LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

Miért kell újjászületnünk? – John Piper

 

1. rész

“Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”  Efézus 2:1–10

A leghatalmasabb könyvek egyike Istenről, amit valaha írtak a Kálvin János Institutes című könyve, ami ezzel a mondattal kezdődik: “Szűkebb értelemben véve minden igazi és a tiszta bölcsesség, amivel rendelkezhetünk, tulajdonképpen két részre osztható: Isten és magunk ismerete.” Amire napjainkban emlékeztetnünk kell magunkat az nem az, hogy Isten megismerése nehéz lenne és nehéz lenne elfogadni Őt — az többé kevésbé nyilvánvaló — hanem az, hogy önmagunkat éppen olyan nehéz megismerni és elfogadni. Valójában ez azért nehéz, mert önmagunk igazi megismerése először is feltételez egy igaz Isten ismeretet, másrész hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük magunkat, holott az állapotunk mély megismerése Isten segítsége nélkül valójában meghaladja a felfogóképességünket.

Ki ismerheti az emberi szívet?               

Jeremiás próféta a következőt írta: “Csalárdabb a szív mindennél, reménytelenül beteg; ki értheti meg azt?” (Jeremiás 17:9). Dávid mondja a Zsoltár 19.13-ban: “Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Más szavakkal: mi sohasem juthatunk a bűneink megismerésének végére. Ha a bűneink bocsánata a bűneink teljes megismerésén múlna, mindannyian elpusztulnánk. Senki sem ismeri a bűneinek sokaságát. Több az, minthogy bárki megismerhetné.

A Biblia azonban nem hagy bennünket kétségek között, hanem segít, hogy megismerhessük magunkat. Az a tény azonban, hogy nem ismerhetjük meg teljesen magunkat, hogy mennyire vagyunk bűnösök, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk, hogy milyen mélyen bűnösök vagyunk. A Bibliának van egy világos és megsemmisítő üzenete a saját állapotunkra vonatkozóan. Ennek az értelme az, hogy meg fogjuk tudni, amit meg kell ismernünk és örömmel fogunk ujjongani, amikor Isten megadja azt nekünk.

Miért kell újjászületnünk?

Egy komoly dilemma számunkra az újjászületés kérdése. Hallottuk, hogy Jézus azt mondta a János 3:7-ben: “Újjá kell születnetek.” A János 3:3-ban pedig a következőt mondta: “Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Más szavakkal: rendkívül fontos, hogy újjászületettek legyünk. Ezen múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk. Nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk újjá. Ezért a kérdés ma az: miért szükséges ez? Miért nem elegendő valami más megoldás, mint például: egy új életet kezdeni, erkölcsileg megjavulni vagy önfegyelmet gyakorolni? Miért van szükség erre a radikális, szellemi, természetfeletti dologra, amit újjászületésnek hívnak? Ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni most.

Kórmeghatározás: halottak vagyunk

Az Efézus 2-ben Pál kétszer beszél az újjászületésünkről az 1. és az 5. versben, amikor azt mondja, hogy halottak vagyunk a vétkeink miatt. Az 1. vers: “Halottak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt . . .” 4-5 versek: “Azonban Isten gazdag lévén kegyelemben, az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket már akkor szeretett, amikor halottak voltunka vétkeink miatt, megelevenített bennünket  együtt a Krisztussal — kegyelemből tartattunk meg.” Pál kétszer írja nekünk, hogy “halottak” voltunk.

Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket”

A gyógymód a halálra az 5. versben található: “Isten megelevenített bennünket.” Sosem fogod megtapasztalni Isten óriási szeretetének teljességét magadra nézve, ha nem látod az Ő szeretetét a korábbi halott (érzéketlen) állapotoddal kapcsolatban. A 4. vers azt mondja, hogy az Ő mérhetetlenül nagy szeretete pontosan abban mutatkozik meg, hogy akkor elevenít meg bennünket, amikor még halottak voltunk. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, amikor halottak voltunka vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Az irántunk való nagy szeretete miatt elevenített meg bennünket. Ha nem tudod, hogy halott voltál, nem fogod megismerni Isten szeretetének teljességét.

Ragadjuk meg ezt a csodát: “Ő megelevenített bennünket”, hogy valóban olyanok legyünk, mint akit Jézus újjászült. Korábban nem volt szellemi életünk, de Isten felébresztett bennünket a szellemi halál állapotából és most élünk. Ez ugyanaz, amit Jézus mond, hogy újjá kell születnünk a Szellem által (János 3:5) és “A Szellem az, Aki életet ad” (János 6:63).

Új szövetségi szeretet

Azt mondhatjuk tehát, hogy a megelevenítő újjáteremtés munkája Isten nagy kegyelméből és szeretetéből fakad. “De Isten (1) gazdag lévén kegyelemben, (2) az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket szeretett, amikor mi még halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Ez az újszövetségi szeretet. Ez Isten szeretete, ahogyan a Menyasszonyát szereti. Halott állapotban találja őt (Ezékiel 16:4-8), halálra adja a Fiát érte és megeleveníti és megtartja őt örökre. “Örök életet adok nekik” – mondta Jézus “és ők sosem halnak meg, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).

Miért kell újjászületni?

A kérdés tehát így hangzik: mit jelent ez a halott állapot, érzéketlenség? Legalább tíz válasz van erre az Újszövetségben. Ha becsületesen és imádkozó szívvel végiggondoljuk azokat, akkor mélységes alázatra int bennünket és meglepetést okoz nekünk az újjászületés ajándéka. Ezért azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az első hét válaszról beszéljek most és a további háromról azt követően feltéve a nagy kérdést, hogy “Valóban szükséges újjászületni?” Csak akkor nyerhetjük el a bűnbocsánatot és a megigazulást? Különben nem juthatunk a mennybe? De félretesszük ezt a kérdést kicsit későbbre.

A következőkben hét bibliai magyarázatot találunk a halott állapotunkról, ami elválaszt bennünket az újjászületéstől, ezért van szükségünk arra.

1. Újjászületés nélkül meghalunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:1-2).

A halál az élet hiányát jelenti. Nem fizikai vagy erkölcsi élet hiányát. Az 1. vers azt mondja: Mi “jártunk” a világ “folyása” szerint. A 2. vers pedig a következőt: A test “kívánságai” vezéreltek minket és “a test és a gondolatunk akaratát vittük véghez”. Nem vagyunk halottak abban az értelemben, hogy nem tudunk vétkezni. Halottak vagyunk azonban olyan értelemben, hogy nem láthatjuk és nem érzékelhetjük Krisztus dicsőségét. Szellemileg vagyunk halottak. Nem vagyunk érzékenyek Istenre, Krisztusra és az ő szavára. A további kilenc leírásban nyilvánvalóvá tesszük, hogy mik szükségesek az újjászületéshez.

2. Újjászületés nélkül, természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).

A 3. vers mondja: “természet szerint a harag fiai vagyunk, mint egyebek is.” Ez a pont világossá teszi, hogy a problémánk nem csupán abban van, amit teszünk, hanem az amilyen állapotban vagyunk. Újjászületés nélkül én magam vagyok a probléma. Nem te vagy a fő problémám. Nem a szüleim voltak a fő problémám. Nem az ellenségeim a fő problémám. A saját magam állapota a fő probléma számomra. Nem a tetteim, nem a körülményeim és nem az emberek az életemben, hanem a saját természetem a legmélyebb személyes problémám.

Nekem alapvetően nem volt jó természetem és rossz dolgokat tettem, mert rossz természetet kaptam. “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsoltár 51:5). Ez vagyok én. A saját természetem önző, egocentrikus, követelőző és nagyon képzett annak megcselekvésében, amit úgy érzel, mintha a te problémád lenne. Ha az első válaszod erre az állításra az, hogy én megismertem az embereket olyanoknak amilyenek, akkor teljesen vak lehetsz a saját szíved csalárdságát illetően.

Pál olyannak írja le az újjászületés előtti természetünket, mint a “harag gyermekei.” Más szavakkal Isten haragja van rajtunk olyan módon, ahogyan egy szülő viszonyul a gyermekéhez. A természetünk annyira lázadó, önző és szeretetlen Isten felsége iránt, hogy az Ő szent haragja természetes és jogos válasz ránk nézve.

3. Újjászületés nélkül a sötétséget szeretjük és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).

“Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;”. (János 3:19-20)

Ebben az igében Jézus világosan megmagyarázza, hogy a természetünk ki akarja kerülni az újjászületést. Nem vagyunk semlegesek, amikor szellemi világosság közeledik, mert ellene állunk annak. Nem vagyunk közömbösek, mikor a szellemi sötétség elborít bennünket, mert elfogadjuk azt. Az újjászületés nélküli szeretet és a gyűlölet munkálkodnak a szívünkben. Ezek pontosan az ellenkező módon hatnak, mint  kellene: gyűlölet az iránt, amit szeretnünk kellene és annak szeretete, amit gyűlölni kellene.

4. Újjászületés nélkül a szívünk kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).

Láthatjuk az Ezékiel 36:26–ból, ahol Isten azt mondja: “És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Az Efézus 4:18-ban Pál bemutatja az újjászületés előtti sötét állapotunkat: elidegenedés, tudatlanság, a szív megkeményedése. “Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” A problémánk hátterében nem tudatlanság van. Valami mélyebb dologról van szó: “a tudatlanság a szívünk keménysége miatt van bennünk.” A tudatlanság bűnös tudatlanság, és nem ártatlan tudatlanság, mert az a szív keménységében és ellenállásában gyökerezik. Pál azt mondja a Róma 1:18-ban, hogy mi feltartóztatjukaz igazságot hamissággal. Nem a tudatlanság a legnagyobb problémánk, hanem a keménység és az ellenállás.

5. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy örömöt okozni Istennek (Róma 8:7-8).

A Róma 8:7-8-ban Pál azt mondja: “A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A következő versről azt mondhatjuk, amit Pál mond a “test gondolatáról” és a “testben” való életről. Azt mondja a 9. versben: “De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.” Más szavakkal; azok akik nem születtek újjá és ezért nincs bennük a Szent Szellem, hanem csak “testben” vannak, ellenállnak azoknak, akik újjászülettek és bennük van a Szent Szellem. “Ami Szellemtől születik szellem az és ami testtől születik, test az” (János 3:5).

Ez az a pont, ahol a Szent Szellem nélkül, a gondolataink annyira ellenállnak Isten hatalmának, hogy nem fogunk és nem is engedelmeskedünk neki. “A test gondolata ellenségeskedés Istennel, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Ha pedig nem tudunk engedelmeskedni neki, akkor nem is lehetünk kedvesek Ő előtte. “Azok, akik testben vannak nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A halál, a sötétség, a keménység távol tart minket Istentől mindaddig, míg Isten véghezviszi az újjászületésünket.

6. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).

Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál egy további bepillantást enged nekünk ebbe a sötét és kemény állapotba, ami miatt képtelenek vagyunk engedelmeskedni. Pál a következőt mondja: “A természetes személy (az újjá nem született személy természeténél fogva) nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert számára azok bolondságok és képtelen megérteni azokat, mert azok szellemileg érzékelhetők.” A probléma nem az tehát, hogy Isten dolgai meghaladják az ember elmebeli felfogóképességét. A probléma az, hogy azokat az ember eredeti természete szerint ostobaságnak tartja. “Nem fogadják el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok számukra.” Valójában azok ostobaságok számukra, és ezért nem képesek megragadni azokat.

Azt gondolod, hogy ez egy erkölcsi “lehetetlenség”, de nem, ez egy fizikai “lehetetlenség.” Pál később a következőt mondja: “A természetes személy . . .nem képes megérteni azokat,” ami azt jelenti, hogy a szíve annyira ellenáll azok elfogadásának, hogy az elme a szív lázadását igazolja ostobaságoknak látva Isten dolgait. Az ellenállás annyira erőteljes, hogy a szív egyszerűen nem tudja befogadni a Szellem dolgait. Ez valójában egy képesség hiányát jelenti. Azonban az nem egy kierőszakolt képesség hiány, mert az újjászületés nélkül a személy egyszerűen nem képes arra és ezért nem akarta azt. A természeti személy (testi ember) számára a bűn előnyben részesítése annyira erős, hogy egyszerűen nem képes a jót választani. Ez egy valós és szörnyű rabszolgaság, de nem ártatlan rabszolgaság.

7. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk Jézushoz jönni és elfogadni mint Urat (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Az 1 Korinthus 12:3-ban Pál azt mondja: “Senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Úr’ csak a Szent Szellem által.” Ez nem jelenti azt, hogy egy színész a színpadon vagy egy képmutató ember a gyülekezetben – a Szent Szellem nélkül – ne tudná kimondani a következő szavakat: “Jézus Úr”. Ez nem jelenti tehát azt, hogy valaki nem tudná kimondani azt a Szellem által való újjászületés nélkül. Erkölcsileg lehetetlen, hogy a halál, a sötétség, a keménység és az ellenálló szív ünnepelje Jézust uralmát az ő élete felett, anélkül, hogy újjá lenne születve.

Vagy, ahogyan Jézus mondja háromszor a János 6-ban, hogy senki sem tud Ő hozzá jönni, csak ha az Atya vonzza őt. Amikor ez a vonzás elvisz egy személyt a Jézussal való élő kapcsolatra, azt hívjuk újjászületésnek. A 37. vers mondja: “Mindenki, akit nekem ad az Atya, én hozzám jön;”  A 44. vers mondja: “Senki sem jöhet én hozzám, csak ha az Atya vonzza őt;.” A 65. vers mondja: “senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól megadatott neki.” Mindezek a csodálatos munkák: a vonzza, a megadatott és a megadja – Isten újjáteremtő munkája. Ezek nélkül nem vagyunk képesek Krisztushoz jönni, mert nem akarunk hozzá jönni. Ez az, aminek meg kell változnia az újjászületéskor.

Egy személyes és sürgős válasz

Lehetne többet is mondani arról, hogy miért szükséges az újjászületés, de elég ennyi mára. Befejezésként menjünk vissza az Efézus 2:4-5 csodálatos, reményt keltő szavaihoz: “de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg!.”

Két mód van arra, hogy ezt megválaszoljuk: Az egyik teológiai és személytelen; a másik személyes és sürgős. Az egyik azt mondja: hogyan lehetséges ez és hogyan lehetséges az? A másik azt mondja: Isten adott egy lehetőséget számomra itt és ma. Isten szól hozzánk ezen az íráson keresztül ma. Isten kegyelme és szeretete, de különösen a kegyelem látszik reménytelenül szükségesnek és csodálatosnak számomra ma. Ó Isten, engedelmeskedem a te csodálatos kegyelmednek ma, ami elérkezett számomra, felébresztett, meglágyított és nyitottá tett engem. Hála legyen Istennek kegyelme gazdagságáért, nagy szeretetéért és az Ő kegyelme erejéért.

Miért szükséges újjászületnünk?

2. rész

“Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”  1 János 1:1–10

Az Efézus 2:4-5 alapján elkezdtük megválaszolni a kérdést:

Miért kell újjászületnünk?  

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg!”

Azt mondtam, hogy az “Isten megelevenített bennünket” valójában ugyanaz, mint az újjászületés. A miért kérdésnek az oka pedig az, hogy azért van szükségünk újjászületésre, mert halottak voltunk. “Amikor még halottak voltunk a vétkeink miatt, Isten megelevenített bennünket.” Ez az amire szükségünk van: a szellemi élet csodájának létrehozására a szívünkben. Az ok pedig, amiért szükségünk van arra az, hogy szellemileg halottak vagyunk: azaz képtelenek vagyunk meglátni, érezni vagy megragadni Krisztus szépségét és értékét olyannak, amilyen Ő valójában. Akik nincsenek újjászületve, nem mondhatják Pállal együtt, hogy “Mindent kárnak ítéltem a megismert Krisztus Jézus Uram mindent felül múló értéke miatt.”

Az előzőekben elkezdtük leírni azt az állapotot, amit halálnak hívunk. Beszéltem róla, hogy tízféle módon írnám le ezt az állapotot az Újszövetségből. Az előzőekben a következőkről beszéltük:

  1. Halottak vagyunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:5).
  2. Természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
  3. Szeretjük a sötétséget és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).
  4. A szívünk olyan kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
  5. Képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy tetszeni Istennek (Róma 8:7-8).
  6. Képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
  7. Képtelenek vagyunk Krisztushoz jönni és elfogadni Őt Urunknak (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől.

Most térjünk rá állapotunknak arra az utolsó három leírására, amik elválasztanak bennünket az újjászületéstől.

8) Újjászületés nélkül a bűn szolgái vagyunk (Róma 6:17).

Pál a bűn szolgaságából való megszabadulásunkat ünnepli, Istennek adva ezért hálát. A Róma 6:17-ben ezt mondja: “De hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek azoknak a tanításoknak, amik eljutottak hozzátok.” Korábban szerettük a bűnt, amit nem voltunk képesek elhagyni vagy háttérbe szorítani. Azután történt valami. Megtörtént az újjászületés. Isten adott nekünk egy új szellemi életet, egy új természetet, ami gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Pál ezért ad hálát Istennek, és nem embereknek, ezért a hatalmas szabadulásért: “Hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek.” Mindaddig, amíg Isten fel nem ébreszt bennünket a szellemi halál állapotából és nem ad nekünk egy új életet, hogy örömöt találjunk a bűn elhagyásában és a szent életben, addig a bűn szolgái voltunk és nem voltunk képesek elnyerni a szabadságot. Ez az, amiért szükséges újjászületni.

9. Újjászületés nélkül a Sátán szolgái vagyunk (Efézus 2;1-2; 2 Timótheus 2:24-26).

Ez az egyik óriási dolog a szellemi halállal kapcsolatban. A halott állapotunk érzékeny a gonosz dolgaira. Tökéletesen összhangban van a gonosszal. Figyeljünk arra, hogy mit írt Pál a halott állapotunkról az Efézus 2:1-2-ben: “Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;” Más szavakkal: az újjá nem született személyt az jellemzi, hogy vágyai és döntései a levegőbeli hatalmasság fejedelmével “összhangban” vannak. Az újjá nem született személy legfeljebb kigúnyolhatja a gonoszról szóló elképzelést. Természetesen, semmi sem jellemző jobban a hazugság atyjára, minthogy letagadja saját létezését. A gonosznak való szolgaság állapotát legvilágosabban a 2 Timótheus 2:24-26 írja le. Ez egy figyelmeztetés a szolgálók számára arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadítsák meg az embereket a gonosz (rab)szolgaságából: “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.”

Amikor Pál arról beszél, hogy “talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére”, ez az, ami tulajdonképpen az újjászületéskor megtörténik. Ez a kulcsa az embereknek a gonosz fogságából való kiszabadulásának. Isten megadja a bűnbánat érzését, azaz felébreszti az életet, ami megláttatja a bűnt, annak pusztító hatásával együtt, valamint Krisztus szépségét és értékét, és ez az igazság szabaddá teszi a foglyot. Ez valami olyasmi, mint ami akkor történik, amikor egy személy a sötétben megsimogat egy nyakában lógó ebonit rudat, és akkor szellemi világosság támad és ő ugyan nem látja az ebonit rudat, de meglát egy svábbogarat és messzire elhajítja azt. Ez az, ahogyan az ember szabaddá válik az ördögtől. Mindaddig, amíg Isten nem cselekszi meg velünk az újjászületés csodáját, a hazugság atyjának a rabságában éljük az életünket, mivel azt szeretjük, ha megmondhatjuk magunknak mi való a kedvünkre.

10. Újjászületés nélkül, nincs semmi jó bennünk (Róma 7:18).

Nos ez egy érthetetlen állítás az újjá nem született hitetlen emberek számára, akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudják mi a jó és ők sok jó dolgot tesznek és tehetnének sokkal több gonosz dolgot is, mint amit tesznek. Ennek az állításnak így nincs semmi értelme, ugyanis semmi jó nincs bennünk a bűntudatra ébredésünk előtt. Ha nem győződünk meg arról, hogy amit Isten tett az mind jó és amitől Isten szenved az mind elpusztul, akkor nem Isten kegyelmére támaszkodva, hanem Isten kegyelmének hajszolása érdekében cselekszünk valamit. Bizonyos értelemben, természetesen az ember (lélek, értelem, szív, agy, szem, kéz) és az emberi társadalom szerkezete (házasság, család, kormány, üzleti élet) mind jó dolgok. Isten hozta létre és tartja fenn azokat. Jó, hogy ezek léteznek. Azonban ezek mind Isten dicsőségére léteznek. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljes szívvel és lélekkel szeressük Őt. (Máté 22:37). Megparancsolta nekünk, hogy az Ő kegyelmére támaszkodva használjuk mindazt, amit elkészített annak érdekében, hogy megmutassuk az Ő értékét. (1 Péter 4:11). Ha az emberek cselekszik mindezeket, amiket Ő elkészített anélkül, hogy az Ő kegyelmére támaszkodnának, és anélkül, hogy megmutatnák az Ő értékét, akkor ők árúba bocsátják Isten munkáját. A hitetlenség eszközeivel teszik ezt és ezért tönkre is teszik azt.

Ezért, amikor Pál a Róma 7.18-ban azt mondja, hogy “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom,” ennek az oka, ami miatt hozzátesz egy minősítést, hogy “azaz a testemben.” Vannak azonban jó dolgok Pál életében az újjászületés után. Jó a hit. Jó a Szent Szellem. Jó az új szellemi természet. Jó a szellemben való növekedés. Azonban az ő testében, azaz az ő újjá nem született természetes személyében, nincs semmi jó. Minden, ami a teremtéskor jó volt megromlott az ember-centrikus és nem az Isten-centrikus szolgai kapcsolat kialakulása által.

Ez a mi 10 ponttal jellemzett állapotunk újjászületés nélkül. Újjászületés nélkül Pál Efézus 2.12-ben mondott szavai érvényesek ránk: “Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon;” Ez az, amiért újjá kell születnünk. Újjászületés nélkül reménytelen állapotban vagyunk. Nem lehet azt megjavítani az erkölcs megjobbításával. A halott emberek nem képesek megjavulni. A halott embereknek egy dologra van szükségük, mielőtt bármi is történhetne velük: Élővé kell válniuk. Újjá kell születniük.

A kérdés másik fele

Mostanáig csak a miért kérdés egyik felével foglalkoztam: Miért kell újjászületnünk? Valójában ennek két jelentése van. Az egyiket már megválaszoltuk: miért nincs szellemi életem és miért nem vagyok képes megszerezni azt a magam számára? Megválaszoltuk ezt a kérdést, hogy azért nem, mert lázadók, önzők, követelőzők, kemények és ellenállók vagyunk a szellemi dolgokkal szemben és ezért képtelenek vagyunk meglátni Krisztus szépségét és értékét, és ezért képtelenek vagyunk hozzá jönni, hogy új életet kapjunk – újjá szülessünk. Ez azért van így, mert Isten természetfeletti munkájára van szükségünk ahhoz, hogy újjá tudjunk születni. Az első kérdés tehát az volt: Miért kell újjászületnünk?

Ez a kérdés azonban egy másik kérdést is magában foglal: mi szükséges az újjászületéshez? Mi jön létre újjászületéskor, amire szükségünk van? Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? Az első kérdés visszamutat arra a kérdésre, hogy milyen az állapotunk, ami miatt újjá kell születnünk. A második kérdés előre mutat és azt kérdezi, hogy mi válik valóra, amit csak az újjászületés hozhat létre? Ezzel fogunk most foglalkozni.

Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül?

Miért szükséges egy új szellemi élet a Jézussal való kapcsolat által? Az egyik válasz az, hogy mert halottak vagyunk. A másik válasz pedig az, hogy ezen élet nélkül, nem fogunk rendelkezniMivel? Ez a kérdés most. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni ezen új szellemi élet nélkül?

Megpróbálom megmagyarázni ezt röviden most és annak gyakorlati részleteit a későbbiekben munkáljuk ki. Az ige amire most gondolok a János 3.8b: “Azért jelent meg Istennek fia, hogy az ördög munkáját lerontsa.” Ez az oka Jézus megtestesülésének — gondoljunk a Karácsonyra — , hogy rombolja az ördög munkáját. Meg fogjátok látni a kapcsolatot ebben az összefüggésben a megtestesülés és az újjászületés, vagyis a mi újjászületésünk és Jézus születése között.

A Menny Királysága

Engedjétek meg nekem, hogy egy összefoglaló választ adjak erre. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Jézus válasza egyszerű, elsöprő és megsemmisítő: “Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Újjászületés nélkül, nem láthatjuk meg Isten királyságát. Azaz, nem fogunk a mennybe menni. Örök pusztulás vár ránk. Mivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Nem fogunk rendelkezni semmi jóval. Örökös szenvedés lesz csupán a részünk.

Fontos azonban, hogy meglássuk miért van ez. Szabadságot kell adnunk Istennek, hogy az újjászületés által megmentsen bennünket. Az utat Ő készíti el számunkra a királyságba. Meg kell látnunk a kapcsolatot az újjászületés és a között, amit Isten elvégzett, hogy megmentsen minket Jézus halála és feltámadása által. Ezért öt egymással kölcsönösen kapcsolatban lévő választ fogok adni a kérdésre, először negatív formában, és végezetül pozitív formában. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? A válaszok a következők:

  1. Újjászületés nélkül nem fogunk egy megmentő hittel rendelkezni, hanem csak hitetlenkedéssel (János 1:11-13; 1 János 5:1; Efézus 2:8-9; Filip. 1:29; 1 Timótheus 1:14; 2 Timótheus 1:3).
  2. Újjászületés nélkül nem leszünk megigazultak, hanem elkárhozottak (Róma 8:1; 2 Korinthus 5:21; Galata 2:17; Fil. 3:9).
  3. Újjászületés nélkül nem leszünk Isten gyermekei, hanem az ördög gyermekei (1 János 3:9-10).
  4. Újjászületés nélkül nem fogjuk megteremni a szeretet gyümölcsét a Szent Szellem által, hanem csak a halál gyümölcsét (Róma 6:20-21; 7:4-6; 15:16; 1 Korinthus 1:2; 2 Korinthus 5:17; Efézus 2:10; Galata 5:6; 2 Thessz. 2:13; 1 Péter 1:2; 1 János 3:14).
  5. Újjászületés nélkül, nem lesz örökös örömünk az Istennel való közösségben, hanem csak örök szenvedés az ördöggel és az ő angyalaival (Máté 25:41; János 3:3; Róma 6:23; Jelenések 2:11; 20:15).

Ahhoz, hogy megismerjük magunkat és Krisztus nagyszerűségét és a megváltásunkat, meg kell ismernünk, hogy az újjászületés öt dologról szól. Ez az, ahonnan legközelebb folytatni fogjuk, azonban végezetül engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal pozitív módon Isten szavával fejezzem be.

  1. Amikor Isten kezdeményezi az újjászületésünket, a megmentő hit felébresztésre kerül, és egyesülünk Krisztussal. 1 János 5:1: “Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” Nem Istentől született “lesz”, hanem már “most” Istentől született. Az első a hitünk, az élet pislákolása az újjászületés által.
  2. Amikor az újjászületés felébreszti a hitet és egyesít minket Krisztussal, akkor megigazulttá válunk — azaz igaznak tulajdoníttatunk — hit által. Róma 5:1: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Az újjászületés felébreszti a hitet és a hit Krisztusra tekint megigazulásért, és Isten megelőlegezi a megigazulást számunkra, egyedül Krisztus miatt, és egyedül hit által.
  1. Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és egyesít bennünket Krisztussal, akkor minden – a törvény által támasztott – akadály, hogy elfogadjuk Istent, elmozdításra kerül a megigazulás által. Így Isten befogad bennünket az Ő családjába, és az Ő fia képére formál minket. A János 1:12-13 szerint: “Valakik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Isten akaratából születünk ujjá és nem ember akaratából. Mi hiszünk Krisztusban és elfogadjuk Őt, és Isten tesz bennünket a törvényes örökösévé és szellemi gyerekekké.
  2. Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és mi eggyé válunk Krisztussal és minden kárhoztatást megigazulás helyettesít. A szellemi örökbefogadás az életünk részévé válik, és megteremjük a szeretet gyümölcsét. Galata 5:6: “Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” 1 János 3:14: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”
  3. Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a testvéreinket.” Ahol újjászületés van, ott szeretet van. Végezetül, amikor az újjászületés felébreszti a hitet és összekapcsol bennünket Krisztussal, megigazulunk és felszabadul a Szent Szellem megszentelő ereje, rálépünk a keskeny útra, ami a mennybe vezet. És a mennyei öröm csúcspontja az Istennel való közösség lesz. “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3). Az új életünk örömének csúcspontja Isten maga.

“Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát. . . . Ne csodálkozzatok, hogy ezt mondom nektek: “Újjá kell születnetek” (János 3:3, 7).

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 157
Tegnapi: 147
Heti: 459
Havi: 4 634
Össz.: 500 538

Látogatottság növelés
Oldal: ÚJJÁSZÜLETÉS
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »