LÉLEK-BARÁT

S van-e még számunkra egyáltalán mennyei haza?

S kiderül, hogy amikor jön az est, életünk estje, nem is olyan vicces ilyen gazdátlan kivert kutya életet élni.

De Isten a Szentírásban ma pont arról beszél, hogy nem kell ilyen „kivert kutya” életet élnetek. A Biblia azt mondja, hogy nem a magatokéi vagytok. Nektek van gazdátok, aki igényt tart rátok. Van gazdátok, aki nem akar titeket a bűn sötétjében, a halál állapotában, a kárhozat magányában, az ördög karmában hagyni. A Biblia elmondja, hogy ti nem vagytok gazdátlanok, mert ti Isten terve szerint a Krisztuséi vagytok! Így olvastuk ez alapigénkben: ti a Krisztuséi vagytok. De mire alapítja ezt a kijelentését a Szentírás, kikre érvényes egyáltalán ez a mondat, s milyen következményei vannak e kijelentésnek azokra, akikre e tulajdonjog kiterjed? Járjuk körül ezeket a kérdéseket!

Miért lennék én a Krisztusé? Hát először is a teremtettségem okán. A Szentírás azt mondja Jézusról, hogy „általa és érte teremtetett minden” (Kol; 1:16). Ebbe a mindenbe én is beletartozok. És te is. Bármekkora király vagyok, akármekkora ura életemnek, azt biztos nem mondhatom, hogy magamnak köszönhetem létemet. Teremtésem okán biztos, hogy nem a magamé vagyok. Lehetek a szüleimé, akiktől származom, vagy a földé, melynek anyagaiból állok, de a magamé biztos nem. A teremtő Isten pedig azt mondja az életajándékozó teremtés jogán, ti a Krisztuséi vagytok. De mert e teremtési rend megbillent azzal, hogy az ember a bűnnel eladta magát az ördögnek, ezért Isten mond más jogalapot is annak  alátámasztására, hogy a Krisztuséi vagytok. A Krisztuséi vagytok a megváltottság okán is. Ez azt jelenti, hogy az ember a bűnnel a gonosznak a rabszolgájává lett, aki azt teheti vele, amit akar. S mert a gonosz „embergyilkos volt kezdettől fogva” (Jn.8,44) ezért azt teszi az emberrel, hogy megbetegíti kapcsolatait, megbetegíti lelkét és testét, földi életében gyötri, utána pedig a halál fogságában, a kárhozatban tartja és kínozza. Erre onnantól kezdve, hogy az ember elhagyta Istent, és a bűn útjára lépett, a gonosznak végül is joga van. De Isten ebből a rabszolgaságból kiváltott. Krisztus kifizette értünk a váltságdíjat, méghozzá iszonyatosan drágán: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg... hanem drága véren,... Krisztusnak a vérén” (1Pt. 1.18,19). Jézus a vérén vásárolt meg, váltott ki a gonosz hatalmából. Földi életét adta a mi életünkért, ezért joga van hozzánk. Joggal mondja az Írás: Ti a Krisztuséi vagytok. Sőt más helyen még nyomatékosabba fejti ki ugyanezt: nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg. (vö. 1Kor. 6.19,20) De mindettől még csak jog szerint vagyunk a Krisztuséi. Mert ő bár „váltságul adta önmagát mindenkiért” (1Tim.2.6), s így joga van mindenkire, de ettől még ténylegesen nem lett mindenki az övé.

Kicsit olyan ez, mintha valaki megvett volna egy szép lakást, de valami oknál fogva még se tudna birtokon belül kerülni. Bár minden joga meg lenne hozzá, de valami megakadályozná jogainak a gyakorlásába. Bár a lakás az övé, de nem adják át neki a kulcsát. A mi szívünk kulcsa a mi kezünkben van. Szívünk, életünk, teljes valónk, személyiségünk, testünk és lelkünk, Jézust illeti meg. Mindenestül Krisztuséi vagytok. De hogy kinyitjuk-e szívünket, megnyitjuk-e életünket Jézus előtt, ez rajtunk áll. Mert „de jure”, azaz jog szerint minden ember a Krisztusé. De „de facto”, azaz ténylegesen csak az, aki engedi, hogy Jézus birtokon belül kerüljön. Csak az lesz ténylegesen a Jézusé, aki engedi, hogy Jézus elfoglalja életében a neki járó királyi széket A többiek, noha jog szerint Jézust illetnék, mégse lesznek a Krisztuséi. Mert Jézus természetével nem fér össze, mindenhatóságát felhasználva, erőszakkal érvényesítse felettünk a tulajdon jogát. Ő nem fog megbilincselve magával rángatni rabláncon a mennyországba. Vele csak azok mehetnek, akik örülne szabadításának. Csak azok, akik szabadon követik őt. Mert Jézus nem fogcsikorgató rabszolgákat gyűjt, hanem szerető szívű testvéreket. Ezért bár joga lenne mindenkir csak azok a Krisztuséi, akik átadják magukat neki akik szeretik őt. Ettől persze ezek az emberek nem lesznek sem angyalokká, sem tökéletesekké. A korinthusi gyülekezet tagjai, akik először olvashatták Pálnak e sorait, éppen nem voltak tökéletesek. Egymással veszekedtek, Pál apostolságát megkérdőjelezték, s némelyikük nyilvánvaló bűnben élt, a többiek meg ezt elviselték.

Az apostol mégis nekik írja: ti a Krisztuséi vagytok.

Persze ez a kijelentés hordozza magában azt a figyelmeztetést is, hogy meg kéne próbálnotok ehhez méltón viselkedni. De ha átadtátok magatokat, akkor már most is a Krisztuséi vagytok, s ez nem csekély vigasztalást és nem kevés áldást jelent az ember életére nézve. Mert Jézus, ha birtokba veheti szívünket, akkor megszabadít minket a gonosz hatalmából, ami azt jelenti, hogy lerontja életünkben a gonosz munkáit (1Jn; 3:8), megtisztít minket a bűntől (1Jn; 1:7), és kiszabadít minket a halálból és a halálfélelemből (Zsid; 2:14-15). Lerontja életünkben a gonosz munkáit. Lerontja az önzés, sértettség és harag kerítéseit, melyet a gonosz húzott fel nagy műgonddal az emberek közé. Lerontja a hűtlenségre való hajlamot és a féltékenységet, melyet azért épít a gonosz, hogy a házastársakat elválassza egymástól. Lerontja a hitetlenség okoskodásának bástyáit, hogy a gonosz ne akadályozhasson minket az Istenhez vezető utunkon. Jézus elrontja az ördög összes aknáját, melyeket lelkünk megbetegítésére helyezett oda életutunkra. Jézus segít, hogy kikerüljük ezeket. Minket pedig megtisztít a bűntől, azaz segít, hogy az elkövetett bűnök ne maradjanak mérgezni a szívünkben, hanem megkaphassuk a bocsánatot, és segít, hogy elhagyjuk a bűnös szokásokat. Segít, hogy Lelkével betöltekezve szentebbül és boldogabban éljünk (Tit; 2:14). Mert Jézussal lehetséges ez. Mert ő Lelkével belülről el kezd formálni,el kezd újjá teremteni minket. S olyan dolgokon kapjuk magunkat, amikről azt gondoltuk, hogy mi erre sose leszünk képesek.

„Hogy annak a gazembernek megbocsássak?” vagy„Hogy azzal leüljek egy asztalhoz?–Soha!” vagy "Én az alkohollal már nem tudok szakítani.” vagy „Ezt a házasságot már nem lehet helyre hozni.”vagy „Még én kérjek bocsánatot?!” vagy „Hogy én egyszer templomban fogok ülni, s még jól is fogom magam ott érezni?!”– és sorolhatnánk, hogy mi mindent nem néztünk ki magunkból.

S nem ok nélkül, hanem azért mert csakugyan képtelenek voltunk a jóra. De Jézus Lelkével belülről átformál, s amihez kevés volt a törvény parancsa, amihez kevés volt a józan belátás és akaraterő, ahhoz elegendő a bennünk munkáló Jézus ereje azokban, akik csakugyan a Jézuséi. S így élni Jézus segítségével jó! Sőt: nagyon JÓ! Mert ha Jézus átformál, jobb lesz a házasság, őszintébb lesz a barátság, rendezettebb a család, örömtelibb a munka, elviselhetőbb a fájdalom (Rm; 8:28), és a félelmektől szabadabb az élet. Mert ígéretünk van rá, hogy ő minket megőriz, még nem csak ezen a földön, de a halálon túl is, ahol nekünk örökéletet ajándékoz (Jn; 6:39. és 2Tessz; 3:3).

Hát ilyen áldásokat kapnak azok, akik csakugyan a Krisztuséi. Ti a Krisztuséi vagytok– mondja az ige. Ti pedig válaszoljatok most magatokban erre: Ti a Krisztuséi vagytok? Remélem, sokan tudunk erre a kérdésre őszinte igennel felelni. De ha valaki még bizonytalan ebben, ne csüggedjen, hisz Jézus érte is meghalt. Tulajdon szerint az is a Krisztusé, aki még nem teljesen adta át magát Neki. Ne csüggedj, Jézus téged is elfogad, csak add át magad teljesen, s megtapasztalhatod te is, amit már oly sokan tudunk, hogy milyen boldogság és vigasztalás Jézus tulajdonaként élni.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat