LÉLEK-BARÁT

A titkos társaságok veszélyei !

— Az Úr parancsa: „Ne legyetek felemás igában a hitetlenekkel” – nemcsak a kereszténynek a hitetlennel kötendő házasságára vonatkozik, hanem minden szövetkezésre, amelyben a felek meghitt kapcsolatba kerülnek egymással, s amelyben lelki és cselekvési összhangra van szükség.   

Az Úr Ésaiás próféta által kijelenti: „Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok. Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van velünk! Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: »Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek; a seregek Urát, Őt szenteljétek meg, Őt féljétek és Őt rettegjétek!«” (Ésa 8:9–13).

Sokan felteszik a kérdést: Vajon helyes-e, ha keresztények a szabadkőműves páholy vagy egyéb titkos társaságok tagjai? Mindannyian szívleljük meg a fent idézett sorokat. Ha egyáltalán keresztények vagyunk, akkor mindenhol kereszténynek kell lennünk. Meg kell fontolnunk és szívlelnünk az adott tanácsokat, amelyek keresztényekké tesznek, Isten Igéjének mértéke szerint.  

Amikor elfogadtuk Krisztust mint Megváltónkat, elfogadtuk azt a feltételt is, hogy Isten munkatársaivá válunk. Szövetséget kötöttünk Vele, hogy egészen az Úrért élünk, Krisztus kegyelmének Hűséges sáfáraiként, munkálkodni fogunk országának építésén e világon. Jézus Krisztus minden követőjét fogadalom kötelezi, hogy teste, lelke és elméje minden képességét, erejét Neki szenteli, aki lefizette váltságunk díját. Mi katonái vagyunk, tényleges szolgálatot teljesítünk, elviseljük a megpróbáltatásokat, a gyalázatot, a szégyent, harcoljuk a hitnek harcát, követjük üdvösségünk Fejedelmét.  

Világi társaságoddal való kapcsolatodban megtartod-e Istennel kötött szövetségedet? Vajon ezek a társaságok a te lelkedet s társaid lelkét Istenhez irányítják-e, vagy érdeklődésedet és figyelmedet elterelik Tőle? Vajon erősítik-e kapcsolatodat a mennyei lényekkel, vagy gondolataidat az isteni helyett az emberire irányítják?  

Vajon szolgálod-e, tiszteled-e, magasztalod-e Istent, vagy szégyent hozol rá, és vétkezel ellene? Gyűjtesz-e Krisztussal, vagy tékozolsz? Ezekre a szervezetekre fordított minden gondolatot, tervet és komoly érdeklődést Krisztus drága vérén vásárolt meg; de neki teszel-e szolgálatot, amikor ateistákkal és hitetlenekkel egyesülsz, emberekkel, akik káromolják Isten nevét, dőzsölnek, iszákosak és a dohányzás rabjai?

Noha lehet ezekben a társaságokban sok olyasmi is, ami látszólag jó, azonban hozzájuk sok olyasmi is tapad, ami a jó hatást érvényteleníti, s általuk válnak ezek a társaságok a lelki élet kárára.

Kérdezem tőled, miért élvezed azok társaságát, akik szeretik az élcelődést, a vigadalmat és a lakomázást, vajon magaddal viszed-e ide Jézust? Vajon törekszel-e társaidat megmenteni? Vajon ez-e célja a velük folytatott társalgásodnak? Vajon látják-e és érzik-e benned Krisztus Lelkének élő megtestesülését? Vajon nyilvánvaló-e, hogy Jézus Krisztus tanúbizonysága vagy, hogy különálló néphez tartozol, buzgón jót cselekedve? Vajon felismerhető-e, hogy életedet isteni tanítások irányítják: „Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” és „szeresd felebarátodat, mint temagadat”.   

Akik nem tudnak különbséget tenni azok között, akik Istent szolgálják, s azok között, akik nem szolgálják Őt, azokat elbájolhatják ezek a társaságok, melyeknek nincs kapcsolatuk Istennel; azonban komoly keresztény ebben a légkörben nem boldogulhat. Nincs ott a mennynek életadó levegője – lelki sivárság uralkodik ott.

Előfordulhatnak kényszerítő körülmények, amikor Krisztus követője olykor szentségtelen élvezetek tanúja lesz – de akkor is fájó szívvel. A kánaániták beszéde Isten gyermekének idegen, és sosem választja társaságukat. Ha szükségszerűen olyan társaságba kerül, amelyet nem szíve szerint választott, álljon szorosan Isten mellett, s az Úr ott is megőrzi. De semmilyen körülmények között ne áldozza fel elveit, bármilyen kísértés érje is.

Krisztus soha nem indítja követőit, hogy fogadalmat tegyenek, amely olyan emberekkel egyesíti őket, akik nem állnak összeköttetésben Istennel, akik nem állnak a Szentlélek befolyása alatt. A jellem egyedüli tökéletes zsinórmértéke: Istennek szent törvénye. Akik életük szabályául ezt a törvényt választották, lehetetlen, hogy bizalommal és szíves testvériségben egyesüljenek azokkal, akik Isten igazságát hazugsággá változtatják, s Isten tekintélyét semmibe sem veszik.  

A világot szerető és az Istennek hűségesen szolgáló ember között nagy szakadék tátong. A legfontosabb dolgokban – Isten, igazság és örökkévalóság – gondolataik, érzelmeik nem egyeznek meg. Az egyik csoport a mennyei csűr számára érik gabonának, a másik pedig konkolynak a pusztító tűzre. Hogyan lehet közöttük egység? „Nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4:4). „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Lk 16:13). Keresztények lehetnek-e titkos társaságok tagjai (Should Christians Be Members of Secret Societies?, 1892, 3–10. o.)?  

Világos választófal

— Beszéltem azokról az elvekről, amelyek alapján bánjunk az emberekkel, s igazítsuk őket a helyes útra. A világban sokan foglalatosak olyan dolgokkal, amelyek magukban véve jók lehetnek, ezért lelkük elégedett, s nem keresik a magasztosabb javakat, amelyeket Krisztus szeretne adni nekik. Mi ne akarjuk őket megfosztani durván attól, ami kedves számukra. Nyilatkoztasd ki előttük az igazság szépségét és értékeit. Irányítsd tekintetüket Krisztusra; akkor majd elfordulnak attól, ami elvonná Tőle szeretetüket. 

Titkos társaságok csalásai.

— A világ: színház; a szereplők: a lakosok, felkészülnek szerepükre az utolsó nagy drámában (lásd: 1Kor 4,9).

Az emberiség nagy tömegei nem egységesek, kivéve, ha önző szándékaik megvalósítása érdekében szövetkeznek.

Isten mindezt figyeli. Tervei lázadó alattvalóit illetően beteljesednek. A világot Isten nem adta emberek kezébe, noha Isten megengedi a zűrzavar és a rendetlenség elemeinek, hogy egy ideig uralkodjanak. Alulról származó erők munkálkodnak a dráma utolsó nagy jeleneteinek előkészítéséért. Sátán, Krisztusnak állítván magát, munkálkodik a gonoszság minden csalárdságával azokban, akik titkos társaságokkal szövetkeznek. Akik engednek a szövetkezés szenvedélyének, az ellenség terveitvalósítják meg. Az okot az okozat követi.