Betegség ... Gyógyulás

Az utóbbi időben szerte az egész földön, a mi hazánkban is, egyre jobban kezdi foglalkoztatni az egyházi közvéleményt egy kérdés: a betegség és a gyógyulás kérdése. Ezzel kapcsolatosan bizonyos szekták, rajongó elképzelések kapnak lábra a hívőemberek körében is, olyan vélemények és tanítások, amelyek ellentétben vannak a bibliai kijelentéssel. - Bár pár esztendővel ezelőtt már beszéltem ugyanerről a problémáról itt, most mégis a mai öregek-betegek vasárnapja jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, mit mond Isten Igéje a betegségről és a betegségből való gyógyulás kérdéséről.

1) Az általános emberi felfogás azt tartja, hogy az egészség természetes állapot, a betegség pedig természetellenes állapota az embernek. De a hit szemével nézve a dolgot, éppen megfordítva kell látnunk, vagyis úgy, hogy a betegség a természetes állapot, tudniillik a bűnbeesett embernek a természeti állapota! Így is van megírva: “A bűn zsoldja a halál!”

És a testi haláltól nem váltott meg Jézus sem.

Tehát a betegség a testi halál csírája az emberben. Minden betegségben a legnagyobb betegség: a halál jelentkezik valamiképpen. Minden rosszullét arra figyelmeztet, hogy halandók vagyunk, - és minden gyógyulás tulajdonképpen csak prolongálása a nagy adósságnak, amellyel tartozunk: a meghalásnak. Valaki egyszer így fejezte ki magát ezzel kapcsolatban: a beteg ember a halál által megszólított ember! Vagyis olyan, amilyenek mindig vagyunk, csak éppen egészséges állapotunkban elfelejtjük. Tehát a betegség által erre figyelmeztet az Úr, arra, hogy a földi élet rövid, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Ezen túlmenően a betegség nemcsak bejelentése, kopogtatása a közelgőhalálnak, hanem az emberben már jelenlévőés munkálkodó halál ismertetőjele, - mintegy kifejezése minden betegség ősforrásának, annak, hogy az életünk már kezdetben kiszakadt éltetőtalajából, az Istennel való közösségből, a tökéletességi állapotából, - a betegség tehát nem csupán biológiai folyamat, nemcsak szerkezeti és szervezeti zavar a testben, - hanem jel, ami egy mélyebben lévőmetafizikai zavarra mutat, arra, hogy az ember egzisztenciálisan beteg, megromlott, bűnös! Tehát kapcsolat van a bűn és a betegség között. De persze ezt sohase úgy értsük, hogy ha valaki például gyermek-paralízist kapott, kezdjük el keresni az okát, a konkrét bűnt, ami miatt rajta van a betegség. Maga Jézus utasítja vissza az öszszefüggések ilyenfajta keresését, amikor a vakon születettre ezt mondja: “Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek rajta az Istennek dolgai.” Nem ilyen összefüggés van tehát a bűn és a betegség között, hanem mivel az emberi lét a bűn miatt elszakadt Istentől, az élőgyökértől, ebből kifolyólag egész természete is összezavarodott. Ezért mondtam, hogy az ember természeti állapota a betegség, még hozzá halálos betegség, mert az ember a bűn miatt halandó, magában hordja a halál, a meghalás kényszerét. Embernek lenni és betegnek lenni, két olyan dolog, ami nem választható el egymástól. Csak Isten mindenre kiterjedő és mindenütt működő általános kegyelme az, ami fékezi a halált, - ezért létezik viszonylagos egészség is emberek között a földön. - Először tehát ezt kell tisztán látnunk.

2) Miután ilyen összefüggés van a betegség és a bűn között, ebből az következik, hogy kapcsolat van a bűnből való megváltás és a betegségből való gyógyulás között. Ezért van az, hogy Jézus személye körül, Aki azért jött, hogy megváltson a bűntől és annak következményeitől, sorra gyógyultak a betegek. Jézus személyében összpontosult az Isten országa, ami pedig nem egyéb, mint éppen helyreállítása annak, amit megrontott a bűn. Ezért menekül Jézus elől a sátáni erő, meg a halál, - ezért gyógyultak meg sokan, - mert az eljövendő˝Isten országában, ahol a megváltás erői kiteljesednek, nem lesz többé bűn, betegség és halál. A test gyógyulását tehát úgy kell tekintenünk, mint jelét, ígéretét annak a megváltásnak, teljes váltságnak, ami Jézus második eljövetelével jut teljességre a teremtettségben.

A testi gyógyulás tehát jel, a testünk jövendőmegváltásának az ígérete. Nem a test végleges megváltása, hiszen a legcsodálatosabb gyógyulás után is újra megbetegedhet az ember, és a meggyógyult embernek is egyszer meg kell halnia valamiben. Jézus ugyan a halált legyőzte, hatalma van fölötte, amint Lázár feltámasztása, meg a saját feltámadása is bizonyítja, de még meg nem semmisítette. Mi tehát itt még a halál árnyékában élünk, noha a feltámadás fénye átsugárzik már rajta. E betegségből való gyógyulásban minden esetre már az a megváltó erőműködik, amelyik végül teljes diadalt vesz majd a halálon!

Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden gyógyulás csoda, annak a kegyelemnek a csodája, amelyik Jézusban vált nyilvánvalóvá a számunkra. Hiszen Ő volt az, Aki betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta, Akinek a sebeivel gyógyulánk meg. És ez akkor is érvényes, ha nem hit által történik a gyógyulás. Jézus megváltó ereje nemcsak a benne hívőkre, hívőkben és hívők által hat e világban, hanem kiárad olyanokra is, akik nem követik Őt. Tehát Jézus megváltó ereje működik akkor is, ha az orvos által ajánlott gyógyszerek hatnak. Vagyis minden gyógyulás csoda, része annak az egyetlen csodának, amit Jézus jelent e világban, tehát annak, hogy Isten megkönyörült az elnyomorodott, elromlott emberi életen. Minden gyógyulás annak a jele, hogy Isten megváltó erői működnek a világban. Nem az orvos gyógyít, sem a gyógyszer, mint ahogyan nem is az imádság és nem is a hit gyógyít, hanem Isten! Az orvos, a gyógyszer, az imádság és a hit csak eszköz, amelyeken át elér Isten, hogy az Ő erejét a mi erőtlenségünkben érvényesítse.

A hívőkeresztyén beteg úgy tekinti az orvost, meg a gyógyszert, mint Isten eszközét az Ő gyógyító munkájában. Éppen ezért nem is futkos orvostól orvosig, hanem Isten gyógyító ajándékát elfogadja attól az orvostól, akit hitben Isten eszközeként elfogadott.

Persze megtörténhet az is, hogy valaki - nem az orvostudomány lenézése miatt ugyan, hanem Isten mindenhatóságának a bizonyosságában - lemond az orvosi tudomány közvetlen igénybevételéről, és közvetlenül Istentől várja és kéri a gyógyulást. De ha igazán hitből cselekszi ezt, akkor nem mondja hitetlennek azt, aki nem így cselekszik. Nem, mert aki valóban hitből cselekszik, az tudja, hogy a testi gyógyulás csak átmeneti és másodlagos dolog az egy szükségessel szemben. Ajándék, de ahol az ajándékot az Ajándékozó mellett túl sokat hangsúlyozzák, ott hamar eltévelyedik az ember.

3) Ez derül ki abból az utasításból is, amit Jakab apostol ad a gyülekezeteknek arra az esetre, ha valaki megbetegszik közülük. Íme ezt mondja: “Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.” Vagyis a betegség nem a beteg magánügye, hanem a gyülekezet ügye legyen. “Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék” - mondja Pál apostol. A gyülekezetben “ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind”. A betegségben rendszerint erőteljesebb kísértések támadása közt van a hívőember, szükség tehát, hogy a gyülekezet mellette legyen erősítés végett. Ne maradjon a beteg magára, vegye körül őt a gyülekezet imádsággal, segítsen kérni neki az Úr megtartó erejét, segítsen neki hinni az Úrban! Ezért mondja az apostol, hogy imádkozzanak a beteg felett. De itt megint vigyázzunk: nem arról van szó, hogy az imádság valamiféle jó módszer, vagy gyógymód, vagy olyan lelki eszköz, amivel az ember befolyásolhatja az Istent, azt téteti vele, amit óhajt. A betegért való imádság nem varázslat, nem ráolvasás, hanem hittel való keresése és boldog megtalálása Isten akaratának, belefogódzás abba a kézbe, amelyik a kegyelmet adja és arra is van hatalma, hogy felsegítse a beteget, segítséget nyújtson a szenvedőembernek. Könnyen lehetséges, hogy ez a segítség nagyszerűbb lesz, mint a testi gyógyulás: talán a léleknek olyan közössége az Úrral, hogy a beteg testi szenvedése ellenére is nagyobb dicsőségére lesz az Úrnak, mintha meggyógyulna.

Bizony nagyon sokszor megtörténik ez, vagyis hogy nem a gyógyulás által, hanem a betegség által akarja megdicsőíteni magát az Isten, éppen a betegséget akarja a beteg számára is, meg a környezete számára is áldások forrásává tenni. Azt mondtam, minden gyógyulása csoda, de ennél is nagyobb csoda az, ha a betegségben az emberi lélek egyakaratúvá formálódik az Isten akaratával. Nagy dolog, ha valaki meggyógyul, de még nagyobb, ha szenvedésében az engedelmes gyermek odaszentelésével tud ráhajolni az atyai kézre és így szólni: “Legyen meg a Te akaratod!” Még nagyobb dolog, amikor drága bizalommal csendül föl a hitvallás szava: “Mind életemben, mind halálomban az én hűséges Uramnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok!” Nagyobb csoda a hit alázatával elfogadni a szenvedést, mint a kételkedés csodavárásával gyógyulásért rimánkodni! Az a nagyobb dolog, ha valaki így tud szólni: “De ha nem tenné is...!” Erre vonatkozik egyébként Jakab apostolnak ez a mondása is, hogy kenjék meg olajjal a beteget. Az olaj az Ige szerint mindig a szolgálatra való felkenést jelentette, az Istennek való odaszentelést. Tehát az olajjal való megkenés annak a jele volt, hogy az a beteg ember akár a gyógyulásával, akár a betegségével, akár a halálával: mindenképpen Isten jóságát, dicsőségét hirdesse!

Hiszen a legnagyobb csoda ezen a világon: maga Jézus, az Ő személye és mindaz, amit Ő jelent: Isten szeretetének a lehajlása, a bűnök bocsánatának, a megváltásnak a csodája. A lelki gyógyulás a bűnbocsánat által mindig nagyobb értékű, mint az, hogy néhány esztendővel tovább járhassam a földi élet útjait. És Jézus mindenek előtt ezért jött e világra: megbékéltetni bennünket Istennel. Azért jött, hogy elhordozza helyettünk Isten haragját, levegye rólunk bűneink terhét, és mi a bűnbocsánat kegyelmében igazakként állhassunk meg Isten ítélőszéke előtt majd! Ez a legfőbb adnivalója Istennek a bűnös ember számára. Ezért halt meg, támadt fel Jézus a halálból! Ez az egy szükséges dolog: az Istenben megbékélt élet a Krisztus áldozatáért. Mit ér vele valaki, ha gyógyultan és makk egészségesen vész el az ítéletben? De ha bűnbocsánatot kapott, annál többet és nagyobbat már nem kaphat. És ha még ezen felül gyógyulást is kap, az már igazán csak ráadás! Testileg is meggyógyíthat bárkit az Úr, mert megvan a hatalma hozzá, de akkor sem a testi gyógyulás a főcél, hanem az, amit így mond Jakab: “És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki!”

Ott van tehát az igazi segítség, akár történik gyógyulás, akár nem, ahol kapcsolat jön létre Jézussal. És ebben segíthetünk mi a mi beteg atyánkfiainak. A mi szeretetünknek és imádságunknak kell olyannak lennie, hogy szinte kifejezze láthatólag és érezhetőleg is a kontaktust az Úr és a beteg között. És bár maga az Úr tanítana most úgy szeretni és imádkozni bennünket, hogy a mi atyánkfiai, akik betegség vagy öreg kor gyengesége miatt nem tudnak itt lenni közöttünk, megérezzék Jézus bűnbocsátó, vigasztaló erőit és velünk együtt áldanák az Élet Urát!

forrás:

http://joosandor.hu/predikacio/1962-06/betegseg-gyogyulas

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat