LÉLEK-BARÁT

Tekintélyrombolók – Robert I Holmes

“Hol, Ó hol vannak a próféták? Hol vannak a szent helyen izzásig felhevült emberek? Hol van Mózes, hogy közbenjárjon böjtben az Úr szentségében?…  valaki óriási tekintéllyel, aki egyáltalán nem ebből a világból való.”                         Leonard Ravenhill.

Ravenhill szavai csengtek vissza a fülembe, amit egy Sydney felé való utamon hallottam… Volt egy megbeszélés a Banff Vezetői Központban – Toronto, Kanadában, aminek “Tekintélyrombolók” volt a címe, áttekintve azoknak a férfiaknak és nőknek a szerepét a szervezetben, akik megrázzák a dolgokat. Ők a tekintély-romboló meghatározást adták az ilyen embereknek: a valakiről alkotott kép vagy bálvány nagyra tartott tiszteletének összetörése vagy lerombolása. Egy olyan személy, aki dédelgetett meggyőződéseket, hagyományokat, intézményeket és hibákat támad meg. Jól ismert kifejezés annak szinonimája is: Goromba fráter.

A hamis istenek, a dédelgetett meggyőződések összetörésének elgondolása valójában a korai keresztyénség éltető eleme volt, ami nagyon vonzó, visszatekintve Izrael régmúlt örökségére. Péter, a hívő társainak szóló írásában azt mondta, hogy ők voltak a “próféták fiai” (Ap.csel 3:25) – Péter hite itt az öreg prófétákat jelenti.

Nézzük meg Mózest!

Sok tekintélyromboló volt a gyülekezet történetében. Ilyen volt például Mózes a régmúltban, az Ótestamentum idején.  Ő előre nézett, Péter viszont vissza a régmúltba, amikor Mózes azt mondta, hogy azt kívánná “Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét beléjük!” (4 Mózes 11:29).

Emlékezzünk rá, hogy a Szentírás Mózest prófétaként határozza meg (5 Mózes 34:10, Luk. 24:27). Mózes egy olyan időről prófétált, amikor valaki “Mózeshez hasonlóan” felemelkedik majd – ez Jézus Maga (Ap.csel 7:37).

Ki volt ez az ember – ez a próféta, akinek mi a fiai vagyunk?

Mózes volt az:

– aki konfrontálódott a Fáraóval

– aki szétválasztotta a Vörös Tengert

– akinek ellenségeit elnyelte a sivatag homokja

– aki látta Istent és megélte vele a közösséget

– akiről Isten azt mondta, hogy “Mózes az én barátom”!

Ez tekintélyrombolás. Ez a próféta szolgálata. Ilyen volt Jézus minden szolgálati útja. Hol van Mózes szelleme a gyülekezetekben ma? Hol van Krisztus természete és jelleme a keresztyének között ma? A prófétikusságnak számos ismertetője van, ami vissza kell, hogy tükröződjön az életünkben, amik a következőkben foglalhatók össze: a próféta egy előfutár, a magatartását tekintve elkülönülő, többre tartja Isten véleményét, mint az emberekét, szembe megy az áramlattal, elutasítják őt, ő egy helyreállító személy – az egyensúlyából kimozdult dolgok kiegyensúlyozásának szorgalmazója.

1. Az előfutár

A prófétikus emberek előfutárok. Ők jönnek elő dolgokkal először. Isten előbb foglalkozik a gyülekezettel, mint a világgal és előbb foglalkozik a szellemi, mint a természeti dolgokkal. A prófétikus emberek a gyülekezetben messzire előre tekintenek, és nem tartanak lépést a fő áramlattal. Ők rendszerint az ’ellenzéki oldalon’ vannak. Akkor boldogok, amikor mindenki más szomorú és akkor szomorúak, amikor mindenki más boldog.

2. Elkülönülő magatartás

A próféták nagyon gyakran népszerűtlen üzenetet hordoznak, ami kényszerű elkülönülést eredményez. Érzéketlennek kell lennetek, hogy megmondjátok az embereknek a népszerűtlen dolgokat. Magányos ember leszel, mert megintesz egy erkölcstelen királyt. Olyan valaki, aki azon munkálkodik, hogy a bűn a táboron kívülre kerüljön. Valaki, aki azzal törődik, amivel Isten törődik. Azért mert magányosak vagyunk, ez nem azt jelenti, hogy elszigeteljük magunkat. Keressük a testvéreket és vágyunk a velük való közösségre. Harcolunk az ellen, hogy mentesek legyünk minden szabályszerűségtől vagy hogy a saját magunk törvénye legyünk.

3. Többre tartja Isten véleményét emberek véleményénél

Ha a mennyre szegezzük a tekintetünket és mennyei dolgokról és távlatokba tekintő módon gondolkodunk, inkább törődünk Isten véleményével, mint emberekével. A mennyei támogatás megtapasztalását fogjuk keresni és nem emberek támogatását, elismerését. Mennyei elismerésre vágyunk még akkor is, ha az nem tetszik az embereknek.

4. Szembe megy az áramlattal

Megfigyelted, hogy Isten teljesen más prioritásokat alkalmaz velünk kapcsolatban? Ő a becsületességet és megvesztegethetetlenséget értékeli, miközben a világ az érzékiséget habzsolja; a próféta becsületességre vágyik, amikor a világ kétszínű akar lenni; a hosszú életre törekszik, amikor a világ a pillanatnak él és az alkalmakat igyekszik kihasználni. A prófétikus emberek sokszor szembemennek az áramlattal a gyülekezetben – sajnos néha még a prófétai áramlattal is!…

5. Elutasítják őt

Nem a többiekkel tart, magányos, egy magányos hang, ami együtt jár az elutasítással. Az emberek nem szívesen veszik a szenvedélyes igazságszeretetet és kapálóznak ellene. A szamár kapálózik az ösztöke ellen, a ló megugrik, amikor megsarkantyúzzák. Olyan sok ember szidja és sértegeti a prófétikus embereket….

Azonban nem telítődünk az elutasítottság szellemével. Nem járkálunk mindenfelé savanyú arccal, várakozva az elutasításra – kívánva magunknak és kiprovokálva azt másokból. Inkább megértjük, hogy az része az elhívásunknak, egy szükséges társ az utazásunkban. Végül is Jézus követői vagyunk: “utált, az emberektől elhagyott, fájdalmak férfia és betegség ismerője!…” Ézsaiás 53.3.

Jézus egy olyan szituációban lépett be, amikor a királyság munkája, az Atya munkája iránti várakozás volt a jellemző, az a munka, amit neki kellett elvégezni. (János 5:17).

6. Helyreállító

“A próféta feladata majdnem mindig a helyreállítás.”  T. Austin Sparks

Egy próféta nem a meglévő állapot fenntartásán munkálkodik. Ők azért jönnek, hogy megjavítsák azt, ami elromlott. Egy szerencsétlenség vagy egy sebesülés után helyreállítás szükséges – az embereket meg kell menteni és határozott cselekvés szükséges a fontossági sorrend megállapításához. Egy vereség vagy egy bukás után szintén helyreállítás szükséges – az elveszett dolgok kell, hogy előkerüljenek, a tenger hullámain hányódó embereket ki kell szabadítani. Egy hadjárat veszteségeinek pótlására helyreállítás szükséges. A csapatok mennek keresztül kasul és a földnek szüksége van a helyreállításra. Végül is, amikor minden jól megy, a próféták csendben vannak.

7. A kiegyensúlyozottság szorgalmazója

“A próféták nem a kialakult helyzet megtartásáért munkálkodtak, hanem azért hogy visszahozzanak dolgokat a középpontba. Ez azt jelenti, hogy ők szélsőséges módon túlhangsúlyozva dolgokat visszahozzák a gyülekezetet oda, ahol lennie kell.” Brian Medway

Ha a gyülekezet kiegyensúlyozatlanná válik vagy elfelejtett egy igazságot a próféta nyomást gyakorol, hogy helyreállítsa az igazságot. Egy szélsőséges álláspontra helyezkednek, hogy visszahozzák a gyülekezetet a középpontba. Miért látszik az üzenetük kiegyensúlyozatlannak? Mert szükségszerű, hogy az legyen! Azonban ez kényszerhelyzetet teremt számunkra.

Korábban a gyülekezet harcolt egy bizonyos dologért és magáévá tette azt, de tovább kell mozdulni nehogy hosszan, belesüppedjen egy kiegyensúlyozatlan pozícióba. Semmit sem végzünk el, ha a dolgok változatlanok maradnak. A mozgás egy szükséges dolog – a dolgok a kiegyensúlyozottságból való kimozdulás által növekednek – azonban semmi sem marad meg, ha állandó kiegyensúlyozatlanságot tartunk fenn.

Gyorsan hamissá válunk, félrecsúszunk, ha kitartunk és erősködünk egy szélsőség mellett.

Következtetés

A gyülekezet, mint a próféták fiai. Ezek a Jézust, mint prófétát követő keresztyének. A következők jellemzőek rájuk:

– Tekintélyrombolók: az igazság védelmezői, a hagyományok ellenségei

– Előfutárok: kilépnek és időszerűtlenek

– Magányosak: de nem magának valók vagy minden szabálytól mentesek

– Elutasítottak: de az elutasítottság szelleme nélkül valók

– Helyreállítók: a dolgokat visszahozzák az egészséges állapotba

– Kiegyensúlyozatlanok: szélsőségesek, de nem időznek ott tartósan

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2012/06/29/tekintelyrombolok-robert-i-holmes/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat