LÉLEK-BARÁT

A házasság célja: a kereszt dicsősége

A kereszt

Két lény, akik teljesen különbözőek, hogyan válhatnak eggyé? Isten készített egy utat. Ez az út az, amit Ő valójában akar, mert ott dicsőül meg.

Andrew Murray Isten jelenlétének titka c. könyvében ezt írja: „Krisztus legnagyobb dicsősége az Ő keresztje. Ebben dicsőítette meg az Atyát, és Őt az Atya. Ez volt, amikor a megöletett Bárány a trónus közelében állt, mint a Jelenések könyvének ötödik fejezetében le van írva, és fogadja a megváltottak, az angyalok és az egész teremtettség imádatát. […] Nem ésszerű akkor, hogy Krisztus legnagyobb dicsősége legyen a mi egyedüli dicsőségünk is?”

Mi fejezi ki legjobban az Úr Jézus szerető jellemét? Mindenekfelett egy dolog: Ő állhatatosan letette az életét Istenért, és ezt végül az mutatta be igazán, hogy végig ment az úton egészen a kereszthalálig. Nem foglalkozott saját szükségeivel, csak az Ő atyja akaratával és mások szükségeivel. Letette az életét értem; letette az Ő életét érted. És nekünk, akik házasságra hívattunk el, egy különleges utat készít, hogy meghaljunk magunk számára, és letegyük az életünket a másikért és a mi Urunk Jézus Krisztusért.

A házasság célja ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy az a legtermékenyebb közeg, amelyben az Úr keresztjét valóságosan megtapasztalhatjuk. A házasság az, amiben naponta meghalhatunk, és naponta felvehetjük a keresztünket az Úrért. A házasság az, ahol lelepleződik az én, amelyről nem is tudtuk, hogy ott van, és az is a keresztre menjen és meghaljon. Ó, mennyi „én” van mindannyiunkban, ami még nem vált láthatóvá! De a házasságban nem lehet elrejteni.

Szerintem nincs, ami jobban dicsőítené az Urat, mint amikor egy hívő ember az életének valamely területén felveszi a keresztet. Csak a belső krisztusi élet tudja ezt megtenni. Az én minden alkalommal harcolni fog a kereszt ellen. De amikor látjuk az ént meghalni a kereszten, és meglátszik a krisztusi élet, az dicsőíti és magasztalja igazán az Urat. Csak ez készíti fel a szenteket, és építi a Testet, és bátorít, amikor látják, hogy valaki megéli Krisztus keresztjét; tényleg az Urat látják.

Ha még nem vagyunk készek erre…

Az egyik leggyakoribb dolog, ami megtörténik egy friss házasságban a következő: amikor valaki rájön, hogy a házastársa más, mint gondolta, akkor hadjáratba kezd, hogy megváltoztassa. E hadjárat jellege a személyiség szerint változó, de mindig hosszas erőfeszítést jelent, hogy kiigazítsa a másik ember hibáit vagy gyengeségeit, vagy eltávolítsa azokat a területeket, amelyeket másként látnak, azzal, hogy megpróbálja rávenni a másikat, hogy az ő szemszögéből nézze a dolgokat.

Valójában nem a másikkal van a probléma, hanem az énnel. Akinek meg kell változnia, az nem a házastársam, hanem én. Ki akarok bújni Isten előtti felelősségem alól azzal, hogy a társamra koncentrálok. Az igazság az, hogy én nem tartozom felelősséggel érte. Egyedül magamért tartozom felelősséggel. Pl: Egy férj soha ne mondja a feleségének, hogy „Engedelmeskedj!” Az ő felelőssége egyedül az, hogy szeresse a feleségét, ahogy Krisztus szerette a Gyülekezetet, hogy „bele szeresse az engedelmességbe”. A feleség pedig soha ne követelje a férjétől, hogy „Nem szeretsz engem (eléggé)!” Csak azért felelős, hogy engedelmeskedjen, és engedelmessége megnyerje férje szeretetét! (1Pét 3,1-2)

Számtalan házasságot tett tönkre az ilyen hozzáállás (ami valójában mély önzésről tanúskodik), különösen, ha évekig folytatják így. Ezért kell jóval a házasság előtt megtanulnunk a kereszt útját.

Hogyan teszi le egy férj az életét?

Egyszerű. Felesége szükségeit fontosabbnak tartja, mint a sajátját. Nőtestvérek, higgyétek el, ez egyáltalán nem jön magától! Csak Krisztus által lehetséges! Mennyire én-központúak vagyunk mi, férfiak! Mennyire önzők! Kicsoda ismeri a férfi ego mélységeit! Egyedül Isten – és a feleségek!

Ó, mennyire szükség van ebben a keresztre! Láthatjuk, hogy igazából, amit a férjnek meg kell tanulnia, nem különbözik attól az engedelmességtől, mint amit a feleségnek meg kell tanulnia, csak neki az Úr felé. Nem, nem léptem le az alapról. Fel kell adnia akaratát, és feleségét tenni az első helyre. Férfitestvérek, ha azt hiszitek uralkodásra házasodtok, azt felejtsétek el! Azért nősültök meg, hogy meghaljatok!

A férj meg kell haljon annak, hogy király akar lenni, és hagyja, hogy az Úr legyen az ő királya. Meg kell haljon annak, hogy „végzi a saját dolgát”, a független életnek, és meg kell tanulnia mindent a feleségével „közösségben” tenni, meghallani az Úr hangját  rajta keresztül. Meg kell halnia szexuális vágyainak, és első helyre tenni felesége kívánságát. Meg kell tanulnia ezen a területen, hogy ő az, akinek adnia kell, és nem elvenni. Meg kell tanulnia „megmosni a feleségét az Ige fürdőjében”; de nemcsak őt, hanem gyermekeit is.

Talán segítségemre lehet egy egyszerű megtapasztalás az életemből még fiatal férjként, hogy bemutassam ezt. Elnézést a kifejezésért, de régebben utáltam a macskákat. Van egy mondás, hogy minden férfinek, akinek van egy kutyája, ami felnéz rá, szüksége van egy macskára, amely lenézi. A menyasszonyom szerette a macskákat, és szeretett volna egy perzsa macskát. Nem sokkal a házasságkötés után, egyik nap voltam valakinél, akinek volt két nagyon drága himalájai perzsa macskája. A megjegyzésemre, hogy milyen különleges a külsejük, a gazdájuk azt mondta, hogy nekem adja az egyiket, ha nincs gyerekünk (nem volt). „Nem, köszönöm!”- feleltem. Később, ahogy hazafelé tartottam, az Úr szólt hozzám: „Szereted a feleségedet?” „Természetesen”- válaszoltam. „Menj vissza, és hozd el a macskát!” Egy kisebb robbanás volt bennem, de tudtam, hogy el kell mennem azért a macskáért. És mennyire meglepte a feleségemet, és mennyire örült – micsoda áldás volt ez nekem!

Ez egy egyszerű kis példa arra, hogyan munkálkodik Isten a férfiakban, hogy megtanítson bennünket magunk elé helyezni a feleségünket, és Krisztust pedig első helyre.

Egy másik út, ahol a keresztnek munkálkodnia kell, az, hogy a férfi szeret „minden bölcsesség” birtokosaként irányítani. Testvérek, adjátok fel! Az egyik első dolog, amit meg kell tanulnotok, hogy a feleségetek valószínűleg jobban hallja az Úr hangját, mint ti. És amikor meghallja az Úr hangját, jobb, ha figyeltek – komoly hibák következnek, ha nem így tesztek. Aztán néha, amihez ragaszkodik, az nem az Úrtól van. És meg kell tanulnotok felismerni a különbséget!

Egyetlen módja ennek, hogy a kereszt mélyrehatóan munkálkodjon az énünkben.

Hogyan teszi le egy feleség az életét?

Mivel nem vagyok nő, nem hiszem, hogy túl sok mindent mondhatnék itt. De azt tudom, hogy az engedelmesség nem természetes egy nő számára. Tehát itt is a keresztről van szó. Ó, néhányak számára nagyon egyszerű külsőképpen engedelmeskedni, de belül majd felforr. „Ostoba férj. Ennyi esze van? Ezt sem csinálja meg, azt sem csinálja meg. Meg kell mondanom neki, hogyan csinálja.”

Hogy engedelmeskedsz neki, amikor téved vagy önfejű? Miért bánik olyan gondatlanul (vagy az ellenkezője – kuporgatva) a pénzzel? Hogy végezzek mindennel, hogy az ő beosztásába is beleférjek? Mit tegyek, ha ő „turbékolni” szeretne, és pedig nem? Mi a helyzet, ha másként állunk a gyerekneveléshez? A nő számára ugyanaz a válasz, mint a férfiak számára: meghalni magunknak, a másikat helyezni magunk elé.

És a szeretet?

Biztosan észrevették, hogy nem sokat beszéltünk a „szeretetről” ebben a témában, hogy mi Isten célja a férfi és a nő számára, és ez furcsának tűnhet. Mindent összevetve, hát nem az Ige mondja a férjeknek, hogy szeressék úgy a feleségüket, mint Krisztus a Gyülekezetet? De igen, ám Isten Igéje arról is világosan szól, hogy mi az igazi szeretet: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”

Miért adtuk azt az alcímet ennek a fejezetnek, hogy „A kereszt dicsősége”? Mi volt olyan dicsőséges a keresztben? Nem szégyenteljes volt inkább? Megbotránkoztató? Igen, emberi szempontból. De a látó szemeknek, szellemi oldalról szemlélve a legdicsőbb kifejezése a mi Urunk és Megváltónk szívének, jellemének és szeretetének. Ha nem lett volna a kereszt, nem ismernénk értünk való szeretetének mélységét. Igen, a kereszt volt az Ő felmagasztalása a mennybemenetelének földi oldalán. És ahogy Andrew Murray mondta, a miénk is ez.

Nagy ámítás azt gondolni, hogy a házasság központi kérdése az énhalál nélküli szeretet, vagyis a szerelem. A szerelem nagy része öncélú. Ez nem Krisztus szeretete, és nem az a szeretet, amely építi a házasságot, és végül megvalósul általa az az egység, amit Isten tervezett. Több mint húsz évvel ezelőtt Paul Stookey megtérése után írt egy dalt, ami ma is sokszor elhangzik esküvőkön. Az egyik sora ez: „És ha a szeretet a válasz, ki fogja adni?” Valakinek adni kell.

Igen, a szeretet központi kérdés abban, hogy Isten megvalósíthassa szándékát, de ez nem érzelmi szeretet. Olyan szeretet, amely odaáldozza, leteszi az életét. Olyan szeretet, melynek időnként nincs érzelmi alapja. Don Francisco ezt írja egyik énekében: „A szeretet nem egy érzés; hanem akaratod cselekedete.” Nincs olyan terület, amelyre ez jobban igaz volna, mint a házasság.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat