LÉLEK-BARÁT

Rosszra való kísértéseit Sátán a hazugságaival viszi végbe. Jézus nem véletlenül nevezte őt "a hazugság atyjának" (Ján 8,44). Sátán hazugságainak lényege, hogy a rosszat jónak tünteti fel, a rosszat választó ember számára pedig "ideig-óráig való gyönyörűséget" szerez (Zsid 11,25). Ez az ismétlődő, de mindig új varázsszerrel átitatott ámítás Sátán kísértéseinek gyökere. A felszíntől a mély felé hatolva, egyedül Isten törvénye képes föltárni ezt a gyökeret. Amióta ugyanis világunkba engedtük a bűnt, a valóságot a hazugság látszatai borítják, erős, hatásos impulzusokkal közelítve meg azokat, akik gondolkodás helyett a megkapó "külcsín"-nek hisznek.

Nemcsak a dolgok megjelenését varázsolta el Sátán, hanem - ismét Jézus egyik példázatának szavával - "palotát" épített magán az emberen belül is (Luk 11,21). Az emberi természet eltorzulásával Sátán legfőbb fellegvára maga az egyes ember. Az isteni törvényektől - mint az igaz, boldog élet mértékétől - eltávolodott ember szükségképpen és menthetetlenül a látszatok fogságába esik, különösebb közvetlen kísértés nélkül is; ez az egyik oka például annak, hogy miért vonják sokan kétségbe Sátán puszta létezését is. "Nem kell itt ördögre, kísértőre gondolni, belemegy az ember anélkül is a rosszba" - mondogatják. Mindez bizonyos fokig igaz, jóllehet a sokadik bűnbeesés után nem ad választ arra a kérdésre, hogy az esetleg leleplezett roszszat miért követjük el újra és újra, annak a rossznak elkövetéséről nem is szólva, amellyel szemben már kifejezetten fel is vettük a küzdelmet. A Sátánról mint személyes kísértőről szóló bibliai tanítás érteti meg velünk, hogy személyes terv készült mindannyiunk elveszítésére. Ahogyan Istennél van megváltási terv, Sátán az elpusztítás terve alapján hoz új és új kísértéseket, s alkalmasint nem mond le arról sem, hogy akár százszor is megismételje a régieket. "Palotájának" minden pontját ismeri, a feltáruló rések helyét is pontosabban számon tartja, mint mi.

A Biblia a kísértés három fő csatornájára irányítja rá a figyelmünket. Ez a hármas az első emberpár megkísértésénél éppúgy érvényesült (1Móz 3,1-6, különösen a legutóbbi vers), mint Jézus Krisztus pusztai megkísértésekor (Mát 4,1-11), szövegszerűen pedig János apostol nevezi néven ezeket: "Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból." (1Ján 2,16)

Az első fajta kísértés arra irányul, hogy testi kívánságainknak - az éhségnek, a szomjúságnak, a nemi vágyak kielégítésének - kedvezzünk inkább, és sokszor gyorsan, hevesen, nyersen cselekedjünk, félretéve az igazságról kialakult meggyőződésünket. Az ösztön, az indulat, az érzés irányítson-e, avagy Isten hit által - a lelkiismereten és a gondolkodáson keresztül -, ezt a kérdést természetünk szerint az előbbiek javára döntjük el. Ezzel a kísértésével ér célt Sátán nap nap után a legtöbb embernél. Ennek a kísértési formának közvetlen ideológiája az evolucionizmus, amellyel azt akarja elhitetni, hogy elsősorban az állatvilágból kiemelkedett ösztönlénynek tekintsük magunkat. Közvetett ideológiája a reinkarnáción, a lélek halhatatlanságán alapuló hit a halhatatlanságban, amellyel azt kívánja elhitetni, hogy "a test cselekedetei nem szennyezik be a lélek tisztaságát", (A kora keresztény kor gnosztikus elmélete, amelyet a Jelenések könyve nikolaitizmusnak nevez (Jel 2,6 és 15), s melynek idézett felfogását Irenaeus őrizte meg (Adversus Haereses).) vagy pedig azt, hogy az újratestesüléssel, illetve a túlvilági megtisztulással minden bűn levezekelhető. Bizonyos, hogy ezek a kísértések egyetlen embert sem kerülnek ki, és hevességük fokát a Bibliában Ézsau éhsége (amellyel egy tál lencséért képes volt egy ehhez nem mérhető nagy kiváltságot egyik pillanatról a másikra feláldozni), Sámson érzékisége, Géházi és Júdás meggazdagodási vágya, Ananiás és Safira hazugsággal kikövezett istenkeresése szemlélteti a legfélelmetesebben. Ez a fajta kísértés - a testi ösztönök és vágyak erőteljes követelőzése - a Biblia szerint csak Jézus példájának hitével és az Őáltala mondott válasz elfogadásának segítségével győzhető le:
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik." (Mát 4,4, visszaidézi 5Móz 8,3-at)

A második fajta kísértés már nem annyira a testiséghez, hanem az ember belső világához tartozik. (Természetesen az első kísértésben is ott rejtőznek a belső világ vágyai, a gyönyörérzeten alapuló kívánságai. A "test" és a "lélek" szétválaszthatatlan a bibliai antropológia szerint.) Ezt a második kísértést "az istenkísértés kísértésének" nevezhetnénk. Ennek lényege: Sátán azt akarja elérni, hogy ha tapasztalatot szereztünk is az isteni gondviselésről és kegyelemről, mégis legyünk könnyelműek Isten parancsolataival szemben: látva, tudva a jó utat, induljunk neki a rossz útnak, hiszen Isten előtt nincsen lehetetlen, azon is meg tud védeni bennünket.

A könnyelműen felfogott élet, a komolytalan játszadozás Isten ígéreteivel, méghozzá a saját, életre vagy halálra eldőlő ügyeinkben, a gyakran lélegzetelállító felelőtlenség: ezen a pályán is közelít, elragad, elbódít Sátán sokakat. El akarja hitetni, hogy Isten "olyan jó", hogy a bűnökhöz ragaszkodó embernek is kitalál valami mentséget, megmenti azt is, aki egyébként menekülni sem akar a bűnből, amint Marmeladov kifejti Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének első lapjain.

"Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" - hangzott Jézus válasza, amikor nem vetette le magát a mélységbe Sátán kívánsága szerint - jelezve, hogy ezt a megkísértést a "mi Istenünkhöz" való személyes ragaszkodás, hűség által győzhetjük le (Mát 4,7, vö. 5Móz 6,16).

A harmadik fajta kísértés a legfonákabb és legfélelmetesebb. Láttuk, hogy Sátán támadni tud a megromlott természeten belül a testi kívánságokon, a vágyakon keresztül, de a leginkább megfoghatatlan kísértése a gondolatainkon keresztül történik. Az önigazolás, a magabízás, a nem Isten, hanem az önmagunk előtti leborulás - ha ezekre rávesz, hatásuk félelmetesebb lesz az előbbiek által együttesen okozott károknál.

Mit mondjunk ma erről a kísértésről, az "önimádat társadalmá"- ban, ahogyan egy mai nyugati író nevezte? A tömény emberkultusz fullasztó légkörében, amelyben sztárok a bűnözők?

Látjuk a kísértések egyes fajtáinak erősbödő színezetét. Közönségesnek mondjuk az elsőt, megfoghatatlanabbnak a másodikat, és szinte teljesen tünékenynek a harmadikat, annyira látjuk is meg nem is, annyira bennünk és a világban van ez a kérkedő fölényesség, ez a meglapuló, de mindig ugrásra kész magabiztosság...

Jézus szava itt már nem egyszerűen az Istennel vagy az Isten parancsolataival való foglalkozásra, hanem egész lényünknek a megtérést követő átadására, a teljes megszentelődésre hív fel: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!" (Mát 4,10, vö. 5Móz 6,13)

Éva mindhárom kísértésben elbukott: "Látta az asszony, hogy jó a fa gyümölcse eledelre (=1. kísértés), kedves a szemnek (=2. kísértés), és kívánatos a bölcsességért" (=3. kísértés, 1Móz 3,16). Ezzel szemben nem a Paradicsom kies világában, hanem Júdea kietlen pusztájában, negyvennapi böjt és ima után mutatta meg Jézus, hogyan győzhetünk Sátán minden kísértése ellen. A hit erejével, amely Isten beszédéből származik: "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." (Róm 10,17) Pál apostol úgy fogalmaz, hogy "a hit pajzsával... ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok" (Eféz 6,16). Ha a hit folyamatosan végezni tudja belső megtisztító munkáját, isteni erőtöbblethez jutunk a nálunk jóval erősebb Sátánnal szemben. A kísértések legyőzésének ez az egyedüli útja. "Ami embereknél lehetetlen, Istennel együtt lehetséges." (Mát 19,26)