LÉLEK-BARÁT

AZ IGE MEGÉRTÉSE

Nézzünk meg egy széleskörűen elterjedt, tipikus rossz értelmezést:

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.”  (Máté 7:1)

Ha ezt az igét önmagában és általánosan kiterjesztve mindenre értelmezzük, akkor ez azt jelenti, hogy tilos bármit és bárkik is megítélni, mert különben mi is ítélet alá esünk.

Sokan szeretik ezt ma idézni hívők és szolgálók, vezetők egyaránt, ugyanis ha ezt így értelmezik az nagyon kényelmes mindenkinek.

Az „úgy élek, ahogy akarok, ne szóljon bele senki, …. úgy hirdetem az igét és ne ítélje azt meg senki, mert én azt az Úrtól vettem” –  a kialakult gyakorlat sajnos ma sok gyülekezetben. A fenti ige azonban egyáltalán nem erről szól, ha egy kicsit körültekintőbben megvizsgáljuk.

A hivatkozott ige közvetlen környezetében ugyanis – néhány igével később, ami még a történethez szorosan hozzátartozik – a következőt mondja az ige:

„Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”   (Máté 7:5).

Ha elolvassuk az egész történetet, máris kiderül, hogy itt egyáltalán nem egy általános érvényű, mindenre kiterjedő tiltásról van tehát szó, hanem arról, hogy a képmutató emberek, akik nem úgy élnek, ahogyan azt kifelé mutatják, óvakodjanak mások megítélésétől, mert jogosan számíthatnak ítéletre másoktól!

„Te mondod nekem, hogy én ….pedig te még inkább” …. – szoktuk mondani ilyen estben. Itt erről van szó! Ha tehát valakinek nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy mást a bűnére figyelmeztessen, mert maga is vétkes, akkor maradjon csendben, vagy előbb hagyja el a saját – lehet, hogy sokkal nagyobb (gerenda) – bűnét, és ha ezt megtette és maga feddhetetlen, akkor már van erkölcsi alapja arra, hogy odamenjen és figyelmeztessen mást a bűnére. Ez viszont már nem csak lehetőség, hanem egyenesen kötelesség!

Pál apostol erre a kötelezettségükre figyelmezteti a korinthusi hívőket:

„Megszégyenítésetekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között?    (1 Kor 6:5)

Pál más esetben is többször figyelmeztet, hogy „ints, feddj, buzdíts”, sőt az Ószövetségben a próféták mind a nép bűnére figyelmeztetnek, de a gyülekezetnek is feladata a szentség megőrzése és bűn kiszorítása a gyülekezetből:

„Eképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.”   (Máté 18:14)

Ennek a parancsolatnak nagyon kevés gyülekezetben engedelmeskednek ma, ezért nagyon sokan el fognak veszni (kárhozatra fognak menni) a gyülekezetekből.

Ha csak idáig is eljutunk az ige értelmezésében máris teljesen megfordult a fenti kiragadott ige értelmezése. Látjuk már milyen veszélyes egy-egy kiragadott ige önmagában való értelmezése? Isten akarata az, hogy „senki se vesszen el a kicsinyek közül”, de ha sokan a megítélés általános tiltásaként értelmezik ezt az igét, akkor – némán maradva – a Sátán munkatársaivá szegődnek és ezért sokan el fognak veszni. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy hívők ezt az igét akkor tudják csak mások javára felhasználni és másokat megmenteni, ha előbb magukat mentik meg engedelmeskedve a következő parancsolatnak:

„Amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;”  (1Pét 1:15)

tovább:

https://keskenyut.wordpress.com/2015/04/17/az-ige-megertese-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat