LÉLEK-BARÁT

Platón mondta: "Az a felelős, aki választ. Isten nem felelős."

Sok embernek azonban olyan szabadság kell, mely felelősség nélküli. A szabadság azonban nem egyenlő a szertelenséggel, a féktelenséggel, a mások kárára való éléssel. József Attila egyik legnagyobb verssora am "Szabadság, te szülj nekem rendet." (Levegőt)

A Biblia alapján azt érthetjük meg, hogy a szabadság akkor kerül igazán helyére, ha a jóra fordítjuk. A szabadság lehetőség, és nem végeredmény. Az igazi szabadság a jóra való szabadság, mint ahogy a hamis szabadság a rosszra törekszik. A szabadság nem oka, hanem csak alapja a rossznak, vagyis annak, hogy a rosszat is választhatjuk egyáltalán. Széchenyi Istvánnak igaza volt, amikor a szabadság előtt a műveltség felépülését kívánta, egyesekben és nemzeti méretekben. (Más kérdés, hogy ez a valóságban hogyan teljesíthető.) Mivel szárazon nem lehet az úszást megtanulni, bármennyire kockázatos, előbb a szabadságot kell biztosítani. Ez a kortárs Macaulay véleménye.

Az ember a szabadság biztosítását külső tényezők elrendezésével kezdi. Ez sem lényegtelen, de korántsem jelent mindent. Legnagyobb szabadságunk a gondolkodásban jut osztályrészünkül. Kár, hogy kevesen élnek vele. Aki jót gondol, az tud meggyőzően is beszélni, és eredményesen cselekedni. Az igazságos gondolkodás és a következetes cselekvés tesz szabaddá, szabadít fel az igazi életvitelre. Az igazság tesz szabaddá - mondja Jézus. (Jn.8,32) fordítva ez azonban nem áll. A szabadságot megcsorbítani veszélyes, hiszen akkor minden valódi, belőle származó következmény,, így az igazság és a szeretet is veszélybe kerül, de sohasem mondhatjuk, hogy a szabadság önmagában igazságot és szeretetet eredményez. A bölcsesség a kihagyhatatlan láncszem, Ezért a predesztinációs tanításnak nem mellékes célja az ember bölcsességre szoktatása.

(Reisinger János - A Biblia a predesztinációról )