LÉLEK-BARÁT

Legyünk egymást megelőzők a tiszteletadásban!

„A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (RÓMA 12:10)

 Mire buzdít minket Pál apostol a rómaiaknak írt levelében? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

PÁL APOSTOL a rómaiaknak írt levelében hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a keresztények szeressék egymást. Arra emlékeztet minket, hogy a szeretetünknek ’képmutatástól mentesnek’ kell lennie. Említést tesz a ’testvéri szeretetről’ is, és megjegyzi, hogy az ilyen szeretetnek „gyöngéd vonzalommal” kell párosulnia (Róma 12:9, 10a).

Természetesen a testvéri szeretet nem pusztán azt jelenti, hogy bensőséges érzéseink vannak mások iránt. Ezeket az érzéseket ki is kell mutatnunk a tetteinkkel. Végtére is, senki sem fog tudni a szeretetünkről és a vonzalmunkról, ha ennek nem adjuk bizonyítékát. Ezért Pál a következőkre buzdít: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10b). Mit foglal magában az, hogy tisztelünk másokat? Miért fontos, hogy megelőzzük a hittársainkat a tiszteletadásban? Hogyan tehetjük ezt meg?

Mit jelent a tisztelet?

Milyen jelentésük van a „tiszteletnek” fordított szavaknak a Biblia eredeti nyelvein?

Legtöbbször azt a héber szót fordítják „tiszteletnek”, melynek betű szerinti jelentése: ’súlyosság’. Tehát akit tisztelünk, annak „súlya van”, vagyis jelentős a szemünkben. Ugyanezt a héber szót a Szentírásban gyakran „dicsőségnek” is fordítják, ami arra utal, hogy nagy becsben tartjuk azt, akit tisztelünk (1Móz 45:13). A Bibliában a „tiszteletnek” fordított görög szó azt a gondolatot hordozza, hogy valami értékes és drága (Luk 14:10). Igen, azok, akiket tisztelünk, drágák, értékesek a számunkra.

Mit foglal magában az, hogy tisztelünk másokat? Szemléltesd!

Mit foglal magában az, hogy tiszteljük a testvéreinket? Ez nem pusztán azt jelenti, hogy tisztelettel bánunk velük. A tiszteletadás valójában abból fakad, hogy legbelül tiszteletet érzünk irántuk.

Hogyan is adhatna egy keresztény őszintén tiszteletet a hittársának, ha nem érez tiszteletet iránta? (3Ján 9, 10). Éppúgy, ahogy egy növény akkor virul tartósan, ha jó talajban gyökerezik, mi is csak akkor tudunk folyamatosan őszinte tisztelettel bánni másokkal, ha az a szívünkből fakad. A képmutatásból adott tisztelet előbb vagy utóbb megszűnik, hiszen nem a szívben gyökerezik. Nem csoda hát, hogy mielőtt Pál arra buzdított volna, hogy adjunk tiszteletet egymásnak, ezt a velős kijelentést tette: „Szeretetetek képmutatástól mentes legyen” (Róma 12:9; olvassátok fel: 1Péter 1:22).

Tiszteljük az embereket, mert „Isten hasonlóságára” lettek megalkotva

Miért kell tiszteletet éreznünk mások iránt?

Ahhoz, hogy tisztelettel bánjunk másokkal, arra van szükség, hogy tiszteletet érezzünk irántuk. Ezért soha ne felejtsük el, hogy a Szentírás szerint milyen okok miatt kell tiszteletet éreznünk minden testvérünk iránt. Vizsgáljunk meg most két ilyen okot.

A többi földi teremtménytől eltérően az emberek „Isten hasonlóságára” lettek megalkotva (Jak 3:9). Ezért olyan tulajdonságaink vannak, mint Istennek: a szeretet, a bölcsesség és az igazságosság. De figyeld meg, hogy még mit kaptunk a Teremtőnktől. A zsoltáríró kijelenti: „Ó, Urunk,  . . . te, akinek méltóságáról az egeken túl is beszélnek! . . . Kevéssel tetted [az embert] kisebbé az Istenhez hasonlóknál, dicsőséggel és pompával [„tisztelettel”, Káldi-fordítás ‹8:6›] koronáztad meg” (Zsolt 8:1, 4, 5; 104:1).* Az embereket általánosságban véve Isten bizonyos fokú méltósággal, dicsőséggel és tisztelettel koronázta meg, vagyis ékesítette fel. Ezért, amikor méltósággal bánunk egy másik személlyel, magát Jézust ismerjük el, aki méltósággal ruházta fel az embereket. Ha ilyen nyomós okunk van arra, hogy tiszteletet érezzünk az emberek iránt általánosságban, mennyivel inkább így kell éreznünk a hittársaink iránt (Ján 3:16; Gal 6:10).

Egy család vagyunk

Pál szerint milyen okunk van arra, hogy tiszteljük a hittársainkat?

Pál egy másik okot is említ, amiért tisztelnünk kell egymást. Mielőtt arra buzdít, hogy adjunk tiszteletet egymásnak, kijelenti: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt.” A görög szó, amit „gyöngéd vonzalomnak” fordítanak, arra a szoros kötelékre utal, amely összefűzi az egymást szerető és támogató családtagokat. Ezzel a kifejezéssel Pál azt hangsúlyozza, hogy a gyülekezeten belül ápolt kapcsolatoknak olyan erősnek és bensőségesnek kell lenniük, amilyenek egy összetartó családban is vannak (Róma 12:5). Ne felejtsük el, hogy Pál ezeket a szavakat a felkent keresztényeknek írta, akiket Urunk örökbe fogadott, és így mindannyiuknak az Atyja lett. Ezért egy nagyon különleges értelemben ők valóban egy családot alkottak. A felkent keresztényeknek tehát Pál napjaiban alapos okuk volt arra, hogy tisztelettel tekintsenek egymásra. Ugyanez igaz a napjainkban élő felkentekre is.

Mi a helyzet azokkal, akik a ’más juhokhoz’ tartoznak? (Ján 10:16). Noha ők még nem lettek örökbe fogadva, hogy Isten gyermekei legyenek, helyénvalóan testvérnek és testvérnőnek szólítják egymást, hiszen egy egységes, egész világra kiterjedő keresztény családot alkotnak (1Pét 2:17; 5:9). Ha a más juhok teljesen megértik, hogy miért hívják egymást testvérnek vagy testvérnőnek, akkor nekik is nyomós okuk van arra, hogy tiszteletet érezzenek a hittársaik iránt. (Olvassátok fel: 1Péter 3:8.)

Miért olyan fontos?

Miért olyan fontos, hogy tiszteletet érezzünk mások iránt, és tisztelettel bánjunk velük?

Miért olyan fontos, hogy tiszteletet érezzünk mások iránt, és tisztelettel bánjunk velük? Azért, mert ha így teszünk, azzal nagymértékben hozzájárulunk az egész gyülekezet jóllétéhez és egységéhez.

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mi mint igaz keresztények leginkább Jézussa ápolt szoros kapcsolatból és a szent szellem támogatásából nyerhetünk erőt (Zsolt 36:7; Ján 14:26). De az is nagyon buzdító számunkra, amikor a hittársaink kifejezik, hogy értékelnek minket (Péld 25:11). Szinte szárnyra kelünk, ha kimutatják, hogy mennyire tisztelnek és értékelnek minket. Ez további erőt ad, hogy örömmel és eltökélten haladjunk az élet útján. Kétségtelenül már te is tapasztaltad ezt.

Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian ahhoz, hogy a gyülekezetben bensőséges, szeretetteljes légkör uralkodjon?

Mivel Jehova tudja, hogy természetünknél fogva arra vágyunk, hogy tiszteljenek minket, a Szavában joggal arra buzdít bennünket, hogy „a tiszteletadásban egymást megelőzők” legyünk (Róma 12:10; olvassátok fel: Máté 7:12). Minden keresztény, aki megfogadja ezt az örök érvényű tanácsot, hozzájárul ahhoz, hogy a keresztény testvériségünk bensőséges, szeretetteljes légkörnek örvendjen. Ezért jó, ha időt szánunk arra, hogy megkérdezzük magunktól: „Mikor fejeztem ki utoljára valamelyik testvéremnek a szavaimmal és a tetteimmel, hogy tisztelem őt?” (Róma 13:8).

Mindannyiunk feladata

Kiknek kell elöl járniuk a tiszteletadásban? Mire következtethetünk Pálnak a Róma 1:7-ben található szavaiból?

Kiknek kell elsősorban a tiszteletadásban egymást megelőzőknek lenniük, vagyis elöl járniuk ebben? A hébereknek írt levelében Pál apostol úgy beszél a keresztény vénekről, mint ’akik vállalják közöttünk a vezetést’, vagyis élen járnak (Héb 13:17). Az igaz, hogy a vének több mindenben is elöl járnak. De a nyáj pásztoraiként abban is elöl kell járniuk, hogy kifejezzék a tiszteletüket a hittársaik iránt, beleértve a véntársaikat is. Például amikor a vének összeülnek, hogy beszéljenek a gyülekezet szellemi szükségleteiről, úgy mutathatnak tiszteletet egymás iránt, hogy meghallgatják egymást, bármelyikük mondjon is véleményt. Ezenkívül azzal is tiszteletet mutatnak, ha döntéshozatalkor figyelembe veszik az összes vén véleményét (Csel 15:6–15). Mindemellett ne felejtsük el, hogy Pál rómaiaknak írt levele nem csupán a véneknek szólt, hanem az egész gyülekezetnek is (Róma 1:7). Ezért az a buzdítás, hogy járjunk elöl a tiszteletadásban, tágabb értelemben még most is mindannyiunkra vonatkozik.

Szemléltesd, mi a különbség aközött, hogy tisztelünk másokat, és hogy ebben egymást megelőzők vagyunk! Milyen kérdést tegyünk fel magunknak?

Figyeljünk meg még valami mást is Pál tanácsában. Nem csupán arra buzdította a Rómában élő hittársait, hogy tiszteljék egymást, hanem hogy egymást megelőzők legyenek a tiszteletadásban. Mi a különbség a kettő között? Gondolj a következő példára: Vajon egy tanár buzdítaná arra a már olvasni tudó diákokat, hogy tanuljanak meg olvasni? Nem, ennek nem lenne értelme. Inkább abban segítene nekik, hogy még jobban tudjanak olvasni. Ehhez hasonlóan már minket is jellemez a tiszteletadás, hiszen az igaz keresztények azonosító jele, a szeretet arra indít minket, hogy tisztelettel bánjunk egymással (Ján 13:35). De ahogyan a már olvasni tudó diákok is fejleszthetik az olvasási készségüket, úgy mi is fejlődhetünk a tiszteletadásban, ha ebben egymást megelőzők vagyunk (1Tessz 4:9, 10). Ez mindannyiunk feladata! Kérdezzük meg magunktól: „Én eleget teszek ennek a feladatnak, és kezdeményező vagyok abban, hogy tiszteletet adjak a testvéreimnek?”

Tiszteljük ’az alacsony sorúakat’!

Kikről ne feledkezzünk meg, ha a tiszteletadásról van szó, és miért? Mi mutatja, hogy szívből tiszteljük az összes testvérünket?

Kikről ne feledkezzünk meg, ha a tiszteletadásról van szó? Isten Szava kijelenti: „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jézusnak ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” (Péld 19:17). Milyen hatással legyen ránk ez az alapelv, miközben törekszünk a tiszteletadásban egymást megelőzők lenni?

Biztosan egyetértesz azzal, hogy a legtöbb ember képes tisztelni azokat, akik felette állnak. De azokat, akiket maguknál kevesebbre tartanak, csak kicsit vagy egyáltalán nem tisztelik. Ám Jézus nem ilyen. Ezt mondja: „akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem” (1Sám 2:30; Zsolt 113:5–7). Akik szolgálják és tisztelik Jézust, azokat ő is tiszteli. Nem hagyja figyelmen kívül ’az alacsony sorúakat’. (Olvassátok fel: Ézsaiás 57:15; 2Krón 16:9.) Természetesen mindannyian szeretnénk utánozni Jézust. Ezért ha szeretnénk megtudni, hogy mennyire őszintén adunk tiszteletet másoknak, jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Hogyan bánok azokkal, akik nem töltenek be felelős állást a gyülekezetben?” (Ján 13:14, 15). A válaszunk erre a kérdésre sokat elárul arról, hogy legbelül mennyire tisztelünk másokat. (Olvassátok fel: Filippi 2:3, 4.)

Szánjunk időt másokra!

Hogyan mutathatjuk ki a leginkább, hogy a tiszteletadásban egymást megelőzők vagyunk, és miért pont így?

A gyülekezetben hogyan mutathatjuk ki a leginkább, hogy a tiszteletadásban egymást megelőzők vagyunk? Úgy, hogy időt szánunk a testvéreinkre. Miért pont így? Keresztényekként rengeteg a teendőnk, és sok időnket lefoglalják a fontos gyülekezeti tevékenységek. Ezért érthető, hogy értékesnek tartjuk az időt. Tudjuk, hogy nem várhatjuk el a testvéreinktől, hogy túl sok időt szánjanak ránk. És amikor ők kérnek arra, hogy töltsünk velük időt, értékeljük, ha ők sem követelődzők.

Hogyan mutathatjuk ki, hogy készek vagyunk időt szánni a hittársainkra?

Mindazonáltal azt is felismerjük (különösen a gyülekezet pásztorai), hogy ha készek vagyunk félbeszakítani egy tevékenységet, hogy a hittársainkkal foglalkozzunk, azzal a tiszteletünket fejezzük ki. Miért? Nos, ha abbahagyjuk egy időre a tevékenységünket, hogy időt töltsünk a testvérünkkel, akkor tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy számunkra fontosabb ő, mint az, amit éppen végzünk (Márk 6:30–34). Ennek az ellenkezője is igaz. Ha vonakodunk félbeszakítani a dolgunkat, hogy időt szánjunk a testvérünkre, akkor úgy érezheti, hogy nem értékes a számunkra. Természetesen időnként akadnak olyan sürgős ügyek, amelyeket nem lehet félbeszakítani. De az, hogy készségesen töltünk időt a testvéreinkkel, vagy vonakodunk ettől, sok mindent elárul arról, hogy mennyire tiszteljük őket a szívünkben (1Kor 10:24).

Határozzuk el, hogy a tiszteletadásban egymást megelőzők leszünk!

Azonkívül, hogy időt töltünk a hittársainkkal, hogyan mutathatjuk még ki a tiszteletünket?

Más fontos módokon is kimutathatjuk a tiszteletünket a hittársaink iránt. Például úgy, hogy amikor időt töltünk velük, figyelünk rájuk. Jehova ebben is példát mutat nekünk. A zsoltáríró Dávid ezt mondja: „Jehova szeme az igazságosakon van, füle a segélykiáltásuk felé fordul” (Zsolt 34:15). Igyekezzünk utánozni Jehovát úgy, hogy a ’szemünket és a fülünket’ a testvéreink felé fordítjuk, vagyis figyelünk rájuk. Ezt különösen azokkal kell megtennünk, akik segítségért fordulnak hozzánk. Ha így teszünk, azzal tiszteletet mutatunk irántuk.

Mit ne felejtsünk el a tiszteletadással kapcsolatban?

Ahogyan megvizsgáltuk, nem szeretnénk elfelejteni, milyen okaink vannak arra, hogy szívből tiszteljük a testvéreinket. Ezenkívül keressük az alkalmakat arra, hogy kezdeményezők legyünk a tisztelet kimutatásában, még az alacsony sorúak iránt is. Ha így teszünk, megerősítjük a gyülekezetet összefűző szálakat, a testvéri szeretetet és az egységet. Ezért ne csak tiszteljük egymást, hanem legyünk egymást megelőzők a tiszteletadásban.

FORRÁS:

Őrtorony online könyvtár

http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/2010764

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat