A pünkösd a keresztyénség leggyakorlatibb ünnepe. Mindazt, amit a karácsony, nagypéntek, húsvét jelent: a pünkösd teszi élővé és hatóvá a számomra. Mindazt, amit Jézus az Ő születésével, halálával, feltámadásával érettem elvégzett, mindazt a Szent Lélek teszi bennem élménnyé, tapasztalattá, élővalósággá. A többi nagy keresztyén ünnepek inkább azt mutatják meg, mit jelent számomra a Krisztus, a pünkösd pedig azt mutatja meg, hogy mit jelent bennem és rajtam keresztül a Krisztus! Bőséges példát mutat erre az Apostolok cselekedeteiről írott könyv. Az addig félénk, csendes, ügyetlen apostolok egyszerre nemcsak aktívvá, tevékennyé, hanem hatalmassá és erőssé váltak a Szent Lélek kitöltésének a hatása alatt.
Mint, amikor a vitorlákba egyszerre belekap a szél, és magával ragadja a hajót! Olyan erők működtek bennük, amelyek megmagyarázhatatlanok emberileg, olyan dolgok történtek általuk, amiket emberi erővel nem lehet végrehajtani. Például rögtön az elsőpünkösd napján nem az a csodálatos, hogy Péter, a beszéd tartásában járatlan és tanulatlan halász, előáll és nagy tömeg előtt hatalmas ünnepi beszédet tart, mert végeredményben szónokolni meg lehet tanulni emberi szorgalommal is -, hanem az a csoda, hogy annak a beszédnek a hatására háromezer ember tért meg! Pedig igazán nem volt valami rendkívülien hatásos beszéd, sőt, nagyon egyszerű, ügyetlen beszéd volt! Ha valaki szórul-szóra betanulná és elmondaná ugyanazt a beszédet valamelyik budapesti szószéken, nem aratna vele szónoki sikereket. Hogy lehet hát, hogy mégis olyan nagy hatása volt akkor?
Csak úgy, hogy valami magasfeszültségűlelki árammal volt telítve minden szó. Olyan erővel, amit már nem Péter adott bele a beszédbe, mert nem is telt volna tőle -, hanem maga Jézus Krisztus az Ő Szent Lelke által. Vagy amikor kinyújtja valamelyik apostol a kezét gyógyításra a beteg fölé: megint olyan erők áradnak ki az emberi kézen át, amelyek nem emberi kéznek az erői, hanem az emberben titokzatos módon jelenlévo˝ Krisztusnak az erői!
Az apostolokkal azon a pünkösdön valóban az történt, amit azután Pál így fejezett ki alapigénkben: “élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. És ez nem képes beszéd, hanem pontos leírása annak a csodának, ami a Szent Lélek hatására végbement bennük. Az történt, hogy az élőKrisztus áthatotta egész valójukat, és magával ragadta őket.
És nem azért íratta meg Isten Szent Lelke ezeket a történeti tényeket, hogy minden pünkösd napján megemlékezzünk róluk, és sóvárogva gondoljunk arra, milyen jó lenne ennek az erőnek a birtokában lennünk nekünk is, hanem azért, hogy minden hívőembernek az életében elérkezzék egyszer az ilyen pünkösd ünnepe. Sok hívőembernek az a szomorú tapasztalata, hogy a hitig már Isten kegyelméből eljutott, de a keresztyén élet tekintetében mindig újra csődbe jut az igyekezete. A bűnbocsánatot nyert ember szeretne most már győzni is a továbbra is kísértőbűnök fölött, és kénytelen rájönni, hogy nem tud, mindig újra vereséget szenved. A megváltott, illetve a megváltás tudatára ébredt ember szeretne most már megváltottan is élni, de szomorúan tapasztalja, hogy mindig újra visszazökken abba az életbe, amelyből megváltatott. A Krisztusban hívőember szeretne most már Krisztusban élő, Krisztust élő, Krisztusi életűemberré is válni, s azután rájön, hogy nem elég ezt elhatározni, megfogadni, sőt egészen hiábavaló még erőlködni is rá! A sok kudarc után, amivel szégyent hozott keresztyén nevére, végül is, a hívőember még a hitében is megrendül: igaz a megváltásom, történt velem valami, vagy csak beképzeltem magamnak? Lehetséges egyáltalán a gyakorlatban a megváltott élet?
Nos, Testvéreim, úgy nem lehetséges, hogy én akarom, mert a bűn fölött győzni, szentül, igazán és feddhetetlenül élni, Krisztusi módon élni emberi erőfeszítéssel nem lehet. Ahhoz felülről való erő szükséges. És éppen ez az erőt adja a Szent Lélek!
Azt mondja Jézus a tanítványainak: “vesztek erőt, minekutána a Szent
Lélek eljőreátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végsőhatáráig.” ApCsel1,8 (link is external) Jézusnak ez az ígérete már beteljesedett. A Szent Lélek már eljött, nem ezután kell lekérni, hanem már itt van. Kitöltetett a földre, körülvesz bennünket, csak be kell lélegezni, mint a levegőt. Lelked lélegzetvételével, az imádságoddal tele kell szívni vele a lelkedet, és akkor te is veszel erőt, akkor átjár tégedet is a Szent Lélek ereje.
Egy holland újságban olvastam a minap egy fiatalember boldog bizonyságtételét. Elmondja az illető, hogy milyen rabszolgája volt a dohányzásnak. Többször elhatározta, hogy elhagyja, szakít vele, leteszi örökre de erősebb volt a szenvedélye, mint ő, nem engedte. Sok kudarcba fulladt kísérlet után végre megértette, hogy amit őnem tud megtenni, azt meg tudja tenni az Úr Jézus, és akkor így könyörgött: Uram, Jézus, én elhiszem, hogy nekem nem muszáj többé dohányoznom, mert Te ettől is megszabadítottál engem! És azóta tényleg megszabadult. Apró dolog, mondhatnád -, de hiszen a keresztyén élet éppen ilyen apró győzelmek sorozatából áll, és ami olyan nagyon elkeseríti a hívőembert, éppen az, hogy a legapróbb dolgokban is mindig újra vereséget szenved. Én nem tudom, neked mi az a bűnöd, amibe mindig újra el szoktál botlani, ami miatt már a környezetedben lévőemberek is kezdenek kételkedni abban, hogy igazán Krisztus megváltott gyermeke vagy-e, de ha belélegzed a Szent Lelket ezzel az imádsággal: Uram, én elhiszem, hogy nekem nem muszáj többé gyűlölködnöm, vagy indulatosnak lennem, vagy tisztátalanul gondolkoznom, vagy bármi módon elbuknom, mert te ettől is megszabadítottál engem akkor egyszerre megtapasztalod a Szent Lélek erejét.
Csodálatos dolgokat mond el Isten Igéje a bennünk munkálkodó Szent Lélek erejéről. A Róma 8,11 (link is external)-ben például ezt olvassuk: “De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az őti bennetek lakozó Lelke által.” El tudjuk-e képzelni, micsoda erő, milyen kibeszélhetetlen energia az, amely Jézust feltámasztotta a halálból. Az ember is előtud állítani rettentőnagy energiát, a modern robbanószerekben olyan energia feszül, ami ha felszabadul, elképzelhetetlen pusztulást okozhat, és ezrek életét olthatja ki pillanatok alatt. De olyan energiát, amely a kioltott élet lángját újra meggyújthatja, amely életet támaszt a halálból: ilyen energiát ember nem tud produkálni, csak az Úr Isten. És éppen ez az isteni energia a Szent Lélek. Ezt nem lehet emberi mértékkel mérni, csak ámulva lehet tudomásul venni, hogy a Szent Lélek olyan rettentőerő, amely feltámasztotta a halott Jézust a halálból, és most ugyanez az erő, ha elkezd benned is munkálkodni, mi történik benned? Még ha olyan tehetetlen és erőtelen voltál is, mint egy halott, lelkileg megelevenít a Szent Lélek.
Péter apostol az őközönséges II. levelében így beszél a Szent Lélekről:
“Az őisteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való..., hogy isteni természet részeseivé legyetek!” 2Pt1,3-4 (link is external) A Szent Lélek isteni természet részesévé tesz. Ereje által kiteljesedik a hívőember életében az a természet, ami Isten szerint való: a “szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”. Gal5,22 (link is external) A Szent Lélek olyan erő, amely képes az én indulatos természetem helyén a Krisztus indulatát és a Krisztus természetét kifejleszteni, úgy, hogy a szó szoros értelmében véve Jézusivá váljék minden szavam, cselekedetem, gondolatom, tekintetem! A Szent Lélek olyan teremtőerő,
Aki képes kiábrázolni rajtam, aki még a legkisebb rossz tulajdonságom fölött sem tudtam győzni -, a Krisztust, hogy az Ő szent, áldott és áldást jelentőélete láthatóvá váljék az én megjelenésemben. Olyan rettentőnagy erő, hogy képes rajtam, az én személyemen bemutatni a világnak az élőJézus Krisztust! A Szent Lélek az az isteni erő, amely tégedet is, engemet is isteni természet részesévé tud tenni!
De itt jól jegyezzünk meg valamit. A Szent Lélek nem egy bizonyos személytelen erőhatás! Nem valami, hanem Valaki, mégpedig a velünk lévőés bennünk munkálkodó isteni személy. Krisztus ezzel búcsúzott tanítványaitól: “Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” Jn14,18 (link is external) És ezt az ígéretét váltotta be pünkösdkor: a Szent Lélekben Ő maga, a megdicsőült Úr jött vissza hozzájuk. Az Atya küldi a Szent Lelket, mint a Fiú helyettesét, de a Szent Lélek egyben maga az Atya is, meg a Fiú is. Az az Isten, aki itt van, aki most is jelen van és hajlandó bármelyikőnk szívébe most beköltözni, és az isteni természet részesévé tenni. A Szent Lélek a benned élőKrisztus. Mert a keresztyénségben nemcsak arról van szó, hogy higgy a Krisztusban, hanem arról is, hogy éljen benned a Krisztus. A Szent Lélek úgy munkálkodik benned, hogy egyre jobban hasonlóvá tesz Krisztushoz, Őteszi számodra egyre tudatosabbá Krisztus jelenlétét, Ő világítja meg számodra Krisztus akaratát, és ugyancsak Őtesz képessé, Ő adja az erőt is ennek az akaratnak a kiélésére. A Szent Lélek által Krisztus kezd el élni benned. És amikor te rájössz arra, hogy te képtelen vagy a legjobb szándék mellett is megváltott életet élni, gondolj arra, hogy Krisztus képes reá!
Nem kell hát neked küszködve, erőlködve, fogcsikorgatva szent életet élni, ha a Krisztus él benned. Hagyjad, hogy Ő gondolkodjék a lelkeddel, szeressen a szíveddel, cselekedjen az akaratoddal, beszéljen a nyelveddel, nézzen a szemeddel, végezzen áldott munkát a két kezeddel. Nem te vagy erős, bátor, kitartó, nem te küzdesz, győzöl, szeretsz és vigasztalsz, minderre te képtelen vagy, hanem mindezt az élőJézus Krisztus cselekszi benned! Ő éli benned a maga szent és áldott életét a Szent Lélek által! Ez volt Pál apostolnak a legboldogabb pünkösdi tapasztalata, amikor így szólt alapigénkben: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”
Ehhez mindenesetre az kell, hogy éljek többé ne én! Tudod, melyik én-ről van szó? Arról, amely ezekben a szavakban árultatik el a legjobban: önakarat, önszeretet, önbizalom, önelégültség, önigazultság, önhittség, öntetszelgés, önsajnálat, öndicséret, stb. Nos, hát ez az én, nem élhet tovább, ha azt akarod, hogy Krisztus éljen benned. Az az isteni természet, amiről az Ige szólott, amit a Szent Lélek munkál benned, a saját bűnös, romlott emberi természeted helyén, és helyett virágozhat csak ki, és sohasem amellett.
Lakásínség idején előfordul, hogy a hatóság valakinek a lakásából egy vagy két szobát lefoglal, és idegeneket telepít be oda. Jóllehet az egész lakást bérli valaki, vagy talán éppen a tulajdona az a lakás, mégis csak egy bizonyos rész fölött van ilyenkor rendelkezési joga. A lakás többi része elzárt terület a számára. Ez bizonyos tekintetben rendjén lehet a földi lakásokkal, de nincs rendjén, ha a szívedben is így van! Az egész lakást, az egész szívet a Szent Lélek rendelkezése alá kell bocsátani. Csak az a baj, hogy ezt olyan ritkán teszik meg a Krisztus megváltottai. Sok zárt terület van még, ahová a Szent Léleknek nem engedünk szabad ki-bejárást. A Szent Lélek pedig nem erőszakoskodik, nem töri föl a bezárt ajtókat, hanem megvárja, amíg önként megnyitjuk előtte, és csak azután vonul be oda is!
Van-e a te szívedben, a te életedben is ilyen elzárt terület, szoba, fülke vagy lyuk, ahová még nem kérted és nem engedted bevonulni Krisztus Szent Lelkét? Nem gátolod-e, nem akadályozod-e az Úr Lelkét abban, hogy áldott uralkodását megkezdje és gyakorolja az életed fölött? “Élek pedig többé nem én” mondja az apostol. Ha nálad az a baj, hogy nagyon is él az ÉN, mondd meg az Úrnak ezt is, valahogy így: Uram, én elhiszem, hogy nem muszáj élnie az énemnek, én elhiszem, hogy az én énem is megfeszíttetett veled együtt, és én elhiszem, hogy most már Te élsz bennem!
Nem muszáj elmúlnia ennek a pünkösdnek is anélkül, hogy a te számodra, igazi pünkösdöt jelentett volna. Szabad néked szívedben az élo˝Jézus Krisztussal távozni innét és élni most már a teljes, diadalmas, megváltott Krisztusi életet!
Dr. Joó Sándor írása