Ő már végigjárta előttünk az utat, nézzünk rá, mint a "hitnek fejedelmére és bevégezőjére."(Zsid. 12.2)
Jézus élete bizonyíték a bűntelen élet mellett. Ő ugyan Isten és ember is egy személyben, de emberként ugyanazzal a természettel született, ami nekünk is van, de ő soha nem követett el semmilyen bűnt. Olvashatunk a Szentírásban olyan emberekről is, akik - bár korábban bizonyosan követtek el bűnt - eljutottak Isten által odáig, hogy a Biblia igaz és feddhetetlen embereknek nevezi őket. A Biblia két szóval elmondja az ő győzelmes életük titkát: "Istennel járt". Nincs különleges titok, sem valami homályos misztikum: Noé és énokh egyaránt Istennel járt: amikor közösségük teljes volt az úrral, a Gonosz nem talált rést, ahol eredményesen támadhatott volna.
Gyakran úgy gondoljuk, hogy a megszentelődés abból áll, hogy harcolunk egy-egy bűn ellen az életünkben, győzünk felette, és áttérünk a következő bűnünk elleni harcra. Több okból sem ez a megoldás. Egyrészt nem biztos, hogy az életünk ideje alatt végig tudunk érni a bűneink listáján. Másrészt gyakran visszatér egy-egy rossz tulajdonság, bűn, amit azelőtt legyőzöttnek gondoltunk. Alapvető szemléletváltásra van szükségünk. Jézus "az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért". (Zsid. 5.7). Ő nem egy-egy kísértés, bűnre való hajlam ellen harcolt, hanem a Szentlélekkel való közösségért, önmaga átadásáért. A Szentlélek minden gyengeségünk gyógyszere. Jézus nem indult addig el, amíg a Lélek keresztségében nem részesült, amíg az emberi természetét nem uralta teljesen a Szentlélek. Az átadásának tökéletesnek kellett lennie, ezáltal előre győzött a kísértések felett. Ő tisztában volt vele, mekkora hatalom a megromlott természet, tudta, mi a bűn, ezért volt olyan heves a harca az Istennel való közösségért. Ha mi is jobban látnánk ezt, mint most, hasonló harcot vívnánk, mint Krisztus. Ő ezt kívánja tőlünk: " Maradjatok én bennem és én is ti bennetek."
Egy nagyon szép Ige van Zsolt. 28.8-ban:
"Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége."
forrás:
http://www.szaboferenc.hu/igehir/lehbun.htm