LÉLEK-BARÁT

Alázatos élet – Zac Poonen

Amikor az ember a teremtés csodáit szemléli, megláthatja Isten dicsőségét (Zsolt. 19.1). Milliárdnyi csillag található a világegyetemben, a távolságokat pedig millió fényévekben mérik. A mindenség oly nagy és oly tágas, hogy az emberi értelem fel sem foghatja.

Ugyanakkor ennek az óriási Univerzumnak minden darabja atomokból tevődik össze, amik olyan kicsik, hogy az emberi szem nem képes észrevenni, és ezekben ismét elektronok százai keringenek.

Milyen nagy a mi Istenünk!

De Krisztus tanítványai számára Isten nagysága nem csak az Univerzum csodáiból látható meg, hanem sokkal inkább abban az alázatban, amely Isten Fiát arra indította, hogy önmagát megüresítse és a miénkhez hasonló hústestben jöjjön el, hasonlóvá legyen az elesett emberhez, és megváltson bennünket.

„az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott közöttünk és szemléltük dicsőségét”, mondja János 1.14. Ehhez még hozzátehetjük: olyan dicsőséget, mely a teremtés dicsőségét messze felülmúlja.

A Menny nagy Királya eljött hozzánk emberekhez, és hozzánk hasonlóan emberi testben lakott. Nem felemelkedetten, hanem igazi alázatban, mindenben hasonlóvá tette magát hozzánk (Zsidó 2.17).

Az Úr Jézus dicsőségét még jobban meglátjuk az Ő alázatában, mint azokban a csodákban, amiket tett. Az Ő alázatának a dicsősége az, amit számunkra elsőként akar megmutatni a Szent Szellem. És mindenekelőtt ezen a területen kell Jézus lábnyomaiban járnunk.

Mielőtt Jézus – mint ember – ezt a tiszta és szeretettel teljes életet élte a Földön, megalázta magát.  Ez volt az első lépés. Ez legyen nálunk is az első lépés.

Jóval előbb, mint ahogy Jézus a Földre jött, volt egy Isten által teremtett kerub, tökéletes bölcsességben és szépségben, akit Isten az angyalvilág fejévé tett. De a büszkeség megfogta, és nem elégedett meg a maga részével, megpróbált Isten fölé emelkedni (Ez. 28.12-19; Ész. 14.12-15). E büszkeség által behozta Isten teremtésébe a bűnt, és Isten levetette a Mennyből, és Sátánná lett. A büszkeség tehát a bűnnek és az Univerzumban található rossznak a gyökere.

Ádám is megfertőződött ettől az engedetlenségtől, és Ádám minden gyermeke most már ezzel a „fertőzöttséggel” születik.

Azért alázta meg magát Jézus, hogy az embert ebből az állapotból megszabadítsa. Ahogy a bűn eredete a Sátán büszkeségében volt, úgy a mi megváltásunk eredete pedig Jézus alázatában van. Csak annyiban osztozunk Jézus gondolkodásmódjában, amilyen mértékben osztozunk az Ő alázatából, és nem több. Ez a csalhatatlan mércéje a Jézust kiábrázoló szellemi növekedésnek.

Ez az a hely, állapot, amelyet Jézus elfoglalt, amikor a Földre jött. Megalázta magát (Fil. 2.8).

A világi nagyságot és dicsőséget az ember pozíciója, gazdagsága, fizetése, képesítése, családi állapota, stb. alapján határozzák meg. Mennyire más Isten dicsősége, amit Jézusban láthatunk!

A Szent Szellem átváltoztat bennünket elménk megújulása által (Róma 12.2), úgyannyira, hogy Krisztushoz hasonló alázatunk lehet. Csak ha valóban kisebbek és magunkat alacsonyabbra helyezők vagyunk a magunk felől való gondolatokban és érzületben, becsülhetünk másokat magunknál többre, és tekinthetjük magunkat a legkisebbnek a szentek között (Ef. 3.8).

Az Isten iránti teljes engedelmesség a félreismerhetetlen jele a valódi alázatnak. Nincs tisztább bizonyíték erre.

Magunkat megalázni annyit jelent, mint emberi voltunk semmisségét és ürességét elismerni.

Két szellemi beállítottság közt választhatunk: az egyik a Sátántól jön és felkelti bennünk azt a kívánságot, hogy foglaljunk el egy tekintélyes helyet, akár a világban, akár a gyülekezetben. A másik Jézustól származik, aki az embereket az alázat útjára akarja vezetni, ahogy maga járt rajta.  Ahogy a búzaszem a földbe hull és elhal, úgy került Jézus is a megaláztatásba. Minden valódi tanítványának ez az ismertetőjegye. Jézus alázatának a dicsősége mindenekelőtt halálában látható. Alávetette magát az igaztalan bírósági eljárásnak, magára vette a jogtalanságot, a kicsúfolást, a megaláztatást. Mindent némán tűrt. Nem átkozta ellenségeit. Nem fenyegette őket bosszúval, angyalt sem hívott segítségül. Isten Fiaként minden joga megvolt, de mindezt feladta.

Az emberre az ökölbe szorított kéz a jellemző, hogy kifejezze, joga van ütni, és visszaütni is, ha megtámadják. Jézus azonban készséggel kinyitotta kezeit a Golgotán, hogy átszögezzék. Az Ő kezei mindig nyitva vannak. Ő mindig csak adott, míg végül a saját életét is odaadta. Ez az igazi alázat. Ez az alázat egyúttal eltökélt átadottságot is jelent: ahogy Isten akarja.

Jézus dicsőségét kisugározni kívánó tanítvány arra van elhívva, hogy a jogtalanságot panasz és neheztelés nélkül vegye magára. A Biblia azt mondja: „Ha pedig kitartotok és jót cselekedtek, és tűritek érte a szenvedést, ez kedves Isten előtt. Mert erre hívattatok el (ez elválaszthatatlanul össze van kötve az elhívással), mivel Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva hátra nektek, hogy nyomdokait kövessétek, …. aki, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az igazságosan ítélő bírónak” 1 Péter 2.20.22-23).

Az alázat nem engedte meg Jézusnak, hogy földi életében ítéljen. Isten egyedül a bírája minden embernek. És minden ember, aki másikat ítél, azt a helyet foglalja el, amelyik egyedül Istent illeti meg. A Földön emberként levő Jézus azt mondta: „Én nem ítélek senkit” (János 8.15). Az Atyának engedett át minden ítéletet. Ebben megint az Ő alázatának dicsőségét látjuk.

Jézus készségesen és alázatosan átadta magát a halálnak, ami Atyja tervében szerepelt. Az emberi eszközökben, akik a keresztre feszítést végrehajtották, fel tudta ismerni az Atya kezét, és kiitta azt a poharat, amit az Atya adott neki (János 18.11).  Engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszten való halálig (Fil. 2,8).

Ez a Szentírás igaz Jézusa. Megvetették és elutasították Őt az emberek. Az akkori világ meg akart szabadulni Tőle, azáltal, hogy a keresztre szegezte.

A mai világ sincs másképp. A tanítvány pedig nem különb a mesterénél. Az a kereszténység, amelyik népszerű, és a világ lelkesedik érte, ellentéte az igazi hitnek. Jézus egész élete – születésétől haláláig – igazolja azt a tényt, hogy ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos (Lukács 16.15).

„Tanuljatok tőlem” – mondta Jézus, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Máté 11.29). Ez az egyetlen alkalom, hogy Jézus felszólítja a tanítványokat, hogy tanuljanak Tőle. És ez a szelídség és alázat a dicsőségre vezető út.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2015/05/21/alazatos-elet-zac-poonen/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat