"Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, Ó Uram, kősziklám és megváltóm." Zsoltárok 19.15.
IGAZSÁGBAN FELNÖVEKEDVE - GUTI TÜNDE
http://mek.oszk.hu/15500/15592/15592.pdf
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!”I. János 3:18.
Mindez csakis a kereszt árnyékában lehetséges. A megtört test és kifolyt vér önvizsgálatra, megalázkodásra késztet, valóra válnak Pál szavai: "„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Galata 2:20.
Így leszünk gyümölcstermők Isten dicsőségére, így lesz hiteles a meghirdetett evangélium, így lesz a gyülekezet élő, erőteljes, Jézusra mutató Test, ahol a tagok összehangoltan együttműködnek.
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” János 13:35.
Isten igazsága által élni úgy lehet, ha betöltjük a királyi törvényt, ami nem emberközpontú, humanista érzelgősség, hanem maga a valóság:
„A törvény betöltése a szeretet.”
Róma 13:10.
Részlet a 11. fejezetből:
„Életünk sok területén érkezhetünk el olyan pontra, amikor csalódunk valamiben vagy valakiben. Elveszítjük hozzá fűzött reményünket, összedől egy elmélet, netán hitelüket vesztik azok a személyek, akikben megbíztunk. Tragikus, ha gondosan felépített teóriák romjai alatt keresztyének vajúdnak!
Előfordult már ilyen az évszázadok során. De nem kell túl messzire tekintenünk, elég, ha a közelmúltat és napjainkat vizsgáljuk.
Nagy megújulások, nagy lánggal fellobbanó tüzek izzottak, sokezres tömegeket megmozgatva Jézus nevében. Megtért emberek fordultak el őszintén a bűntől, és átadták szívüket az Úrnak. Megváltozott életek, megváltozott célok, letisztult gondolkodás és Istenbe vetett hit alapozta meg mindennapjaikat.
Aztán lassan, észrevétlenül hajlottak el az üzenetek attól az egyetlen abszolút igazságtól, ami maga Krisztus. A tanítások széles körben elsekélyesedtek, központba került a szellemi ajándékok témája és azok használata, miközben olyan viselkedési megnyilvánulások váltak természetessé, amelyek egyre inkább távolodtak Jézus jellemétől (kontrollálhatatlan nevetés, rángatózás, állati hangok).
Nem akarom felsorolni a visszásságok okát, nem is ismerem mindet pontosan, de szeretném hangsúlyozni - senkit nem kárhoztatva -, hogy globális jelenség tapasztalható az Egyházban, leginkább a magukat karizmatikusnak tartó körökben, ami sajnos kemény súrlódásokat és keserű szétszóródást is eredményezett.
Jól indult gyülekezetek távolodtak el a krisztusi normáktól és a szeretetben gyümölcsöző élettől. Oly annyira, hogy felismerések, vágyak, célok és vélemények ütköztek, aminek testvérek megbotránkozása és egymástól való eltávolodása lett a következménye. Sokan hagyták el a közösségeket.
Fájdalomban vergődtem én is, látva, átérezve az események súlyát, veszélyét, görnyedve a káros és egyáltalán nem krisztusi megoldások miatt.
Eljutottam a kiábrándulásig. Nem Istenből, nem Jézusból, nem a keresztyénségből, hanem mindabból, amit a hívők Jézus neve alatt tesznek.
Mindabból, ami mű, ami utánzat, Krisztust helyettesítve az embert emeli, s mindabból, ami fanyar gyümölcsöket hozott.„