Karnyújtásnyira a jelenlegi civilizáció káoszba fordulásától
I. rész
Leginkább a fenti címmel lehet összegezni, hogy milyen végkövetkeztetéshez vezet az elmúlt negyedév során megfigyelt „idők jelei” összegezése és kiértékelése.
1.) Érdemes David Attenborough nyilatkozatának az idézésével kezdeni, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye 24. éves ülésén, a múlt év decemberében hangzott el a lengyelországi Katowicében. Azóta gyakran emlegetett, nevezetes kijelentése ugyanazt mondja, más szavakkal, mint cikkünk címe: „A civilizáció összeomlása már látótávolságra van.” (https://168ora.hu/kulfold/david-attenborough-a-civilizacio-osszeomlasa-mar-latotavolsagra-van-160060)
Annál is súlyosabb ez a megállapítás, mert a klímavédelem tekintetében nemigen várható komoly előrehaladás. Olyan ellenzők sorakoztak fel, mint USA, Oroszország és Szaud-Arábia. Egy december 18-ai híradásból idézzük: „Trump és Putyin lesöprik az ENSZ kezdeményezését… Nem csak a klímaváltozást tagadók élére álltak, hanem lehetetlenné tették az ENSZ jelentésének az elfogadását, így az abban foglalt lépések nem kötelező érvényűek. Ennek oka pedig egészen egyértelmű: az olaj és a fosszilis energiahordozók lobbija. Persze nem kell felmenteni a G20 országok többi tagját sem, hiszen bár elkötelezett hívei a klímavédelemnek, mégis döbbenetes összegeket pumpálnak a környezetszennyező iparágakba, és rekord magas az idei széndioxid kibocsátásuk is.” (https://koponyeg.hu/hireso/trump-es-putyin-lesoprik-az-ensz-kezdemenyezeset)
Micsoda hatalom a profitéhség, hogy embereket, felelős vezetőket tesz ilyen vakká! Miközben a klímaváltozás következményei egyre súlyosabbak és nyilvánvalóbbak, gazdasági csoportok, a szupergazdagok pillanatnyi érdekei miatt feltartóztathatatlanul halad a világ a természeti környezet helyrehozhatatlan tönkretétele felé. Nem véletlen, hogy egyes cikkírók ma már „az önzés kultúrája” kifejezést használják.
2.) Egy amerikai filozófus, Jason Stanley szerint „a multinacionalista vállalatok és az oligarhák, a nemzetközi kapitalizmus erői” állnak az egyre szélesedő „ultranacionalista mozgalom” mögött. „Az jelent hasznot számukra, ha nincsenek olyan nemzetközi megállapodások, amelyek szabályozzák a környezet és munka világát. (…) Sajnos olyan hatalmas pénzek lehetősége van benne a környezet tönkretételében, a fosszilis energia felhasználásában, az agrobizniszben, hogy ezek nagyon jelentős gazdasági erők.” (Népszava, 2019. január 14., hétfő) Mennyire igazolódik tehát korunkban a bibliai kijelentés: „A bűn (azaz az önzés) teljességre jutva halált nemz” (Jel 1,15)!
A nacionalizmusok megelevenedése ma éppoly súlyosan veszélyezteti az emberi civilizáció fennmaradását, mint a klímaváltozás. Ugyancsak az előbb idézett amerikai filozófus írja: „Az emberek nagyrészt elfeledték a második világháború tanulságait, vagy pedig soha nem is szembesültek igazán ezekkel a tanulságokkal.” (u.o.) Hasonló módon nyilatkozott Angela Merkel német kancellár, 2018. december 31-én mondott újévi üzenetében: „Óriási kihívásokkal kell megküzdenie a kontinensnek és az egész világnak a következő években, a tét pedig nem kisebb, mint a béke. A nacionalista politikusok előretörése miatt a világ egy háborús konfliktusokkal tűzdelt időszak felé sodródik, ezért nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a második világháború tanulságait, és ezek tudatában cselekedjünk.” (https://www.portfolio.hu/gazdasag/merkel-uzent-a-vilagnak-kuzdenunk-kell-hogy-elkeruljunk-egy-ujabb-haborut.309095.html)
A nacionalista politikusok újabb előretörésének bizonysága, hogy a sokmilliós Brazíliában Jair Bolsonaro nyerte meg a választást a 2018-as év végén. Elgondolkoztató az is, hogy a választó népesség mintegy 30%-át adó evangéliumi keresztények szavazataival győzött, csakúgy, mint korábban Donald Trump az USA-ban.
Ez év január elején „Erőszakspirálba ragadt a világ” címen jelent meg cikk a Magyar Hang című újságban. Felsorolja a cikk, hogy mely országok azok „ahol [előre láthatóan] az elkövetkezendő évben sem nyugszanak a fegyverek”: Dél-Szudán, Kelet-Ukrajna, Szíria, Irak, Afganisztán, Jemen, Mexikó, Mali, Nigéria, Szomália. És nem tudjuk, milyen új konfliktusok támadnak még ezen felül ebben az esztendőben.
A nemzetközi konfliktusok nyílt háborúvá fajulásának a veszélye (emlékezzünk Mt 24,6-8-ra!) szüntelen a fejünk felett lebeg. Beszédes ilyen vonatkozásban például az alábbi hír: „[A múlt év utolsó negyedévében] legalább száz konténernyi amerikai lőszert hoztak a német Ramstein légitámaszpontra. Utoljára a koszovói háború idején (1999-ben) szállított ilyen mennyiségű hadianyagot a kontinensre az amerikai haderő.” (Népszava, 2018. november 1., Hatalmas amerikai lőszerszállítmány érkezett Európába c. cikkből) A múlt év végén így összegezte egy újságíró, hogy milyen állapotban van világunk jelenleg: „Veszélyes időszak előtt áll a világ, ahol mindinkább háttérbe szorul a józanság.” (Népszava, 2018. december 27., 1. o.)
3.) A nacionalizmusok megelevenedése és a háborús konfliktusok fenyegetése mögött további mély probléma húzódik. Részleteket idézek Jared Diamond Az Egyenlőtlenség veszélye című cikkéből:
„A globalizáció következtében tarthatatlanná váltak az életszínvonal szembeszökő egyenlőtlenségei. (…) A ma szegényen élők népek gazdagabbak szeretnének lenni. Az életszínvonal felemelése a legtöbb fejlődő országban elsőrendű politikai célkitűzés. Csakhogy az ott élő emberek milliói nemigen óhajtják kivárni, vajon a saját kormányzatuk meg tudja-e valósítani ezeket a célokat már az ő életükben. Ehelyett fogják magukat, és (különösen Afrikából, Ázsiából, és Latin Amerikából) kivándorolnak valamely fejlett országba – akár vízummal, akár anélkül –, mégpedig elsősorban Nyugat Európába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába. A legnagyobb gond pedig ezzel az, hogy az egész világ soha sem lesz képes elérni a fejlett országok mai életszínvonalát…
Az Egyesült Államokban előszeretettel emlegetik problémaként Kína és más fejlődő országok emelkedő fogyasztását, és azért fohászkodnak, hogy ez a probléma valahogyan magától oldódjék meg. Persze nem fog, mert más országok lakói is szeretnének úgy élni, ahogyan az amerikai polgárok. (…) A világ fogyasztási szintje csakis abban az esetben lesz fenntartható, ha az egyes országonkénti értékek között kisebb lesz az eltérés. A fejlett világ nem tarthatja meg a jelenlegi szintjét, a fejlődő országokat pedig még kevésbé lehet erre a szintre felhozni. (…) Bizonyosra vehetjük, hogy a fejlett országok fogyasztási átlagai már a mi életünkben csökkenni fognak.
Én olyannak látom a mai világot, mint egy lóversenyfutamot, csak éppen a pusztulás és a remény lova fut versenyt. A két állat sebessége nem egyenletes, mindkettő egyre csak fokozza az iramot. Néhány évtizeden belül el fog dőlni, hogy melyik lovas győz majd.” (National Geographic, 2018 december, 17-18.20. o.)
Mindezeket megfontolva, nem kellene-e már ma szerényebbre szabni az életvitelünket? Hiszen tudjuk, hogy a bibliai próféciák szerint valóban ilyen irányba megy a világ, mind sebesebben. Nem kellene-e nélkülözhető anyagi javainkat emberek mentésére, megsegítésére fordítani, azaz Isten megváltási műve támogatására fordítani?
Nem szólt-e Jézus arról, hogy az ő eljövetele előtti világot többek között az jellemzi majd, hogy emberek figyelmének a középpontjában lesz az üzleti tevékenység, Lót napjaihoz hasonlóan? (Lk 17,28). E.G. White írja a vízözön előtti világról és a Jézus eljövetele előtti világról: „Szertelenség, pazarlás jellemzi a társadalom minden osztályát… Akik gyorsan akarnak meggazdagodni, az igazságot és jogot elferdítik, a szegényeket elnyomják, (…) adják és veszik ’a rabszolgákat és emberek lelkeit’ (Jel 18,13). Csalás, vesztegetés és lopás megtorlatlanul uralkodik alsóbb és felsőbb körökben egyaránt. Az a kép, amelyet a Szentírás az özönvíz előtti emberiségről nyújt, nagyon jól mutatja azt az állapotot, amely felé a mai társadalom rohan. ” (Pátriárkák és próféták: Az özönvíz c. fejezetből)
S hogy mindezek tudatában mégis mi ad a reménységre okot? Emlékezzünk a zsoltáríró szavaira: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk (…). Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld (…) nemzetek zajonganak, országok mozognak, kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsolt 46,3-4.7-8)
Karnyújtásnyira a jelenlegi civilizáció káoszba fordulásától
– II. rész -
Közgazdászok egyre sűrűbben figyelmeztetnek arra, hogy a levegőben lóg egy újabb gazdasági világválság, amit már nem is a 2008-as válsághoz hasonlítanak, hanem a múlt század 30-as éveinek a hosszantartó, igen súlyos gazdasági világválságához. Tényként beszélnek arról is, hogy a világ fejlett országainak a gazdasági növekedése már ebben az évben is lassulni fog valamennyit. Ez a hír is arra int, hogy szerény életvitelre, javainkkal megfontolt gazdálkodásra törekedjünk.
Érdemes megemlékezni arról, hogy múlt év december 10-én volt a 70 éves évfordulója annak, hogyaz ENSZ közgyűlése – mindössze 8 tartózkodás mellett – elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely kimondta: „Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik.”Óriási jelentősége volt ennek a nyilatkozatnak, amit Eleanor Roosevelt az USA ENSZ nagykövete, a korábbi USA-elnök özvegye terjesztett elő. Nem véletlen, hogy a második világháború után jött el az a ritka pillanat, hogy egy ilyen dokumentumot gyakorlatilag egységesen fogadtak el a nemzetek képviselői. A dokumentum elfogadását megelőzően Garry Davis – aki bombázó pilótaként szolgált a második világháborúban, és ez mély nyomot hagyott benne –, egyenesen egyfajta világkormány felállítását követelte. Ilyen felhívással fordult az ENSZ közgyűlés résztvevőihez: „A szuverén államok, amelyeket önök képviselnek, elválasztanak, és általános háború szakadékába vezetnek minket.” (Hvg, 2018. december 6., 43. o.) Volt két fontos előzménye az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának. Az egyik az USA 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozata volt, a másik pedig a Francia Forradalom során, 1789-ben elfogadott, Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata. Ezekhez a dokumentumokhoz képest ma hátrafelé, visszafelé megy a világ.
E.G. White írja a vízözön előtti világról Pátriárkák és próféták c. művében: „A vízözön előtti emberek tehetséges feltalálók voltak, (…) de bűnük is arányban állt rendkívüli ügyességükkel és szellemi képességeikkel. (…) A gonoszság annyira mélyen és szerteágazóan gyökerezett, hogy Isten nem tűrhette már tovább. (…) Minél általánosabbá vált a bűn, annál kevésbé látszott rossznak. (…) Ma is hasonló a helyzet. Nagy tömegek nem érzik kötelességüknek érzéki vágyaik megzabolázását, és így a kéj rabjai lesznek. Emberek csak azért élnek, hogy érzékeiket gyönyörködtessék, és csakis ezért a világért, egyedül a földi életért. (…) Az állandó izgalmak Isten iránti közönyhöz vezetnek, és megakadályozzák, hogy az emberekre hatással legyen az igazság, ami megmenthetné őket az eljövendő pusztulástól.” (Az özönvíz c. fejezetből)
A vallási világ hírei is figyelemre méltóak:
Bologna-ban tartották, 2018. október 14-16 között, a vallások nemzetközi találkozóját, immár 32. alkalommal azóta, hogy II. János Pál pápa 1986-ban meghívta a világ vallási vezetőit Assisi-be, közös imádságra és párbeszédre. Ezeket a találkozókat a „béke hídjainak” nevezte Ferenc pápa. A 2019. januárjában tartott nemzetközi ökumenikus imahét anyaga is arról szól, hogy mit tehetnek és tegyenek az egyházak az evilági béke és igazságosság megteremtéséért.
Ez év januárjában Finnországból ökumenikus küldöttséget fogadott Ferenc pápa, amelynek tagjai lutheránus és ortodox egyházi vezetők voltak: „Már évtizedek óta hagyomány, hogy Szent Henrik ünnepén ökumenikus zarándoklat érkezik Finnországból Rómába, ezzel is hozzájárulva a katolikus-lutheránus kapcsolatok fejlődéséhez és a keresztények egységének építéséhez (…). A II. Vatikáni Zsinat óta a pápák több ízben hangsúlyozták, hogy az ökumenizmus olyan út, amely visszafordíthatatlan, nem opcionális választás.” A kuopioi lutheránus püspök így nyilatkozott: „Amikor együtt imádkozunk, együtt hirdetjük az evangéliumot, szolgáljuk a szegényeket és a rászorulókat, akkor rálelünk az útra, ami a látható egység felé vezet.” (https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-01/ferenc-papa-fogadta-a-finnorszagi-okumenikus-kuldottseget.html)
Megint csak ide kívánkozik néhány sor E.G. White-tól, aki – párhuzamot vonva a vízözön előtti és a Jézus eljövetele előtti világ között – a következőket írja: „Vajon nem halljuk-e napjainkban is, mégpedig nemcsak a vallástalanoktól, hanem még az igehirdetőktől is: ’nincs ok a nyugtalanságra’? Mielőtt Krisztus eljön az egész világ megtér – mondják – és az igazság ezer éves birodalma virul majd e földön. Békesség, békesség, minden úgy van, ahogy kezdettől fogva volt, senki se nyugtalankodjék a rémhírkeltők izgató üzenete miatt. Azonban az ezer éves békebirodalomnak ez a tana nem egyezik meg Krisztus és apostolai tanításával. Jézus feltette ezt a jelentőségteljes kérdést: ’Mindazonáltal az Emberfia, mikor eljön, avagy talál-e hitet ezen a földön’ (Lk 18,8)… Amikor a vallásoktatók a béke és jólét bekövetkező hosszú korszakairól jövendölnek, és a világ figyelmét teljesen leköti az üzlet és a dőzsölés forgataga, a vetés és az építés, az ünnepek és az élvezetek, Isten figyelmeztetéseit pedig visszautasítják és követeit kigúnyolják, akkor ’hirtelen veszedelem jön rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek.’ (1Thessz 5,3).” (Pátriárkák és próféták: Az özönvíz c. fejezetből)
Mennyire értékes viszont a Megváltó ígérete azok számára, akik követik Őt és bíznak Benne: „Mivel te megtartottad az én állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön és megpróbálja a föld lakosait.” (Jel 3,10; pontosított fordítás szerint.)
Kívánjuk, hogy Isten adjon nyitott lelket és nyitott szemeket mindnyájunknak, hogy állhatatosak és éberek legyünk ebben az egyre “elálmosodó” világban!
(Szerző: Vankó Zsuzsa)
