Jézus szerint milyen a jó pásztor :
„És amikor kiereszti az ő juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedigaki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látva a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.” János 10: 4, 12.
De az ige nyíltan és őszintén beszél a hűtlen pásztorokról is: „Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik nem legeltetik az én népemet: ti szélesztettétek szét az én juhaimat és űztétek el őket, és nem néztetek utánuk, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr” Jer. 23, 1-2.
„Így szólt az Úr hozzám: Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nekik a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? Ez. 34, 2.
A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek, a nyájat nem legeltettétek. A gyengéket nem erősítettétek és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk:szétszóródtak hát pásztor nélkül…”Ez. 34, 1-5.
„Ezért ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománnyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem legeltették. Ezért így szól az Úr Isten: Ímé megyek a pásztorok ellen, és elő kérem nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől …” . Ez. 34, 7-10.
Emiatt az egész nyáj elfordul Istentől, de az „istentisztelet”, vallásoskodás és az ünneplés folyik tovább. Ezért azt mondja Isten: „bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.” Ésaiás 1, 13.
„És eljönnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jönni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.” Ezékiel 33, 31.
(Ezért:) „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom, hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. Ámós 5, 21-24.
Lehet, hogy elkezdődött egy nagy, megtisztuláson alapuló ébredés (szakadás) ma az egyházban?
El kell döntened hamarosan, mit teszel: kifutsz, vagy maradsz a bűneihez ragaszkodó gyülekezetedben, ahol nem szabad beszélni sem a hibákról, sem a mulasztásokról, vagyis a bűnökről.
Isten ereje a szentségben rejlik, jelenik meg, és ha a pásztorok, vezetők nem töltenek elég időt Istennel a csendes kamrájukban, az üzenetet sem tudják átvenni, továbbítani. Ma egy pásztor, tanító a csendes kamrájában, a térdein (netán arcra borulva) kellene, hogy a Szent Istentől elvegye a gyülekezetnek küldött konkrét – megítélő, bátorító, aktuális, mai – üzenetet. Vagyis egyetlen egy feladatuk van: az így kapott üzenettel, bevinni a gyülekezetet Isten szent jelenlétébe!
Én azt mondom, hogy nekünk mennyből kapott igehirdetésekre van szükségünk, amely a bűnről, az igazságról, és az ítéletről szól, hogy felébredjen és bűnbánatra jusson Isten népe. Ehelyett sok esetben, sajnos családi történeteket, anekdotákat, „meséket,” vicceket, egyházi történeteket hallhatunk a tanítók szájából, akik sokszor csak mulattatják, szórakoztatják a gyülekezetet.
„A pásztorok, akik nem imádkoznak, elveszítik a kapcsolatot Istennel, így elveszítik a kapcsolatot a gyülekezettel és a szükségben lévőkkel is. (Ezért hagyják ott sokan a gyülekezetüket)
Ma ezrével menekülnek az emberek az intézményes gyülekezetekből, nem azért, mert elveszítették a hitüket, hanem azért, hogy megtarthassák a hitüket.” Lee Grady
Addig nem lesz megújulás, ébredés, nem lesz változás, amíg nem jutunk bűnbánatra, amíg a bűneinket nem rendezzük el Istennel és embertársainkkal. Hiába imádkozunk, hiába böjtölünk, hiába szervezünk konferenciákat, programokat, őszinte bűnbánat, mély alázat nélkülnem lesz kimozdulás jelen helyzetünkből.