "Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben."
Itt az apostol az újjászületésről beszél: az első és alapvető megtérésről. Isten teremtett bennünk egy új embert, valóságos, létező szentségben. De ezt az új embert fel kell öltözni, és azt is megtudhatjuk, hogy hogyan. Fel kell ismernünk magunkban az óembert, a megromlott természetet, és hogy ez a természet alapelvében rossz és romlott. Isten beszédét elfogadva, mint örök igazságot, megújul az elménk. A gondolkodásmódunk megváltozik. A bűn ideig-óráig való gyönyörűségénél többre becsüljük az igazságot, Isten beszédét, az igaz életet. A jót választjuk, azt akarjuk megvalósítani, és átadjuk magunkat teljes egészében Istennek: ezáltal ölthetjük fel az új embert, amely új ember már valóságos igazságban és szentségben nyilvánul meg. Nem csak elméleti igazságban, hanem minden tekintetben gyakorlati igazságban. Minden tettünk tiszta és igaz lehet, és nem vagyunk arra rendelve, hogy bűnt kövessünk el. De ez nyilvánvalóan csak Istentől van, egyedül övé a dicsőség érte.

Az új ember felöltözése fokozatosan történik, ez a szó folyamatosságot sugall. Emellett tudjuk azt is, hogy van, amit az ember a hívő élete folyamán ismer fel önmagában, később látja meg azt, hogy valami rossz az életében. Gondolhatnánk tehát, hogy az új ember felöltözése során arról van szó, hogy egyre kevesebb bűnt követünk el, és egyszer csak elérünk oda, hogy egyáltalán nem teszünk semmi rosszat.
Ehhez képest Péter apostol levelében van egy rendkívül érdekes igeszakasz 1 Pét. 2.1-5-ben:
"Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az úr. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által."
Hogyan is olvastuk: Levetvén minden gonoszságot, álnokságot, képmutatást. Minden bűnt le kell vetnünk, és ekkor leszünk olyanok, mint a most született csecsemők, és ezután tudunk igazán növekedni a tiszta, hamisítatlan táplálékon. Ha elmondhatjuk, hogy "nem tudok semmit magamra", ahogyan Pál apostol mondta, ha minden eddig felismert bűnünktől meg tudott szabadítani Isten, azután kezdődhet el az igazi növekedés. Nem abban áll tehát a növekedés, hogy a végén elhagyjuk majd a bűnt, hanem éppen fordítva: ha elhagytuk a bűnt, akkor indulhat meg bennünk az igazi növekedés. Akkor kezdődhet el igazán az Isten szerinti élet. Könnyen beláthatjuk, hogy ha van egy hívő, aki elhagyta a bűneit, az ő hit általi tökéletessége és Isten tökéletessége között azért még igen jelentős különbség van. Van még hová fejlődni. Az Ige pedig azt mondja Efézus 3.19-ben, hogy "teljesedjünk be az Istennek egész teljességéig."

Nem tudunk igazak lenni a saját erőnkből

Amint azt már az előzőekben említettem, a Szentírás szerint az igaz élet megvalósítása emberi erőből lehetetlen. Lehetetlen vállalkozás az, hogy megismerjük Isten törvényét, és elhatározzuk, hogy ezután a mi erőfeszítéseink által meg fogjuk tartani azt, és ezáltal igazak leszünk Isten előtt.. Az Isten szerinti út nem ez. Előbb Isten ajándékoz nekünk igazságot, eltörli a bűneinket Jézus áldozatáért, és gyakorlati igazságra való képességet és hatalmat ad majd ebből a hit által való igazságból fakadhatnak azután igaz, törvényt betöltő cselekedetek.
Emlékezünk, mit mond János apostol az evangéliuma bevezetésében Jézusról? "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek". (Ján. 1.12-13)
A "hatalom"-nak fordított görög szónak a következő jelentései vannak: hatalom, jogosultság, képesség, erő. Mindazok részesülnek ebben, akik hitben befogadják az életükbe, szívükbe Jézust. Nem az egyháztagság, hanem az Istentől születés és a Vele való közösség az, amely örök életet adhat nekünk, ingyen ajándékul, mert azt megszolgálni vagy kiérdemelni nem lehet. Ebből következik, hogy az Isten szerinti életben sem a mentegetőzésnek, sem a dicsekedésnek nincs helye. Mink van, amit ne kaptunk volna? Ha bármi jót tudunk tenni, az Isten ajándéka és műve. Ezzel nem dicsekedhetünk, mintha mi vittük volna végbe, sőt inkább alázatra tanít minket. Mentegetőznünk pedig felesleges lenne a bűneink miatt, hiszen ezekre nincsen mentség.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, minden bűnünknél visszaemlékezhetünk arra a pillanatra, amelyben rosszul döntöttünk. Sokszor tudjuk is, hogy mit kellene tennünk, de a könnyebbik utat választjuk. Bennünk van a rosszra hajló természet, amely időnként felszínre tör, de ugyanakkor minden esetben tudjuk azt is, hogy felelősek vagyunk azért, amit tettünk, különben nem kellene bocsánatért folyamodnunk Istenhez. Mind a dicsekedés, mind a mentegetőzés azt mutatja, hogy még nem vagyunk helyes viszonyban Istennel. Ha bűnt követtünk el Isten ellen, és megszakad a Szentlélekkel való közösség, valljuk meg Istennek a rosszat, bánjuk meg, és hagyjuk el. Adjuk át az életünket teljességgel Istennek.

Az igaz élet Isten bennünk lakozása által valósulhat meg

Jézus Krisztus azt tanította, hogy annak az embernek, aki átadta magát Istennek, a teljes Szentháromság fog beköltözni a szívébe. "Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (Ján. 14.23.) Gondoljuk meg: vajon lehetséges-e igaz életet élni akkor, ha a belső világunkat teljességgel Isten vezetése alá helyezzük? Lehetünk-e tökéletes szentek, ha a bűngyűlölő szent Isten lakozik bennünk? Ha az a Jézus ad erőt és segítséget, aki "megkísérttetett mindenben, hozzánk hasonlóan"(Zsid. 4.15.), de mindig győzött? Miért lenne határa a Szentlélek megújító munkájának? Vajon nem ad meg Isten minden segítséget ahhoz, hogy kiküszöbölje az életünkből azt, ami teljességgel idegen Tőle, vagyis a bűnt? Péter apostol így fogalmaz: "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott." (2Pét. 1.2-3) Ha mindent megkaptunk, van e valami, ami hiányzik? Isten célja, hogy az egész világegyetemnek nyilvánvalóvá tegye, hogy az Ő törvénye szent és változhatatlan, és teljes egészében jó. Jelleme megdicsőül azáltal, hogy a bűn rabszolgáiból igaz, szent embereket formál. "?eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók Lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják". (Ján. 4.23-24). Lélek és igazság: ezek együtt vannak, együtt járnak, egymástól el nem választhatóak. Isten olyanokat keres az ő imádóiul, akik szoros közösségben vannak a Szentlélekkel, és ezáltal igaz életet élnek, bemutatják a világnak Istent. Bemutatják azzal, hogy Istennek volt hatalma őket is kiemelni a rosszból, tehát bárki folyamodhat az Atyához, és megszabadulhat a bűntől. Az igaz életnél nem létezik jobb evangelizálás. Bárki, akinek csak egy kis vágy is van a szívében az igazság után, könnyen elindulhat Istenhez, ha hiteles az az ember, aki az utat mutatja. Ezért volt sikeres az őskeresztény korszak, és ezért lesz sikeres a nagy evangéliumhirdetés, amiről Jézus Máté 24-ben beszél: olyan emberek hirdetik majd az igazságot, akik maradéktalanul megélik azt.

Mi van velünk, aki követünk el bűnt?

Láthattuk, hogy lel lehet érni a szent és bűntelen életet. De tegyük fel a kérdést: mi van mivelünk, akik nem élünk így? Mi van velünk, akik messze vagyunk az ideális élettől, de - jobbik esetben - legalább ismerjük a bűneinket, és bűnnek tekintjük azokat. Lapozzuk fel Luk. 13.1-9-et: "Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. és felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. És mondta a vincellérnek: ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: és ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt."
Jézus, bár súlyos következményeket mond, mégis bátorítja a hívőket ebben az igeszakaszban. Rámutat arra, hogy nem elegendő Isten népéhez tartozni, ha a bűneinket nem bánjuk meg, nem térünk meg belőle. Mert mi a bűnbánat, mi a megtérés? Isten Lelke rávezet arra, hogy bűnt cselekedtem, felismertem Isten szavából, hogy amit tettem, az azzal ellentétes. De ez az értelmi felismerés még nem bűnbánat, csak a kezdete. Maga a "bűnbánat" szó mutatja, hogy a felismerés után meg is kell bánni a bűnt, de a bűnbánatnak belülről, a szívünkből kell fakadnia. Bánat és megkeseredés, szomorúság a bűnbánat, mert belátom, hogy azzal, amit tettem, szégyent hoztam Istenre. Nincs mentségem a bűnre, mert dönthettem volna az igazság mellett is, de nem tettem. Mindaddig, míg mentegetőzöm Isten előtt, nem igazi a bűnbánatom. A "mert" szócskát felejtsük el. Megtettem, mert ingerült, fáradt voltam, mert ez vagy az kellett, mert az ördög belevitt, és még sorolhatnánk a "mert"-eket. Nincs mert, felejtsük el. Megtettem és pont.
Maga a bűnbánat is a Szentlélek munkájának az eredménye. Ha megvan a megkeseredés, akkor már bűnnek látom a bűnt, és nem vonzódom hozzá többé a gondolkodásomban. Megtörik a megtévesztés. Belátom, hogy Jézusnak ezért a bűnért is meg kellett halnia, és akkor is meg kellett volna, ha csak ez az egyetlen bűn lenne az életemben. Ha megbántam és bocsánatot kértem Istentől, Jézus vére megtisztít a bűntől, megtörik a bűn hatalma és helyreáll a közösség a Szentlélekkel. Isten megtisztított a bűntől, újra szabad vagyok a jóra. Megtértem a gonoszságból, a gondolkodásom megváltozott.

Az igazi bűnbánatban és megtérésben kapjuk meg a szabadságot

Ezt a bűnbánatot, ezt a megtérést várja tőlünk Isten. Ez tesz szabaddá. Ha évek óta ugyanabban a bűnben veszteglek, ez óriási probléma. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján. 8.36) - mondta Jézus, ahogyan azt már korábban felidéztük. Ha újra bűnt követek el, ugyanazt a bűnt, nem biztos, hogy a bűnbánatom nem volt őszinte, de biztos, hogy azután újra elengedtem Isten kezét, ezért estem újra bűnbe. Mindenképpen felelős vagyok a bűnömért, de Isten kész megszabadítani belőle. Mit is mondott Jézus a házasságtörő asszonynak? "én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!"(Ján. 8.11.) Jézus nyilvánvalóan olyat kért az asszonytól, ami teljesíthető, mivel teljesen bizonyos, hogy ő megbánta a bűnét, különben a bűn nem nyerhet bocsánatot. A bocsánatban Jézus valósággal szabaddá tette a házasságtörő asszonyt a bűnétől. Az asszony valóságosan az élet és a halál határmezsgyéjén állt. Közvetlenül megtapasztalhatta, hogy a bűn halált eredményez, a bűnbánat pedig életet.

Minden bűn életveszélyes

Ha közvetlen életveszélyt nem is tapasztaltunk meg az életünkben, minden bűnünk életveszélyes. Bárcsak úgy nézhetnék a bűnünk súlyára és következményére, mint a házasságtörő asszony, és olyan hálásak és békességgel rendelkezők lennénk, a bűnbocsánat után, mint ő. Úgy gondolom, hogy ez az eset felrázta őt, nem vonzotta a bűn ezután, és soha többé nem paráználkodott.
Jézus ezt mondta a farizeusoknak, ennek az esetnek a lezárásaként: "én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Ján. 8.12)
Sokszor csak úgy átszaladunk ezen a mondaton, és annyi marad meg, hogy Jézus a világosság, és aki őt követi, az is világosságban jár. Ez igaz is, de figyeljük meg szó szerint, mit mondott Jézus: "aki engem követ, nem járhat a sötétségben". Nézzük meg ezt a kijelentést, hogy nem járhat, mit is jelent. Nyilván nem arról van szó, hogy elveszne az ember döntési szabadsága. Ezt kizárhatjuk. Arról lenne szó, hogy nem járhat, hogy nincs rá engedélye, nincs rá felhatalmazása? Itt már közelebb járunk az igazsághoz. De arról sincs szó, hogy az, aki Jézust követi, szeretné megtenni a rosszat, csak éppen nem szabad.
Ha figyelembe vesszük a szövegkörnyezetet, láthatjuk, hogy itt Jézus arról beszélt, hogy aki Őt hitben befogadja, és Őt követi, nem járhat a sötétségben: nem akar és gyakorlatban sem fog, hanem övé lesz az élet világossága ajándékképpen. Nem járhat sötétségben, mert a világosságban nincs sötétség, mivel a sötétség éppen a világosság hiánya. A kettőnek nincs köze egymáshoz, és egymással ellentétesek.
Jézusnak ez a mondata egy keretes mondat: Jézus a világ világossága- ezzel kezdődik. Aki Őt követi, azé lesz az élet világossága, vagyis maga Jézus Krisztus - ezzel végződik. A kettő között pedig van az ember választása, egy felszólítás, amely hangsúlyosan arra mutat, hogy az élet világosságát csakis a sötétséggel való teljes szakítás által kaphatjuk meg. "Menj el, és többé ne vétkezzél." Ne legyen közöd a bűnhöz, a sötétséghez. Hagyd, hogy teljesen átjárjon az élet világossága, add át magad teljességgel Jézusnak.

Nézzünk "a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra." (Zsid. 12.2)

Ő már végigjárta előttünk az utat, nézzünk rá, mint a "hitnek fejedelmére és bevégezőjére." (Zsid. 12.2)
Jézus élete bizonyíték a bűntelen élet mellett. Ő ugyan Isten és ember is egy személyben, de emberként ugyanazzal a természettel született, ami nekünk is van, de ő soha nem követett el semmilyen bűnt. Olvashatunk a Szentírásban olyan emberekről is, akik - bár korábban bizonyosan követtek el bűnt - eljutottak Isten által odáig, hogy a Biblia igaz és feddhetetlen embereknek nevezi őket. A Biblia két szóval elmondja az ő győzelmes életük titkát: "Istennel járt". Nincs különleges titok, sem valami homályos misztikum: Noé és énokh egyaránt Istennel járt: amikor közösségük teljes volt az úrral, a Gonosz nem talált rést, ahol eredményesen támadhatott volna.

Gyakran úgy gondoljuk, hogy a megszentelődés abból áll, hogy harcolunk egy-egy bűn ellen az életünkben, győzünk felette, és áttérünk a következő bűnünk elleni harcra. Több okból sem ez a megoldás. Egyrészt nem biztos, hogy az életünk ideje alatt végig tudunk érni a bűneink listáján. Másrészt gyakran visszatér egy-egy rossz tulajdonság, bűn, amit azelőtt legyőzöttnek gondoltunk. Alapvető szemléletváltásra van szükségünk. Jézus "az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért". (Zsid. 5.7). Ő nem egy-egy kísértés, bűnre való hajlam ellen harcolt, hanem a Szentlélekkel való közösségért, önmaga átadásáért. A Szentlélek minden gyengeségünk gyógyszere. Jézus nem indult addig el, amíg a Lélek keresztségében nem részesült, amíg az emberi természetét nem uralta teljesen a Szentlélek. Az átadásának tökéletesnek kellett lennie, ezáltal előre győzött a kísértések felett. Ő tisztában volt vele, mekkora hatalom a megromlott természet, tudta, mi a bűn, ezért volt olyan heves a harca az Istennel való közösségért. Ha mi is jobban látnánk ezt, mint most, hasonló harcot vívnánk, mint Krisztus. Ő ezt kívánja tőlünk: " Maradjatok én bennem és én is ti bennetek."
Egy nagyon szép Ige van Zsolt. 28.8-ban: "Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége."

A végidő népe

Az utolsó idők népének, amelyet a hét gyülekezeti levélben Laodicea jelképez, ezt mondja Jézus: "A ki győz, ...amint én is győztem..." (Jel. 3.21) úgy tudunk győzni, és úgy kell győznünk, ahogyan Jézus is győzött, ez az egyedül eredményes út. Harc önmagunk átadásáért, harc az Istennel való közösségért. A legnagyobb ellenfelünk bennünk van: a megromlott emberi természet. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy "nem lakik én bennem, azaz a testemben jó." (Róm. 7.18) De bízhatunk Istenben, "mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1 Ján. 5.4) A végidő hívői - vagyis a mi számunkra életfontosságú, hogy megértsük a tiszta élet fontosságát, és megvalósítsuk az életükben azt a közösséget a Szentlélekkel, amely egyedül biztosíthatja a bűn nélküli életet, és ennek következményeként az ötök életet.
Idézzük fel, hogyan jellemzi a Jelenések könyve a végidő üdvözülendő népét: "? az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek." (Jel. 14.5). Milyennek kell lennünk, hogy Isten elmondhassa rólunk: az én királyi székem előtt ti feddhetetlenek vagytok?

Elmondhatjuk-e ma délelőtt, hogy ez ránk igaz?

Mégis azt mondja az úr, hogy ez fogja jellemezni azokat, akik bemehetnek az örök életre. Van-e vesztegetni való időnk tehát a felkészülésre? Halogathatjuk-e az önátadást, az imádságot a Szentlélekért?
El kell érni a feddhetetlenséget, jobban mondva be kell fogadnunk Isten ajándékaként. Ez a feddhetetlenség nem elméleti igazságot jelent, hanem olyan szentséget és igazságot, amely tettekben nyilvánul meg. Nem csupán a bűn hiánya jellemzi az igazakat, hanem Isten kívánalmainak betöltése, az igaz cselekedetek. "örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, és adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei." (Jel. 19.7-8) Tiszta és ragyogó fehér gyolcsba öltözik Krisztus Egyháza, nem lesz rajta "szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle" (Eféz. 5.27).
Minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy lehet igaz életet élni. Nem csupán egyének élete tisztul meg, bár ez is nagyon nagy szó lenne, de lesz egy hatalmas sokaság, amelyet senki meg nem számlálhat, amely örök életre felkészülten, igazságban és szentségben fogadja Jézust, amikor megjelenik az ég felhőiben.

Végezetül lapozzuk fel Ján. 4.23-24-et, ma már idéztük, de most olvassuk el újra. Mindig aktuális volt, amit Jézus mondott, de a végidőben különösen is az: "?eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók Lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják". Az Atya közöttünk is, akik Krisztusról neveztetünk, olyanokat keres, akik Lélekben és igazságban akarják őt imádni, és azok életében meg is valósítja ezt. És a maradék nép maradéka, akik közülünk engedelmeskednek Istennek, betöltik a küldetést, amit az Úr rájuk bízott. Közvetítik a veszendő világnak Isten legutolsó kegyelmi üzenetét: Fussatok ki Babilonból, (Jel. 18.4.) engedelmeskedjetek Istennek, legyetek Krisztuséi teljes szívetek szerint. Imádjátok Istent Lélekben és igazságban, mert Isten ilyeneket keres az Ő imádóiul.

Adja meg az úr, hogy mindenben betölthessük az Ő akaratát.

forrás:

http://www.szaboferenc.hu/igehir/lehbun.htm

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat