LÉLEK-BARÁT

Homoszexualitás a Biblia tükrében

1. Társadalmi háttér

A mai társadalmi beállítottság, a mindenkire érvényes egyetemes igazság helyére, az egyének személyes igazságának a sokféleségét fogadta el. A vallás és az erkölcs teljesen magánüggyé vált. A mai társadalom olyan sokszínű lett, hogy már nem fogad el egy általánosan elismert felsőbbrendű normát, ezért nem is tud mindenki számára kötelező értékekről gondoskodni. A társadalmi együttélést ma már az egymással versengő, különálló érdekek egyensúlya határozza meg. Minden egyes személy maga választja meg a saját életfelfogását, a divattól egészen a vallásig, még a szexuális beállítottság kérdésében is. Éppen ezért az általános igazság minden előírását, az egyén magatartásának minden kritikus értékelését az egyén fölötti gyámkodásnak, szégyentelen egybeolvasztásnak, és az önmegvalósítás korlátozásának tekintenek.

A különböző társadalmi rétegekben egyre erőteljesebben nyilatkozik meg és kap hangot a homoszexuális csoportoknak az erőteljes fellépése. Végső célként azt akarják elérni, hogy a homoszexuális párkapcsolatot alkotmányosan, a kétneműek házasságával egyenértékűként ismertessék el. Az elmúlt évek során felerősödött a magukat homoszexuálisnak valló emberek azon igénye is, hogy az életformájukat a különböző egyházak is elfogadják, és azt, illetve a párkapcsolataikat megáldja.

Egyes emberek, akik magukat hívőnek gondolják a Biblia szerint, néhány teológussal és egyházi vezetővel együtt, a Biblia egyes kijelentéseit a mai időre nézve elmaradottnak vagy lényegtelennek tekintik. Éppen ezért elég önkényesen bánnak a bibliai igékkel, ami azt jelenti, hogy amennyiben a kijelentés nem “passzol” az elképzeléseikhez, akkor könnyedén félreteszik azt, míg más igeszakaszoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítanak.

A bibliai antropológiát teljesen beszűkítik, és az embert egyszerűen csak egy szerelemre képes, szexuális lényként határozzák meg. Az ember bibliai szemlélete azonban mindig az ellentétes nemű emberek felé irányuló vonzalmából indul ki, amelybe az utódlás is beletartozik. Enélkül az alapigazság nélkül, mely az egész Biblián végigvonul, nem beszélhetünk keresztény antropológiáról. Éppen ezért teológiai lehetetlenség egy homoszexuális (azonos nemű) partnerkapcsolatot egy heteroszexuális (különböző nemű) házassággal egyenértékűvé tenni.

2. A fogalom és a szó eredete és jelentése

Szükségesnek tartom mindenek előtt azt tisztázni, hogy a homoszexuális szó nem bibliai eredetű kifejezés, ezért nem is található meg egyszer sem a Bibliában. Ennek ellenére mint fogalom, tartalmilag mégis megtalálható benne, csak más szóval kerül kifejezésre, más szóval írja le azt a jelenséget, amit homoszexualitásnak nevezünk. A Biblia egyszerűen azt mondja, hogy ezek az emberek “férfiszeplősítők” (I. Kor. 6,9.), máshol pedig körülírja magát a jelenséget: “férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak” (III. Móz. 18,22.). Ezért senki sem állíthat olyat, hogy a homoszexualitás témája nincs benne a Bibliában. Mivel a bűneset után, az Istentől való eltávolodás következtében elég hamar kialakult ez a deformáció egyes emberek természetében, ezért a homoszexualitás mint jelenség, szinte majdnem egyidős a bűnnel. Az emberiség szótárába azonban nem túl régen került be ez a megnevezése.

A homoszexuális műszót Kertbeny Károly író, műfordító alkotta meg, aki maga is homoszexuális ember volt. Nyomtatásban először 1869-ben fordult elő a jelenségnek ez a meghatározása, egy névtelenül közreadott írásában. Kertbeny olyan nevet akart alkotni ennek meghatározására, amely tárgyszerűen ugyan, de egyúttal semlegesen utal erre a jelenségre, és nem minősíti azt. Sokáig ezt a szót alkalmazta a tudományos és jogi nyelv. Napjainkra azonban ez a szó már jórészt visszaszorult a szűkebb orvosi szaknyelv területére, mivel ez a kifejezés a mai értelmezése szerint inkább csak magát a szexualitást hangsúlyozza. A közéleti nyelvhasználatban ma már felváltotta a “meleg” szó használata ennek a jelenségnek a meghatározására. A meleg szó a pszichológiai szakirodalomban néha az önmagukat már elfogadó, tudatosan melegként élő emberekre utal, szemben a homoszexuálissal, amivel konkrétan a szexuális viselkedést jellemzik, függetlenül attól, hogy minek tartja magát (szexuális identitás) az illető. Ez a különbség a kifejezések között azonban egyre inkább kiveszőfélben van. A korábbi megkülönböztetés helyett ma inkább az árnyalati különbség kap hangsúlyt, mint a cigányok esetében a roma kifejezés. Míg az egyiket sértőnek gondolják egyesek, addig a másikat elfogadják.

A homoszexuális kifejezés szószerinti jelentése “azonos nemű”. Az “azonos” jelentésű görög homo- előtagból és a “nemiségre” utaló latin sexus szóból származik. Az előbbit nem szabad összetéveszteni a latin homo, vagyis “ember”-t jelentő szóval, az utóbbit pedig a napjainkban használatos szexuális cselekményre utaló kifejezéssel, a “szex” szóval. A Kertbeny által összekapcsolt két szó, vagyis a görög és latin szavak összekapcsolása miatt egy hibrid kifejezésnek is szokták nevezni. Régebben a homoszexuális kifejezést csak a férfiakra, a férfinak–férfival való kapcsolatára alkalmazták. Mivel azonban a homoszexuális kifejezés nem határozzameg az ember nemét, ezért ma már ugyanúgy vonatkoztatják a leszbikusnak mondott nőkre is. Az a felnőtt ember tekinthető homoszexuálisnak, aki életében folyamatosan és egyértelműen a vele azonos neműek iránt érez erotikus vonzódást, és azzal nem feltétlenül ugyan, de általában nemi kapcsolatba kerül, annak ellenére, hogy lehetősége lenne a heteroszexuális kapcsolatok kialakítására és fenntartására is.

Mivel a homoszexuális szó “szexuális” utótagja a mai értelmezés szerint aránytalanul nagy hangsúlyt fektet a testiségre, ezért egyesek inkább a homofil szó használatát javasolják helyette. Ennek utótagja, a fil(osz) valakinek vagy valaminek a kedvelőjét jelenti, tehát ez a szóösszetétel az “azonost kedvelő” embert jelenti. Ez a szóhasználat azonban kevéssé terjedt el a magyarban.

3. Valóban genetikai adottságról van szó?

A genetikai adottságra vonatkozó értelmezés, amit napjainkban olyan sokszor lehet hallani, éppen az alapállítását illetően ingatag, noha az érintettek mindig teljes bizonyossággal hangoztatják. A homoszexuális beállítottság genetikai meghatározottsága ugyanis nem bizonyított egyértelműen a tudomány részéről. A homoszexuális szervezetek a bizonytalan, nem eléggé letisztult tudományos eredmények ellenére mégis annyira megfellebbezhetetlenül próbálják képviselni, hogy természetes genetikai hajlamról van szó, hogy végül már maguk is elhiszik, és az őket hallgató emberek is teljesen magától értetődő tényként kezdik elkönyvelni. A pszichikai tömeghatás ugyanis óriási erővel bír: ezért ha valamit sokan és nagyon magabiztosan állítanak, végül elhiszik az emberek, és megváltoztatja felfogásukat, sőt az életvitelüket is, még akkor is, ha nincs valóság a dolog mögött.

Mindenki tudja, hogy a rákos sejtek is genetikai elváltozások eredményei, ezekben az esetekben mégsem beszélünk természetességről, hanem egy deformációs változásról. Ha a homoszexualitás is egy genetikai változás eredményeként jelent meg az emberek között, akkor ez is csak egy deformációra utaló bizonyíték, és nem több. A genetikai tudományra való hivatkozás a homoszexuálisok esetében minden esetben a ködösítés szándékával történik, ílymódon akarnak tudományosnak tűnő alapot teremteni a homoszexuálitás létjogosultságához.

További baj forrását képezi az, hogy korunkat a genetikai tudomány túlértékelése jellemzi. Miközben még viszonylag csak egy friss tudományágról van szó, az emberek azonban szinte a bűvöletében élnek. Még ha konkrét bizonyítékokkal szolgálni tudnának is az egyes kutatók, akkor sem lenne ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy a homoszexualitás egy természetes és alternatív szexuális irányultságot jelent az emberek között. Vagyis nem azt igazolják a kutatások, hogy alapvetően egy harmadik embertípusként van jelen a homoszexuális ember, hanem csak az bizonyítható többé-kevésbé, hogy a megváltozott személyiségű emberek, nemzedékeken keresztül már örökletes jegyként adják tovább a saját deformációjukat az utódaikba. Ma már annyira elterjedt a homoszexualitás, hogy egy újabb generációnál esetleg ténylegesen megjelenhet örökletesen is a genetikai hajlam. Ez a jelenség más területen is nyomon követhető. Az alkoholizmusra vonatkozóan is megállapították, hogy amennyiben több nemzedékben voltak alkoholisták egy család tagjai, akkor megjelenhet az öröklött fogékonyság az alkoholizmusra az utódokban is. Ez a kilátás annál tragikusabb képet vetít elénk a jövőre nézve, ha ma már tényleg van genetikai hajlam is - legalábbis egyeseknél - a homoszexualitásra.

Viszont az a jó, hogy amennyiben valóban beszélhetünk öröklődésről, akkor csak a hajlam átöröklődéséről lehet szó, és nem többről, a hajlam viszont még nem egy változhatatlan fix állapot, hiszen az még befolyásolható, és megváltoztatható. A nevelés, a társadalmi hatások, és az egyén szabad akaratából történő választás minden esetben nagyobb hatású tényezők a személyiség alakulásában, mint a genetikai beállítottság. Felszabadító és bátorító, hogy az ember számára határtalan lehetőségek állnak rendelkezésre a megváltozásra, a hozzáalakulásra ahhoz az eszményhez, amelyet értelmével, lelkiismeretével, saját szabad választásával magáévá tesz. A Biblia tanítása a megtéréssel kapcsolatosan is ezt az Isten által biztosított és támogatott változásra való lehetőséget képviseli. Isten képes új szívet teremteni az emberben, aminek hatására “a régiek elmúltak, és imé újjá lett minden” (II. Kor. 5,17/b.). Ebben az isteni folyamatban semmit sem számít, hogy ki milyen hajlamot örökölt át az őseitől.

Születhet valaki homoszexuális hajlammal, mint ahogy másokra inkább az erőszakosság vagy más egyéb bűnös hajlamok jellemzők. Ez a születésbeli örökség azonban senkinek sem ad felmentést arra, hogy a hajlamai miatt a bűnt válassza, és kiélje ezeket a bűnös vágyait. Amikor valaki úgy születik, hogy hajlamos a dühre, a haragra, akkor talán azt tartjuk helyesnek, hogy nyugodtan élje ki ezeket az indulatait? Persze, hogy nem! Ugyanez igaz a homoszexualitásra is. Aki ilyen hajlamot fedez fel magában, annak Isten teremtői rendje értelmében mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ettől a bűnös hajlamtól megszabaduljon és meggyógyuljon. Amennyiben a Szentírás intelmeit komolyan vesszük, úgy a homoszexualitás esetében az egyetlen etikus megoldásnak a homoerotikus vágyak kielégítéséről való lemondás jöhet számításba.

4. A korszellem rabságában

A homoszexualitás megítélésében legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már szinte személyiségi joggá léptette elő. Egyre általánosabb az a felfogás, hogy ez az önmegvalósítás egyik formája, a személyi szabadság megélésének az egyik módja. Szomorú tény, hogy ez a szemlélet, és amit ez sugall, képes feloldani az emberekben lévő természetes védőgátakat, és ez elárasztja és befolyása alá vonja az egész világot.

Megdöbbentő és sajnálatos tény, hogy egyre több egyház is beállt a korszellemnek ebbe a kórusába. Nyugat-Európában sok egyházban ma már homoszexuális lelkészek vannak, akik úgynevezett homoszexuális párokat esketnek össze. Lehet látni folyóiratokban olyan fényképet, hogy díszes esküvőn a templomból karöltve vonul ki két férfi, vagy éppen két nő. De mi lenne akkor, ha a társadalom jelentős része homoszexuálissá válna, akkor ki termelné meg ezeknek az embereknek a nyugdíját, hogyan szaporodna a társadalom, hiszen gyermekek híján kihalna az emberiség. Isten törvénye és a tudomány mai állása szerint ugyanis egyetlen esetben sem képes nő-nővel, férfi-férfival gyermeket, azaz utódot nemzeni. Ám gyermeket nevelni a homoszexuálisok is szeretnének. De vajon honnan származnak azok a gyermekek, akikre ők igényt tartanak, és milyen családképet mutatnának be, és adnának át az általuk nevelt gyermeknek? Képesek lennének egy egészséges gyermek gondolkodását, érzelmi és erkölcsi lényét is megrontani a saját eltorzult személyiségük megnyilatkozásaival, csakhogy olyan jogot szerezzenek maguknak, ami nem illeti meg őket.

Érdemes mögé nézni ennek a szónak, hogy korszellem, le kell leplezni azt, aki a korszellem mögött áll. Ma olyan korban élünk, amely könnyedén túlteszi magát Isten parancsain, kacagva ugrik át azokon a védőkorlátokon, amiket Isten a mi utunk szélére helyezett azért, hogy védjen a lelki balesetektől, a lelki bajoktól. Olyan korban élünk, amelyben azt gondolják az emberek, hogy a szabadság azt jelenti: mindenki nyugodtan tegye azt, ami neki pillanatnyilag a legnagyobb élvezetet jelenti. Szomorú tény, hogy későn eszmélnek fel és döbbennek rá, hogy milyen csapdába kerültek. Csak akkor józanodnak ki, – ha ez egyáltalán megtörténik –, amikor már áldozatokká váltak, és nem tudnak magukon segíteni. Akinek már volt lehetősége arra, hogy őszintén elbeszélgessen AIDS-es betegekkel, vagy szabadulni vágyó homoszexuálisokkal, az tudja, hogy mennyi nyomorúság követi ezeket a bűnöket, és milyen tehetetlenné válik az, aki kezdetben könnyedén megszegte Isten parancsát. A tévesen értelmezett szabadság legtöbbször ilyen rettenetes rabságba vezeti az áldozatait.

Talán a hetedik parancsolat, a “Ne paráználkodjál” az, amit a legbátrabb mozdulattal töröl el és tesz félre a ma embere a kötelezően betartandók közül. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik ma bűnnek tartják a házasságon kívüli szexuális életet, és a házastársi hűtlenséget. Nagyon sokaknak ez egyáltalán nem bűn, néha még  erényt is csinálnak belőle. Annyira vakká teszi az ördög az embereket, hogy még az ilyen szörnyűség, mint az AIDS, sem riasztja vissza őket. És itt már ki is mondtuk azt, amit a Biblia nyilatkoztat ki arról, hogy ki áll a korszellem mögött. Mert “az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (I. Pét. 5,8/b.). Pál apostol is azt mondja: “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Eféz. 6,12.). Vagyis a levegő birodalmának fejedelme, maga Sátán áll a korszellem mögött, aki mindig az Istennel szembeni engedetlenségre lázította és lázítja ma is az embereket, de aki aztán mindig magára hagyja a becsapott embert a következményekkel. Ő az, aki letagadja magát, ő az, akit csak Isten Igéje leplez le és mutat be nekünk, és aki a testünk kívánságait mindig felingerli, és kiveszi a testet a lélek és a szellem uralma alól; és igyekszik kiszakítani életünket Isten uralma alól.

Mivel az emberek büszkék lettek az értelmükre, ezért egészen buta, ostoba dolgokat csinálnak. Mivel Istent nem tisztelik Istenként, ezért az Ő teremtményét, az emberi testet léptetik elő istenné, azt tisztelik. Mivel pedig Istennek nem akarják megadni azt a tiszteletet, ami egyedül Őt illeti meg, ezért megzavarodik az egymással való kapcsolatuk is, teljesen összezavarodnak az emberi kapcsolatok. Mivel Istent nem tekintik Istennek, ezért eltűnik a tisztelet is, egymást sem tisztelik és szeretik, hanem csak tárgyként akarják használni a másik embert a maguk élvezeteire.

Ma az egész társadalom gondolkodását egyre inkább az jellemzi, hogy élvezeteket szerezni, haszonra szert tenni, gyors nyereséghez jutni, és azonnal kielégíteni mindenféle igényt vagy szükségletet. Ráadásul ezekben az esetekben általában csak a test szükségleteire gondolnak, mintha lelke nem is lenne az embernek. Ebben a helyzetben azonban már a test igazi szükségletét sem tudják komolyan venni. Sokan módszeresen pusztítják a testüket is nikotinnal, alkohollal, a szexuális partnerek gyakori cserélgetésével. Ezt sugallja a korszellem, ami mögött egy nagy befolyással rendelkező személy, Isten Ősellensége áll, aki emberölő volt kezdettől fogva. Ezt sokan nem veszik észre, ezért ennek a sötét erőnek könnyelműen átengedik magukat, miközben az a pillanatnyi gyönyörök útján vezeti őket a biztos pusztulásba.

A homoszexualitás rohamos terjedésének valójában a nyomorúságos és lealacsonyító “szexualitás önmagáért, pusztán csak a testi élvezetért” felfogás a gyökere, ami a modernkor szexuális forradalmának a terméke. Sátán ezzel bombázza az embereket minden területen és minden módon. Nap mint nap ezt lehet látni a tévében, ezt lehet olvasni, ezt lehet hallani. Eszerint az élet értelme és fő célja a “gyönyör” elérése lett. Ennek az életfelfogásnak, illetve a belőle fakadó életstílusnak a következménye többek között a szexuális bűntények elszaporodása, egészen addig terjedően, hogy döbbenetes kegyetlenséggel áldoznak fel fiatalkorúakat is a kielégülést kereső szenvedélynek, heteroszexuális és homoszexuális kapcsolatban egyaránt.

5. A homoszexuálisok jogairól

Nagyon sokat hangoztatott érv az, hogy “tartsuk tiszteletben a homoszexuálisok másságát”. A magam részéről kész vagyok maximálisan tiszteletben tartani ezt addig, amíg ők nem akarják a vallásos emberek közösségére ráerőltetni magukat. Mert attól a pillanattól kezdve, amikor ilyen szándékkal és igénnyel lépnek fel, már nem tekintem az ő magánügyüknek, és nem szándékozom tiszteletben tartani a másságukat sem, inkább a leghatározottabb fellépésre érzek késztetést velük szemben. Isten ugyanis rajtunk keresztül kívánja megvédeni és tisztán megőrizni az egyre bűnösebbé váló világ közepette az Ő országának igazságát és alapelveit, és az Egyházát, amely az igazság oszlopa és erőssége kell legyen itt a földön. Ezért én inkább a Mindenható Isten felé fejezem ki a tiszteletemet, és azt keresem, hogy mi az Ő “jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm. 12,2/b.), minthogy a bűneihez ragaszkodó, és annak érvényt szerezni akaró ember felé gyakoroljam a tiszteletemet. Globális értelemben nem tarthatjuk tiszteletben azt, amit a Szentírás bűnnek és utálatosságnak nevez. Noha Isten is tiszteletben tartja az ember szabad akarati döntéshez való jogát még akkor is, amikor egyértelmű, hogy a rosszat választotta, a következményeitől azonban nem fogja megőrizni.

Még a gondolat felvetését is abnormálisnak tartom a homoszexuálisok részéről, amikor azt akarják elérni, hogy “az egyházak legalizálják a homoszexuális párokat, és ismerjék el a ’házasságukat’”. Azt még valahogy el tudom fogadni és megértem, amikor a polgári hatóságtól akarnak ilyen elfogadtatást kérni, hiszen a társadalomban nekik is szükségük van egyfajta élettérre. De nem tudom felfogni, hogy értelmes ember hogyan képzeli el azt, hogy Isten nevében majd szentesíteni fog olyan dolgot, amire Isten egyértelműen azt mondta ki, hogy ez utálatos előtte: “És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtok.” (III. Móz. 20,13.).

A homoszexuálisoknak ezt a fellépését én a bibliai hit ellen történő nyílt támadásnak tartom. Akik ilyen irányú erőfeszítéseket tesznek, azok nyíltan akarják megtagadni azt, amit mi bibliai hitvallásnak nevezünk. Ezek az emberek a Biblia elvein kialakított hitünket akarják összetörni és érvényteleníteni. Ha már ott tartunk, hogy a homoszexuális hajlamú emberek jogot követelhetnek maguknak az Egyházban, akkor rövidesen az egyéb bűnös hajlamokkal terhelt emberek is, mint pl: az alkoholisták, a kábítószeresek, vagy éppen a pedofilok is jogosulttá válhatnak ugyanazon alapelv szerint a bűnös életmódjuk elfogadtatására, hiszen ők is hivatkozhatnak arra, hogy nekik ez a természetes életmódjuk.

Mivel a bűnös életmód olyan mértékben elhatalmasodott az emberek között, ahogyan az napjainkban látható, ezért a bűnös hajlamok és vágyak kielégítése már a teljes nyilvánosság előtt történik. Az egyesületekbe tömörült homoszexuális emberek azért tesznek erőfeszítéseket, hogy ez az általunk eldeformálódott hajlamnak tekintett állapot legyen mindenki által elfogadva, mint egy természetes életforma. Ma ott tartunk, hogy a pedofil hajlamú embereket még elítéli a társadalom, és a törvény erejével ítéli el azokat, akik mégis gyakorolják. Ahogy azonban az évek múlnak, úgy egyre valószínűbb, hogy egyszer majd ez is elfogadottá válik, illetve ezek az emberek is jogokat fognak követelni maguknak a bűnös életmódjuk gyakorlásához.

Amíg ez csak a világban történik, addig még valahogy el tudjuk fogadni, hiszen a Biblia jövendöléseiből ismerjük, és a mindennapi életben is megtapasztaljuk a beteljesedésben, hogy milyen romlottá válik a világ Jézus dicsőséges visszajövetele előtt. De amikor az Egyházban is felüti fejét ugyanaz a bűnös fertőzöttség, sőt már jogokat követelnek maguknak még közöttünk is, akkor úgy gondolom, ideje riadót fújni, hogy az alvásból felébredjünk. Azt semmiképpen sem tudom elfogadni, hogy az Isten népéhez tartozzon valaki úgy, hogy nincs tisztában azzal, a Biblia szerint milyen megítélés alá kerül a homoszexuális vágy és életforma, és ne tudja azt, hogy neki ebből az állapotból vagy meg kell térnie, vagy pedig elveszíti az üdvösségét. Azt sem tudom elfogadni, hogy az Egyházban olyan emberek kapjanak hangot és gyakoroljanak befolyást, akik egyértelműen a Biblia szerinti bűnös életmódjuk gyakorlásához akarnak jogot szerezni az Isten népe közösségének támogatásával.

Mindezek után, ha valaki azt gondolja rólam, hogy én legszívesebben csak megkövezném a homoszexuálisokat, az nagyon téved. Valójában én csak egy lelkileg sérült, beteg embert látok bennük, akik segítségre szorulnak, miként más bűntől megkötözött emberek. Tudom, hogy közülük nem is mindenki van tisztában azzal, hogy a homoszexuális vágyai és hajlamai egy testi és lelki eldeformálódás következménye. Miközben tudomásul veszem, hogy vannak olyan emberek, akik így élnek korunk tárdalmában, ugyanakkor fenntartom azt a jogomat, hogy hitem és lelkiismereti meggyőződésem szerint mindent megtegyek értük, hogy felvilágosítsam és meggyőzzem őket a valós állapotuk felől, és segítségükre legyek abban, hogy ebből az állapotukból meggyógyuljanak. Vagyis, egyrészt teljes együttérzéssel megértem és elfogadom a gyógyulni és megtérni akaró homoszexuális embereket, tudván, milyen nehéz egy-egy bűnös megkötözöttségből megszabadulni, de tudom és hiszem, hogy lehetséges ez a gyógyulás és szabadulás. Pál apostol azt írja ezzel kapcsolatban: “Avagy nem tudjátok, hogy a…férfiszeplősítők (ἀρσενοκοίτης (arszenokoitész) vagyis a homoszexuálisok)… nem örökölhetik Istennek országát… Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében, és a mi Istenünk Lelke által” (I. Kor. 6,9. 11.). Később pedig még azt írja: “A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” (Gal. 5,24.), “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (II. Kor. 5,17.). Vagyis a Biblia kinyilatkoztatása szerint lehetséges meggyógyulni a homoszexuális állapotból, Isten képes megszabadítani minden bűnbánó bűnöst Sátánnak ebből a megrontó megkötözöttségéből.

Másrészt viszont a leghatározottabban elítélem a homoszexualitásban megnyilatkozó bűnt, a hajlamaival és kívánságaival együtt, mint ami nem Isten teremtői rendje szerint került az ember vágyai és hajlamai közé, hanem Sátán megrontó fertőzésének következményeként. Ugyanakkor a legkisebb mértékben sem ismerem el azt az igényüket, hogy nekik joguk lenne a vallási közösségek erkölcsi normáját, amit a Biblia tanításai alapján határoztak meg, a saját deformálódott erkölcsi felfogásukhoz és gyakorlatukhoz igazítani. Jogukban állhat külön vallási közösséget alapítani, de a már meglévő vallási közösségekre nem kényszeríthetik rá magukat a bűnös gondolkodásukkal és életmódjukkal, mert ehhez nincs és nem is lehet sohasem joguk.

6. A Biblia tükrében

Isten csak férfit és nőt teremtett, mégpedig úgy, hogy egymásban találják meg a házasság szent közösségén belül az örömnek azt a csodálatos lehetőségét, amelyet a szexualitásban rejtett el az ember részére. Ha Isten teremtői rendjében lenne harmadikféle nemiség is, ahogyan ezt némelyek állítják, akkor arról mindenképpen tudósítana a Biblia. Ilyenről azonban nem ír, ellenben már nagyon korán olvashatunk az ilyen jellegű “másság” Isten által történő elítéléséről.

Isten teremtői rendje és parancsa értelmében csak egy férfi és egy nő alapíthat családot, azaz csak egy férfi és egy nő között jöhet létre a szexuálitásnak az az intim kapcsolata, amit a Biblia egy különleges “ismerésnek” nevez (lásd: I. Móz. 4,1. 17.). Ilyen módon csak a házasságban egyé vált férfi és nő ismerheti egymást. A szexualitás képessége, amire Isten alkalmassá tette az embert, az csak a házasságon belül teljesedhet ki. Ami ezen kívül történik, azt Isten paráznaságnak minősíti, és bűnként ítélkezik felette.

Azzal, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, anatómiailag is meghatározta az ember szexuális életének természetes rendjét. “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (I. Móz. 1,27.). Istennek ezt a szándékát és határozatát az is kifejezi, hogy az általa teremtett kétféle nemű emberpár szexuális képességét a szaporodás képességével kötötte össze: “És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet” (I. Móz. 1,28.). Vagyis megadta nekik azt a képességet, hogy szaporodhatnak és sokasodhatnak, vagyis alkossanak családot, nemzenek utódokat, szüljenek és neveljenek gyermekeket.  

A homoszexuális jelenség elfogadása és gyakorlása tehát megtagadja Istennek ezt a teremtői szándékát és akaratát. A Bibliában ezért nem találkozunk sehol sem olyan kijelentéssel, még közvetett utalással sem, amely lehetőséget adna a homoszexuális kapcsolatnak és aktivitásnak. Máté evangéliumában Jézus is megerősíti újra az Isten teremtési szándékát: “Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: “Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.”(Mát 19,4–6.).

Mivel a bűn minden területen rombol és deformál, ezért nem sok időnek kellett eltelni az emberi történelemben ahhoz, hogy Istennek a családi életre vonatkozó rendjét is megzavarja. Ennek eredményeként jelent meg a többnejűség, az elválás és újraházasság, majd pedig a paráznaságnak a perverzióba torkolló mindenféle formája, és ezek között az azonos neműek szexuális élete, a homoszexualitás. Ezért Isten a zsidó nép kiválasztása alkalmával kénytelen volt törvényben kinyilatkoztatni, hogy ezek az eltorzult szexuális hajlamok, és azok kielégítése nincs összhangban szent törvényével. Isten előtt a homoszexualitás utálatosság-nak számított. Ha valaki az Isten rendelkezése ellenére mégis úgy akart élni, az nem tartozhatott tovább Isten népéhez, az így élő embereket ki kellett irtani Isten népének sorai közül.

“Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: útálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az. Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait. Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.”(III. Móz. 18,22-28.)

“És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk.”(III. Móz. 20,13.)

Abban egészen biztosak lehetünk, hogyha abban az időben ezek a dolgok utálatosak voltak Isten előtt, akkor Isten napjainkra sem változtatta meg ezirányú véleményét. Amit akkor Isten rendelkezése értelmében halállal kellett megbüntetni, azt ma elfogadandó másságként akarják ráerőltetni az egyházi közösségekre. Annak ellenére, hogy Istennek a házasságra és a szexuális életre vonatkozó teremtői rendjét szinte mindenki ismeri és látszólag elfogadja, mégis egyre több vallási közösségben alakulnak ki olyan csoportok, akik természetesnek tartják, hogy ezzel az isteni paranccsal szembe lehet fordulni. Úgy gondolják, hogy az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot mint másságot az egyházaknak is tolerálniuk kell és elfogadni, mint egy természetes jelenséget. A valóságban azonban a bibliai normák szerint ez nem lehet természetes, hanem egyenesen bűn, ezért ezt nem kellene, és nem is lehetne elfogadni. Isten Igéje még azokat is elmarasztalja, amikor valaki nem homoszexuális ugyan, de ezzel az életformával egyetért, illetve azt az egyes ember magánügyeként fogadja el, akkor a Biblia szerint ezzel ő maga is részessé válik a bűnben. Pál apostol elég határozottan elmarasztalja azokat, akik az ilyen bűnökkel egyetértenek. “Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek.” (Róm. 1,32.).

Vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a homoszexualitással kapcsolatos isteni törvények csak a zsidó nép számára adattak, így azok a mai emberek részére már nem érvényesek. Ez azonban nagy tévedés, illetve a bibliai kijelentések ismeretének hiányát jelzik. Pál apostol ugyanis elég részletes tájékoztatást fogalmazott meg a Rómában élő keresztényeknek írott levelében, mivel ezen a helyen a császári udvar erkölcstelensége rendkívüli módon fertőzte a társadalmi élet minden rétegét. Ennek ellensúlyozására, mint egy Istentől kapott üzenettel óvja az ott élő keresztényeket. Azt írja ezzel kapcsolatban:

“Annakokáért adta is őket az Isten szívük kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén (ἀσχημοσύνη– aszkhémoszüné – erkölcstelenség, fajtalanság, homoszexualitás), és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.” (Róm. 1,24-27.).

Pál apostol azt mondja, hogy ezek az emberek “az Isten igazságát hazugsággá változtatták”, vagyisfelcserélték maguk számára,ennek jegyében a “a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett”. Ezzel arra is utal, hogy ezek az emberek többek között önmagukat, az emberi testet, a megromlott vágyaikat és a kívánságaikat istenítették, és annak kielégítése volt számukra a legfontosabb. Engedtek a gyalázatos szenvedélyeiknek: homoszexualitás, paráznaság, perverzitás. Nők és férfiak egyaránt egymásra gerjedtek, istentelenül. Nem akarták megismerni és elfogadni Istent és az általa adott törvényeket, így aztán beteges lett a gondolkodásuk annyira, hogy már arra is képesek voltak, hogy “az Isten igazságát hazugsággá változtatták”. Ezért aztán Isten is átengedte őket a “szívük kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék”.

Később a Korinthusban élő keresztényeknek is azt írta: “Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők (ἀρσενοκοίτης– arszenokoitész – homoszexuális)… nem örökölhetik Isten országát.”(I. Kor. 6,9-10.).

Éppen ezért a homoszexuálisokat – a varázslókhoz, prostituáltakhoz, gyilkosokhoz, bálványimádókhoz és a hazugságot szeretőkhöz hasonlóan – ki kell zárni a hívők közösségéből. Ha az ilyen módon élő ember kereszténynek vallja magát, és nem akar megtérni belőle, hanem megmarad ebben a bűnében, akkor ki kell zárni a hívők közösségéből, ahhoz az emberhez hasonlóan, aki apjának feleségével hált. “Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye… Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek… Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (I. Kor. 5,1. 11. 13.). Vagyis a homoszexualitásnak – az összes többi paráznasághoz hasonlóan nincs helye Isten családjában.

A Biblia alapján működő egyházközösségek tehát nem helyeselhetik a homoszexuális életformát, nem működhetnek közre a homoszexuális párok házasságkötésének megáldásában, nem támogathatják az ilyen párokat abban, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe. Homoszexuális beállítottságú párok nem tudják azt nyújtani az egészséges gondolat és érzelem-világgal rendelkező gyermek számára, amit az Isten teremtői rendje szerint a szülőknek kell biztosítani. Éppen ellenkezőleg, csak eldeformálnák a gyermek gondolat és érzelem-világát, megrontanák őt a saját eldeformálódott természetükkel és életpéldájukkal.

7. A sodomizmus

Jézus Lót napjaihoz hasonlította ezt a kort, amiben mi most élünk. Azt mondta: “Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett… Azonképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.” (Luk. 17,28. 30.). De vajon milyen volt Lót napjaiban, hogyan éltek abban a városban az emberek, a Lót kortársai, és mi jellemezte őket? Sajnos nagyon sötét képet fest a Biblia ezeknek az embereknek az állapotáról. A bűnös természetükből áradó gonoszság olyan méreteket öltött, hogy Isten kénytelen volt közbeavatkozni, és ítéletével megállásra kényszeríteni a bűnnek azt az áradatát, ami azokból a városokból fertőzte az emberiséget.

Mózes beszámolójában olvashatunk arról, hogy Sodoma és Gomora városokban, ahol Lót élt, főként a homoszexuális paráznaság volt a jellemző. A “sodomizmus” kifejezés is innen ered, mivel Sodoma városában olyan mértékű volt a homoszexualitás és a perverzió, hogy Isten kénytelen volt kénköves tüzes esőt bocsátani rájuk “Lefekvésük előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.” (I. Móz. 19,4-5.). A “sodomizmus” kifejezés évezredek óta egyet jelent ezzel a rendhagyó istentelenséggel, amit ma homoszexualitásnak nevezünk.

Figyeljük meg a Mózes idejében létrejött ótestamentumi isteni uralom szigorú tiltó rendelkezéseit ezen a területen. “Ne legyen felavatott parázna nő Izráel leányai közűl; se felavatott parázna férfi (homoszexuális) ne legyen Izráel fiai közül. Ne vidd be a parázna nő bérét és az eb-bért (a parázna férfi keresményét) az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened.” (V. Mózes 23,18-19.).

Mindez csak kis részben egyezik meg azokkal a cselekedetekkel, amelyeket a Biblia felsorol Sodoma bűneiként. Ezek az emberek ugyanis nemcsak egymásra gerjednek, férfi-férfira, nő-nőre, hanem valószínűleg még állatokkal is létesítettek szexuális kapcsolatot. Istennek éppen ezért kellett ennek tilalmát is törvénybe foglalni: “És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az” (III. Móz. 18,23.).

Ahogy Isten nagyon szigorúan elítélte Sodoma és Gomora lakóit a bűnös életmódjuk miatt, hasonló ítéletre számíthatnak minden korban azok, akik a “sodomizmusnak” nevezett bűnnek teret engedtek az életükben, és azt gyakorolják.

“Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.”(Ezék. 16,49-50.).

“De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.”(Jer. 23,14.).

Isten még a Biblia utolsó fejezetében is ezekre a bűnökre mutat rá, és azt mondja, akik ezeket cselekszik, azok nem mehetnek be az Isten városába, a megváltottak örök otthonába. “Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel. 22,14-15.). Régen ebekhez hasonlították a homoszexuális paráznákat (Lásd: V. Mózes 23,18.)

8. Az Egyház felelőssége

A Biblia kinyilatkoztatásai alapján teljes mértékben el kell ítéljük azokat a magukat kereszténynek valló lelkészeket, akik templomokban, oltár előtt, képesek arra vetemedni, hogy áldást kérjenek Istentől két férfi vagy két nő kapcsolatára. Ahelyett, hogy Isten előtti becsületességgel megmondanák az érintetteknek, hogy az ilyen kapcsolat utálatos Isten előtt, ehelyett inkább megjátsszák Isten szolgájának a szent dolgokkal való magasztos szolgálatát, és ezzel meggyalázzák Isten szent nevét. Ezeknek a lelkészeknek a felelőssége sokkal nagyobb, mint azoké a természetellenes hajlamú és gondolkodású embereké, akiket azzal csapnak be, hogy Istentől “áldást” kérnek reájuk, holott jól kellene tudniuk, hogy erre a kapcsolatra Isten nem fogja áldását adni. Reájuk vonatkozik az, amit Ezékiel próféta által nyilatkoztatott ki az Úr: “És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.” (Ezék. 33,7.).

Álláspontom szerint Krisztus egyházának és szolgáinak a bűnt nem szabad az udvariassági forma színes kendőjébe csomagolni, de a korszellem nyomásával sodródtatni sem. A bűnt mindig nevén kell nevezni, de a bűnöst szeretni kell. Az igazi szeretet: mentő szeretet, amely azonban vállalja a meg nem értés kockázatát is, és a Krisztustól kapott küldetésével járó nagyon komoly és szent felelősségét.

Az egyház Isten nevében megáldja az istentiszteleteken résztvevő, kegyelmet nyert bűnöst. Isten áldása azokra az emberekre száll, akik beismerik bűneiket, és teljes bizalommal Istentől várnak mindent. Istennek ez az áldása minden emberre érvényes, akik az Ő megigazítását keresik, de nem vonatkozik a bűnös cselekedeteik igazolásához. Ebben az értelemben lehet megáldva minden homoszexuális ember is az istentiszteleteken, mint bárki más. A homoszexuális ember megáldása minden esetben lehetséges és szükséges, de nem lehetséges egy homoszexuális párkapcsolat megáldása. Az egyházak illetékesei nem áldhatják meg azt, ami Isten akaratával ellentétes.

Az egyháznak együtt kell élnie azzal a ténnyel, hogy nem ritka az elhajlás a bibliai normáktól, sem ezen a területen, sem az élet más területein. Ezért megértéssel és szeretettel kell ugyan az érintett emberek felé fordulni, de ezzel együtt megtérésre kell őket felszólítani. Egyúttal világossá tenni előttük, hogy amennyiben nem készek a bűnös életmódjukból megtérni, akkor az üdvösség, az isteni megmentő kegyelem nem érvényesülhet és nem teljesedhet be rajtuk.

9. Mit tehetünk a homoszexuális emberekért

A tudományos világ sem tudja teljes bizonyossággal igazolni, hogy a különböző szexuális elhajlások és perverziók genetikailag öröklődnek. Csak azt tudjuk, hogy a szabadon választott életformájuk nem más, mint betanult viselkedésformák, vagyis tudatos, bűnös cselekmények, amely egyesek természetében már megmerevedett. Ez még akkor is így van, ha a “melegek felszabadításának” modern képviselői ennek az ellenkezőjét próbálják elhitetni a társadalommal. Etikai szempontból azonban feltétlenül különbséget kell tenni a homofil hajlam és a homoszexuális aktivitás között. Az utóbbi ugyanis már egy akarati döntés következménye, tehát az egyén felelősségének körébe tartozik. Mivel a homofil beállítottság kialakulása az érintettek jelentős részénél csupán szocializációs, nevelési és környezeti hatások tényezőire vezethető vissza, ezért biztatnunk kell az ilyen embertársainkat arra, hogy vegyenek igénybe lelkigondozói támogatást, és emellett megfelelő szakembertől, pszichoterápiás segítséget is. Ahogy az alkoholizmustól, vagy más testies megkötöző bűnöktől nagyon nehéz megszabadulni, a homoszexualitás elhagyása is nagyon nehézzé válhat azoknak, akik érintettek ebben. Isten azonban képes megszabadítani mindazokat, akik valóban szeretnének megszabadulni.

Az evangélium a személyiség és a cselekedetek szétválasztását tanítja. Isten a leghatározottabban elutasítja a bűnt, a bűnös cselekményeket, de megmentő szeretettel fordul a bűnös ember felé. Ez minden emberre érvényes és megmentő erejű. Éppen ezért szükséges, hogy a homoszexualitás elutasítását mindig kössük össze a homoszexuális hajlamú ember elfogadásával. Ebben kell, hogy a keresztény különbözzön a társadalom más rétegeitől. Az érintettek számára ez a megkülönböztetés sokszor nehezen érthető. A keresztényeknek éppen ezért hangsúlyozniuk kell azt, hogy a homoszexuális gyakorlat elutasítása nem a társadalmi előítéletükből fakad, hanem Isten szeretete és törvénye irányítja és határozza meg az ezzel kapcsolatos gondolkodásukat és magatartásukat.

A gyülekezeti közösségek feladata, hogy a bűnös felé irányuló türelemmel, együttérzéssel odaálljon a bűnös mellé imában, közösségben és elfogadásban. Minél nyitottabbak a keresztény közösségen belül egymás iránt, minél inkább hordozzák egymás terheit, annál erősebben fogják megtapasztalni Isten megújító erejét és szeretetét. A keresztény embereknek elkötelezetten kell védekezniük a homoszexuális emberek megalázása és lebecsülése ellen, elhatárolódva minden ilyen irányú megnyilatkozástól. Ez a szeretettel és figyelemmel való odafordulás azonban nem jelenti azt, hogy egyet is kell értenünk a homoszexuális emberek életvitelével.

A homoszexuális embernek azt kell megértenie, hogy neki nem arra kell törekednie, hogy a saját másságát képes legyen elfogadtatnia az emberekkel, hanem neki kell elfogadnia az Úr Jézus újjáteremtő kegyelmét. Ebben lehet nekünk szerepünk, és ez nem kis feladat, sok tapintatot, szeretetet igényel, viszont nem tűr megalkuvást.

A homoszexuálisok, akik hozzászoktak már az emberek lesajnáló pillantásaihoz, nagyon szeretnék, ha a társadalom elfogadná őket. Ez mégsem azt jelenti, hogy bátorítani kellene őket bűnük folytatására, mert ez könnyen az elkárhozásukat jelentheti. Inkább “be kell szeretni” őket Isten országába, hogy először megszabaduljanak a bűnös életformájuktól, az Isten elleni lázadásukból, majd Krisztushoz jöjjenek megtisztulásért és üdvösségért.

Isten Igéje leleplezhet minden olyan visszásságot, torzulást, deformálódást az egyes ember életében, ahol az Ő Igéjétől való eltérés mutatható ki. Ezért mindenkinek első számú kötelessége, hogy vegye elő a Szentírást, és mindennap olvasson belőle, és amire Isten rámutat az életében,  azon a ponton halogatás nélkül reformációt kellene végrehajtani. Engedje meg mindenki, hogy Isten elkezdjen és véghez is vigyen egy igazi megújulást az életében. Nem számít, hogy kinek-milyen a múltja, nem számít, hogy milyen bűnök terhelik az életét. Isten mindenki életében tud új szívet teremteni, amiben a régiek elmúlnak, és újjá lesz minden, a hajlamok, a vágyak és a cselekedetek is.

Pál apostol nyilatkozatából is ehhez kapunk megerősítést és reményt. Először ugyan még elítéli a bűnt Isten törvényének a fényében, de azután rátér arra, hogy a megtérő bűnös számára mégis lehetséges a szabadulás. “Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, nem örökölhetik Isten országát... Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (I. Kor. 6,9-11.)

Aki igazán megbánja és elhagyja a bűnét, azt szeretettel be kell fogadni a hívők közösségébe, vagy éppen vissza kell fogadni, ha korábban kizárták, ahogy ez bármilyen másfajta bűn esetében történik a bűnbánó és megtérő bűnössel. A Biblia ezt a példát adja az ilyen esetekre: “Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése: Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképpen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet.” (II. Kor. 2,6-8.)

“Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. Paráznákért (πόρνοςpornosz - parázna férfi, férfi prostituált), férfifertőztetőkért (ἀρσενοκοίτηςarszenokoitész - homoszexuális férfi), emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik” (I. Tim. 1,9-10.).

Háló Sándor írása

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat