Teljes romlottság - avagy kiegyenesíthető-e az egyenetlen?

Van-e nagyobb öröm annál, amikor valaki azt mondja: én az Úrral akarok járni?  Hálásak vagyunk, amikor valaki azt mondja: „Szeretném rendbe rakni az életem Istennel. Hogyan tegyem? Mi van a pénzügyeimmel? Taníts engem a házasságról! Hogy neveljem a gyerekeim? Hogy gondolkodjak magamról? Hogyan gondolkodjak a politikáról, a gazdaságról?"

Préd 1:15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

Préd 7:13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?

Eléggé reménytelenül hangzik, ha valamit Isten görbévé tett, akkor nem lehet vele semmit sem csinálni.

Ésa 42:16b előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom.

Ésa 45:2 ...az egyenetleneket megegyenesítem...

Miről szól ez? Mi nem tudjuk megcsinálni, de Isten képes rá, hogy egyenessé tegye, ami ki volt csavarodva. Ha Őhozzá fordulunk, akkor azt, ami szívemben görbe, Isten kiegyenesítheti, rendbe rakhatja a motivációimat, megtisztíthatja a szívemet, vezethet az igazságban. Azért, mert Ő Isten.

Nagyszerű így gondolkodni az életről. Nem kritizálni, hanem azt mondani: Uram, egyenesítsd ki azt, ami egyenetlen volt. Mát 5:3 áldottak a szegények, mert Övék a mennyek országa. Arra gondolok, hogy amikor Jézus eljött, akkor azt mondta: Én a betegekhez jöttem, ha te azt hazudod, hogy egészséges vagy, akkor nincs Rám szükséged.

Ha azt mondod: „Semmi bajom, teljesen egyenes vagyok. Minden rendben van az életemben. Köszönöm, Jézus, nincs Rád szükségem.", akkor Jézus azt mondja: oké, akkor megyek azokhoz, akik elismerik, hogy szükségük van Rám. Aki elismeri, hogy vak, azt Jézus meggyógyítja. Nem így történt-e az evangéliumokban? Ha elismerem, hogy valami görbe az életemben, akkor Jézus azt mondja: hadd tegyem rendbe, hadd vezesselek egy egyenes ösvényen.

Sok ember azért nem mondja, hogy ki van csavarodva valami az életében, a szívében, a gondolkodásában, mert nem hiszi el, hogy ki lehet egyenesíteni. Isten viszont azt mondja: bízz Bennem, bízd Rám a dolgot és Én meg tudom csinálni.

Van egy alapvető, mély problémánk. Az elgörbültségről beszélek.

1Móz 8:21 ...mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva...

Róm 3:10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;

Róm 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

A Biblia azt mondja, hogy az ember alapvetően gonosz, a szívünk nincs rendben, Jer 17:9. A szív gonosz alapvetően. Ezt nem szeretjük hallani. Lehet, azt mondod: „Ezért nem jövök istentiszteletre, mert itt ilyeneket mondanak nekem. Nem elég, hogy esik az eső, 16 fok van nyáron, még ilyeneket is mondanak! Nem hihetek ebben, nem gondolkodhatok így! Ha azt gondolnám, hogy a szívem gonosz, akkor passzív leszek, akkor nem mernék semmit csinálni. Mert ha tennék valamit, azt érezném, hogy mi van, ha ez is gonosz? Inkább nem csinálok semmit."

Van ebben egy nagyon fontos lecke a számunkra. Az egyik alapvető keresztény tan - kardinális tan, nagyon jelentős - az ember teljes romlottsága. A legszebb, legjobb, legokosabb ember is a szívében romlott. Ez nem annyira a bűnről szól, hanem arról, hogy a bűn mit tett velünk, lerontotta az állapotunkat Isten előtt. Elfogadhatatlanok vagyunk, és amit csinálunk, az elfogadhatatlan, Ésa 64:5.

„Na, erről beszéltem! Miért kell nekem ezt hallgatnom? Ha ezt hallom, nem merek semmit sem csinálni." Viszont ebből a tanból nem ez következik, hanem az, hogy meg kell tanulnom egy új alapon cselekedni. Ez megijeszt bennünket igazából. Azért, mert úgy vagyunk vele: ne hülyéskedj, felnőtt vagyok, x évet éltem, tanultam, hogy kell élni, most kezdjem elölről? Bizonytalanná válok, és azt mondom: hagyjál, úgyis a mennybe megyek, minek izguljak?"

Isten tanít minket és azt mondja: „A szíved indulatai alapvetően hibásak, de ez nem a történet vége. Ne állj itt meg, hanem tanulj Tőlem! Tanulj új alapon járni, új alapon élni, új alapon működni. Mert ha nem jössz át ide, Krisztushoz, akkor csak a régi van, csak a romlott van." Még a legjobb dologról is, amit teszel, kiderülhet - 1Kor 3 -, hogy rossz alapra építetted, vagy rossz anyagból.

(1Kor 13 is.)

Lehetnek a legnagyobb cselekedeteim, olyan jó vagyok, annyira nagyszerű ember vagyok - pl. Soros György nagyon jó dolgokat tesz, ajándékoz pénzeket -, de Krisztusra alapozva teszem-e? Azt feleled: kit érdekel, jó dolgokat tesz. Igen ám, de épp erről beszélünk, hogy nem lehetünk nemtörődömök ezzel, nem vehetjük félvállról. A logikám az, hogy azt akarom, a problémám ne látszódjon annyira.

Van egy problémám, mindenki látja. Mi az első reakcióm? Próbálom eltakarni, hogy ne lássátok. „Hova dughatnám, hogy ne tűnjön fel?" Takarom, hogy ne látszódjon. „Látjátok, nekem nincs is problémám! Lehet, nektek vannak, de nekem nincsenek." Miért? Mert senki nem látja, úgyhogy nincs problémám. Kicsit kényelmetlen, ahogy takargatom. Lehet, ha mennék valahova, gondom lesz vele, lehet, furán nézek ki, de nem látjátok. „Ez a lényeg, nem?" Krisztusban a válasz az, hogy nem.

1Ján 1 nem az a dolgunk, hogy letagadjuk, hogy bűnösök vagyunk, nem is az, hogy egyfolytában azzal legyünk elfoglalva, hogy bűnösök vagyunk, hanem az, hogy elismerjük, továbbmenjünk és megoldást találjunk a problémánkra. Ne csak eltakarjuk, ne csak elrejtsük, hanem menjünk tovább, lépjünk tovább ebben. Minél kisebb a problémám, minél kevésbé látszik, annál kevésbé van szükségem Istenre, nem?

Gondolj bele ebbe! Mennyire romlott az ember? 50%? 70%? 90%? Minél kevésbé, annál kevésbé kell Istenre támaszkodnom, annál kevésbé kell hitben járnom. Ez nagyon fontos üzenet, mert ha nem tudom, hogy mennyire kétségbeejtően szükségem van Őrá, akkor nem fordulok Hozzá. Minél jobb vagyok, annál kevésbe van szükségem Istenre. Nem így működünk? Péld 30-ban Agur mondta: ne adj nekem olyan sokat, hogy megfeledkezzem Terólad. Ő tudott valamit az emberi szívről, a büszkeségünkről, vakságunkról.

„Minden rendben van. Van pénz a zsebemben, van egy barátom, aki mosolyog rám. Tulajdonképpen rendben van az életem. Miért kellene nekem Isten?" - ezt mondom és megfeledkezem Róla. Agur így imádkozott: ne adj nekem túl keveset, nehogy elbukjak a miatt, és ne adj túl sokat, amit nem tudnék elhordozni és elfeledkezzem Rólad, mert ismerem a szívemet. Ez annyira érdekes.

Ismertem egy embert, azt mondta: ha gazdag lennék, akkor annyit adnék Isten munkájára. Aztán gazdag lett és soha többet nem láttuk. Nem a pénz érdekel a dologban, hanem az, hogy az ember nem ismerte a saját szívét.

Amikor az esküvőn esküt tesznek egymásnak, hogy „ holtomiglan-holtodiglan" - ez miről szól? „Igen, megcsinálom." Remélem, nem erről szólt, mert nem tudjuk megcsinálni, nem tudjuk összetartani. Hanem Arról szól, hogy Isten segítségével megtartom az esküm.

Miért beszélek erről? Azért, mert van egy vakság az ember szívében. Letagadjuk a problémát.

Egy őrült Norvégiában lelőtt annyi embert. Az újságban ugyanazt olvasom, amit mindig ilyenkor: nézzük az arcát, olyan ártatlannak látszik, hihetetlen, hogy ez az ember gonosz lenne. Ébresztő! A valóság nem az, aminek hazudod, nem az, amit hiszel.

Emlékszem, amikor tartott a népirtás Jugoszláviában, akkor az újságírók azt írták: nem bírtuk elhinni, hogy ez Európában megtörténhet 1990-ben. Tudod, hogy mi történt, amikor kezdődtek a zsidóüldözések 1930-40-es években? Emberek azt mondták, fel van jegyezve: lehurrogták azokat, akik azt mondták, hogy ebből nagy baj lesz. Azt mondták, hogy ilyen nem történhet, Európában nem lehet ilyen borzalom.

Ébresztő! Baj van. Ott a probléma. Lehet, eldugom, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Azt hiszem, ez elég és erről szól.  Nem csak erről szól, és nem arról, hogy eldugjam és akkor nem lesz semmi baj. Hanem van egy probléma. A probléma az, hogy az emberi szív alapvetően gonosz. Az ember hazudik magának, és nem csodálkozunk ezen. Fájdalmas és szörnyű.

Bátorítalak, hogy ne merülj bele ezekbe, amikor ilyeneket hallasz. Ne ezekkel töltsd meg a szívedet. Mert ha ezekkel töltöd meg a szíved, akkor kétségbeesel. Nem érdemes ezt csinálni. Hanem Fil 4:8 ami igaz, tiszteletreméltó, jogos, tiszta, mindaz, ami jó hírű, arról gondolkozz. Persze tudjuk, hogy ez történik.

Mondhatja valaki: az ember alapvetően nem ilyen. Steve Turner újságíró írta a következőket a Hitvallás című írásában. Nyilván ő sem vette komolyan, de ez a modern ember hitvallása:

• Hiszünk Marxban, Freudban és Darwinban.
• Hisszük, hogy minden rendben, amíg senkinek sem ártasz aszerint, ahogy te az ártást nézed és amennyire tudod.
• Hisszük, hogy a dolgok javulnak az ellentmondó bizonyítékok ellenére. A bizonyítékokat felül kell vizsgálni, és a bizonyítékokból végül is bármit ki lehet hozni.
• Hisszük, hogy van valami a horoszkópokban, ufókban és görbülő kanalakban. Jézus jó ember volt, pont, mint Buddha, Mohamed, és mi is. Jó erkölcsöket tanító ember volt, bár szerintünk a jó erkölcsei rosszak voltak.
• Hisszük, hogy minden vallás alapvetően ugyanaz, legalábbis amiket mi olvastunk, azok voltak. Mind hisznek a jóságban, a szeretetben, csak olyan kérdésekben különböznek, mint a teremtés, bűn, menny, pokol, Isten és üdvösség.
• Hisszük, hogy a halál után a semmi következik, mert amikor megkérdezed a halottakat, hogy mi történik, nem mondanak semmit. Ha pedig a halál nem a vég, és a holtak mégis élnek, akkor kötelezően mennyország vár mindenkire, kivéve talán Hitlert, Sztálint és Dzsingisz Kánt.
• Hiszünk a teljes leszerelésben. Szerintünk közvetlen kapcsolat van a háború és a vérontás között. Az amerikaiaknak be kellene zúzatni a fegyvereiket traktornak, és az oroszok biztos, hogy utánuk csinálnák. (Ezt kicsit régebben írta. :-))
• Hisszük, hogy az ember alapvetően jó, csak a viselkedése okoz neki mindig csalódást. Ez a társdalom hibája. A társadalom a körülmények hibája. A körülmények a társadalom hibája.
• Hisszük, hogy minden ember meg kell, hogy találja az igazságot, ami neki személy szerint megfelel. A valóság majd alkalmazkodik, a világegyetem hozzáigazodik, a történelem hozzáírja önmagát.
• Hisszük, hogy nem létezik abszolút igazság, kivéve azt az igazságot, hogy nem létezik abszolút igazság.
• Hiszünk a hitvallások elutasításában, és az egyéni gondolkozás felvirágzásában.

Figyelj, mert amit levon végkövetkeztetésként, az teljesen igaz:

• Ha pedig a véletlen minden élő atyja, akkor a katasztrófák az ő szivárványa az égen. Amikor azt hallod: vészhelyzet, 10 emberrel végzett az orvlövész, katonák eszelős pusztítása, fehérek fosztogatnak, bomba robbant az iskolában; akkor ez nem más, mint az ember, amint imádja teremtőjét.

A végén ez pontos. Erről beszélünk. Ha az ember véletlen, ha az ember alapvetően jó és minden csak a társadalom hibája és nincs felelősség, akkor nincs értékünk sem, akkor nincs célunk sem, nem tartunk sehová!

Ennek az ellentéte az evangélium, ami azt mondja: te értékes vagy, neked célod van. Ugyanakkor van egy problémád. Isten nem azt csinálja, hogy kirakja mindenki elé. "Látjátok mekkora a problémája neki?" Isten nem ezt csinálja, hanem azt mondja nekünk: ismerd el, ismerd fel, ne hazudj magadnak. Mert a világ azt hazudja, tulajdonképpen jók vagyunk. Amikor aztán egy őrült csinál valamit, akkor azt kérdezzük: ez hogy lehet?

Mi azt mondjuk: az ember szíve gonosz és Krisztusra van szüksége, csak Krisztusban van a megmentés. Semmi más válasz nincs. Nem tudjuk magunkat megmenteni.

Csel 4:12 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

Ő az egyetlen válasz az embernek.

Félrevezethetjük magunkat hívőként is, azt mondván: persze, tudom ezt. Van ennek egy keresztény verziója is:

Ján 15:5 A ki én bennem marad, én pedig ő  benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem  cselekedhettek.

Isten kegyelméről, Isten munkájáról szól az életünkben. Azt mondjuk: nem vagyok olyan, mint az az őrült. Oké, értem. Nem a fehér felsőbbrendűségben hiszel, nem vásárolsz bombaalapanyagokat, persze értem. Viszont, ha nem vagy hívő Krisztusban, akkor ugyanúgy szükséged van az üdvösségre. Ha hívők vagyunk, Isten azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Nélkülem nem tudsz tenni semmit, aminek örök értéke van." Értjük-e ezt? Értjük-e azt, hogy amikor járunk Istennel, akkor Ővele cselekszünk, Ővele járunk, Őrá építünk, Ő munkálkodik rajtunk keresztül.

Ez egészen odáig megy, hogy Luk 17:10 még ha mindent meg is teszek, Uram, ezt is mind Te csináltad. Nélküled nem tudnám megtenni. Miért? Ezért:

Jób 14:4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Egy jó példa. A fiamnak van egy kutyája. Annak a kajás táljába beleöntök egy pohár kristálytiszta vizet. Kiinnád-e belőled? Hogyan lehetne a tisztátalanból tisztát kihozni?

Hogyan lehetne a tisztátalanból tisztát kihozni? A válasz: Isten meg tudja tenni. Az elgörbültet ki tudja kiigazítani? Csak Isten. Senki közülünk, de Ő igen. Ez annyira fontos, mert ha úgy oldom meg a küzdelmet a szívemben a bűnnel, hogy eltitkolom a problémámat, hogy eldugom valahova, ahol senki nem látja, ha azt hazudom magamnak, hogy ez nem nagy ügy, akkor nem találok rá arra, hogy kell egy radikális változás az életemben. Akkor nem kell radikálisan döntenem, hogy Istennel járok a mai nap, és nem kavarodok fel, és nem mondom: Uram, hadd járjak Veled 100%-ig. Azért, mert azt mondom: tulajdonképpen rendben vagyok 50%-ban.

Lehet-e 50%-ban megházasodni? Lehet-e 50%-ig megszületni? Nem lehet. Vagy ez, vagy az. Ez is ilyen: vagy Istennel járok teljes szívemből, vagy semmi az egész. Tudod, mi történik? Minél kisebbnek képzelem a szükségemet, annál kevésbé fogom keresni az Urat minden nap. Tudod-e mi lesz a következménye? Egyre kevésbé fogom látni Őt.

Minél inkább hiszi egy hívő, hogy össze tudja rakni a dolgot, meg tudja csinálni, annál több oka van a büszkeségre. Isten azt mondja, hogy ellenáll a büszkének. Rengeteg hívő nem nő az Úrban, mert nem ismeri el, hogy alapvetően van egy romlottság a szívében. Nem veszi komolyan ezt a dolgot. Sok dolog nem történik meg, ami Isten akarata lenne, mert vannak hívők, akik azt mondják: majd én megmutatom, hogy Nélküled is megy.

Lehet, azt mondod: Prédikátor, ha elfogadom, amit mondasz, hogy van egy nagy gondom, akkor mindig akkora bűntudatom lesz. Épp ez a lényeg, amiről beszélek: az egyik oldalról elkövethetem ezt a hibát, hogy eltitkolom, és azt hazudom, hogy nincs bajom. Ez az egyik szélsőség. Úgyhogy soha nem veszem komolyan az üdvösséget; vagy ha hívő vagyok, akkor a növekedést, a helyreállást, az Istennel járást. A másik, hogy egyfolytában csak a bűnömmel foglalkozom. Ez is ostobaság, mert örök bűntudatom lesz, pedig Krisztus megoldotta. Ez Isten kegyelme felénk. Nem hazudhatunk magunknak, de a másik oldalról ott a megoldás.

Pál - aki ugyanolyan ember volt, mint te meg én - azt mondta: mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít, Fil 4:13. Erről beszélek. Lehet, magadra nézel, és azt mondod: „Te jó ég! Ha tudnák, mi van benne! El kell dugnom mindenki elől. Le kell tagadnom, még magamnak is hazudok inkább." Van egy jó tanácsom: ne gondolkodj így, ne élj ebben, ne menjen el erre az energiád, hanem merd elfogadni a teljes romlottság valóságát.

Ugyanakkor, Krisztus teljes megváltás. Bevégzett munka - erről beszélünk.  Krisztus vére megfizetett az egészért. Mindig helyreállhatunk újra és újra, egy másik alapon járhatok, élhetek, növekedhetek, építhetek. Erre van szükségünk, hogy teljesen a másik oldalon éljünk. Isten kegyelme elegendő, mert mindenre van erőm a Krisztusban.

"De Uram, nem lehet! Annyira mocskos vagyok! Hogyan jöhetne ki tiszta a tisztátalanból? Senki nem tudja ezt megcsinálni. Én nem tudom megtenni." Isten azonban igen, ez a hitünk. Ez az, ahogy élünk. Felébredsz reggel és mocsoknak érzed magad, vannak gondolataid, amit nem vallanál be senkinek. Merd Istenhez vinni és mondd: Uram, teljesen romlott vagyok. Ő nem lepődik meg ezen.

Inkább az a meglepő, ha ott az elgörbült motiváció a szívemben, a büszkeség, a gyűlölet, a nemtörődömség, a megszokottság, a másik leírása, a hasonlítgatás. A meglepő az, hogy ott a tökéletes megoldás, és nem viszem Istenhez, és nem mondom: Uram, segíts! Hanem azt mondom: majd én megcsinálom, jó leszek a saját erőmből.

Ébresztő! Nem így működik. Krisztus azt mondta: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Krisztus azt mondja: „Maradjatok Énbennem, maradjatok Velem élő közösségben. Ha ez meg van, akkor sok gyümölcsöt teremtek. Maradandó, örökkévaló, dicsőséges gyümölcsöt." Erre van szükségem.

Merjünk bátrak lenni a szívünkben, és azt mondani: „Istenem, van egy út, a Te utad, amit nem látok jól. Van egy út, amit nem ismerek jól, mert a sajátomat jól ismerem, de én a Tiédet akarom ismerni. Taníts engem!" Merjünk tanulni erről. Miért van bibliaiskolánk? Nem azért, hogy osztályzatokat adhassunk, mert nincs jobb dolgunk, hanem azért, mert hisszük, hogy kulcsfontosságú egy hívőnek, hogy megtanuljon új módon járni. Nem a szívének a régi alapján, hanem Krisztus új alapján. Ezért hiszem, hogy fiatal hívőknek fontos, hogy tanuljanak, halljanak erről. Ámen.

forrás: Velünk az Isten c. írásból

Jóhír (evangélium) Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! (Róm. 8.31)

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat