Isten ítéletei meghaladják az emberi értelmet, éppen ezért imádatra indítanak. Haragja nem emberi szenvedély, hanem szentségének megnyilvánulási formája, amely következetességre tanítja az istenfélő embert. Ítéletei a teremtési renddel is kapcsolatosak, mert Ő rendet teremtett a világba, amelyet senki büntetetlenül nem háborgathat, azt meg nem ronthatja. Isten követelményei az élet rendjét szolgálják, benne a teremtés koronáját, Istennek képét és hasonlatosságát.
Aki tehát a teremtési rend elrontója, az élet törvényeinek és a morális törvények megszegője, az az élet rendjét szolgáló teremtői akarat ellen lázad, amelynek következménye a halál, az ember száműzése Isten közelségéből. A halál kizárja, hogy az ember megtérjen, megváltozzon, hibáin javítson, és embertársait, családjának tagjait a veszélyre figyelmeztesse. Aki ilyen ítéletben részesül, örökre elveszítette az életre való jogot, az Isten közelségéből fakadó áldásözönt, és a kimondhatatlan mennyei létforma megtapasztalását. Az ítélet azonban nem csak a kárhozattal kapcsolatos fogalmakról szól. Az is Isten
ítéletével találkozik, aki azt halja, hogy „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (25:23)
Az ítélet már az ember életében megkezdődik, és a túlvilágon válik véglegessé. Az is ítélet, ha az ember vakká válik a lelki dolgokra, eltorzul a látása, gondolkodása vagy végérvényesen lezüllik. Isten ítélő természete különbözik az emberétől. „...nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:”(És11:3) Ezentúl misztikus és apokaliptikus. „Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet,...
”(És 66:16) Nem tesz különbséget a tekintélyes és lenézett, a gazdag és szegény között. „...a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:”(1Pét 1:17) Egyetlen szempont létezik számára. A mezítelen igazság.
Olvasmány forrás:
http://apokaliptika.hu/images/apokaliptika/idokjelei.pdf