LÉLEK-BARÁT

Embernek lenni és szenvedni

"Doleo, ergo sum", "fájok, tehát vagyok" - így fogalmazza meg Illyés Gyula egyik verscíme a mindannyiunkat érintő alapvető emberi tapasztalatot. A szenvedés problémája mindig a világmindenség leginkább zavaró titka marad az emberi értelem és érzelem számára. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sokszor a szükség, a szenvedés megtanítja az embert olyan dolgokra is, melyekre talán korábban nem is gondolt: türelemre, lemondásra, alázatra, lényeglátásra. A szenvedés általában megtanítja az embert hinni és imádkozni. A szükségben és a fájdalomban átérzi az ember saját esetlegességét, függőségét másoktól, így aztán könnyebben meg is nyílik a szíve Isten felé. Ha nagy költőinkre figyelünk, sokuk életében és költészetében fölfedezhetjük ezt a mindannyiunkat segítő tapasztalatot.

Babits Mihály, "mint rossz gégéjéből telik", Jónásként imádkozik, a gégemetszés előtti szorongásában pedig Szent Balázshoz esedezik. Tóth Árpád hangja élete végére nyugszik meg; amikor a szenvedést "Isten áldott oltó-késének" nevezi. Ady Endre "az Úr beteg, rossz gyermekeként" az "Éli, Éli, lamma szabaktáni" lázadó, de krisztusi könyörgésével néz szembe a halálos kórral. Pilinszky János szerint "a szenvedés nem kisebb mestere a léleknek, mint a legtisztább felismerések nyújtotta elragadtatás". Ezek az emberek érzékeny lelkükkel megsejtettek valamit abból, ami előttünk sokszor csak a világmindenség zavaró titka marad.

forrás: Juhos Imre

http://www.hitvallas.hu/regi/hitv0510/hitv051001.html

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat