LÉLEK-BARÁT

AZ ÖNSZERETET ESZMÉJÉRŐL 

A Szeresd magadat, hangzatos tanács. Arra az érvre hivatkozva halljuk manapság lépten-nyomon, hogy hogyan szerethetnénk mást, ha nem szeretjük magunkat? Azonban hogyan szerethetnénk bárkit, ha nincs bennünk szeretet? Márpedig a bibliai antropológia állítása, hogy az emberben nincs semmi jó, semmi önzetlen. Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. (Zsolt 14:3) Nem lakik én bennem ... jó. (Rm 7:18)

A szeretet bibliai fogalma pontosan és teljesen ellentéte az önzésnek. A szeretet nem keresi a maga hasznát. (1Kor 13:5) Tulajdonképpen egyetlen dolgot nem tud az ember tenni, éppen ez a problémája: szeretni. Senkit. Se magát, se mást. Szeretet alatt annyi mindent értünk. Mi a Szeretet a Biblia bizonysága szerint? Szeressed felebarátodat, mint magadat! (3Móz 19:18, Mt 22:39) Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal! (Mt 7:12) Jellemzőit pedig a Szeretet himnuszában olvassuk (1Kor 13). A definíció azonban ez: Isten A Szeretet. Az Isten szeretet. (1Jn 4:8) Vagyis az ember egyértelműen nem a Szeretet. Senki sem jó, csak egy, az Isten. (Mk 10:18) A valódi Szeretet a Biblia szerint az, amiben nincs semmi önzés, azaz egyenlő a teljes önzetlenséggel. Az önzés tulajdonképpen a Szeretet hiánya. És mivel Isten a Szeretet, az önzés egyenlő Isten hiányával. A Szeretet tehát nem egy érzés, hanem egy Személy.

Mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. (1Jn 4:7) Önmagától az ember nem képes szeretni. Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. (Jób 14:4) Ha szeretni bírjuk egymást önzetlen módon, feltétel nélkül, az 1Kor 13. fejezetében összefoglalt jellemzők szerint, akkor az annak a jele, hogy él bennünk Krisztus, és mi nem élünk. Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy Benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk. (1Jn 4:12?13) Tehát ha az ember szeret, akkor sem az ember szeret, hanem Krisztus az emberben... az Isten szeretete bennünk. (1Jn 4:9)

Miért óv Isten minket az önszeretettől. Amikor Ádám (és ezzel az ember) elszakadt Istentől, rögvest önmaga felé irányította figyelmét, és negatív érzelmek és tettek jelentek meg benne: békétlenség, félelem, szégyen, boldogtalanság, szomorúság, magabízás, büszkeség, hazugság, vádolás, amiket azelőtt sohasem érzett. Megdöbbenve tapasztalta az Istentől való elszakadás ezen első jeleit. Biztonságérzete eltűnt, önvédelem, önféltés, önigazolás alakult ki benne. A Teremtőjében való bizalma megszűnt. Lelki értelemben Ádám meghalt. Istentől elszakadva önző lett. Ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez. (1Jn 3:21) Az Istentől elszakadt állapot teszi önzővé (bűnössé) az embert, hiszen muszáj magunkban bíznunk és a saját érdekeinket érvényesíteni, ha nem bízunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk. Az elszakadt állapot maga a bűn állapota. Minden indulat az önzés következménye. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Jn 4:18) Az Istenben való bizalom kiűzi a negatív érzéseinket.

A valódi célunk azonban nem önmagunk szeretete, hanem a boldogságunk. Mitől lesz valóban boldog az ember? Ha helyreáll a Teremtőjével való kapcsolata. Teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 16:11) Ha Krisztus bennünk él. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. (Mt 5:9) Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!? (Jn 14:27)

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn 15:5) Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt. (Lk 9:24) Az önzés éppen az Istentől való elszakadottság állapotának jele. Nem adhatok mást, csak mi lényegem. Igen, ez az ember tragédiája. Madách valahogyan ráérzett, és Lucifer szájába adta ezt a mondatot. Nem adhatok mást, csak mi lényegem: azaz önzést, magamnak is, másoknak is. Istentől elszakadva Sátán és az ember lényege, állapota is ez lett. Isten azt szeretné, hogy mindig Vele legyünk, ma is és örökké. (Jn 14:16?18, 23) No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. (Ésa 1:18) És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! (Jn 5:40)

Gyakorlati kérdés: volt már valaki valóban boldog attól, ha magnóról hallgatta, vagy magának mondogatta, hogy szeretem magam. Hogyan tudnánk szeretni magunkat, ha nem tudunk szeretni. Ha nincs bennem Szeretet, hogy tudnék szeretni. A skandálásból, mondogatásból nem lesz igazság, valóság. Az önszeretet, önmegváltás útja azért veszélyes, mert valamennyire működik, csak az kevés a valódi és folyamatos békességhez, boldogsághoz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá. (Jak 1:16?17) Valójában minden önmagam felé irányított érzelem önzés: a szomorkodás, a lelkiismeret-furdalás (ha nem rögtön Jézushoz megyünk hatására), a félelem, a fájdalom, az aggódás, a megbántódás, a régi sebek feltépése, felemlegetése, a pszichologizálás, a rágódás a múlton vagy a szebbnek, esetleg félelmesnek képzelt jövőn, a személyiségem boncolgatása. Az önszeretet eszméjéhez kapcsolódó minden tett, minden önmagammal foglalkozás az egónkat növeli. Ha élek én (az egóm), nem él bennem Krisztus. Az ismeret felfuvalkodottá tehet, és ez a pszichológiai ismeretekre is vonatkozik: már annyira ismerem magam, hogy megoldom egyedül a problémáimat. Miközben: Isten az, aki megigazít. (Rm 8:33, Ésa 50:8) Egy a ti Doktorotok, a Krisztus.? (Mt 23:10) Az önmagunkkal, a múltunkkal, a sebeinkkel való foglalkozás részben működik. Sokszor könnyebben érezzük magunkat tőle, de csak akkor valódi a gyógyulás, ha a cél a Krisztushoz menés, a másik ember Krisztushoz segítése. Minden negatív érzelem önzés, hiszen ha Krisztus él bennünk: békességünk van. Az Ő útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. (Péld 3:17) Az egész Biblia arról szól, hogy szüksége van az embernek a Teremtőjére, nem arról, hogy önmagára van szüksége. E kettő kizárja egymást.

Menjünk tehát Krisztushoz! Mi a Krisztusban levés kulcsa? Csak akkor tudunk Benne lenni, ha érezzük, hogy semmik vagyunk, hogy gonoszok, azaz önzők vagyunk. ... Az ember ... szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Móz 6:5) Az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva. (1Móz 8:21) Ha ezeket Isten állítja rólunk, el kell hinnünk. És ha ezt nem érezzük, ha nem ezt érezzük, akkor könnyen dölyfössé válunk. A Biblia szerint minden ember önző, azaz mindnyájan egyformák vagyunk: nincs jó ember és jobb ember, csak Isten jó, az ember pedig önző (gonosz). Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Rm 7:18) Nem keresztény álszerénységre van szükség! A semmi vagyok tényleges, teljes megélésére! Az ember problémája az, hogy nem merünk semmik lenni, mert nem bízunk eléggé a Teremtőnkben. Éppen az önzésünk miatt nem bízunk. Ördögi kör. Hitből, bizalomból teljesen az Istenemre támaszkodnom, és magamra semennyire. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! (Péld 3:5) (Jer 17:5, Zsolt 34:9) És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. (2Kor 12:9) (1Kor 15:10)

Nem jó gondolkodás: meg kell változnom, fejlődnöm kell: Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát. Úgy ti is cselekedhettek-e jót, akik megszoktátok a gonoszt?? (Jer 13:23) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. (2Kor 5:17) A cél nem önmagunk fejlesztése, hanem a Krisztusban való létezés. Nem lehet a cél a fejlődés, mert nem működik. Valamennyire képes fejlődni az ember, de a teljes önzetlenséget nem képes elérni, éppen azért, mert bűnös a természete, Istentől elszakadva a bűn (az önzés) állapotában van. Ezért Istennel kell egyesüljünk! Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. (Ef 5:30) Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17:3) ?Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.(Jn 14:12)

Nincs igazság és nincsen szeretet, és nincsen Istennek ismerete a földön. (Hós 4:1) Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. (1Jn 4:8)

Hogyan szeressük tehát magunkat? Szeresd felebarátodat, mint magadat! (Mt 22:39) Mint Isten egy teremtményét, hálával. Úgy, hogy engedjük élni magunkban Krisztust. Krisztus minden teremtményét szereti. Mindnyájan az Övéi vagyunk, vágyik ránk. Nélküle semmi vagyok, Benne boldog vagyok. Az Istennel való egyesülés, a Vele való élet létrehozása Isten feladata.

forrás:

http://borbasgd.netrix.hu/index.php?id=71#

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat