LÉLEK-BARÁT

Micsoda az Isten beszéde?

Magyar nyelvünkben külön szavunk is van, amivel csak ezt jelöljük, így: Isten Igéje. Isten szava, Isten Igéje nem egyéb, mint Isten hatalmának, erejének a számunkra érzékelhető megnyilvánulása. Szavának erejével teremtette az eget és a földet. Amire azt mondta: legyen, az lett! Mózes és a próféták által hirdetett szavával, beszédével választott ki, gyűjtött össze és formált ki magának egy népet, azt szavával kormányozta, nevelte, áldotta és büntette.

És ugyanez az isteni beszéd, ez a világteremtő és kormányozó isteni hatalom lett testté a Jézus Krisztusban, akiben Istennek embert kereső, megtaláló, idvezítő, áldó és ítélőszava megtestesült a földön. Jézus Krisztus földi személyében érzékelünk meg valamit abból a hatalomból, amit az Isten beszéde jelent. Ahol megjelenik, meggyógyulnak a betegek, jajgatva menekülnek az ördögök, feltámadnak még a halottak is, kisimul a tenger tajtékzó hulláma, megtisztul a bűntől beszennyezett emberszív. Személye, munkája, halála, feltámadása, mennybemenetele a leghatalmasabb isteni beszéd, aminek kárhozatból megmentő, üdvözítő ereje van.

És Istennek ugyanaz a beszéde, amivel világot teremtett, ami Jézus Krisztusban testté lett: szól tovább az apostolok ajkán, mint Jézusról szóló bizonyságtétel és ennek a nyomán is gyülekezetek támadnak, betegek gyógyulnak, halottak támadnak fel, emberi életek változnak át, bűnös életek tisztulnak meg, - mintha maga Krisztus járna ott, ahol hirdetik az Isten beszédét. Mintha?

Nem! Valósággal Ő maga, az élőJézus Krisztus jár és munkálkodik ott, ahol hirdetik az Isten beszédét, Igéjét! Azért írja Pál a thesszalonikaiaknak, hogy Istennek az általunk hirdetett beszédét nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét és megjegyzi: amint hogy valósággal az is, amely munkálkodik is ti közöttetek, akik hisztek.

Isten beszéde más, mint az emberi beszéd, nem üres szó, hanem élő, ható szó, amelyik telítve van isteni erővel és hatalommal. Isten Igéjének olyan ereje van, ami felülmúlja mindazt, amire emberi szavak képesek. Isten élőszavában az az isteni szeretet, irgalom, megbocsátás, az az isteni hatalom, erő, energia jön és működik, aminek a valóságát Jézus történeti személyében láthatjuk: az Igében maga Jézus jön és hat és munkálkodik közöttünk, meg bennünk! Nem volt-e még ilyen élményünk? Nem tapasztaltuk-e, hogy a Biblia olvasása vagy a hirdetett Ige hallgatása közben az az Ige mintha egyszer csak reánk nézett volna, mintha kiterjesztett kézzé vált volna, amelyik rámutatott életünk valami fájó, gyenge pontjára, vagy megragadott és magához ölelt? Vagy nem tapasztaltuk-e még, hogy egy-egy Ige úgy hatott a szívünk sebére, mint a balzsam, megérintette, enyhítette a fájdalmat és meggyógyította? Nem tapasztaltuk-e még azt szenvedésben, fájdalomban, gyászban, olyan megkísértésben, amit nem tudtál legyőzni, hogy egy Ige jött hozzád,

Istennek egy szava, beszéde, és olyan Ige, amelyik telítve volt erővel, segítséggel, olyan Ige, amelyik számára új erőt, új bizalmat, új hitet tudott hozni. Igen: az Isten Igéje munkálkodik, nem puszta szó ez. Ébresztő, vigasztaló, ható erejűszó! A Szent Lélek által munkálkodó Krisztus maga! - Pár nappal ezelőtt jártam egy halni készülőbeteg öregembernél. Tele volt halálfélelemmel. Úrvacsorát kért. Beszéltem neki Jézusról, a Megváltóról, aki a keresztfán kifizette helyettünk minden tartozásunkat a mennyben, - hirdettem néki Istennek azt a beszédét, amelyben tudtunkra adja nékünk, hogy megbocsát, szeret és hazavár. Az öregember elkínzott arca felragyogott. Most már sokkal nyugodtabban halok meg, mondta megbékülve. Itt láttam újra Isten beszédének a hatalmát. Hiszen mit tudnánk mi önmagunktól megnyugtatót mondani a halállal szemben egy haldokló embernek? Csak hazugságot, csak áltatást! Viszont Isten beszéde munkálkodott. áttörte a halál ijesztősötétségét, elűzte a félelmet, békességet teremtett egy szorongó emberszívben, rányitotta az örökélet ajtaját.

Micsoda hatalom lehet az a szó, ami egy embert a halál valóságával szemben is meg tud erősíteni! Micsoda hatalom? Jézus Krisztus! Ő jön hozzánk, Ő van itt közöttünk az Ő szavában, Igéjében, beszédében. Nem kell ahhoz valamiféle misztikus elrévülés, megrázó nagy élmény, természetellenes, rendkívüli lelki tortúra, hogy valaki találkozzék Jézussal, hanem csak meghallani kell az Ő szavát, ahogy Pál mondja: befogadni az Isten beszédét, mert Jézus most az

Isten beszédében, az Igében jön és van itt!

De hát hogyan jön az Isten beszéde hozzánk? Az se valami természetellenes úton történik, hanem nagyon is egyszerűen: emberi közvetítéssel. Ezt mondja Pál: Istennek általunk hirdetett beszédét nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is! Isten emberek révén juttatja el hozzánk az Ő beszédét. Így keletkezett az egész

Biblia, mint az Isten közvetlen beszédének az okmánya. Ebben van az Ő írott beszéde, az írott Ige. Benne Pál szaván, vagy Máté írásán, vagy Sámuel könyvén át maga az élőIsten személyesen szól ahhoz, aki olvassa.

Hallottam már olyan hívőemberről, aki ezt annyira komolyan veszi, hogy térden állva szokta olvasni a Bibliáját, mert a szavában jelenlévo˝

Úr előtt ezt tartja a legméltóbb magatartásnak. Az írott Igét magyarázó emberi beszéd is Isten beszéde, Isten Igéje - ez a hirdetett Ige. Éppen ebben van a prédikálás roskasztó felelőssége, hogy az az emberi beszéd valóban hordozója lehessen az Isten beszédének, a bennetek munkálkodó isteni szónak. A prédikációra való készülés minden titka abban van, hogy minél engedelmesebben tudja a prédikáló tovább mondani azt az isteni beszédet, amit a Bibliából meghallott. Pál kérte is a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak ezért. Tudom, hogy közöttetek is sokan imádkoznak velem együtt ugyanezért. Kérem is a gyülekezetet, mindig újra könyörögjenek azért a kegyelemért, hogy az itt hirdetett Igében váljék valósággá, hallhatóvá Krisztus jelenléte közöttünk!

De ehhez még valami más is kell. Az apostol hálát ad azért, hogy az őáltala hirdetett Igét nem úgy fogadták, mint ember beszédét, hanem mint Istennek beszédét. Tehát az Ige erejének a bennünk való munkálkodása, hatása, realitása nagymértékben függ attól, hogy miként fogadjuk azt!

A leghűségesebben hirdetett Ige is hatástalan, eredménytelen marad, ha megreked a hallgatásunk az emberi beszédnél, ha úgy fogadjuk, mint emberi teljesítményt. Amikor pár esztendővel ezelőtt a 10 éves jubileumra a gyülekezettől ezt a palástot kaptam, elmondtam, s azóta is többször elismételtem, hogy mi jelentőségét láttam ennek a ruhadarabnak. Egyedül azt, hogy segít eltakarni azt a embert, aki Istentől az üzenetet hozta. Az apostol szavai szerint: hogy ne úgy fogadja a gyülekezet a prédikációt, mint ember beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is! Akinek a számára nagy jelentősége van annak, hogy ki hirdeti az Igét: az nem úgy fogadja azt, mint Isten beszédét. Amikor jön a postás, és levelet nyújt felénk, úgy-e senki sem utasítja vissza azért, mert esetleg nem kellemes a levélhordó személye? Talán azt se vesszük észre, hogyan néz ki, annyira csak a kezében lévőpapíros érdekel. Mert az a fődolog, a közvetítőpedig mellékes.

És Isten országában is így van: az evangélium, az Isten beszéde a fődolog, s akkor mellékes, hogy ki hozza. Nagyon ügyeljünk arra, hogy függővé ne tegyük Isten beszédének a meghallását attól a szimpátiától vagy antipátiától, amit az üzenet közvetítője iránt érzünk.

Krisztus jön az Igéjében felénk, de nem mágikusan, hanem lelkileg, szellemileg. Nem leterít, mint a becsapó villám, hanem szállást kér, mint a kopogtató vendég. Az apostol azon örvendezik, hogy a thesszalonikaiak befogadták az Isten beszédét. Istennek a befogadott, az életünkbe beengedett isteni beszéde kezd el munkálkodni bennünk!

Aki hittel fogadja be a meghallott, vagy olvasott isteni beszédet magát Jézust bocsátja be a szívébe, az életébe, Jézust, aki az Ő áldott erőit, isteni életét szétárasztja ott, ahol befogadták.

Isten beszédét lehet nem befogadni is. Erről is ír az apostol. “A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.” (15-16. vers) Az ilyenekre is hat Isten Igéjének az ereje, de nem áldásul, hanem átokul, nem megmentésükre, hanem harag gyanánt. Isten beszédét nem lehet felelőőtlenül hallgatni! Aki nem lesz követőjévé Krisztusnak, az ellenségévé lesz Néki, s ez esetleg csak az ítéletkor derül ki -, de akkor már késő.

Vegyük hát tudomásul, hogy a mi Urunk jön. Felénk jön, hozzánk jön. Segítő, gyógyító energiáját az életünkbe beleönteni jön. Isten élőbeszédében, az írott és hirdetett Igében jön. Még mindig jön, újra jön! Hogyan fogadjuk?

forrás:

Dr. Joó Sándor - A munkálkodó isteni beszéd 4. c.írásából

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat