“Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett (Róma 6,6).”
Elengedhetetlenül fontos számunkra kijelentést kérni az Úr Szellemétől azért, hogy meglássuk, az óemberünk hogyan lett megfeszítve Krisztussal. Bár a kísértés időnként megkörnyékez bennünket – amitől úgy érezzük, mintha az óemberünk nem halt volna meg – akkor is abban hiszünk, amit Isten elvégzett – az érzéseink és a tapasztalataink helyett. Amikor ezt valóban elvégzett tényként látjuk, azt vesszük észre, hogy a tapasztalat is természetesen következik. Megjegyzendő itt, hogy Isten műve nem azért válik ténnyé, mert hiszünk benne, hanem épp ellenkezőleg, azért hiszünk, mert Isten már elvégezte azt.
Bármikor is érjen kísértés vagy próbatétel bennünket, hinnünk kell, hogy Isten Igéje és elvégzett valósága méltóbb a bizalomra, mint a saját érzéseink. Ha teljes mértékben hiszünk Isten Igéjében, az már az Ő dolga lesz, hogy megadja nekünk a tapasztalatot. Ha valaki a saját, múltbéli, negatív tapasztalataihoz fordul, vereséget szenved, és nem lesznek pozitív tapasztalatai a jövőben. Ha azonban hiszünk Isten elvégzett dolgaiban, a szellemi életünkben előrehaladást tapasztalunk meg nap, mint nap.
forrás:
https://hitunkcelja.wordpress.com/2016/09/23/gyozelem-a-kisertes-felett-w-nee/comment-page-1/#comment-165