I. A csapások előfeltételei

1. A szövegösszefüggések legelőször is arra mutatnak rá, hogy a csapások időben és eseményszerűen csak azután következnek, miután már felállították a fenevad képét.

• Ugyanakkor ebből az is következik, hogy az emberek részéről megtörtént a végső döntés arra vonatkozóan, hogy melyik hatalom mellett kötelezik el magukat.
• A csapások ugyanis csak azokra fognak hullani, “akiken a fenevad bélyege van és akik imádják annak képét”.
• Amíg ez meg nem történik, addig nem kezdődnek el a csapások.
• Ez azt is jelenti, hogy a mai betegségek, fekélyek és sorscsapások nem azonosíthatók a hét csapás egyikével sem.
• Ezek a csapások még a jövőben vannak.

2. A másik dolog, amit meg kell értenünk ebből a szakaszból az, hogy a csapások addig nem kezdődnek el, amíg a harmadik angyal el nem végezte munkáját.

• A vasárnap ünneplése ugyanis csak akkor válik a fenevad bélyegévé, amikor Isten népe olyan határozott hangon hirdeti a rábízott üzenetet, hogy minden emberhez eljut és döntésre készteti.
• Isten ítéletei nem következnek be addig, amíg nem volt lehetősége minden embernek dönteni.

3. Amikor viszont bekövetkezik az, hogy minden ember döntött Isten mellett vagy ellen, akkor egy harmadik dolognak is meg kell történnie, még mielőtt a csapások megkezdődnének.

• János apostol két lehetőséggel is hangsúlyt akar adni ennek az eseménynek.
• “Megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma.” 5. vers.
• A Jelenések könyvének tanulmányozása közben láthattuk azt, hogy a mennyei templom megnyitása vagy bezárása mindig akkor kerül említésre, amikor Jézus főpapi szolgálatában valamilyen változás következik be.
• “És senki a templomba be nem mehet, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.” 8/b. vers.
• Ez viszont arra enged következtetni, hogy Jézus befejezte mint főpap, a közbenjárói szolgálatát.

4. A Szentírás evangéliumi üzenete azt hirdeti felénk, hogy Jézus, aki áthatolt az egeken, “a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült”, és ott, mint a mi szószólónk, képvisel bennünket. Zsid. 8,1 9,24.

• Isten minden embernek biztosítja azt a lehetőséget, hogy hit által követhesse Jézust, illetve Hozzá, mint a kegyelem királyiszékéhez bemehessen. Zsid. 6,19-20. 4,14-16.
• Amíg ez a lehetőség biztosított, addig van bűnbocsánat és van kegyelem.
• Amikor azonban senki sem léphet be a templomba, akkor ez azt jelenti majd, hogy megszünt a kegyelem, megszünt Jézus közbenjárása.
• Ez azonban nem fog bekövetkezni addig, amíg minden ember nem döntött, amíg egyetlen ember felé is remény van arranézve, hogy még megtér.
• Amikor az emberek kimondják azt a döntésüket, amely meghatározza további sorsukat, akkor Jézus véglegesíti ezeket a döntéseket. Jel. 22,11.
• Jézusnak ezzel a döntésével lejár az Isten által biztosított kegyelem, ezután többé senki sem járulhat a kegyelem királyiszéke elé.

5. Jézus, az egyik tanításában a Noé idejéhez hasonlította azt a történelmi kort, amikor majd dicsőséges visszajövetele beteljesedik.

• Noé idejében 120 éven keresztül hangzott Isten figyelmeztető üzenete az emberiség felé.
• Amikor már Noé és családja bent volt a bárkában, még mindig adott Isten hét napot arra, hogy hátha valaki meggondolja.
• Amikor elmúlt a hét nap, akkor viszont Isten zárta be a bárka ajtaját, és amikor elérkezett az özönvíz, már senki sem tudott bemenni többé.
• Az Isten utolsó ítéletét, amely kegyelem nélkül zúdul a földre, már több, mint 140 éve hirdeti Isten népe.
• Nem tudjuk, hogy meddig tart még a kegyelem.
• Csak annyit tudunk, hogy amikor lejár a kegyelem, akkor maga az Isten zárja be annak a lehetőségét, hogy bárki is megmeneküljön az ítélet elől.
• “És senki a templomba be nem mehet, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.” 8/b. vers.
• Jézus több példabeszédével utal erre az eseményre.
• Tíz szűzről szóló példázat. Máté 25,10.
• A szoros kapu példája. Luk. 13,24-25.

II. A csapások célja

1. Bizonyos vonatkozásban a hét utolsó csapás hasonló ahhoz, amelyek Egyiptomot érték.

• Mindkettőben bizonyságot nyer Isten természetfeletti ereje és hatalma.
• Mindkét esetben megfigyelhető:
• Azoknak az embereknek a sorsa, akik szándékosan dacoltak Istennel.
• Ugyanakkor Isten választott népe megszabadul egy olyan helyzetből, amelyből Isten közbeavatkozása nélkül nem lett volna menekülés.
• Az Egyiptomra kimért csapások mindegyike azt bizonyította, hogy mennyire felesleges és haszontalan dolog bízni a hamis reményekben és elképzelésekben.

2. A hét csapásról szóló bemutatás több kérdést is felvet.

• Miért gyötri Isten olyan szörnyű módon az embereket még azután is, amikor a kegyelemidő már lejárt és nincs többé alkalom a megtérésre?
• Miért nem jelenik meg Krisztus, hogy véget vessen a bűn uralmának?

3. Az ótestamentumi időkben a különböző csapások legtöbb esetben arra voltak rendelve, hogy az embereket bűnbánatra és megtérésre serkentsék. Ésai. 9,13. 26,9.

• Természetesen a hét csapás nem ilyen célzattal történik, mégis nem kétséges, hogy Istennek egy határozott szándéka valósul meg általa. Jer. 5,3.

4. Megfigyelhető, hogy az első öt csapás még csak figyelmeztető jellegű.

• Az a célja, hogy az embereket rádöbbentse arra, hogy ők most Isten ellen viaskodnak.
• Ahelyett azonban, hogy megtérnének, még jobban káromolják Őt, mint valaha és makacsságukban megkeményítik szívüket. Jel. 16,9. 11. 21.
• A csapások célja ily módon tehát az, hogy teljes mértékben feltáruljon a szívük mélyén lévő gonoszság.
• Ily módon Isten igazságossága jut kifejezésre abban, hogy végül elpusztítja őket.

5. A csapások célja az, hogy éles választóvonalat húzzon az emberek között kialakult két tábor között. Mal. 3,17-18.

• Amíg a gonoszok megátalkodnak gonoszságukban és bűneikben, addig a csapások alatt a szentek jelleme tökéletesedik és bizalmuk még jobban elmélyül Istenben.
• Miközben a maradék egy emberként kész inkább meghalni, minthogy engedetlen legyen Istennel szemben, addig azok, akik Sátán szolgálatát választották, ha tehetnék, lemészárolnának mindenkit, akik útjukban állnak, csakhogy megkaparinthassák a Föld feletti uralmat.

6. Amiként az a készség, hogy valaki kész meghalni a felebarátjáért, a legnagyobb szeretet jele, akként a mindenre elszánt gyűlölet jele az, ha valaki megfontolt szándékkal a másik életére tör. Ján. 15,13.

• Az utolsó hét csapás alatt kialakul egy helyzetkép, amely ezt teljesen nyilvánvalóvá teszi. Jel. 13,15/b.
• Isten azonban éppen abban a pillanatban fogja őket ebben megakadályozni, amikor már a halálos ítélet végrehajtására készülnek.
• Így tehát semmilyen mentségük nem lehet többé Isten előtt.
• Az egész teremtett világ bizonyosságot nyer arról, hogy mire számíthatnának, ha Isten életben hagyná a gonoszokat.
• A megtéretlenek esetéből az is világosan kitűnik, hogy mi volt Sátán igazi szándéka, mivé lett volna az egész világegyetem, ha sikerült volna megszereznie.

7. Amikor a hetedik csapás közben elhangzik Isten trónjáról az a szózat, hogy “Meglett!”, ez sok dolgot jelent.

• Sátán mindenki számára világosan bemutatta, mi lett volna az egész teremtett világból, ha az ő elképzelései megvalósulhattak volna.
• Eközben “meglett” az is, hogy Isten szándékai és szeretete is nyilvánvalóvá lett mindenki előtt.
• Mindenki megértette, hogy hová jutna a teremtett világ, ha nem lenne Isten erkölcsi törvénye örök érvényű és változhatatlan.
• “Meglett” az is, hogy az összes el nem bukott lények megértették, miért kényszerül a szeretet Istene arra, hogy a gonoszokat megsemmisítse.

III. Isten haragjának csapásai

1. Isten haragjának első megnyilvánulása azokat érinti, akik figyelmen kívül hagyták figyelmeztetéseit.

• Nem figyeltek a harmadik angyal üzenetére. Jel. 14,9.
• Nem figyeltek Isten végső felhívására sem, hogy fussanak ki Babilonból. Jel. 18,4.

2. Az a tény, hogy az első csapásokat átélt emberek még az ötödik csapás ideje alatt is életben vannak, több dologra enged következtetni: (11. vers)

• Először is arra, hogy a csapások nem lesznek egyetemes jellegűek,
• Az első csapások nem szűnnek meg, amikor a következő elkezdődik,
• Ugyanakkor azt érezteti, hogy a csapások ideje nem lesz hosszú idő.
• A későbbi kinyilatkoztatás arra enged következtetni, hogy a próféciában érvényes nap-év elv szerint a csapások ítélete nem terjed túl az egy év idején. Jel. 18,8/a. (Ezék. 4,5-6.)

3. Az első csapás ártalmas fekélyeket támaszt azokon, akiket érint.

• Ezek ellen a fekélyek ellen a kereszténység köreiben agyondicsért és segítségül hívott szellemi erők is tehetetlennek fognak bizonyulni akkor.

4. A második csapás a tengerek vizét változtatja olyanná, mint a halott vére.

• Nem azt mondja, hogy vérré válik, hanem csak olyanná, mint a vér.
• Ebben az ítéletben nem összetételében kell a hasonlóságot keresni, hanem valószínű, hogy sűrűségében, színében és szagában.
• Nehéz elképzelni visszataszítóbb jelenséget, mint amikor a tenger vize olyanná lesz, mint a halott vére.
• A tengert az emberiség elsősorban a nemzetközi kereskedelem és a közlekedés, illetve a hadászat céljára használja.
• Ez a csapás tehát nagyon az elevenébe vág annak a hatalomnak, amely az egész földre kiható uralomra törekedett.

5. A harmadik csapás ítélete már a mindennapi életünkhöz tartozó létfontosságú területet érint.

• A “folyóvizek és a vizek forrásai” a gyakorlati életben az ivás, a fürdés, a locsolás területét érintő tényezők.
• Rettenetes következményei lesznek annak, amikor megszűnik a települések vízellátása.
• Valószínű, hogy ez a csapás sem lesz egyetemes, hanem csak fokozatosan válik azzá.
• Isten népének azonban ebben az időben is biztosítva lesz az ivóvize. Ésai. 33,15-16.

6. A negyedik csapás a napot éri és ezzel talán a legrettenetesebb következményei indulnak el az emberiség felé.

• Normális körülmények között a napnak az a rendeltetése, hogy meleget adjon, mérsékelje az éghajlati viszontagságokat, segítse a növényzet fejlődését és még számtalan olyan élettani feladat ellátása, amelyre szükség van az élethez a Földön.
• Most azonban olyan fokozott mértékben árasztja tűző sugarait és energiáját a földre, hogy a földi élet gyötrelmére és elpusztítására szolgál.
• Ennek következtében általánossá válik az aszály, aminek nyomában olyan éhség támad a Földön, amilyent még nem tapasztalt senki.
• Ezzel párhuzamosan az Isten Igéje iránti éhség is feltámad.
• Lázas, de hiábavaló buzgalommal kutatnak enyhítő és mentő eljárások után.
• Ezt azonban nem bűnbánatból teszik, hanem csak azért, hogy megmeneküljenek a csapásoktól.
• Ekkor lép színre újból Sátán és elhiteti az emberekkel, hogy nem ők az okai a csapásoknak, hanem a különálló maradék.
• Ha őket elpusztítanák, akkor megmenekülnének a csapásoktól.

7. Az ötödik csapás a fenevad királyiszékére töltetik ki.

• Valószínű, hogy ez a csapás kettős teljesedésű is lesz.
• Egy olyan hatalomnak, amely Isten földi helytartójaként áll a világ előtt, az Istentől jövő világosság képviselőjének kellene lennie.
• Mivel azonban a csapások ellen nem tud közbenjárni Istennél, ezért az emberek elveszítik bizalmukat felé, sőt egyre inkább szembefordulnak vele, mivel felismerik, hogy megtévesztette és becsapta őket. Jel. 17,16.
• Ebből adódóan tehát a bizonytalanság és a tudatlanság lelki sötétsége borul erre a hatalomra.
• Amíg azonban az emberiség megátalkodottan tapogat világosság után, a lelki sötétségben, addig Isten valódi sötétséget is bocsát rájuk, miként egykor Egyiptomra. II.Móz.10,21-23.
• Isten valódi sötétséget bocsát rájuk, amely jelképévé és kezdetévé válik annak a sötétségnek, amely mindig jobban beborítja az egész földet.
• Ez a sötétség végleg leleplezi és felfedi ezt a hatalmat.
• Valószínű, hogy ez a csapás - a sötétség - sem lesz egyetemes az egész földön.
• A fenevad királyiszékére töltetik ki a csapás.
• A később következő események is erre engednek következtetni.
• forrás: http://igemorzsa.hu/ist_prof_lamp/jelenesek/33_tema.html

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat