KEGYELEMOSZTÓK - Guti Tünde
Mélyen átjárta a szívemet, amit ma olvastam John Ortbergtől.
„Sokkal nehezebb megvonni másoktól a kegyelmet,… amikor a kereszt árnyékában időzünk…A kegyelemosztók maguktól észrevesznek dolgokat veled kapcsolatban, odafigyelnek rá… Tudod, maga a Kegyelem feküdt bepólyálva a jászolban. Maga a Kegyelem volt az, aki közöttünk lakott.”
Mi az, ami körülvesz?
Forgalmi dugó, rohanás, kapkodás, tömeg. Készülődés, hangos zene, vásárlási láz. Nagytakarítás, sütés-főzés. Mézeskalács illat, színes díszek az utcán, villogó fényözön.
Mivel töltődik közben a lelkünk?
Ne hagyjuk, hogy beteljesületlen elvárások, sérelmek gyűljenek halomra (eldugva életünknek egy gondosan elzárt, rejtett fiókjába), hanem szálljunk mindig lejjebb egymáshoz, alázattal, szeretettel, elengedéssel és kész szívvel a másik megértésére!
Így lesz békés és igazán bensőséges a karácsony, így marad meg a kegyelemteljes közösség az ünnepek utáni, talán szürkébb hétköznapokra is… Így láthatunk a jászolon túlra, mert azért volt karácsony, hogy legyen később kereszt!
Isten testté lett kegyelmére ragyogott rá a betlehemi csillag, és Isten kegyelme árad ránk a Golgotán. Ezért lettünk kegyelemosztók mi is.
ÁLDOTT BÉKÉS ÜNNEPEKET !
v