LÉLEK-BARÁT

II. Az előre elrendelés

Előbb létezik tehát Istennél az előrelátás, és csak erre épül rá az előre rendelés, és nem fordítva, mint sokan hiszik. Ez önmagában is bizonyítja, hogy nem Isten határozza meg önkényesen kinek-kinek a sorsát. A modern teológiában divatos lett Isten szuverenitásáról beszélni, ez azonban hamis beállítás.

Isten senki feje fölött nem intézkedik, nem sakkfiguraként tologatja a bábukat, s ha valamit akar az emberrel, képes gyakran évtizedekig is
várni annak beleegyezéséig. Isten az együtt munkálkodásnak és nem az egyoldalúságnak Istene. Ő tehát előre lát lelki berendezkedéseket, és ahhoz szabja végzéseit. Mindenki szabadon követheti felismeréseit és meggyőződését.

Pál apostol először azokról beszél, akiknél Isten előre látta, hogy inkább a világosságot fogják szeretni és nem a sötétséget.

Vajon milyen végzést, rendelést hoz velük kapcsolatosan? Talán azt biztosítja a számukra, mintegy kedvenceiként tartva őket, hogy könnyedén jussanak előre az életben, szinte fel sem fogva annak nehézségeit, akadályait?

Egyáltalán nem erről van szó. Isten elvtelenül senkinek sem kedvez. Mindenki igazságos bánásmódjában részesül. Akiknél tehát azt látja, hogy inkább  a jót, az igazat szeretik, azoknak megenged ugyan szívszorítóan nehéz körülményeket, de mindvégig biztosítja számukra a szabad választás lehetőségét. Ha nehéz körülményeikben sem tagadják meg a jó választását, akkor azt igéri nekik, hogy elfogják érni törekvéseik végcélját, vagyis a Jézus Krisztus lelkületéhez való hasonlóságot, és ezzel az örök életet. Ezek az emberek nem azért lesznek győztesek, mert külső segítséggel Isten segítette őket a győzelemhez, hanem azért érik el végcéljukat, mert folyamatosan jó döntéseket hoztak, vagy képesek voltak kudarcaikból is tanulni, hibás elképzeléseiket is felülbírálni, és így jutottak el végcéljukhoz. Nem "vette őket ki a világból", de igéretét fenntartotta, hogy az emberi
döntés alapján meg tudta őrizni őket a gonosztól, természetesen továbbra is szabad igénylésük és elfogadásuk alapján. "Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őket az Úr." (Zsolt, 34,20) Ezért áll róluk szóló okfejtés elején az egyik leghatalmasabb bibliai mondat: "Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van." (Rm.8,28) Ez a mondat egyébként szinte szó szerint megjelenik már Jób könyve elején, és minden ember tudatában, aki végiggondolja az igazak sorsát.

A predesztinációs okfejtésnek ez az első ága vigasztaló, bátorító, erőt adó tanítást hordoz. Ennek alapján nem kell megrettennünk a veszélyektől, a bajoktól sőt e tanítás birtokában a hívő ember egészen másként néz ezekkel szembe.

Bibliai könyv kezdődik így: "Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül. (Jak.1,2-4)

Mi történik viszont azokkal, akinkél Isten előre azt látta, hogy nem a világosságot, hanem a sötétséget, nem az igazságot, hanem a gonoszságot és hazugságot szeretik majd inkább?

Az ember az ilyen esetekről inkább lemondana, vagy büntetéseket helyezne kilátásba számukra. Nem így azonban az isteni természet. Jézus úgy beszélt a Mennyei Atyáról, mint aki "esőt és napfényt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mt.5,45) A baj láttán Isten sohasem lemondó, hanem erőfeszítéseit megkettőző Isten. Ahogy a jóra törekvők esetében láthattuk, hogy Ő egyáltalán nem kivételezett velük, a rosszat követők esetében is azt tapasztaljuk, hogy Isten nem mond le róluk, hanem a helyes irányba igazításnak még nagyobb erőivel vonul fel. Innen a sokat tapasztalt tény, hogy a "gonoszok jószerencsések." (Zsolt 73,3) Isten mindent megtesz megmentésük érdekében. Ha mégsem menekülnének meg, akkor azt nem a mostoha körülmények vagy a kedvezőtlen viszonyok számlájára kell írnunk. A jó nem azért jó, mert körülményei teszik azzá, ugyanúgy a rossz nem azért lesz rossz, mert külső erők kényszerítenének erre. Továbbra is igazolódik a tétel: az embert gondolkodása és választásai viszik abba az irányba, ami felé tartani akar. Az emberi szabadságnak Istentől adott biztosítása mindig lehetővé teszi, hogy nemet mondjunk a rosszra, és igent a jóra.

Aki tehát megmarad a gonoszságban, ne Istent vagy a világot okolja, hanem egyes-egyedül önmaga gondolkodását és hibás döntéseit. Pál
apostol ezeket az eseteket egyéni és közösségi értelemben is kifejti a Római levél 9-11 fejezetében.

E meggondolások után külön összegzést kíván, mit is jelent a sokat áhított vagy becsmérelt emberi szabadság?

folytatom ...

(A Biblia predesztinációról - Reisinger János )

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat