LÉLEK-BARÁT

Ha az utca emberének tennénk fel ma ezt a kérdést, tapasztalataink alapján állí­thatjuk, hogy kérdésünkre azt a választ kapnánk, hogy egy. De ha a kérdést úgy folytatjuk, hogy "melyik ez az egy?", akkor már többféle választ hallhatunk.

Az emberek egyik csoportja azt feleli, hogy Isten egyetlen választott népe Izrael, mí­g mások szerint az egyház, újabban azonban még olyanok vannak is, akik szerint Isten választott népe a magyar. A válaszoknak ez a különbözősége többnyire a megkérdezettek érzelmi hozzáállásával hozható összefüggésbe. Mivel a háromféle válasz még a Bibliát ismerők között is megoszlik, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ezt a kérdést minden elfogultság nélkül, kizárólag teológiai alapon járjuk körül. Számunkra ugyanis az a perdöntő, amit a Biblia mond erről a témáról.

1.) Első feladatunk tartjuk annak tisztázását, hogy milyen összefüggésben használja a Biblia a "választott", vagy a "kiválasztott" nép, ill. a "kiválasztott ember" fogalmait. Röviden szólva, három összefüggésben. Tehát a Biblia szerint,
a) Isten kiválaszthat egyéneket vagy népeket csupán bizonyos földi feladatra, földi, evilági feladatok elvégezésére.
b) Isten kiválaszthat egyéneket, vagy közösségét, más szóval egy népet, mennyei üdvösségre - örökéletre
c) Isten kiválaszthat egyéneket és népet mennyei üdvösségre és egyúttal földi feladatokra is.

A kiválasztás témájával kapcsolatos sokféle félreértés, szinte minden esetben abból ered, hogy sokan nem ismerik, s ezért nem tudják megkülönböztetni a kiválasztásnak ezt a három fajtáját és összekeverik őket. Ezért gondolják sokan pl. azt, hogy Istennek egy választott népe van, és ez Izrael. Ebben az előadásban tehát, szeretnénk segí­tséget adni mindazoknak, akiket komolyan érdekel, hogy mit taní­t erről a kérdésről a Biblia, és szeretnének bepillantást nyerni Isten csodálatos terveibe.

2.) Nézzük hát meg közelebbről, mit is jelent az, hogy Isten földi feladatokra, evilági küldetésre választ ki embereket? Ezzel kapcsolatban érdemes külön is felfigyelnünk arra, hogy Isten fontos földi, evilági feladatok elvégzésére nemcsak olyan embereket hí­vott el, akik hí­vők voltak, hanem olykor pogány embereket, sőt pogány népeket is. Csak néhány példát hadd emlí­tsünk. Isten elhí­vta a hí­vők közül Nóét a bárka épí­tésére: 1Móz 6, 8-18. Ábrahámot, hogy hagyja ott a várost, ahol lakott, költözzön sátorba és menjen el az Isten által neki í­gért földre: 1Móz 12, 1-3.

Isten kiválasztotta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból: 2Móz 3,9-10. Áront és fiait a papságra: 2Móz 28,1. Sault a királyságra: 1Sám 9,17 a nem hí­vő Cí­rusz perzsa királyt, hogy hazaengedje a fogságban levő zsidókat: 2Krón 36,22; Ésa 45,1;
Pogány népeket, hogy megkí­sértsék Izrael fiait, Bí­rák 3,1-4. Jer 50,9;

A népek közül Isten nagy feladatra választotta ki Izraelt. Azt olvassuk róluk, hogy ők kapták Isten törvényét azért, hogy megismertessék azt a világgal. Kapták az Istennel való szövetséget, hogy bemutassák a világtörténelem szí­npadán, milyen áldás van azon a népen, mely megtartja Isten szövetségét, és milyen átok azon, ha megtöri azt, 5Móz 4,37-40. 5Móz 7,7-10; 5Móz 28. Kiválasztotta Isten őket arra is, hogy közülük szülessen test szerint a világ megváltója: a Messiás-Krisztus. Izraelnek a földi feladatra történő kiválasztását dicsőségesnek nevezi a Biblia: "akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet, és akik közül való test szerint a Krisztus" (Róma 9,4-5;)

A kiválasztás fajtái közül utoljára hagytuk a legelső és legdicsőségesebb kiválasztást: Krisztus kiválasztását: Ésa 42,1; akit Isten kiválasztott a testtélételre és kereszthalál útján a megváltás végbevitelére. Ő az, "Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapí­tása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek." (1Pét 1,18-20.)
A Bibliában azt látjuk, hogy az emlí­tettek közül voltak, akik küldetésüknek eleget tettek és voltak, akik méltatlanná váltak a földi küldetésre.

3.) Ezután nézzük meg, mit is jelent az, hogy Isten kiválasztott egyéneket ill. egy népet a mennyei célra, az üdvösségre-örökéletre?
a) Az üdvösségre történő kiválasztásról Biblia kettős vonatkozásban beszél:
Egyrészt olvasunk arról, hogy Isten magának kiválasztott egy népet a Krisztusban már a világ teremtése előtt, azzal a céllal, hogy ezt a népet üdvözí­tse: "magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, eleve elhatározván, hogy a maga fiaivá fogad" (Ef 1,4-5;9-10.) Ez a lelki nép, mely évezredek folyamán, minden népből, ágazatból, nemzetből és nyelvből kerül ki, egyszer majd megjelenik együtt, látható módon, dicsőségben a mennyben, ahogy arról a Jel 5,9-ben olvashatunk: "És éneklének új éneket, mondván: méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből."
b) Másrészt olvashatunk arról is, hogy mivel ez a lelki nép egyedekből, egyes emberekből áll, van Istennek egyéni kiválasztása is az üdvösségre. Ezt erősí­tik a Róma 8, 28-30. versei: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak"
Szeretném tehát nyomatékosí­tani, hogy most az egy népnek és egyéneknek az üdvösségre-örökéletre történt kiválasztásáról beszélek. Az üdvösségre történő kiválasztás vonatkozásában tehát Isten egy lelki népet választott ki magának minden népből, nemzetből és nyelvből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy Istennek csak egy választott népe van!

További kérdésünk, hogy ez az egy választott lelki nép kikből áll?

A Biblia szóhasználatával élve: zsidókból és görögökből, vagy ahogy más helyen olvassuk, zsidókból és pogányokból: "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hí­vőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek." (Róma 1,14-16.) Ez azt jelenti, hogy Isten üdvösségre-örökéletre kiválasztott egyetlen népének tagjai a zsidók és görögök ill. a pogányok, azaz a nem zsidók közül kerülnek ki. Krisztus ugyanis a kereszten lerontotta a két nemzetség (tehát a zsidók és pogányok) közötti válaszfalat és a két nemzetséget eggyé tette. "Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalat." (Ef 2,13-15;) Ennek a Krisztus áldozata által eggyé tett lelki népnek neve a Bibliában: "egyház" vagy "gyülekezet", görögül : "ekklésia".

Az "egy nép"-ről szóló igazságot, vagy más szóval titkot, Isten Pálnak jelentette ki, ahogy erről az Ef 3,3-6-ban olvashatunk: "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő igéretének a Krisztus Jézusban, az evangélium által." Ez azt is jelenti, hogy a földön nincs egyetlen olyan, akár földrajzilag, akár nyelvileg, akár genetikailag behatárolható, homogén etnikum, melyről azt állí­thatnánk, hogy Istennek üdvösségre kiválasztott népe, melynek minden tagja (en block) előbb vagy utóbb üdvözülni fog, legyen az akár zsidó, akár magyar! Lásd: Róma 2, 28-29: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".

4.) A kiválasztás harmadik esetének azt neveztük meg, amikor Isten kiválaszt egyéneket és népet mennyei üdvösségre és ugyanakkor földi feladatokra is, tehát, amikor a két célra történő kiválasztás egybeesik.
Egyének esetében megemlí­thetjük a számtalan bibliai példa közül Ábrahámot, akit földi célra is, (testi utódai közül támad a Krisztus, 1Móz 22,18;) és mennyei célra is kiválasztott (az üdvösségre, Máté 8,11;). Vagy megemlí­thetjük Mózest, akit Isten hatalmas földi feladatokra hí­vott el, de egyúttal az üdvösségre is. Vagy ilyen volt Jézus 11 taní­tványa is az Újszövetségben, akiket az evangélium hirdetésére és egyúttal az üdvösségre is kiválasztott: Ján 17,12;
Ugyanez a kettős elhí­vás figyelhető meg az üdvösségre kiválasztott egyház, vagy más szóval, Isten népe esetében is, amikor azt olvassuk, hogy ezt a népet Isten mennyei célra, az örökélet-üdvösségre, de egyúttal földi célra is kiválasztotta, ti. szent életre és "kegyelme dicsőségének magasztalására" (Efézus 1,4-6;), és e világban való bizonyságtételre, ahogy erről az 1 Péter 2,9-ben olvashatunk.

5.) Ahhoz tehát, hogy a cí­mben felvetett kérdésre megértsük Istennek a Bibliában kijelentett válaszát és ne legyünk semmiféle félreértés vagy elfogultság áldozatai, feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy Istennek tulajdonképpen egyetlen kiválasztottja van, Jézus Krisztus. Akár egyéneknek, akár népnek, közösségnek kiválasztásáról van szó, az a Biblia szerint, a Krisztusban történt: Efézus 1,4-5. 2,10; (Pálnak kulcsszava, amikor a kiválasztásról beszél, "Őbenne"!) Ez közelebbről azt jelenti, hogy Isten választott népe azokból az egyénekből áll, akik fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül a Krisztushoz tartoznak, azaz a Krisztus-test tagjai. Pál í­gy í­r erről, "kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő í­géretének a Krisztus Jézusban." (Ef 3,3-11;) Akik tehát a kiválasztott Krisztushoz tartoznak, azok alkotják Isten lelki népét. Ezt maga Jézus is jelzi, amikor azt mondja: "Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők." (Ján 15,5.) Még világosabban érzékelteti ezt az igazságot a Szentlélek, amikor Pálon keresztül az olajfa hasonlatát használja a Róma 11,17-21-ben! Figyeljünk csak az egyértelmű fogalmazásra: "Ha pedig némely ágak kitörettek, ha pedig te vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsí­rjának" Sokan félreértik és félremagyarázzák ezt az igeszakaszt, s úgy értelmezik, hogy itt az olajfa Izrael népét jelenti, mintha a pogányok Izraelbe oltatnának be a történelem folyamán. Ez pedig súlyos teológiai tévedés! Ez az Ige Izraelt egyértelműen "csak" egy ágnak nevezi, mert az olajfa Krisztus és nem Izrael népe! Krisztus az Isten kiválasztottja, Ő belé oltatnak vagy belőle töretnek ki az ágak. Istennek Krisztusban lett "minden í­gérete igenné és ámenné" (2Kor 1,20;) Őbenne volt egy nép, az idők kezdetétől, és lesz az idők végezetéig a minden népből, nemzetből és nyelvből üdvösségre kiválasztottak megszámlálhatatlan serege. Istennek tehát nem két vagy három választott népe volt és van e világban, hanem csak egy. Ugyanakkor Pál, aki soha nem tagadta meg saját népét, kifejti hogy Isten azért oltotta be a szelí­d olajfába, Krisztusba a pogányokat, hogy Izrael fiai "felingereltessenek" a Krisztusban való hitre. Ezzel a megjegyzésével viszont a megtért pogányokat alázatra intette, hogy ne "kevélykedjenek" és fel ne fuvalkodjanak Izraellel szemben: Róma 11,18-21;

6.) Nem lehet tehát a választott nép kérdését úgy tárgyalni, hogy ne beszéljünk Izrael népének kiválasztásáról, és ne tisztázzuk Izrael üdvtörténeti szerepét. Erre azért is nagy szűkség van, mert a bibliai Izrael szerepével kapcsolatban többféle elmélet és félreértés van forgalomban, keresztyén körökben is. Különösképpen is fontosnak tartjuk azoknak a magyarázatoknak vizsgálatát, amit sokan a Bibliára, közelebbről a Jelenések 20,1-4; verseire hivatkozva, Izraelnek a történelem utolsó szakaszában betöltendő üdvtörténeti szerepéről taní­tanak. Itt elsősorban az ezeréves birodalom (millenium) tanára gondolunk. E tan szerint a földi történelem végén Izrael-népe Krisztushoz tér, és Krisztus királysága alatt Jeruzsálem, földünk gazdasági és lelki centruma lesz ezer éven át. Ez alatt a jeruzsálemi templom újra megépül, ahol a mózesi cerimóniális törvények előí­rása szerint, áldozatokat mutatnak be újra. A millenisták szerint Krisztusnak ezeréves földi királyságában viszont az egyháznak semmi szerepe nem lesz, mivel az egyház már korábban elragadtatik a földről. Ezután az "egész Izrael", mint Isten választott népe üdvözülni fog.
A mi kérdésünk ezzel az elmélettel kapcsolatban az, hogy aki mindezt í­gy vallja és taní­tja, jól értelmezi-e a Bibliát, illetve jól értelmezi-e Izraelnek, mint Isten földi feladatra kiválasztott népének szerepét?
Ha ugyanis Istennek egyetlen üdvösségre választott népe van és ez Izrael, akkor, akkor annak, aki üdvözülni akar, előbb zsidóvá kell lennie. Akkor, a pogányokból álló egyháznak is végül a zsidó valláshoz kell csatlakoznia! Ezt a logikát tovább folytatva, ha Izrael a szelí­d olajfa, akkor Isten minden üdvösségre kiválasztottat ebbe az olajfába (Izraelbe!) fog beoltani. Továbbá, ha Isten üdvösségre kiválasztott népe Izrael, akkor minden zsidó ember üdvözülni fog, hiszen a Biblia minden kiválasztott üdvösségéről beszél: Róma 8,30;
De még tovább gondolva ezt az értelmezést: ha Izrael Isten üdvösségre kiválasztott népe, akkor a világ kezdetétől annak végéig Izrael az üdvtörténet földi főszereplője, s a többi üdvösségre választott közösség, közöttük a keresztyén egyház is, csak epizód-szerepet játszik. Ebben az esetben természetesen, az egyház története is, Izrael történelmének csak egy fázisa és az ezeréves uralom idején az egyház is Izraelbe fog betagolódni. Ha viszont ez í­gy van, akkor miért nem szól erről a Biblia egy szót sem? Akkor Izrael népének története miért csak Egyiptomban kezdődik?
De a legsúlyosabb kérdés, amit ez az elmélet felvet az, hogy ha Izraelé az üdvtörténet főszerepe, akkor hova soroljuk Krisztus szerepét? Akkor tisztázni kell Krisztus és Izrael viszonyát, hogy ti. Krisztus van Izraelért, vagy Izrael Krisztusért? Végül is Krisztus kinek a királya, Izraelé? Vagy az Ő országa ennél sokkal több, mert nem e-világból való? Akkor Istennek minden í­gérete Izraelben fog beteljesedni egykor? Vagy esetleg Pál értette félre a Szentlélek kijelentését, hogy ti. "Istennek valamennyi í­gérete Őbenne (ti. Krisztusban) lett igenné és Őbenne lett ámenné" (2Kor 1,20;).

Ezekre a kérdésekre keresve a választ, mi a Biblia tanulmányozása nyomán az alábbi következtetésekre jutottunk:

a.) Először arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy Isten üdvözí­tő tervében kié a főszerep, Krisztusé vagy valamely népé (Izraelé, az egyházé)? Ki az üdvösség kezdete és vége, Krisztus vagy valamely nép (Izrael, az egyház)?
Ha Izraellel kezdődik a kiválasztás és az üdvtörténet, mi lesz azoknak örök sorsa, akik Izrael megalakulása előtt éltek: mint Ádám, Ábel, Séth, Noé és a többi hí­vők? Ezek az emberek nem voltak zsidók! És mi lesz azon milliárdok örök sorsa, akik Kr.u. 70 után máig a pogányok közül tértek meg és nem lettek zsidóvá? Ezek a Kr. előtt és után élt hí­vő emberek nem tartoznak a választott néphez? Ha viszont, ahogy a Biblia állí­tja; Krisztus a kezdet és a vég, ha benne választattak ki emberek, akkor viszont az üdvtörténet fő-ága nem Izrael, hanem Krisztus, illetve Krisztus egyháza, melybe természetesen az Izraelből üdvösségre választottak is beletartoznak. Eszerint tehát a Krisztus egyháza már Ádámmal elkezdődött, melyhez a világ végezetéig csatlakoznak majd a választottak, ahogy azt a reformátusok hitvallása a Heidelbergi Káté is í­rja, "Hiszem azt, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt össze" (HK 54.) Ebben az esetben viszont Izrael népe csupán epizód szerepet játszott a történelem folyamán, mint az üdvtörténet egyik fázisa.
b.) Következő kérdésünk, hogy mit jelent akkor Izrael kiválasztott volta?
A Biblia szerint Isten egy bizonyos feladatra választotta ki Izraelt, amikor velük szövetséget kötött. Erről a feladatról már a korábbiakban szóltunk. Kiválasztása és küldetése Krisztusban érte el csúcspontját, Krisztusban teljesedtek be Isten í­géretei, és Benne ment tovább Isten minden még be nem teljesedett í­gérete a végső beteljesedés felé. Izraelnek, mint választott népnek története tehát Krisztusban, a megtért zsidóknak a Krisztus-testbe történő beolvadásával ment tovább. Krisztusba, mint az üdvtörténet főfolyójába csatlakoztak Izrael népéből és a pogányok közül a választottak és lettek egy lelki néppé, a Biblia szerint.
Izraelnek, mint népnek (etnikumnak) az üdvtörténeti szerepe tehát Krisztusban egyrészt tetőpontjára ért, másrészt Benne, az Ő testében folytatódik! Ezért Izraelnek ma csupán jel-szerepe van, amennyiben mai története az un. utolsó idők bizonyos fázisait jelzi. Ez természetesen azt is magába foglalja, hogy Izrael helyébe egy nép se léphet, hiszen a Biblia jelzi, hogy Izrael népéből az Úr Jézus visszajöveteléig sokan fognak még megtérni és a Krisztus testhez csatlakozni. Annak viszont, hogy Izrael egy un. ezeréves birodalomban újra főszereplője lesz akár a történelemnek, akár az üdvtörténetnek, semmi bibliai alapja nincs. Jézus nem mondja sehol, hogy Izraelhez jönnek majd a népek, ellenkezőleg, taní­tványait kiküld a széles világba hirdetni az evangéliumot (ez a misszió).
A Jel 20:1-4. szószerinti magyarázatát Oosterzee holland dogmatikus a judaista "aritmetikus kabbalisztika" olyan próbálkozásának nevezi, mely a Szentí­rás egyéb igéivel szöges ellentétben áll.

A Biblia ugyanis sehol nem beszél egy földi, evilági krisztokrácia megvalósulásáról.

Az pedig végkép nem igazolható, hogy az utolsó időkben az egész Izrael Krisztushoz tér. A sokak által idézett Róma 11, 25 "miszerint "í­gy az egész Izrael megtér" éppúgy nem jelenti Izrael minden tagjának megtérését, mint az ugyanebben a versben olvasható "pogányok teljessége" sem vonatkozik minden pogány emberre, csupán a kiválasztottakra. Lásd ennek igazolására a Róma 9, 6-8. verseit: "Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraelből valók; Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az í­géret fiait tekinti magul." Vagy idézhetem még a Róma 2,28-29-et is: "Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés".

Tegyük fel hát a kérdést újra: hány választott népe van Istennek?

Válaszunk az, hogy egy!

Jézus maga mondja ki azt, hogy ez az egy nép nem azonos a politikai és vallási Izraellel. A Máté 8,11-12 szerint Jézus í­gy szólt: "De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre". A Máté 12, 41-42-ben pedig ezt mondja: "Ninive férfijai az í­téletkor együtt támadnak fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és í­mé nagyobb van itt Salamonnál".

Isten választott lelki népe ma az egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházban él sokféle felekezetben szétszórva. Ezt a tömeget nevezi a Szentí­rás a Krisztus testének, melybe a Szentlélek, az elhí­vás, újjászületés-megtérés és hit útján minden választottat, pogányt vagy zsidót, nemre, fajra, nyelvre való tekintet nélkül egy testté keresztel (1Kor 12,13;).

Bp. Nagyvárad tér, 2008. október 5.

Dr. Sí­pos Ete Álmos
református lelkipásztor

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat