LÉLEK-BARÁT

ÚT A KÜSZÖBÖN ÁT ...

Az igaz bíró, nemcsak igazságos, de bölcs is. Az ő bölcsessége az, hogy nem úgy és nem akkor válaszol, ahogy mi akarjuk, hogy válaszoljon. Bölcsességében megengedi, hogy számos embere próba alá kerüljön, és megtisztuljon bármitől, ami arra indítja őket, hogy megalkudjanak az igazságával vagy elbátortalanodjanak a nyomorúság idején. Ezért igazságosságában és bölcsességében olykor késlelteti az időleges választ, hogy megőrizzen minket egy fatális bukástól a jövőben.

Út a küszöbön át 

Közvetlenül a Luk 18-ban olvasott versek után, a Szentlélek elém hozta Róma 12,12-őt is: 

„Örüljetek és ujjongjatok reménységben, legyetek állhatatosak és türelmesek a szenvedésben és a nyomorúságban; legyetek állhatatosak az imádságban” (Amplified változat) 

Róma 12,12 olvasása közben az Úr azt mondta: „az előttetek nyitottan álló ajtó küszöbén átvezető út az, hogy megmaradtok a folyamatos imádságban, imádatban, reményben és állhatatosságban még a szenvedések közepette is”. 

Aztán ezeket a szavakat hallottam: „bírósági tárgyalások ebben az időszakaszban”! Láthattam azt, hogy Isten elfoglalja bírói székét, készen arra, hogy meghallgassa ügyeinket. Királyi ruhában volt, jobb kezében bírói kalapácsa, amelyre rá volt írva az IGAZSÁGOSSÁG szó. Ebben a pillanatban megértettem, hogy Isten kész meghallgatni ügyünket, és igazságot szolgáltatni. 

Az imádság mindig kulcs volt ahhoz, hogy lássuk megmozdulni Isten kezét, de úgy vélem, hogy a következő három hónapban különösen is kulcs lesz olyan dolgok felszabadítására, amelyeket az Isten oda akar adni, és ebben még erőteljesebbek lesznek az egyetértés imái (családdal, gyülekezettel, mindenkivel, akivel összegyülekezünk). Isten ott ül az irgalom székén, és kész meghallani és megválaszolni népe imádságait az egyénekért, a családokért és a nemzetekért. 

„Ha az én népem, amelyet a nevemről neveznek, megalázza magát, imádkozik, keresi az én arcomat, és elfordul az ő gonosz útjaitól, akkor meghallhatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom a földjüket” (2Krón 7,14) 

Az igaz bíró 

Zsolt 9,7-10 azt mondja: „az Úr örökké uralkodik; ítélettel alapította meg a trónját. Megítéli a világot igazságosságban; igazsággal kormányozza a népeket. Az Úr az elnyomottak menedéke, erősség a nyomorgatás idején. Bíznak benned azok, akik ismerik nevedet, mert te Uram, soha nem felejted el azokat, akik keresnek téged”. 

A Lukács 18-ban szereplő asszony naponta odaállt a hamis bíró elé, akiben nem volt semmi részvélt ügye iránt. Mégis belefáradt az irgalomért való napi esdeklésbe, meghallgatta az oltalomért és igazságért való kiáltást, csakhogy megszabaduljon a további zaklatásától. Mi viszont éjjel-nappal egy igazságos bíró előtt állunk, aki soha nem felejt el minket, és akit nem fárasztanak a kéréseink. Bár gyakran nem értjük az ő útjait (mert azok nem a mi útjaink), bízhatunk abban, hogy megtartja nékünk adott ígéreteit, hogy menedék és erősség lesz választottjai számára. 

Hálát adok azért, hogy nemcsak igazságos Bíró, de bölcs is. Az ő bölcsessége az, hogy nem úgy és nem akkor válaszol, ahogy mi akarjuk, hogy válaszoljon. Bölcsességében megengedi, hogy számos embere próba alá kerüljön, és megtisztuljon bármitől, ami arra indítja őket, hogy megalkudjanak az igazságával vagy elbátortalanodjanak a nyomorúság idején. Ezért igazságosságában és bölcsességében olykor késlelteti az időleges választ, hogy megőrizzen minket egy fatális bukástól a jövőben. 

Vessünk egy pillantást 2Tim 4,1-8-ra:

„Ezt a felelősséget hagyom rád Isten és Jézus Krisztus jelenlétében, aki meg fogja ítélni az élőket és a halottakat, az ő és királysága megjelenésekor,hirdesd az Igét, állj vele elő alkalmas és alkalmatlan időben,ints és bátoríts – nagy türelemmel és útmutatással.

Mert eljön az idő, amikor az emberek nem akarnak odafigyelni az egészséges tanításra, Ehelyett, saját kívánságaikhoz igazodva, nagy számban fognak maguk köré gyűjteni oly tanítókat, akik azt mondják, amit viszkető fülük hallani akar. Fülüket elfordítják az igazság meghallásától, és odafordulnak a mítoszokhoz. Te azonban ügyelj minden helyzetben, tarts ki a nehézségben, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatod minden dolgát elvégezd. 

Mert én kiöntetem, mint italáldozat, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Megharcoltam a hit jó harcát, elvégeztem futásomat, megtartottam a hitet. Most pedig félre van téve számomra az igazságosság koronája, amelyet jutalmul megad nékem az Úr, az igaz Bíró, ama napon – és nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyódnak megjelenésére. 

Erősíteni a gyönge láncszemeket 

Bár éppúgy nem szeretek szenvedni, mind bárki más, mégis azt mondhatom, hogy nagyon hálás vagyok mindazért, ami a szenvedés időszakaszai elvégeztek az életemben. Ezek az idők valószínűleg életed leggyöngébb területeit hozzák a felszínre. S jóllehet ez nagyon kényelmetlen, mégis szükséges, hogy az Úr a csöndes időkben mutasson rá a gyöngeségnek ezekre a helyeire, hogy ne a súlyos krízisek idején kerüljenek elő. 

Amikor a dolgok jól mennek, és minden úgy működik mint a karikacsapás, akkor ragyogunk és peckesen lépkedünk. Erőseknek látszunk és képesnek arra, hogy átugorjunk minden hegyet, de amikor a dolgok rosszul mennek, és az előttünk meredő hegyek megmászhatatlannak tűnnek, nos általában ezek azok az idők, amikor kiderülnek az életünkben a gyenge láncszemek. Most van itt az idő a Krisztus teste számára, hogy megnézzük ezeket a gyöngeségeket, amelyek visszatartanak minket attól, hogy nagyobb tekintélyt bízzanak ránk és szembenézhessünk nagyobb óriásokkal. 

Isten nem akarja azt, hogy elpusztuljunk az előttünk álló napokban az életünkben meglévő gyöngeségek miatt. Az ő bölcsességében engedett meg számunkra „pillanatnyi könnyű szenvedéseket”, hogy megerősödjenek a gyönge láncszemek.  

Most van itt az ideje annak, hogy az Úr elé menjünk a gyönge területekkel, és megengedjük neki, hogy kegyelme és Szent Szellemének ereje megerősítse ezeket a területeket. 

„És örülünk az isten dicsősége reménységében. Nemcsak, hogy örülünk a szenvedésekben, mert tudjuk, hogy a szenvedést állhatatosságot munkál, az állhatatosság jellemet,  a jellem pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg minket, mert Isten kitöltötte az ő szeretetét a szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nekünk” (Róma 5,2-5). 

Hálás vagyok a Szent Szellem segítségéért és Isten bölcsességéért. Én biztonságot akartam, de Isten tudta, hogy biztonságomat mulandó dolgokba vetettem inkább, mint Belé -  abba az Egyedülibe aki örökkévaló. Azt szerettem volna, hogy Isten csak intsen a kezével és pillanatok alatt teremtsen bennem isteni jellemet és állhatatosságot, de ezek a dolgok nem egy pillanat alakulnak ki, hanem idő kell hozzájuk. 

Isten gyakran megadta a választ imáimra a mennyei bíróságon, de a megfelelő időzítéshez kötötte, úgy, hogy az idő próbája örökkévaló erényt hozzon létre az életemben, és nem azzal törődött, hogy sürgős problémáimra időleges megoldásokat adjon. Ez olyan, mint a válaszok fenn lettek volna tartva Isten „kincsestárában”, hogy éretlenségemben ne herdáljam el azt, ami nekem adatott. 

A hálás szív 

„Most pedig a hit biztosnak lenni afelől, amit remélünk, és a nem látott dolgokról való szilárd meggyőződés” (Zsid 11,1). 

Ez az egyetlen vers megmagyarázza, hogy miért lehetünk hálásak még a válasz meglátása előtt. Ez a hitünk miatt van, mert tudjuk, hogy az igaz Bíró megsegít minket, és éppen ezért hálaadással közeledhetünk hozzá. Hiszen Ő már akkor tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérjük, jóllehet Őt nem fárasztják el a kéréseink. Ahogy hit által tudjuk, hogy Ő teremtette a világot, úgy hit által tudjuk azt is, hogy ő képes elmozdítani minden hegyet, amely az utunkba áll. 

Csak az elmúlt héten is családom olyan heggyel nézett szembe, amely mozdíthatatlannak tűnt. Hitben elé mentünk hálaadó szívvel, mert tudjuk, hogy Ő hű az ígéreteihez. És akkor teljesen váratlanul csoda történt, amely elmozdította a hegyet … vagy legalábbis „hátra lökte”. Olyan módon érkezett, ahogy nem vártuk, hogy megtörténhet. Mindenesetre az időzítés felhozott néhány gyönge helyet, amit Isten meg akart erősíteni, és végül megkaptuk a választ és a gyönge helyek megerősítését is. 

„A Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, mivel egy test tagjaiként békességre vagytok elhívva. És legyetek háládatosak” Kol 3,15. 

A hit miatt Krisztus békessége uralkodhat a szívünkben, a Krisztus békessége és szívünkben való uralma miatt pedig hálásak lehetünk. 

Hiszem, hogy nyitott ajtónk van a mennyi bírósághoz, és hogy Igaz Bírónk végrehajtja az ítéletet a népe javára. Menj át az ajtón hittel és hálás szívvel.

„Menjetek be kapuin hálaadással és tornácaiba (tárgyalótermeibe) dicséretekkel. Adjatok hálát neki, és dicsérjétek az Ő nevét” (Zsolt 100,4)

forrás:

http://www.vadaszrepulok.eoldal.hu/cikkek/lepjunk-at-a-nyitott-kapun.html

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat