LÉLEK-BARÁT

Igazságot követve szeretetben – Abonyi Sándor

Egy egészséges, kiegyensúlyozott egyéni – és közösségi hívő élet fontos meghatározója, hogy az Istentől való igazság és az Istentől való szeretet helyén legyen. Ez garancia lesz arra is, hogy a hit úján előrehaladva növekedni tudjunk, idejekorán eljussunk az érettségre és gyümölcsöt is teremjünk.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” – mondja Jézus a János 14:6-ban.

Itt Jézus saját önazonosságát három dolog által határozza meg:

• az ÚT,
• az IGAZSÁG, és
• az ÉLET (az örök élet).

Ezzel együtt természetesen senki sem vonja kétségbe, hogy – minden igazságot betöltve – mindezeken felül betöltötte a szeretet nagy parancsolatát is, amit Ő maga foglalt össze, mint az egész törvény és a prófétai írások summáját.

Az igazság és szeretet kapcsolatáról külön beszél az ige:

„ ….az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”   Efézus 4:15

Ez az ige eléggé érzékletesen meghatározza az igazság és a szeretet kapcsolatát, amiből a következőket látjuk: 

• két összetartozó és egymást kiegészítő dologról van szó, 

• ezért nem létezik igazság szeretet nélkül és nincs Istentől való szeretet az ige igazságának betöltése nélkül, 

• látjuk továbbá, hogy az ige igazsága, a Szent Szellem által megelevenítve kell, hogy elől járjon, és azt kell, hogy kövesse a szeretet, ugyanis a szeretet betöltésének alapja minden igazság – parancsolat – betöltése.

Ebből az is következik, hogy egy olyan „szeretet”, ami nem várja el minden igazság, parancsolat betöltését, nem Istentő való, tehát következésképpen egy hamis szeretet. Egy ilyen hamis szeretetet vezérelvé és egyedül követendő „úttá”, valamint a keresztyénség egyedüli alapjává tenni az ige igazságának félreértelmezése, ami egy hamis keresztyénséget eredményez. Az ige sehol sem beszél arról, hogy a hívő keresztyén élet alapja a szeretet lenne, arról viszont igen, hogy az igazi keresztyének ismertető jele a szeretet kell, hogy legyen. A kérdés ezzel együtt persze az, hogy milyen ez a szeretet?

Ha megalkudunk a teljes írás igazságának elfogadását illetően, akkor letérünk az igazság útjáról, és kiszolgáltatjuk magunkat a megtévesztésnek, végső soron súlyos tévelygésbe eshetünk.

A tévelygésektől az igazság szeretete és az ahhoz való megalkuvásmentes ragaszkodás óvhat meg egyedül bennünket.

Az igazságban való járással nem fér össze a bűnnel való megalkuvás, kompromisszum, ezzel szemben, az igazság szeretetével együtt jár a bűn gyűlölete.

„Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.”     Zsidó 1:9.

Jézus betöltötte a törvényt, de már nem kívánta a bűnös ember halálát, hanem kegyelmet hozott a bűnös emberek számára. Már nem kívánta a parázna nő halálra kövezését, de azt egyértelműen nyilvánvalóvá tette számára, hogy elvárja a bűn elhagyását: „menj el és többé ne vétkezz”.  Jézus sosem volt bűnpártoló, sem megalkuvó a bűnnel szemben, hanem egyértelműen bűn gyűlölő.

Figyeljük meg, hogy a szeretet nagy parancsolatában az első helyen Isten mindenekfelett való és teljes erőnkből való (100%-os) szeretete van, és csak utána következik a második helyen a felebarátaink (embertársaink) szeretete! Ezt az Isten által meghatározott sorrendet felcserélni óriási hiba, mert Isten szeretete nem olyan, mint az emberek szeretete. Nekünk ezért Istent kell elsősorban teljes erőnkkel szeretni, és csak utána az embertársainkat. Ha már betöltöttük az Isten szeretetét, megismertük ez által azt is, mit jelent Istent szeretni. Csak így tudjuk Isten szeretetével és nem egy hamis emberi szeretettel szeretni embertársainkat is.

Jézus nyilvánvalóvá tette számunkra azt is, mit jelent szeretni Őt. Az Ő iránta való szeretetünket úgy tudjuk alapvetően kifejezni, ha az ő parancsolatait megtartjuk:

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”    János 15:10.

Nem mondhatja senki, hogy szereti Istent, de közben bűnben él, amit Isten gyűlöl!

Itt egy feltételt látunk! Csak akkor és csakis akkor tudunk Isten szeretetében – Jézus Krisztusban, aki a testté lett ige – megmaradni, ha az ő parancsolatait hiánytalanul megtartjuk. Ez a bűnnel közösséget nem vállaló szeretetet az, amivel másokat is szeretnünk kell.

Ha valaki hívő létére nem az igazságban jár és hallva az igazságot nem is akar változtatni azon, az hamisságban van, amire azt mondja Isten igéje, hogy ne legyünk vele közösségben.

Isten igéjében egy kompromisszum nélküli igazságban járást látunk és ez az alapja a szeretetben való járásnak is. Ez nem teszi lehetővé az igaz és hamis (bűnös) dolgok keveredését, hanem sokkal inkább az elválasztódást, ahogyan Jézus „szórólapáttal a kezében” jött, hogy szétválassza az igazit (magot) a hamistól (polyvától). Jézus Krisztus gyülekezete az igazságot szeretők, szentül (tartósan bűn nélkül) élők, a bűnnel nem közösséget vállalók, és ezzel együtt a bűnt gyűlölők közössége. Ahogyan Jézus maga az igazság, az általa elküldött Szent Szellem is azért jött, hogy az igazságot képviselje, és megítélje a bűnt, bűnbánatot ébresszen és megtérésre indítson. Ez nem a sokaság számára sok toleranciával könnyűvé tett széles út, hanem egy Jézus által megnehezített „szoros kapu”, amin kevesen mennek be és azt követően is egy „keskeny út”, amin csak kevesen járnak. Jézus útját a világ és a bűnben élők számára elfogadhatóvá tenni lehetetlen, mert csak önmagunkat csapjuk be. A csalás egyszer úgyis ki fog derülni, de lehet, hogy akkor már késő lesz! Jobb ma tisztába tenni életünket, hogy ne lepődjünk meg sok csodát tett szolgálókhoz hasonlóan az utolsó ítéletkor (Mt 7). Jézus idejében figyelmeztet bennünket, hogy hogyan fog majd ítélni ama napon. Úgy tűnik nem úgy, ahogyan mi sokszor emberek gondoljuk.

Isten szeretete bűnbánatra és megtérésre kell, hogy indítson bennünket és nem kibúvók, könnyű megoldások és engedmények keresésére. Most még van idő erre, de már nem sokáig. Nehogy késő legyen, amikor már nem lehet megtalálni a megtérés helyét. Minden Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja. Emberek véleménye semmit sem számít, mert „aki embereknek akar tetszeni az Isten szolgája nem lehet”

Gyakoroljuk Isten megmentő szeretetét az által, hogy figyelmeztetjük hívő társainkat, akik a megtűrt és elnézett jelenlegi bűnös életükkel – önmagukat is becsapva – a pokol felé tartanak. Ne váljunk a hallgatásunkkal bűnpártolókká és bűnrészesekké, mert mi is az ő ítéletükben és csapásaikban fogunk részesülni, velük együtt. Ha a szavunk nem talál végképp meghallgatásra, akkor nincs más megoldás, mint „kifutni közülük”:

„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”: Jelenések 18:4.

„Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”   1 Tim 2:3-4

Ha ebben az Istentől való igazságban járunk, akkor a hívők, mind egyénileg, mind közösségileg „világítani” fognak és Isten népe valóban olyan lesz, mint a „hegyen épített város”, világítva a sötétségben. Isten népe nem hasonlíthat a világhoz! Érzékelhető különbségnek kell lenni Isten népe és a világ között! Jézus nagy árat fizetett ezért. Ha engedjük, hogy a keresztyének élete a világéhoz hasonló legyen, akkor Jézus kereszthalálát feleslegessé tesszük. Akik valóban Krisztusban járnak, azokat Jézus fősége a Szent Szellem által olyan egységbe forrasztja, hogy egy ilyen közösség annyira különbözni fog minden más emberi közösségtől, mint ég a földtől, vagy mint mennyei a földitől. Egy ilyen keresztyén közösségben a világ valóban meg fogja látni a Krisztust és joggal fogja keresztyéneknek hívni őket, mert valóban hitelesen mutatják be a Krisztust.

Egy ilyen hívő élet termi csak meg azt a jó gyümölcsöt, ami az Istentől való szeretet, amit egyedül a Szent Szellem képes kimunkálni és nem emberi erőfeszítések. Egy ilyen szeretet lesz a velejárója – követője – az igazságban járó hívők egymás közötti közösségének. Ez egy olyan természetfeletti szeretet, ami önkéntelenül Istenre irányítja az igazi keresztyéneket látók figyelmét és dicsőíteni fogják bennük Istent és vágynak rá, hogy ők is részesei legyenek ennek. Ez az a szeretet, amire joggal elmondható, hogy

„erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”   János 13:35

Egy kép az igazság és szeretet kapcsolatáról:

Korábban, amikor az Úr előtt az igazság és a szeretet kapcsolatáról elmélkedtem a nyílvessző képét hozta elém, amivel a következőket példázta számomra.

A nyílvessző három részből áll:

– a nyílvessző elején egy kemény, éles, fém „hegy” van,

– a másik végén pedig egy lágy „tollazat”,

– és ezt a kettőt stabilan összeköti egy viszonylag rövid, könnyű vessző.

A nyíl „hegye” az igazságot és a „tollazat” pedig a szeretetet jelképezi. A kettőt összekötő vessző pedig azt jelképezi, hogy ez a kettő elválaszthatatlan egymástól.

A könnyű „tollazat” segít egyenesben tartani a nyílvesszőt a röppályáján, és segít célba juttatni azt. A nyílvessző három része egy oszthatatlan egységet képez, és így együtt tudja betölteni a megfelelő szerepét. Ha az íjász elvéti a célt, akkor régen úgy mondták „bűn”, azaz cél-tévesztés.

Mit tanulhatunk ebből?

Lehetetlen nyílhegy (igazság) nélküli nyílvesszővel célba lőni, mert nem lesz, ami a cél irányába húzza azt, és nem lesz, ami elvégezze azt a munkát, amit a nyílhegynek (az igazságnak) el kell végeznie. Ahhoz azonban, hogy biztonsággal célba lehessen juttatni a nyílhegyet, feltétlenül szükség van azonban arra a lágy tollazatra (szeretetre) is, ami biztosítja, hogy a nyíl hegye célba érjen.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2014/09/29/igazsagot-kovetve-szeretetben-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat