LÉLEK-BARÁT

Család, nemzet, globalitás – Abonyi Sándor

Isten szemével látni a dolgokat

A mindennapi világi élet zűrzavarában és megélhetési nyomásában úgy vagyunk, mint egy fuldokló ember, aki azért küzd, hogy bármi módon is a felszínen maradjon. Nem is tud senki kimenteni egy fuldoklót addig, amíg az el nem merül, vagy fel nem adja a kapálózást. Ekkor jöhet a külső segítség, hogy valaki kimentse a halálból. Így jött a segítségünkre nekünk is Jézus Krisztus, amikor még holtak voltunk a bűneink miatt és megmentett bennünket az örök életre.

A hívő életünk elején is többnyire a mi egocentrikus életünket éljük. Úgy gondoljuk minden értünk történt, és Jézusnak is csak az a dolga, hogy felénk szolgáljon, és nekünk jobb legyen. A csecsemőkorban ez még elmegy, de az Úr azt akarja, hogy minél előbb éretté váljunk és ne csak magunkra gondoljunk, hanem a körülöttünk lévő világra is, szolgálva mások felé.

A középkor embere földi szemmel tekintett a világra és úgy tűnt, hogy minden körülötte (a Föld körül) forog. Sok emberben Galilei és Kopernikusz egy világot rombolt le, és el sem akarták hinni, hogy a Föld csupán egy pici bolygó a világmindenségben és a többi – sokkal nagyobb bolygóval együtt – a Nap körül kering egy isteni rend szerint.

Így van ez a hívő életünkben is. Sokan egész életükben nem jutnak el az érettségre és ezért állandóan ők maradnak a középpontban, pedig ha éretté válnának, meglátnák milyen porszemek is ők, és milyen hatalmas az Isten (mint a Nap a Földhöz képest). Ez alázatosságra intene mindenkit. Isten szemével nézve a körülöttünk lévő világot egy teljesen új világ nyílik ki számunkra, ami sokkal nagyobb, csodálatosabb és gazdagabb, mint valaha is gondoltuk volna. Ha Isten szemével akarjuk látni életünk dolgait, akkor ki kell lépnünk az egocentrikus hívő életmódból és felfedezni Isten végtelen gazdagságát. Csak akkor tudjuk betölteni személyes elhívásunkat és tudunk élni Isten akarata szerint minden nap, ha Isten-központú hívő életet élünk. Gondolkozásunkat az övéhez igazítva meg kell értenünk a Mindenható gondolkozását, hogy megismerhessük Isten jó, kedves és tökéletes akaratát.

A teremtés rendje

Ha kívülre tekintünk, és Isten szemével kezdjük nézni a világot (az egész univerzumot), akkor észre fogjuk venni, hogy az Isten által alkotott univerzumban egy Isten által meghatározott rend van. Ebben az isteni rendben fontos szerepe van a házasságnak, a családnak, a nemzetnek, az egyes embercsoportoknak, az egész emberiségnek. Isten úgy teremtette meg az egész élővilágot, hogy abban egy isteni rend van. Minden fajta állatot teremtett a „maga neme szerint” és végül az embert a „saját képére és hasonlatosságára”, hogy isteni természet részese legyen és hordozza a földön Isten képét (természetét), bemutatva azt az egész élővilág felé.

„Teremté tehát Isten … mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék ….. az egész földön, és …. mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.”     (1 Mózes 1:25-28)  

Isten megáldotta az embert, akit uralkodásra teremtett, hogy uralkodjon az egész élővilág és a föld felett. Az embert tehát nem az egymáson való uralkodásra teremtette!

A házasságot férfi és nő között Isten találta ki és formázta meg Ádám és Éva kapcsolatában, mint első házaspárban. A férfi és a nő biblikus házasságával Istennek a szaporodáson túl az is a célja volt, hogy rajtuk keresztül mutassa be a világnak Krisztus és az Egyház kapcsolatát, ahol

• a férj a főt (Krisztust) formázza meg,
• a feleség pedig a főnek (férjnek) engedelmeskedve a gyülekezetet formázza meg.

Az embercsoportok (nemzetek, rasszok) keletkezése:

Kezdetben az emberiség egy nemzet volt és egy nyelve volt, de a megsokasodott gonoszság miatt Isten özönvízzel elpusztította az egész megromlott élővilágot: embereket és állatokat egyaránt. Csak Noé és családja menekült meg, mert a nagy romlottság közepette Noé igaz ember maradt és ezért „kegyelmet talált az Úr előtt” (1 Mózes 6.8). Noénak három fia volt Sém, Khám és Jáfet, akik a feleségeikkel együtt megmenekültek.

Noé három fia betöltötte Isten parancsát és szaporodtak (fiakat és lányokat nemzettek) és a három fiú leszármazottaiként így kezdtek kialakulni az egyes nemzetek.

A nemzet eredete, szerepe és jövője című írásban részletesen foglalkozom ennek bemutatásával.

A három fiú ágán három népcsoport (rassz) alakult ki, amelyekből kettő (Sém és Khám) leszármazottai (a szemiták és a khusiták) a vérségi leszármazásukon túl fontos szellemi tulajdonságok hordozóivá is váltak. A cselekedetük miatt – részletesen leírva a fent említett írásban – Sém leszármazottai az áldás hordozói, Khám leszármazottai pedig az átok terhét hordozzák magukon. Jáfet leszármazottai nem részesültek áldásban, de átok sem terheli őket. A fent említett írásban igyekeztem bizonyítani azt is, hogy a Noé három fiától származó mai nemzetek három népcsoportot (rasszt) alkotnak, minden népcsoport magán viselve az ősapjuk (Sém, Khám Jáfet) genetikai tulajdonságát és szellemi örökségét. Ezek alapján ma három fő embercsoportot (rasszt) különböztethetünk meg:

• Sém leszármazottai az europoid népek (fehér bőrű emberek),
• Khám leszármazottai a negroid népek (fekete bőrű népek, azaz négerek) és
• Jáfet leszármazottai a mongoloid népek (sárga bőrű emberek)

Mint a teremtés történetében láttuk, Isten állatokat is teremtett a maguk neme (faja) szerint és az özönvíz után csak a tiszta állatok maradtak meg. Az özönvíz előtt éltek nem tiszta (keveredés miatt a nemük tisztaságát elvesztett) állatok is, de Isten azokat a bűnös emberekkel együtt megítélte.

Az embercsoportok (rasszok) elkülönítése

Tudjuk azt, hogy pld. a kutyák esetében egy tenyésztő számára mennyire fontos a keveredés minden eszközzel való megakadályozása, a származás regisztrálása, és a fajtára jellemző tulajdonságok megőrzése. Mennyivel inkább így van ez a mi gazdánk, a mennyi Atya képét hordozó emberek esetében, ahol Isten jó gazda módjára szintén gondosan elkülönítette a három fő embercsoportot, különböző nyelvet és különböző lakóhelyet adva nekik a föld különböző részein.

„Ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. Ezek a Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.”  (1 Mózes 10.30)

„A kananeusok határa, Cídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Ceboim felé menve Lésáig. Ezek a Khám fiai családjok, nyelvük, földjük s nemzetségük szerint.”    (1 Mózes 10.19-20)

Azt, hogy különböző irányokba való letelepedés nem csak a föld betöltésére irányuló törekvés miatt történt így, azt más igehelyek is igazolják.

Ez az elkülönülés a nagy népvándorlások ellenére és azzal együtt is alapvetően fennmaradt a mai napig:

• a fehér bőrű (szemita) emberek Európában,
• a fekete bőrű emberek Afrikában (két tenger és két óceán által körülvéve),
• a sárga bőrű emberek pedig Ázsiában (a napkeleti hegyeken túl).

Az igében egyértelműen látható, hogy Isten a növények, az állatok és az emberek esetében is tiltja a keveredést, és látjuk azt is, hogy főleg két embercsoport – Shém és Khám leszármazottai – közötti keveredést tiltotta meg, megtiltva közöttük a „vegyes” házasságot.

Ezzel összhangban látjuk azt is, hogy nem Isten akarata volt, hogy a Sém (szemita) származású Ábrahámnak a Khám (khusita) származású egyiptomi szolgálótól szülessen gyereke (Ismael – az arabok ősapja). Ábrahámnak a szintén szemita származású feleségétől, Sárától született gyereke, Izsák volt az, aki Isten akarata szerinti fiú volt. Ábrahám Izsáknak szintén a távol lakó szemita rokonai közül választatott feleséget, Rebekát és nem a szomszédságukban élő khusiták közül. Izsáknak a fiai – Ézsau és Jákób – házasságát tekintve is látjuk ezt a törekvést.

„Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok (Khám) leányai közül. Kelj fel, menj el Mesopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, …. A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott Ábrahámnak…..és hogy Jákób hallgat atyja és anyja szavára, és el is ment Mesopotámiába;”   (1Móz 28:1-4; 7)

Jákób engedelmes volt az ő atyjának és elment az atyái földjére a szemiták közé  és ott választott magának feleséget. Ézsau azonban, aki nem az áldás örököse volt, ellene állt az apja akaratának és Ismael lányai közül khusita feleséget választott magának.

„Látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának: Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségül vevé …. a leányát.”   (1Móz 28:8-9)

Látjuk itt is az Ábrahám, Izsák és Jákób vonalán az áldás öröklődését. Isten nem véletlenül nevezi magát Ábrahám Izsák és Jákób Istenének és nem Ábrahám, Ismael, vagy Ábrahám és Ézsau Istenének, ahogyan ma az ő leszármazottaik az arab népek gondolják. Isten semmiképpen sem akarja, hogy az áldás (szemita) vonala az átok (khusita) vonalával keveredjen.

Jól jellemzi ma is a 2/3-ad részben khusita származású arab népeket a következő prófécia, amit a khusita származású Hágár kapott az Ábrahámtól való gyermeke, Ismael születésekor:

„És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene;”  (1 Mózes 16.11)

Természetesen erős, egészséges, életképes emberek születnek a különböző emberi rasszok közötti házasság eredményeként is, mint például ezt az arabok esetében is látjuk, akik nagyobb részben khusita származásúak, és szellemi örökségként az átok terhét is magukon hordozzák. Isten tudta, hogy miért fontos az emberek esetében is az egyes embercsoportok közötti keveredés elkerülése, különösen, ha azok szellemi öröksége is más. Ma sokan talán mosolyognak az áldás és átok kifejezéseken, de ha elolvassák az 5 Mózes 28. fejezet, ahol részletesen le vannak írva az áldás és az átok feltételei és azok következményei, bizonyos vagyok benne, hogy senki sem akarja az átok terhét magára venni, hanem mindenki áldásban akar részesülni. Isten jót akar nekünk, ezért figyelmeztet bennünket, hogy milyen feltételek betartása mellett tudunk áldásban részesülni.

A Sátán a nagy összekeverő

Az Isten tervét mindenáron megakadályozni igyekvő Sátán állandóan azon mesterkedett a történelem során, hogy ellenségeskedéseket szítson a népek (nemzetek) között, hogy azokat az Istentől rendelt lakóhelyük, hazájuk elhagyására kényszerítse. A bukott emberiség története valójában az egyes népek (nemzetek) leigázásának és vándorlásának története. A világ fejedelme a Sátán le akar rombolni és felszámolni minden Isten által alkotott rendet: népeket, kultúrákat, nyelveket, hazákat, országhatárokat stb. Ha széttekintünk a világban, akkor számos jelét látjuk a Sátán sikeres munkájának, de hála az Úrnak, még mindig láthatók az isteni rend nyomai.

A Sátán Isten helyébe képzelve magát arra bátorítja az embereket, hogy mások fölé emelve magukat leuraljanak másokat, és sátáni módon – másokon uralkodva – birodalmakat hozzanak létre, aminek végső célja a teljes globalitás (az egész földre kiterjedő uralom), aminek az uralkodója a világ fejedelme a Sátán. Ehhez meg kell szüntetnie az egyes népek (nemzetek) identitását (önazonosságát), az egyes nemzetek országhatárait, a nemzeti nyelvek mellett/helyett szorgalmaznia kell valamilyen közös nyelv használatát. A Sátán módszeresen dolgozik, lépésről-lépésre változtatva meg a dolgokat. Észre kell azonban venni, hogy miben mesterkedik és azt is, hogy a bukott emberi természet miatt egy ilyen globális hatalom felépítése lehetetlen. A világtörténelem során minden nagyhatalmi törekvés (Asszíria, Babilon, Róma, …. Szovjetunió) megbukott. A nemzeti öntudatról és identitásról, a nemzetek jogos létéről tanúskodnak ma is azok az események, amikor a keveredésből különböző konfrontációk adódnak.

Az emberek hangot adnak a különbözőségüknek még akkor is, ha csak különböző nemzetekről van szó és nem az emberek bőre színéről.

Idősebbek még emlékeznek rá, amikor a médiából értesültünk egy magyar fiatalasszonyról, aki egy Magyarországon tanuló khusita származású diákhoz ment feleségül. A végzett diák a diplomával együtt hazavitte a feleségét, ahol a fiatalasszony a meglepetések sorozatával találta magát szembe. Nem gondolt arra, hogy más nemzetekben, más országokban, más kontinensen, más szokások (kultúra) szerint élnek, mint az Magyarországon vagy Európában szokás. Első meglepetésben a fiatalasszonynak akkor volt része, amikor kiderült, hogy a férjének otthon több felesége is van, majd később, amikor a férje elcserélte őt kecskére. Az ő szokásrendszerükben, kultúrkörnyezetükben ez természetes volt. A nagykövetségnek sok munkájába került, mikorra a kétségbeesett, szerencsétlen asszonykát sikerült ebből a helyzetből kimenteni és hazahozni. A nemzetek keveredéséből adódóan sok hasonló meglepetésben lehet részük az embereknek, ha nem elég körültekintőek. Nem az egyes kultúrákkal, népszokásokkal van a baj, hanem azzal, hogy azok összeegyeztethetetlenek egymással.

Az ördög célja a népek összekeverésének (az integrációnak) az erőltetése, ami sok számos meglepetést tartogathat a gyanútlan embereknek.

A Sátán igyekszik mindenkit megvakítani és elhitetni az emberekkel, hogy

• a keresztyén kulturális alapon élő nemzetek
• más, idegen kulturális alapon élő nemzetekkel összekeverhetők (megvalósítható a beilleszkedésük).

Nem véletlenek a tüntetések, a zavargások és a terrorcselekmények az egész világon, amik az összekeverhetetlenségről tesznek bizonyságot. A Sátán a szemita (északi és nyugati) nemzeteket hamis szeretet és humanitáriusság kábultságával, vaksággal téveszti meg. Isten azonban teljesen másként gondolkozik és bölcsebb dolog Őrá hallgatni.

Isten nem rasszista! Nem szabad tehát, hogy rasszisták legyenek a benne hívők sem! Isten ismeri azonban a legjobban az embereket, mert azok az Ő teremtményei. Isten a bukott emberek, a mai nemzedékek számára sem akar rosszat! Sőt! Pontosan a bukott természetük ismerete miatt, az egyes rasszok, az egyes nemzetek elkülönítésével – a keveredés megakadályozásával – akarja megvédeni őket a folyamatos egymás elleni konfliktusoktól és háborúskodásoktól. Istennek semmi baja sincs az emberek bőre színével, szeme állásával stb. Ő mindenkit egyformán szeret, még bukott állapotukban is! Az óvó, féltő szeretet vezeti Őt arra, hogy megvédje az egyes nemzeteket, rasszokat az egymással való keveredéstől, hogy az emberek ne tudjanak kárt tenni egymásban. Nem Istennel van a baj és nem is azokkal az emberekkel, nemzetekkel, akik egymás bőre színe miatt vagy más nemzeti szokásaik miatt konfliktusba kerülnek egymással. A baj azokkal az emberekkel van, akik Isten teremtési rendjét nem értik és nem akarják tudomásul venni, és olyat akarnak az emberiségre ráerőltetni, ami lehetetlen.

A nemzetek Isten tervében

A nemzet nem egy ódivatú, nacionalista kifejezés, mert láthatjuk, hogy Istennek a nemzetekkel is terve van. Egy-egy nemzetnek is van egy Istentől kapott elhívása, amit be kell töltenie és végül el is kell számolnia vele az Úr előtt az ítélet napján.

Az, hogy a mai nemzetek létrejöhettek családonként több mint három gyerek születésére volt szükség: be kellett tölteni Isten parancsát, hogy „szaporodjatok, sokasodjatok”. Ennek azonban a fordítottja is igaz. Ha a családok nem töltik be Isten szaporodásra vonatkozó parancsát és az átlagos szaporulat a családonkénti három alá csökken, akkor egy nemzet a pusztulása felé halad és csak idő kérdése, hogy mikor szűnik meg teljesen. Ha belegondolunk abba, hogy sok északi és nyugati „kultúrnemzetben” a gyermekáldás 0-2 között van és vannak, akik meg sem házasodnak, akkor ez a népesség csökkenését fogja eredményezni. Könnyen beláthatjuk, hogy a gyerekáldással szemben saját jólétüket és kényelmüket kereső nemzetek a pusztulásuk, végső soron a kihalásuk felé haladnak.

A nemzet szó számtalanszor előfordul az igében. Isten gondoskodik róla, hogy a nemzetek ne vesszenek ki, még akkor sem, ha a világuralom elérése érdekében erőltetett globalizáció címszava alatt a gonosz minden erővel le akarja rombolni a házasságot, a családot és a nemzetet. Látjuk tehát, hogy a nemzetek léte Isten akaratában van, ezért a Sátán minden próbálkozása ellenére sem tudja eltörölni azokat. Nemzetek a korszak végén, Jézus visszajövetelekor is lesznek és Isten meg fogja ítélni őket aszerint, hogy kik hordozták magukon a „bárány” (csendes, alázatos és jámbor) természetét ill a „kecske” (öklelő, zabolátlan) természetét:

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után …. feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Máté 24:29-30)

„Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek (nemzetek), és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.”     (Máté 25:31-32)

A Sátán a világ fejedelme, aki minden isteni rendet – házasságot, családot, nemzetet – le akar rombolni és létrehozni egy globális világot, amiben nincsenek nemzetek, országhatárok, vámok, nemzeti kultúra, nemzeti nyelv, hanem csak a munkaerő, az áru és a pénz szabad áramlása.

Egy nemzet identitását (azonosságát) meghatározó jellemzők:

• a család,
• a kultúra,
• a nyelv,
• hagyományok, szokások.

Az utóbbi ötven évben fokozottan látni egy trendet az egész világon, ami a Sátán munkájának jeleit mutatja, hogy le akar rombolni minden Isteni rendet, sokszor humánus köntösbe öltöztetve, a hatékonyság és a jólét jegyében. Ez a folyamat végső soron a fenevad felemelkedéséhez és uralmához vezet. Erről olvashatunk a Jelenések könyvében a következők szerint:

„Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhat ő vele? És adaték neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitja azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta.”    (Jelenések 13.4-8)

A globalitás jogát Isten magának tartja fenn és nem engedi azt át senki másnak, egyedül a fiának, Jézus Krisztusnak, aki mennyen és földön Úr.

„A fenevad pedig, amely volt és nincs, az maga a nyolcadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy. A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak, mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik ő vele vannak az elhívottak, a választottak és a hűségesek.”  (Jelenések 17.11-14)

Akik a globalitáshoz való jogot, az egész földre kiterjedő uralom birtoklásának jogát magukhoz akarják ragadni, azok tehát Isten ellen lázadnak, Jézus Krisztus helyébe lépnek, amit az antikrisztus szelleme munkál, félrevezetve és becsapva a jóhiszemű népeket és embereket az egész világban.

Nem véletlenül mondja az ige:

„És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.”  (Máté 24:11-12)

Ez a szeretet pedig, amiről itt szó van nem egy rosszul értelmezett ál-humánus, mindent megengedő, és minden Isten által felállított korlátot figyelmen kívül hagyó emberi szeretet, hanem egy olyan isteni szeretet, amit azok gyakorolnak, akik betöltik az Ő parancsolatait.

Isten akarata szerint való tehát a családok és a nemzetek léte és virágzása, amit minden lehetséges módon erősíteni kell és meg kell óvni minden olyan behatástól, ami azokat rombolni akarja.

A Biblia szerint a család felelősségét a család feje a férj hordozza, ami Istentől kapott elhívása, amivel a férjek ill. az apák el fognak számolni Isten előtt az ítéletkor.

A nemzetek felelősségét a kormányok hordozzák, akiknek felelőssége a családok támogatása, hogy egy nemzet fennmaradjon, és Isten dicsőségére virágozzon. Ennek érdekében a nemzeteknek a saját védelmük és virágzásuk érdekében a következőkre kell ügyelniük:

• Védenie kell a nemzet létét minden lehetséges eszközzel és minden szinten,
• támogatni kell a családokat, a nagyobb népszaporulatot, hogy ki ne haljon a nemzet.
• Meg kell védeni a nemzeti (anya) nyelvet minden káros idegen behatástól. Ha egy nemzet elveszti a nyelvét, akkor egyik legfontosabb tulajdonságát veszíti el.
• Meg kell védeni az Istentől kapott örökséget, a hazát, ha kell fegyverrel is, minden idegen hódító betolakodóval szemben. Ahová születtünk, ott kell élnünk és halnunk is, hacsak Isten valami szuverén módon be nem avatkozik az életünkbe. Aki saját kényelme és jóléte érdekében hűtlenül elhagyja Istentől kapott örökségét (hazáját), az hontalanná válik.
• Meg kell védeni a nemzetre jellemző – atyáktól örökölt – hagyományokat, szolgáltatásokat és árukat, ha kell jogi eszközökkel is. (Jézusnak nem volt baja sem a katonákkal, sem a vámszedőkkel, csak azt várta tőlük, hogy tisztességes módon végezzék a munkájukat).
• Minden nemzetnek Istentől kapott joga van a létezéséhez és megválasztania azokat az eszközöket, törvényeket, amivel saját magát meg tudja védeni.

Ha egy nemzet így védelmezi magát, akkor Isten akaratában jár és semmi sem állhat ellent neki, mert Isten az, aki minden hatalmával mögötte áll.

A globalitás, ahogyan azt Isten gondolja

Jézus keresztáldozatának hatására a Sátán levettetett a mennyből és szabadon tevékenykedik a földön. Egyre inkább dühöng, mert érzi, hogy kevés ideje van. A Sátán – Istentől ellesett minta alapján – gonosz módon akarja megvalósítani a bukott ádámi természetű emberekkel azt, ami csak Istennek – az Ő újjászülő munkája eredményeként – lehetséges.

Jézus Krisztus vérében megmosott emberekkel, az Ő újjászülő és új természetben részesítő munkája eredményeként egyedül Isten képes lerombolni azokat a korlátokat (kultúra, országhatár stb), amiket Isten Maga emelt a bukott emberiség nemzetei és embercsoportjai (rasszok) közé, az ő megvédésük érdekében. Egyedül Jézus az, aki képes megtörni, semmissé tenni a khusiták és minden más generáció átkát is, és új – isteni – természetben részesíteni embereket. Krisztusban nincsenek rasszok, nemzetségek, mert Ő valóban képes eggyé tenni nemzetségeket és elmosni minden határt, bőr színétől függetlenül és új szokásokat (kultúrát) adva Isten népének.

Még az eltérő nyelvek problémáját is képes megoldani, mert ahogyan összezavarta a népek nyelvét Babilonnál, úgy meg is tudja szüntetni ezt a zavart. Erről már Pünkösdkor is bizonyságot tett, amikor az egyszerű galileai halászok Isten által olyan nyelveken szóltak, hogy a világ minden részéből összesereglett és különböző nyelveket beszélő nemzetek mindegyik a maga nyelvén hallotta az evangélium üzenetét (Ap.csel 2.4-18).

Aki megismeri ezt az igazságot, az megtapasztalja azt a szabadságot, amiben egyedül Isten tud részesíteni bennünket úgy, hogy az Őt dicsőítse meg és ne embereket. Ne gondolja senki azt, hogy mindez Isten nélkül, emberi erővel, akár sátáni erővel támogatva is lehetséges. Lehet bármilyen emberi törvényeket alkotni ezek ellen, de azok mind csak azt fogják bizonyítani, hogy senki sem léphet Isten helyébe.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat