P. Musztafa Zolee

Ámós 8:11-12 Íme, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

Érdekes ez a rész. Arra gondoltam, hogy mennyire tökéletes Istennek a beszéde és mennyire mély tartalma van. Aztán az üres szavakra gondoltam. Sokszor halljuk, megszoktuk már. Üres szavakat hallunk. Olyan szavakat, amiknek nincs már meg az a tartalma, ami régen megvolt. Az emberek azt mondják, hogy a szavaknak már nincs semmi jelentősége, mert az emberek nem hisznek egymásnak.

Amikor mondunk valamit, beszélünk valamiről, például azt mondja valaki: szeretlek; a másik azt gondolja: ugyan már! „Te fontos vagy. Te el vagy fogadva.” A válasz az: persze, csak mondod. Ugyanúgy igaz a másik irányban is. Amikor te próbálsz mondani valamit valakinek, az emberek ugyanígy elhessegetik.

Azon gondolkodtam, hogy honnan jön ez az üresség. Miért lettek üressé a szavak? Hogyan lehet, hogy mostmár semmit nem jelentenek? Hogyan lehet, hogy néhány tett semmit sem jelent már? Ez honnan származik, honnan indult?

Persze tudjuk, hogy a mögöttes tartalom sokat jelent. Például tudjuk, hogy ha egy húszezres bankjegy mögött nincs érték, akkor az csak színes papírdarab. Semmire nem jó önmagában az a kis papír cetli. Kell, hogy legyen mögötte valami.

János az evangéliumában azt mondja, hogy Jézus bemutatta azt, amiről beszélt. Ő Maga az Ige, a szó, a beszéd. A XXI. században élünk, ahol a szavak nem jelentenek már semmit. Nincs már hitele a szavaknak. Viszont ha a szavak semmit nem jelentenek, akkor minden, amit eddig elmondtam, nem is létezik. Úgyhogy nem is hallható semmi, amit beszélek.

A Biblia azt mondja, hogy Isten a világmindenséget a szavával teremtette, 2Pét 3:5. Nem kalapáccsal, nem csavarhúzóval, P. Borci nem segített Istennek abban, hogy a világot megteremtse. :-) Isten a szavával mentette meg a világot, 1Pét 1:23. Mindent a szavával tart egyben – Zsid 1:3 –, mindent a beszédével, a beszédével, …

Szavakkal van tele a Biblia. Minden egyes szó olyan, mint egy kis világegyetem. Rengeteg tartalma van. Nemcsak hogy tartalma van, hanem van egy kifejezett célja. Szavak meg tudnak gyógyítani, helyre tudnak állítani, meg tudnak vigasztalni, tudnak bátorítani. A szavak csodálatos dolgokat tudnak tenni. Nem szabadna, hogy üresekké váljanak, üresek legyenek.

A tanítványok Jézus beszéde miatt maradtak Vele. Ézsaiás azt mondta, hogy Jézus külsőjében nem volt semmi vonzó. Nem mondták: én ezzel a fickóval akarok lógni. Nem mosolygott állandóan, mint Huntley Brown, hogy emiatt vele akartak volna lenni. Ő nem ilyen volt. A tanítványai a szavak miatt maradtak Ővele, amiket Ő szólt, Ján 6:68.

Mát 4:4 – ez az ismert vers – a mai világban annyira ki van csavarva. Tudjuk, mit mond ez a vers. Lefordítottam szabados, világi módon: „Az ember nem Isten Igéje által fog élni kizárólag, hanem minden egyes kenyérdarab által, amit be tud tömködni a szájába.” Így él a világ manapság, és így próbál a világ minket is meggyőzni arról, hogy nekünk is így kellene élnünk. „Te azáltal élsz, hogy minden egyes kenyérdarabot betömködsz a szádba. Persze a Biblia, a gyülekezet, az imádság is fontos, de vannak dolgok, amelyek ennél sokkal fontosabbak. Például: ha nem dolgozol, abban meghalsz.” Ez igaz? Nem igaz. „Isten nélkül élhetsz.” Ez igaz? Ez élet vagy halál?

Miről beszélünk? Ámós 8:11 azt mondja, hogy éhínség lesz a Földön. Az emberek körbe-körbe fognak rohangálni keresve a tartalmat, és nem fogják megtalálni. Az emberek megértik azt, hogy semmi értelme nincs, amiért élhetnének. Nem találják a tartalmat, és elkezdenek futni utána. Mikor futunk? Akkor, amikor bajban vagyunk. Mikor vannak változások az országban? Amikor krízis van.

Mikor indulunk be az életünkben? Akkor, amikor valami történik. Lehet, nem annyira kellemes, ami történik. Amikor változások jönnek az életünkbe, akkor mi is kezdünk megváltozni. Miért olyan fontosak a szavak? Azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az igazság beléphessen az életünkbe. Nincs más módja. Nem tudsz egy tablettán vagy injekción keresztül igazságot nyerni.

A beszéd, amit hallasz, az hozza a változást. A mi kapcsolatunkat az igazsággal a Bibliában egy szó írja le: engedelmesség. Ez a mi kapcsolatunk az igazsággal. Vedd ki az engedelmességet a képből, és akkor semmi közöd nem lesz már az igazsághoz. Szép, csodálatos alapelvek egy vastag Könyvből. Ha kiveszed az engedelmességet, akkor valójában nincs szükséged az igazságra.

Ezen gondolkodtam, hogy mennyire fontos, hogy én engedelmes legyek az életemben. Lehetséges? Igen, lehetséges. Hogyan? Mikor? Most, ebben a pillanatban. Csak a jelenben lehetséges, hogy én engedelmes legyek. Isten nem azt várja el tőlem, hogy az összes jövőbeli bukásomon gondolkodjak. Ő nem azt követeli, hogy én kötelezzem el magam az engedelmességre a jövőbeni dolgokkal kapcsolatban.

Nem azt kéri Isten, hogy most kötelezzem el magam, hogy a jövőbeni dolgokban engedelmeskedni fogok, hanem azt akarja, hogy most, ebben a pillanatban legyek engedelmes. Minden egyes lépésben, amit teszek. Mert nem tudom, hogy mi fog velem történni, de most történik meg az, hogy az életem megérinti az örökkévalóságot. Ez ebben a pillanatban történik. Ez az a pillanat.

Mire vagyunk elhívva, hogy hogyan éljünk? A mostból a mostba, pillanatról pillanatra engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan Ő beszél hozzánk a Biblián keresztül, a pulpituson keresztül, a szellemi barátainkon keresztül, az Ő Szent Szellem által. Mindenkor, amikor Ő beszél hozzánk, Ő azt szeretné, hogy azonnal engedelmeskedjünk Őneki.

Nem azt akarja, hogy visszatekintsünk, hogyan is volt a múltban. Isten nem azt akarja, hogy szuperhősök legyünk, és mindig mindent tökéletesen csináljunk. Hogy élt Jézus Krisztus? Ő engedelmes volt pillanatról pillanatra, a mostból a mostba. Mi is így élünk, hitből hitbe, kegyelemből kegyelembe.

Mikor van szükségem hitre? A múltban? A jövőben? Nem! Nekem most van arra szükségem, hogy hitem legyen. Mikor van szükség arra, hogy engedelmes legyek? A mostban van erre szükség, ebben a pillanatban. Mikor tudom használni a kegyelmet? A jövőben? Remélem, akkor is, de most ebben a pillanatban. Ekkor tudom igazából alkalmazni a kegyelmet.

Bizonyos dolgok az életünkben nem történnek meg engedelmesség nélkül. Eféz 4:15 engedelmesség nélkül nem növekedhetünk. Az lehetetlen. Visszafejlődhetünk, de nem tudunk növekedni engedelmesség nélkül. Nem automatikusan formálódunk át Krisztus képére engedelmesség nélkül. Isten azonban szeretné, ha átváltoznánk az Ő képére, 2Kor 3:18 lépésről lépésre. Engedelmesség nélkül Isten nem fog bennünket használni, 2Tim 2:21.

Én tökéletes vagyok? Te tökéletes vagy? Ez tökéletes nap? Minden tökéletes volt, amikor fölkeltél? Nem! Nem vagyunk tökéletesek. Ez rendben is van. A világ sem tökéletes, viszont tökéletességre lettünk teremtve. Ez így van. Nem csoda, ha a legkisebb lépés, amiben engedelmeskedünk, olyan hatalmas örömet hoz a számunkra, mert mi tényleg tökéletességre lettünk teremtve.

Amikor valaki játszik a zongorán, vagy amikor valaki énekel, az gyönyörű és tökéletes. Mindenki csak hátra dől és élvezi. Miért teszik ezt? Mert abban a pillanatban, amikor engedelmeskednek Istennek abban, hogy Ő méltó arra, hogy imádják és dicsérjék, hogy Ő méltó arra, hogy szolgálják, akkor abban a pillanatban történnek a dolgok. Csodák történnek abban a pillanatban!

Úgyhogy nem arra lettünk elhívva, hogy üres szavakat beszéljünk, hanem hogy az engedelmesség hozza létre azt, hogy a szavainknak súlya legyen és tartalma. Ámen.

P. Shane

Isten Igéje, Isten ígéretei annyira jók, amennyire az a Valaki jó, Aki mögötte áll. Mert az ember beszéde, szavai nem annyira biztosak, de Istennek a szavai bizonyosak. Ha Isten mond valamit, ha azt mondja, hogy te új teremtés vagy, a régiek elmúltak és minden újjá lett, akkor annak van tartalma, van súlya. Viszont ha én mondom ezt neked, hogy új teremtés vagy, az nem jelent túl sokat, ha ez tőlem származik. Ám ezek Isten beszédei.

Nagyon szeretem, hogy Isten beszédének van tartalma, súlya és jelentősége. Ahogy P. Zolee is mondta, csak akkor van jelentősége számunkra, ha mi járunk ezekben a szavakban, ha elfogadjuk ezeket a szavakat.

Bír 6-ban Gedeonra gondoltam. Amikor Isten találkozott vele, és azt mondta: te hatalmas vitéz; akkor azok Isten szavai voltak, nem embernek a szavai. Volt benne tartalom. Gedeonnak döntést kellett hoznia, hogy elfogadja-e ezeket a szavakat. Vagy magára nézhetett volna, és látja, hogy a térdei összekocognak a remegéstől, mert éppen a midiániták elől bujkált. A családjában jobb emberek voltak őnála.

Ő viszont elfogadta ezeket a szavakat. Nem rögtön. Bír 6-ban látjuk, hogy több párbeszédet is folytatott Istennel, de végül mégis járt ezekben a szavakban. Így vitéz harcossá vált. Nem azért, mert engedelmes volt, hanem azért, mert ez volt Istennek az ígérete, Isten kegyelméből, amit ő elfogadott, és aztán csak hit által járt ebben. P. Zolee üzenete nagyon közel van ahhoz, amit én szeretnék mondani.

2Kor 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.

Ez Isten Szelleme által történik.

Jak 1:23-25 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:  Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.  De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Vágyódsz-e arra, hogy átformálódj? Szeretnénk megváltozni. Isten belénk helyezte a vágyódást, az elégedetlenséget, ami miatt többre vágyunk; hogy valami után menjünk, valamit kövessünk; hogy Ő utána menjünk; hogy megváltozzunk, átformálódjunk; hogy még többet kapjunk Őbelőle az életünkben. Ez az, amit Isten helyezett belénk.

Régen láttam egy rajzfilmben, ahogy a farmer megy a földjén a szamarával, a szamár előtt a répa. A szamár csak menetel. Utoléri valaha a répát? Nem. Legalábbis addig nem adják oda neki, amíg a munkát el nem végezte. Lehet, a nap végén megkapja. Néha mi is így érezzük, hogy Isten munkája egy módon ilyen a mi életünkben. Megyünk valami után előre, amit soha nem fogunk elérni. Ez azonban nem igaz, mert Fil 1:6 Aki bennetek elkezdte a jó munkát, Ő be fogja fejezni.

Te egy nap olyan leszel, mint Krisztus. Ez Istennek a beszéde, és e mögött van tartalom. Ez Isten ígérete. Mit teszek ezzel? Lehetnék nemtörődöm is ezzel kapcsolatban. Mondhatnám azt is: „Persze, de nem érzem. Előbb megvárom, amíg az érzelmeim is ezt visszaigazolják. Vagy várok inkább, hogy valami más történjen velem.” Viszont most is, ebben a pillanatban hit által elfogadhatom ezeket a szavakat. Ezek megváltoztathatnak engem. Isten helyezte belénk ezt a vágyat, hogy átváltozzunk.

Voltál-e már úgy, hogy hallgattál egy üzenetet, és annyira nagyszerű volt? Felkavarodtál utána, és: Isten mennyire hihetetlen, csodálatos, szeret engem! Néhány óra múlva megint az arcodra borulva gondolkodsz: „Ez most olyan, mint a répa a szamár előtt? Most Isten csak cukkolt, és mindez nem igaz?”

Szerethetjük Isten üzeneteit. Néha azt gondolom, hogy azért van meg nekem ez az üzenet, mert szeretem. Valójában nincs meg, ha nincs rám hatással. Akkor tudom, hogy igazából a magamévá tettem, ha akkor is megőrzöm, ha mindenféle dolog történik körülöttem, és akkor is átölelem ezt az üzenetet, amikor az érzelmeim nem igazolják vissza.

Azt gondolom, hogy mi mindannyian szeretjük Isten beszédét, és felismerhetjük Isten hatalmas üzenetét. Isten azt szeretné, ha mi folytathatnánk is ebben.

Azt gondolom, hogy ez a nyár a nagy átváltozás nyara lesz, ahogyan Isten Igéjében folytatjuk és megyünk előre. Jak 1:24 azt mondja, hogy könnyen el tudjuk felejteni. Hallunk egy üzenetet és azt mondjuk: „Ez elképesztő. Én tényleg Isten hatalmas embere vagyok. Új teremtés vagyok! – Vége az istentiszteletnek. – Ki vagyok? Én egy szörnyű bukás vagyok.” Ilyenek lehetünk mi is. „Akkor ez azt jelenti, hogy Isten ígéretei nem igazak?” Nem! Ez nem azt jelenti, hanem meg kell maradni az Igében azáltal, hogy gondolkodom rajta, elmélkedem rajta. Ezért vannak beszélgetéseink istentisztelet után, hogy benne maradjunk ebben az Igében.

Van bibliaiskolánk. Most, hogy nyáron nincs bibliaiskola, hétfő esténként van istentisztelet az Erzsébet téren, keddenként bibliaórák vannak, szerdánként istentisztelet, hétköznapokon ebédbeszélgetések. Ezek mind olyan dolgok, amelyek segítenek bennünket, hogy megmaradjunk az Igében, mert olyan könnyen válunk feledékeny hallgatókká.

2Kor 3:18 mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük. Valamit nézni, valamire rácsodálkozni nem csak azt jelenti, hogy valamire csak odapillantunk és annyi, hanem folyamatosan arra figyelni, hosszan és mélyen rátekinteni Isten Igéjére. Mert csupán egy pillanatba került az, hogy mi megmenekültünk. Ézs 45:22 tekints Rám és megmenekülsz. Ez az üdvösségünk.

Feltekintek Krisztusra hit által és megmenekülök. Nem kell semmi mást tennem. 4Móz 21-ben Izrael fiait a kígyók mardosták, készítettek egy érckígyót, és az fel lett emelve, hogy mindenki láthassa. Ha valaki hit által felpillantott rá, akkor megmenekült. Ilyen a mi üdvösségünk. Ez egy pillanatban történik. Azonnal Isten gyermekeivé váltunk. A helyzetünkben új teremtéssé váltunk. Isten minden ígérete a miénk lett, amelyek igen és ámen.

Viszont ahhoz, hogy ezek az ígéretek hatással legyenek ránk, nem tehetem azt, hogy csupán rápillantunk, hanem figyelnünk, összpontosítanunk kell azokra. Jó hosszan kell nézni. Ezért szeretjük a konferenciákat.

Júliusban lesz a kaposvári konferenciánk. Nagyszerű lehetőség arra, hogy Isten Igéjére szegezzük a tekintetünket. Nem csupán egy istentisztelet rövid üzenettel, hanem naponta több istentisztelet; 5-6 prédikátor hat napon át. Hosszan tartó betekintés Isten Igéjébe. Aztán úgy jövünk el Kaposvárról, hogy teljesen fel vagyunk villanyozva. Teljesen olyan, mintha ott lennénk az átváltozás hegyén. Isten mindezt használja, mert ez valódi, hogy lendületet adjon az életünkbe.

Aztán viszont le is jövünk arról a hegyről. Aztán mit teszünk azzal az Igével, amit elfogadtunk? Folytatjuk abban. Megvesszük a hangfelvételt. Magunk is olvassuk az Igét, elkezdjük tanulmányozni a témákat és imádkozunk. Ezek nagyszerű idők. Úgyhogy az Igében kell lennem, hit által döntést kell hoznom, hogy megmaradok az Igében. Különben el fogom felejteni. Az, amit megtapasztalok, teljesen más lesz, mint az, ami a helyzetem Krisztusban.

Még az is lehet, hogy megkérdőjelezem az üdvösségemet, mert az ördögnek is van terve – Mát 13 –, hogy kiragadja az Igét a szívünkből. Olvashatsz a különböző fajta hallgatókról ott. Vannak azok, akik örömmel hallgatták, aztán valami megfojtotta bennük az Igét. Voltak azok, akik elfogadták, de rögtön ki lett ragadva a szívükből. Az ördög nem akarja, hogy a szívünkben ott legyen az Ige. Nagyon boldog attól, ha az Igék a lapokon maradnak, de Isten azt akarja, hogy a szívünkben legyenek.

Ő szeretne minket megváltoztatni. Sokkal jobban érdekelt abban, hogy bennünket változtasson meg, minthogy a helyzetünket változtassa meg. Lehetséges, hogy legyen örömünk, legyen békességünk, legyen igazi bizonyosságunk egy viharnak a közepén is. Azért, mert Isten Igéje a szívemben lakozik.

Nagyon szeretem Krisztust nézni a Bibliában. Ahogy belenézek az Igébe és megnézem az ígéreteket, aztán ránézek Krisztusra, Aki maga az élő Ige, látom, hogy Ő hogyan élte az életét. Ő engedelmes volt, Ő soha nem hagyta abba azt, hogy szeressen. Az Ő megbocsájtása, az Ő irgalma, a könyörületessége, Ő a mi példánk. Rá kell tekinteni a mi példánkra. Ő a leghatalmasabb példa előttünk.

Amint Őrá nézünk, mi is átformálódunk ugyanarra a képre, dicsőségről dicsőségre, 2Kor 3:18. Nem egyszerre történik minden. Szeretnénk, hogy minden egy pillanat alatt megtörténjen, de Isten terve nem ez. Isten terve az, hogy ez egy időszakon át történjen. Ez folyamatos megszentelődés, ahogy megyünk előre. Ján 17:17 ez Isten Igéje által történik.

Isten nekünk adta az Ő beszédét, mi pedig belenézünk az Ő beszédébe és folytatjuk az Ő beszédében. Aztán meglepődünk, megdöbbenünk, amikor egy őrült helyzet közepén ez kijön ez a szívünkből. Tekintély van benne. Sokkal nagyobb, mint az én érzelmeim tekintélye. Ad nekem olyan érzelmeket, amelyek Isten Igéjére alapozódnak. Nem az alapján vezetnek, hogy mennyi pénz van a bankszámlámon, vagy van-e munkám vagy nincs. Ő adja ezt nekem. Ez csodálatos.

Rátekintünk a csodálatos pásztorunkra – ahogy néha ránézünk Isten nagy embereire – és azt mondjuk: tyűha, nézd meg őt! Aztán azt gondoljuk, hogy ő biztos így született, neki ez természetes, hogy ilyen. Viszont ez nem ő, hanem Krisztus az ő életén keresztül. Ez időbe került. Abba került, hogy ő nézte az Igét. Megvolt ennek az ára. Elesett és felkelt, és ez tette őt azzá az emberré, aki ő ma. P. Schaller, P. Scibelli, P. Zolee,… ,nagyon sok példa van előttünk. Nézhetjük őket úgy, hogy persze tudjuk, hogy ők nem Krisztus, de láthatjuk Krisztust őbennük. Ez bátorítás nekünk.

Én ott akarok lenni, ahol Krisztus van felemelve: a Biblia, a gyülekezet. Szeretek idejönni, mert tudom, hogy amikor bejövök ezeken az ajtókon, akkor a szemeimet Jézus Krisztusra fogják irányítani. Az üzenet és az emberek nem magamra fogják irányítani a tekintetemet. Nem azt fogják mondani: „Szeretnél átváltozni? Akkor több hitre van szükséged. Dolgozzál keményebben! Tudsz ennél még jobb ember is lenni! Keményen próbálkozzál!” Nem ez a mi üzenetünk.

A mi üzenetünk az Krisztus bevégzett munkája, Isten kegyelme, Isten ígéretei, ami igen és ámen. Te Isten hatalmas embere vagy. Te nagyszerű vagy Krisztusban. Garantáltan ezt fogod hallani, ha átjössz ezeken az ajtókon. Jövök, lógatom a fejem, és ahogy az ajtóban a segítő megrázogatja a kezemet és jó nagy mosollyal rám néz, rögtön emlékezem, hogy ki is vagyok valójában. Olyan könnyen elfeledkezem róla, de Isten evvel foglalatoskodik, hogy belehelyezze az Igét a szívünkbe.

Isten belénk helyezett egyfajta elégedetlenséget, hogy semmi mással ne érjük be, egyedül Krisztussal. 1Sám 22 Dávid a hatalmas harcosairól azt mondta, hogy nem tudtak megelégedni semmivel. Adósságban lévő emberek voltak. Volt nagy szükségük. Isten behozta Dávidot az életükbe.

P. Mihail említette néhány EUROCON-nal ezelőtt, hogy hol voltak ezek a nagy vitézek, amikor Góliát megfélemlítette a sereget? Életben voltak, de akkor nem voltak olyan vitéz harcosok. Aztán ahogy Dávidhoz szegődtek és látták Krisztust az életében – láttak egy példát, valakit, aki Isten Igéjére irányította őket, és megmaradtak abban az Igében –, akkor ők vitéz harcosokká váltak.

Isten munkát végez az életünkben, ami még nincs befejezve. Még nincs befejezve. Úgyhogy ne elégedj meg semmi kevesebbel, mint Krisztus.

Van elégedetlenség bennünk, ugyanakkor elégedett emberek is vagyunk. Fil 3-ban Pál arról beszél, hogy követi Krisztust. Nyomul előre egy céllal, elfelejtve azokat a dolgokat, amik mögötte vannak. Semmi kevesebbel nem éri be, mint azzal, hogy megismerje Krisztust és az Ő igazságát.

Fil 3:16 Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.

Ez nagyszerű, mert annyira elfoglalhatom magam azzal, hogy hol nem tartok még Istennel. Ez visszatarthat engem attól, hogy Ővele járjak. Pál az mondja: akárhol tartasz most az életedben, ott járj Istennel és menj előre abban. Ha te csak egy bibliaverset ismersz, akkor maradj meg abban, járj abban és hidd el. Aztán Isten fog adni neked másikat. Nem számít, hogy hol vagy éppen most, járj abban, és legyél Őbenne elégedett, mert Ő soha nem fog téged elhagyni, soha nem fog eltávozni tőled, Zsid 13:5.

Úgyhogy: „Igen, Uram, formálj át, de ugyanakkor ott, ahol vagyok, Uram, Veled akarok járni. Erősíts meg engem, és köszönöm, hogy ez kizárólag kegyelem által van.” Ez Isten munkája, hogy elfogadjuk az ígéreteket, járunk bennük és átváltozunk. Olyan fickóból, akik a midiániták elől bujkál, és fél ettől a világtól, vitéz harcos válik. Olyan emberből, aki elégedetlen volt és adósságban élt, Isten hatalmas emberévé válik.

Lehet, olyan ember vagyok, akinek problémája van a haraggal, mint például János apostol. Ő olyan ember volt, aki könnyen dühbe gurult, de aztán olyan tanítvány lett, akit Jézus szeret. Azelőtt a mennydörgés fiának hívták, nagyon gyorsan felkapta a vizet, de olyan tanítvány lett belőle, akit Jézus szeret. Ő mindig is az volt, de aztán ez lett az ő azonossága is. Ezért nagyon hálásak vagyunk Isten Igéjéért. Ámen.

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”