LÉLEK-BARÁT

A világvárosok millióinak hamarosan dönteniük kell.

— Napjainkban az egész földet borító lelki sötétség a lakosság zsúfolt központjaiban a legsûrûbb. Éppen a nemzetek fővárosaiban látja az evangélium munkása a megrögzöttséget, a megátalkodást s a legnagyobb ínséget…

Az ország nagyvárosaiban a bűnözés és a gonosztettek sorozata riasztó. A bűnözők bűnössége szinte felülmúlja felfogóképességüket. Sok város Isten szemében valóságos Sodomává válik. A növekvő gonoszság miatt emberek tömegei érik el gyorsan élettapasztalataiknak azt a pontját, amelyen túl rendkívül nehéz lesz hozzájuk közel kerülni a hármas angyali üzenet ismertetésével. A lelkek ellensége meste-rien dolgozik, hogy az emberek gondolatait teljesen uralja; de amit Isten szolgái tesznek, hogy intsék és előkészítsék az embereket Isten ítéletnapjára, azt gyorsan kell tenniük.

Azok az állapotok, amelyekkel a keresztény munkások a nagyvárosokban szembekerülnek, ünnepélyes felhívás legyen a fáradhatatlan törekvésre milliók érdekében, akik a közelgő végzet árnyékában élnek. Az emberek nemsokára nagy elhatározásokra kényszerülnek; alkalmat kell kapniuk, hogy hallják és megértsék a Biblia igazságát azért, hogy értelmesen a helyes utat választhassák. Isten kéri hírvivőit, méghozzá nem bizonytalan kifejezéssekkel, hogy figyelmeztessék, intsék a városokat, míg tart a kegyelmi idő, s amíg a tömegek fogékonyak a Biblia igazságainak meggyőző befolyása iránt

Menetelés a halálba.

— A zsúfolt városokban Sátán buzgón dolgozik. Munkája látható a munka és a tőke, a munkások és a tőkések közötti viszályban, zűrzavarban, és abban a képmutatásban, amely az egyházakat uralja. Sátán azért, hogy az embereknek ne legyen idejük az elmélkedésre a mulatozás, az élvhajhászás, evés-ivás örvényébe rántja őket. Nagyravágyást ébreszt bennük, hogy arra törekedjenek, ami az ént magasztalja. Lépésről lépésre jut el a világ olyan állapotba, mely Noé napjait jellemezte. Az elképzelhető összes bűnöket elkövetik. A test, a szem kívánsága, az élet kérkedése; visszaélés a hatalommal, kegyetlenkedés, majd a kényszer, amely az embereket arra készteti, hogy szervezetekhez és egyesületekhez csatlakozzanak. Tehát gúzsba kötik magukat, hogy megégesse őket az utolsó nap nagy tüze. Mindez sátáni eszközök munkája. S a bűnnek és az őrületnek ezt a körforgását nevezik az emberek – életnek!   

A világ úgy él, mintha nem volna Isten: önző vállalkozásokba merül, pedig igen hamar tapasztalni fogja a hirtelen pusztulást, amelyből ki nem menekülhet. Sokan folytatják gondtalan, önző életüket mindaddig, amíg annyira megundorodnak az élettől, hogy öngyilkosságra vetemednek. Tánc, tivornya, italozás, dohányzás, állati szenvedélyek kielégítése – s majd mint ökrök vitetnek a vágóhídra. Sátán minden művészetét és csábítását latba veti, hogy az emberek vakon meneteljenek mindaddig, amíg az Úr felkel, hogy megbüntesse a Föld lakóit gonosztetteikért, amikor a föld felmutatja a kiontott vért, és nem takarja el többé megöletteit. Az egész világ mintha a halálba menetelne.

Nagyravágyó tervek. — Ezekben a városokban élő férfiak és nők mind gyorsabban és mindjobban belevetik magukat üzleti vállalkozásaikba. Vadul nekilátnak olyan épületek emeléséhez, melyeknek tornyai az egeket érik. Gondolataikat cselszövések és nagyravágyó tervek foglalkoztatják. 

Ha a menny intelmeit meg nem szívlelik.

— Parancsot kaptam, hogy üzenetet hirdessek. A törvényszegéssel, bűnökkel telt városok, amelyek szertelenül bűnösek, földrengések, tüzek és árvizek következtében fognak elpusztulni. Az egész világot figyelmezteti Isten, hogy él, és tekintélyének érvényt szerez. Láthatatlan eszközei okozzák a pusztítást, a rombolást és a halált. Az összes felhalmozott vagyon semmiséggé válik…

Szerencsétlenségek, bajok jönnek

– szörnyű és váratlan csapások, egymást érve. Ha az emberek hallgatnának a figyelmeztetésekre, amelyeket Isten adott, és ha az egyházak bűnbánatot tartanának, akkor talán más városok is megkíméltetnének egy időre. De ha az egyházak az embereket ugyanúgy megcsalják, ahogy eddig is, hamisságot tárva eléjük és nem tisztelve Isten törvényét, akkor Isten nem hárítja el az őket érő csapásokat – azért, hogy felébredjenek…

Az Úr nem hirtelen veti el az összes törvényszegőt, nem pusztít el egy egész nemzetet; de megbüntet olyan nagyvárosokat és helyeket, ahol az emberek átadták magukat Sátánnak. A nagyvá­rosokra szigorú ítélet vár, de néhányan még elszakadnak az ellenség megtévesztéseitől, megbánják bűneiket és megtérnek, miközben a tömegek haragot gyűjtenek maguk ellen, a harag ama nagy napjára 

Ébresszük fel az embereket!

— 1906. április 16-án, Loma Lindán rendkívüli látvány vonult el előttem. Éjszakai látomásban magaslaton álltam, ahonnan láthattam, hogy a házak úgy ingadoznak, mint a nádszál a szélben. Nagy és kis épületek omlottak össze. Szórakozóhelyek, színházak, szállodák s a gazdagok házai rázkódtak és dőltek össze. Sok emberélet esett áldozatul, a levegőt a sérültek és a rémültek kiáltásai töltötték be.  

Isten pusztító angyalai munkálkodtak. Egyetlen érintésükre nagy épületek váltak romhalmazzá, amelyekről az emberek azt hitték, hogy minden veszéllyel szembenézhetnek. Sehol semmiféle biztonság nem volt. Magamat nem éreztem semmilyen veszélyben, de a jelenet, amely elvonult előttem, olyan félelmetes volt, hogy leírására nem találok szavakat. Úgy látszott, hogy Isten türelme elfogyott, és az ítélet napja elérkezett.   

A mellettem álló angyal elmagyarázta nekem, hogy csak kevés embernek van fogalma a világunkat napjainkban uralkodó gonoszságról: különösen a nagyvárosokban. Kijelentette, hogy az Úr időt szabott, amikor haragjában meglátogatja a törvényszegőket, mert törvényét állandóan áthágták.

Az előttem elvonuló látvány rettenetes volt; reám azonban legélénkebben az ezzel kapcsolatos felvilágosítás hatott. A mellettem álló angyal kijelentette, hogy Isten legfelsőbb kormányzatát, törvényének szentségét ki kell nyilatkoztatnunk azok előtt, akik szüntelenül megtagadják a királyok Királyának az engedelmességet. Akik amellett döntenek, hogy hűtlenek maradnak, azokat kegyelméből ítéletekkel sújtja, azért, hogy ha lehetséges bűnösségük tudatára ébredjenek.

A nagy pusztulás képe.

— Az elmúlt péntek reggel (1906. augusztus 24.), mielőtt felébredtem, egy igen mély benyomást keltő jelenet bontakozott ki előttem. Úgy tűnt, mintha álomból ébrednék, de nem az otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzlabdák hullottak a házakra, és ezekből a labdákból tüzes nyilak röpködtek minden irányba. Nem lehetett megfékezni a pusztító tüzeket. Az emberek rémülete leírhatatlan volt

Elsöpört nagyvárosok.

— Mindenütt vannak férfiak, akiknek a tényleges lelkészi szolgálatban kellene tevékenykedniük, hogy az elbukott világhoz az utolsó intő üzenetet eljuttassák. Azt a munkát, amelynek már régóta folynia kellene, nevezetesen, hogy lelkeket nyerjünk Krisztusnak, nem végeztük. Az istentelen városok lakóit, akikre a szerencsétlenségek hamarosan rászakadnak, kegyetlenül elhanyagoltuk. Közel az idő, amikor a nagyvárosok elsöpörtetnek, s mindegyiket figyelmeztetnünk kell a közelgő ítéletre. Azonban e mű végzése érdekében ki teljesít olyan teljes szívű szolgálatot, amilyent Isten elvár?   

Jelenleg a városok érdekében a szükséges munka ezredrészét sem végeztük el. Nem tettük meg azt, amit megtehettünk volna, ha férfiak és nők maradéktalanul teljesítenék kötelességüket.

Városok ezreinek pusztulása.

— Bárcsak Isten népe tudatában volna annak, hogy városok ezrei pusztulnak el a közeljövőben, amelyek most majdnem teljesen bálványimádásba merültek.

Gyorsabban kell dolgoznunk!

— Míg gondolkodom a városokban uralkodó állapotok felett, amelyek annyira szembeszökően Sátán hatalma alatt állnak, felteszem magamnak a kérdést: Mi lesz a vége mindennek? Sok nagyvárosban a gonoszság növekszik. Bűnözés, gonoszság mindenfelé. A bálványimádás új fajtái férkőznek a társadalom soraiba. Minden nemzet fiai új dolgok feltalálásán gondolkoznak. Mindenütt gyorsítják az eljárásokat, a fogalmakat pedig összezavarják. Bizony e Föld városai Sodomához és Gomorához válnak hasonlókká.