LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

AZ ÉLET VIZE ÉS AZ ELSŐ SZERETET – Abonyi Sándorné
 
"FELHÍVJA a próféta a figyelmet arra is, hogy
 
„De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak.” (Ez. 47.11.)
 
Mi a tócsák, pocsolyák jellemzője? Az, hogy nincs folyamatosan se befolyásuk, se kifolyásuk. Nincs utánpótlás az élő vízből és a kifolyásuk sincs biztosítva, ami eltávolítja a szennyezett vizet, majd fenntartja a tiszta állapotot. A pocsolya vize fertőzött, nincs benne élet, betegségek hordozója. Azok, akik nem táplálkoznak Jézus igéjéből, kényelmesen telik az idejük és nem szolgálnak a kapott tálentumaikkal, csak maguknak élnek, azoknak sem befolyásuk, sem kifolyásuk nincsen. A pocsolya vize egy idő után kiszárad! Ne várjuk meg azt az állapotot, mely egyenlő a szellemi halállal, a gyümölcstelen élettel. Keressük meg mielőbb az élő víz forrását!
 
A történetet tovább olvasva azt látjuk, hogy az élő vízzel telt patak partján gyümölcsfák nőnek, melyek HAVONTA teremnek új gyümölcsöket, levelei nem hervadnak el és orvosságként szolgálnak, mert a szentélyből folyó vízből táplálkoznak.
 
Legyünk tehát mi is ilyen élő vízből táplálkozó fák, akik gyümölcsöző életet élnek. Mindent, amit kapunk Istentől bátran tovább adhatjuk mások épülésére, mert Isten pótolja azt nekünk. Legyünk „eledelül” és „orvosságul” másoknak, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk, tudjunk igazságban és szeretetben járni."
 
https://keskenyut.wordpress.com/2015/01/06/az-elet-vize-es-az-elso-szeretet-abonyi-sandorne/
 

Az élet vize és az első szeretet – Abonyi Sándorné

 

A víz életünk nélkülözhetetlen része, de nem csak nekünk, hanem az állatoknak, növényeknek, minden élőlénynek az életet jelenti. Hiánya pusztuláshoz vezet. Az emberek már a régi időkben is kutakat ástak és óvták azt az ellenséges népektől, mert az adott területen élő emberek fennmaradását az onnan nyert víz biztosította. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy testének folyamatosan táplálékban és ivóvízben kell részesülnie, mert ez tartja fenn és egyensúlyban a szervezetét. Mindemellett Isten azonban egy másfajta szomjúságot is beültetett az emberbe, ami nem a test, hanem a lélek szomjúsága.

„Szomjúhozik lelkem az élő Istenhez.”  Zsolt.42.3.

Azok, akik még nem békültek meg teremtőjükkel az élő Istennel, egy folyamatosan szomjazó állapotban vannak, de sokszor nem tudják, hogy ki – vagy mi az, ami megelégíthetné őket.

Így vannak, akik

  • anyagi javakban vélik azt megtalálni,
  • a túlvilágot kutatják, és okkult dolgokba keverednek bele,
  • bálványimádást követnek el, idegen isteneket imádnak,
  • kipróbálják a különféle élvezeteket, szenvedélyeket és sokszor azok rabjaivá válnak (alkohol, drog)

Mi keresztyének is mielőtt megismertük volna a Megváltónkat, Jézus Krisztust, mindnyájan a magunk útját jártuk, a magunk bűnös életét éltük. A Bibliában a szamáriai asszony történetében arról olvashatunk, hogy az asszony Jákob kútjához ment vizet meríteni. Ott találkozott Jézussal, aki ezt mondta neki:

„Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”    (János 4.13-14.)

Az élő víz, az örök élet vize tehát Jézustól származik, és csak az részesülhet belőle, aki elfogadja Őt Urának és Megváltójának.

„Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! Te kértél volna tőle és ő adott volna neked élő vizet.”  (János 4. 10.)

Az élet vize tehát nem egy kútból meríthető varázslatos ivóvíz, ami átváltoztatja a szervezetünket oly módon, hogy többé nem kívánunk folyadékot venni magunkhoz. Az élő víz, ami örök életet ad maga Jézus Krisztus. Őt befogadva a szívünkbe olyanokká válunk, akikben mintha egy forrás fakadna fel, amiből folyamatosan jön a friss forrásvíz, ami életben tart minket. Ezt Jézus később, amikor nyilvánosan kezdett tanítani, így jelentette ki a hallgatóságnak:

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.”   (János 7.37-39.)

Amikor Szent Szellemmel betöltekezünk, olthatatlan tűz, az első szeretet kezd munkálkodni bennünk. Ez tesz minket olyan buzgóvá, hogy mindenkinek beszélni akarunk Istenről és Jézus Krisztusról, mindenről, amit velünk tett. Bizonyságainkban elmondjuk az Ő csodálatos tetteit, elbeszéljük hogyan változtatta meg az életünket, hogyan hagytunk fel bűnös életvitelünkkel. Mindenkit a keblünkre akarunk ölelni, mindenkit szeretni akarunk, segíteni a bajba jutottakon és folyton hálát adunk a teremtőnk kegyelméért, szeretetéért, aki egyetlen fiát áldozta fel helyettünk a kereszten. Aztán ahogy múlnak az évek, ez a buzgóság, ez a tűz, mint amit nem táplálnak folyamatosan, kezd alábbhagyni. Már nem olvassuk minden nap a Bibliát, vagy csak kevés ideig, nem imádkozunk, és nem töltünk időt az Atyánkkal és az Ő Fiával, nem adunk hálát jóért és rosszért.

A „szüntelenül imádkozzatok, és mindenekért hálát adjatok” valahogy elhalványodik emlékeinkben és nem alkalmazzuk a mindennapi gyakorlatban. Tesszük a magunk dolgát, éljük hétköznapi életünket.

Mi ennek az oka?

Jeremiás próféta így fogalmazta meg:

„..engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.”   (Jeremiás 2.13.)

Az élő víz helyett visszatérünk a természetes kútvízre. Jézus megelevenítő vize nélkül meglanyhulunk, elkényelmesedünk. Már nincs kedvünk bizonyságot tenni vagy a Szent Szellemtől kapott ajándékokkal szolgálni. Elhagyjuk „az első szeretetet” és kezdünk vallásos módon élni. Az első szeretet elhagyását Jézus felrója az efézusi gyülekezet tagjainak és felszólítja őket, hogy térjenek meg!  (Jel.2. 3-5.)

Ebben a meglanyhult állapotban eljárunk még a gyülekezetbe, meghallgatjuk az igehirdetést, énekeljük a dicséreteket és úgy gondoljuk, hogy abban a 2-3 órában letudtuk keresztyén kötelezettségünket. Aztán hazamenve, majd a hét többi napján éljük mindennapi életünket, sokszor belefolyva a világ dolgaiba, átvéve az abban élők szokásait, cselekedeteit. Eltompulunk a bűnnel szemben, már nem igazán tudjuk a jót jónak, a rosszat rossznak mondani, olykor megalkuszunk az adott helyzetnek megfelelően.

Eközben egyre frusztráltabbak leszünk, kiégünk, depressziós tünetek jelentkeznek, és nem tudjuk, mit tegyünk. Vívódunk magunkban és azon gondolkozunk: bennünk van a hiba? Én vágyok csak többre, másra, mert ez a helyzet nem elégít meg? Én rontottam el valamit, vagy a gyülekezetben nem kapok megfelelő táplálékot? Talán ha átmennék egy másik gyülekezetbe, ahol jó tanításokat hallanék, minden másképp alakulna! Vagy egyáltalán ne járjak közösségbe és éljem meg inkább egyedül a hívő életemet?

Sokaknak biztos ismerősek ezek a kérdések. A választ a Biblia adja meg mindezekre! Csak akkor tudunk igazságban járni és egy keresztyén életet megélni, ha Jézus Krisztus, az élő víz marad a középpontban! Jézus Krisztus tud csak megtartani, Ő az üdvözítő egyedül. Ő az út, az igazság és az élet. A Szent Szellem vezetése nélkül elveszünk. Azokban a gyülekezetekben, ahol megtűrik az üdvösséget kizáró bűnöket és együtt élnek azokkal, ne keressük Jézus Krisztus jelenlétét, mert Ő a bűnnel nem vállal közösséget.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.”    (Gal. 5.19-21.)

Amennyiben ilyen gyülekezet tagjai vagyunk és átmegyünk egy másikba, ahol hasonlókat tapasztalunk nem fog semmi megváltozni. Amennyiben úgy döntünk, hogy inkább kijövünk a gyülekezetből és egyedül próbáljuk megélni hívő életünket, az nagyon nehéz lesz. Elsősorban azért, mert már így is egy kiszáradt állapotban vagyunk. Nincs élő kapcsolatunk Istennel, nem vágyunk az ige olvasására. Esetleg kellő igei ismeret és/vagy szellemi megítélő képesség hiányában nem vagyunk képesek megítélni a tanításokat, így könnyen félrecsúszhatunk és tév-tanítások áldozataivá válhatunk.

Mit tudunk ilyenkor tenni? Elsősorban az első szeretet visszaállítására van szükségünk. Megbánva langyosságunkat keressük naponta Isten akaratát, töltekezzünk be újra és újra Szent Szellemmel. Ahogyan a mindennapi életben láthatunk olyan házakat, amelyeknek repedezettek a falai, mert gyenge a ház alapja, ehhez hasonló az ilyen megfáradt keresztyén állapota is. Mit tesz ilyenkor a ház tulajdonosa? Keres egy szakembert és megerősítik az alapot. Ugyanígy szükséges lehet az embereknél is a keresztyén alapok megerősítése, főként nem is volt az elején kellően lerakva. Megtérni és alapot lerakni csak egyszer lehet, de előfordulhat, hogy szükséges lehet a megerősítése. (Ehhez nagyon hasznos Derek Prince: 6 alaptanítása c. anyagának meghallgatása, elolvasás).

Keressünk olyan testvérekkel kapcsolatot, akik az igazság útján járnak, akiket a Szent Szellem vezet, és ebből adódóan vannak látásai. Aki Jézus Krisztus tanítványa az érti és megéli az igét minden nap és minden helyzetben. Legyünk több ilyen testvérrel napi kapcsolatban. Ha lehetséges hetente 1-2 alkalommal jöjjünk össze, beszéljük meg az életünk problémáit, olvassuk és magyarázzuk meg egymásnak az igét, énekeljünk dicséreteket, imádkozzunk egymásért, hogy Szent Szellemmel betöltekezve mindenki az elhívása, a tálentumai szerint tudjon ebben a kis csoportban szolgálni. Amikor az emberek megerősödnek (tanítvánnyá váltak), mehetnek külső szolgálatra, amit az Úr kirendel nekik: idős otthonok, kórházak, börtönök, árva házak, özvegyasszonyok, nagy családosok tárt karokkal várják Isten fiainak megjelenését! Ez lenne a keresztyén életünk közösségi oldala, de van egyéni oldala is, amiben nekünk kell megváltozni. Ezékiel próféta szemléletesen írja le, ahogyan a templom bejárata alól forrás fakad fel, ami előbb bokáig, majd térdig ér, később már lábbal nem lehet átkelni rajta. A víz a jeruzsálemi templomból ered és a Sós tenger (Holt tenger) felé tart. Beleömölve abba a sós tengervíz meggyógyul, felfrissül. Az élettelenné vált víz újra élővé válik, „igen sok hal” lesz benne. (Ezékiel 47. 1-10.) Ez azt példázza, hogy a „holt vizet” annyi forrásvíz, azaz „élő víz” táplálja, hogy az teljesen átváltozik és élet keletkezik benne.

Ugyanakkor felhívja a próféta a figyelmet arra is, hogy

„De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak.”   (Ez. 47.11.)

Mi a tócsák, pocsolyák jellemzője? Az, hogy nincs folyamatosan se befolyásuk, se kifolyásuk. Nincs utánpótlás az élő vízből és a kifolyásuk sincs biztosítva, ami eltávolítja a szennyezett vizet, majd fenntartja a tiszta állapotot. A pocsolya vize fertőzött, nincs benne élet, betegségek hordozója. Azok, akik nem táplálkoznak Jézus igéjéből, kényelmesen telik az idejük és nem szolgálnak a kapott tálentumaikkal, csak maguknak élnek, azoknak sem befolyásuk, sem kifolyásuk nincsen. A pocsolya vize egy idő után kiszárad! Ne várjuk meg azt az állapotot, mely egyenlő a szellemi halállal, a gyümölcstelen élettel. Keressük meg mielőbb az élő víz forrását!

A történetet tovább olvasva azt látjuk, hogy az élő vízzel telt patak partján gyümölcsfák nőnek, melyek HAVONTA teremnek új gyümölcsöket, levelei nem hervadnak el és orvosságként szolgálnak, mert a szentélyből folyó vízből táplálkoznak.

Legyünk tehát mi is ilyen élő vízből táplálkozó fák, akik gyümölcsöző életet élnek. Mindent, amit kapunk Istentől bátran tovább adhatjuk mások épülésére, mert Isten pótolja azt nekünk. Legyünk „eledelül” és „orvosságul” másoknak, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk, tudjunk igazságban és szeretetben járni.

Az 1. Zsoltár szavai legyenek záró üzenet mindenki számár, hogy Krisztusban teljes, gyümölcsöző életet élhessen.

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal és olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.”          (1 Zsolt. 1-3.)

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 126
Tegnapi: 265
Heti: 693
Havi: 4 868
Össz.: 500 772

Látogatottság növelés
Oldal: AZ ÉLET VIZE
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »