LÉLEK-BARÁT

Álom a végső útszakaszról

Napokkal ezelőtt többször is kértem az Urat, hogy adjon valamilyen álmot, mint régen, megerősítve az Igéből általam megértett kijelentéseket. Hiszem, hogy amit ma hajnalban láttam, Istentől érkezett.

Kis csoportban álltunk néhányan. Nem emlékszem konkrét személyekre, inkább csak éreztem, hogy közeli hozzátartozók, testvérek. Kezünkbe adtak egy-egy csomagot, amit ránk bíztak, hogy vigyük. Leginkább egy nagyon vaskos, ódon könyvre hasonlított a viszonylag nehéz teher.

Elindultunk, s azonnal láttam, hogy egy szürke, félhomályos alagútban vagyunk. A távolban feltűnt a kijárat fénye. Ahogy haladtunk, nem nézegettem semerre, mégis olyan érzésem támadt, mintha egyre szűkülne az út. Erős szorongás töltött el, mert úgy láttam, mintha a plafon is folyamatosan lejjebb ereszkedne. Ahogy nőtt a félelmem, úgy szorítottam magamhoz még jobban a könyvszerű csomagot, és mondogattam: mindjárt vége, nemsokára kiérünk… Érdekes módon, a kijárathoz közeledésünkkel egyforma „sebességgel” zsugorodott vészjóslóan a mozgásterünk. A szörnyű bezártság érzetben csak az alagút végén látott fény nyújtott reménységet.

Ebből a szorongatott helyzetből ébredtem fel. Összefoglalom, mit értettem meg belőle:

Az ódon könyvszerű csomag maga Isten ősi, változhatatlan Igéje, a tanítványok egyedüli értéke e földi vándorúton. Az Igazság. Teherként visszük a szívünkbe írt törvényt, ahogy az ószövetségi prófétákra is teherként nehezedett a rájuk bízott Ige. (Lásd pl. Malakiás 1:14.: „Az Úr igéjének terhe Izrael ellen…”)

Ahogy közeledünk hitünk céljához, úgy lesz egyre erőteljesebb a szorongatás. Ahogy Pál is írja: „Kívül harc, belül félelem.” II. Kor. 7:5.

Örökségünk a hit szemével látható, hiszen élő reménység táplálja a tüzet a szívünkben. Ahogy a sötétség és a törvénytiprás nőttön-nő, úgy lesz egyre szűkebb, kellemetlenebb az életterünk, és a támadásokban, nyomorúságos időkben szüntelenül imádkozva, fegyelmezetten kell bátorítani magunkat és egymást!

„De aki mindvégig kitart, az üdvözül” – ígéri Jézus. Máté 24:13.

Ne legyen megtévesztő számunkra a napjainkban tapasztalt és egyébként hálára okot adó, viszonylagos jólét, mert nehéz idők jönnek. Ez a gondolat erőteljesen visszhangzott bennem:

NE-HÉZ I-DŐK JÖN-NEK!

Bátorodjon a szívünk, az Igét szorosan magunkhoz ölelve, ahhoz elválaszthatatlanul ragaszkodva készüljünk fel a végcél előtti viszontagságos útszakaszra!

„Bátorítván egymást, mivel ama nap közelget…” Zsidók 10:24-25.

2019. december 4.                                     

Guti Tünde

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat