Globális Kereszténység

Orbán Béla

http://kehilatshofar.com/5773/htm/20120509%20globalis%20keresztenyseg.html

 

Lukács 17:20 

 

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! – Mert az Isten országa közöttetek van!”

 

Egy olyan korban élünk, amikor mindenki az újdonságot, a változásokat keresi, tulajdonképpen egy teljesen új hatalmat, körülményt és világot szeretne -  ami  a New Age alaptermészete – a jobbra, az igényeknek a még nagyobb beteljesedésére vágynak, s ha jól megvizsgáljuk, az ember nem is a jobbat keresi, hanem a hatalmat. Országot keres, s abban uralkodni akar! Hatalmi harcok, s amikor mindenki a globalizációról beszél, szükséges említést tenni a globális kereszténységről is.

 

Amikor a világban a globalizálás, a hatalom elérése, s alkalmazása a cél több írányból is, egyértelmű, hogy az antikrisztusi időknek az előkészítéséről van szó, minden hatalmat valaki be akarja gyűjteni, ehhez keresi az eszközöket és szövetségeseket, és mindazokat akik ebben a táncban partnerek.

 

Nagyon praktikusan gondolkozik a Sátán, mert jól tudja, hogy azokat lehet a legkönnyebben maga alá sorolni, amik egyben vannak, s nem kell azokat újraépítenie, újraszerveznie.

 

Amerikában az alkoholtilalom időszakában kialakult a csempészet, s az alkohol illegális árusítása, amit a későbbiekben egy-két szóból módosítani tudtak a narkó-traffikálásra, csak az árut kellett kicserélni.

 

Az egyházak és a vallások, mint hiearchikus szervezetek, erre nagyon jól alkalmasak – ha egy hiearchikus szervezetben fölkerülve az alattvalókat is megnyerheti, ami sok esetben nagyon könnyedén megy, mert az alattvalók uralomra vágynak, hisznek a feletteseikben, s nehéz, szoruló helyzetekben könnyen rávehetőek, hogy „itt van már a Kánaán”, s új idők következnek, mondhatjuk ezt ébredésnek meg- és felújulásnak az időszaka...amelyet most éppen királyságnak hívják: „Isten országa, királyság – és hirdetik – építsük a királyságot!”

 

„A mennyeknek országa bennetek lakik!” – Nem ti építitek, Ő építi bennetek!

 

Ezeket a nagyon egyszerű dolgokat, legfőképpen a mai korban, nagyon mélyen be kell vésnünk a szívünkbe és a tudatunkba: A mennyeknek országa bennünk van, és nem a gyülekezetekben, az egyházban, az emberek irányítása alatt, nem valami hiearchikus piramisépítkezésben!

 

Valaki az antikrisztusi időket készíti elő, mert a Biblia félremagyarázásával már a királyság gondolatát is használja, hogy „mi egy királyságot, egy országot építünk”, amikor nekimegyünk a globalizációnak, tulajdonképpen nem teszünk mást, mint hogy globalizálunk! Isten országát, Jézus királyságát építeni, nem más, mint a globalizálásnak az egyik formája, mert a Sátánnak mindenki kell, s leginkább azok, akik vallásosak, s vallásos módon elfogadják Jézus Krisztust, de nem uralkodik az életükben, s őelőttük bármikor ki tudja magát adni Krisztusnak, vagy Jézusnak, vagy bármilyen vallásos fejedelemnek, s így ajtót nyithat olyan Krisztus nevében érkező vallásos erőknek, amelyet aztán könnyen elfogadnak.

 

Globalizálás és globális kereszténység – amikor a társadalmi helyzetekben valaki változásokat akar elérni és hozni, egy rétegre, egy komplett népet, az emberiséget, így minden társadalmat lehet többféleképpen írányítani, ahol először is szociálisan kell megtalálni az uralmi területet, szociális és szellemi területen, így nem véletlen, hogy mindig is elől mentek a hittérítők, s először a szociális problémákat kezdték el bárhol és bármikor orvosolni, előtérbe helyezni. Magyarországon a sokat emlegetett Róbert bácsi, aki ingyenlevest osztogatott a Kálvin téren, akit mindenki szeretett és imádott, aztán később derült ki, hogy Szabadkőműves... az első lépés a szociális ingyenleves, támogatás – egy széles réteg elérésehez. Hozhatnám példaként a krisnások ételosztását is: első lépés mindig szociális téren érzékenyen elfogadtatni az embert. Számtalan alapítvány, karitatív szervezet nem azért ment a határon túlra, hogy segítsen, hanem azért mert ajtót nyitogatott, társadalmi változásokat akart elérni valaki általuk...

 

Több mint tíz éve létezik az alapítványunk (nemigen tudtok róla, mert csendben csináljuk), elválasztottuk a szellemi munkától, Isten Igéjének a hírdetésétől.

 

Nem lehet és nem szabad karitatív munkával misszionálni és gyülekezetet építeni!

 

Hozhatok számtalan „sikeres” példát, egy kamionnyi adomány azonnal gyülekezetet szült, s amikor a kamionnyi adományt más hozta, azonnal át is igazolt a gyülekezet „kocsival, lóval” – ahogy szokták mondani– mindenestül, s ezt az eszközt még a mai napig is használják mindenhol. Nem véletlen, hogy a globalizálás egyik eszköze (rejtetten) pont a szeretet nevében működik, egy hamis szeretet nevében, ami elvileg a rászorultnak jó, de közben ajtót nyit annak, hogy szellemben el is fogadjak valakit (mesélhetnék árvaházakról, gyógyszer és egyéb csempészésekről, amit magam is csináltam, hogy a szívbetegeknek Romániában jusson gyógyszer). Számtalan szövetségesre lelhettem volna ebben a globalizálási eszközben is, akik azt mondták, hogyha én adok adományt, akkor ők tudnak érte lelkeket is adni! Bizony gyülekezeteket lehetett volna vásárolni, építeni – csak valamibe be kellett volna sorolni... nem véletlen, hogy az egyházak is elsősorban ezeken a területeken indultak el, a legkülönböző ételosztogatásoktól kezdve a ruhagyűjtésen át, a szociális gondozás munkásainak a seregét képezték immár ki, akik igazán jószándékkal végzik ezt a munkát, de nem veszik észre, hogy kinek, s hogy egy társadalmi változásnak az eszközei.

 

Amikor változtatni akarunk egy társadalmi helyzeten, rétegen, akkor be kell sorolni, közelébe kell kerülni a politikai, kormányzati erőknek, hatalmaknak, s ez jól látható (talpnyalás, osztozkodás, együttműködés).

 

A vallások, az egyházak, a helybeli önkormányzati hatalmakkal szorosan vállvetve mennek, s a magyarországi állam kitűzött terve, hogy megad mindent a szövetségeseinek - így az egyház, vidéken az oktatásban és az egészségügyben jelentős feladatokat végez, s a hívők az üzlet és a gazdaság írányításában részt vesznek...

 

A napokban értesültem, hogy megalakult a Luther market (nem én találtam ki a nevét), az egyik egyház a régi hangyaszövetkezet képében a megtermelt javakat önköltségi áron adja – erre van ereje egy halott egyháznak, hogy marketing munkát végezzen, és üzleti tevékenységbe fogjon, de igazából minden papipari-szakipari ágazat üzleti tevékenység, a temetéstől kezdve a harangozásig sok minden. A papok benne vannak a bankszférákban, a kereskedelemben és a különböző vállalkozásokban, miképpen Európa gazdasági válságából való kimeneteléhez nem biztos, hogy nem a Vatikán  bankja fogja adni a lehetőséget a megmaradásra...

 

A társadalmi változások ráhatására megvannak az eszközök, úgy a gazdaságban, mint az üzletben, ami mint mindig, úgy működik, hogy a karitatív szervezetek nyomában ott voltak a vállalkozók, a telekfelvásárlók, a beruházók, s ha körbenézünk ahol karitatív munkával dolgoztunk, ott a társadalom átformálódott, azokban az országokban ahol szenvedők és éhezők voltak, ma már megvásárolt országok, ahol javarészt bérmunkások élnek, akik relatívan jól élnek.

 

A globalizálás következő lépése, ahova a Sátán beteszi a lábát, s ahol egy még szélesebb réteget akar elérni a társadalomból, az az oktatás, s úgy mint az 1870-es és az 1930-as években egyértelműen látható, valaki a társadalmi változások eszközévé teszi az oktatást – én csak janicsár-képzőnek hívnám – mert hűséges generációt nevel ki, de ha nem vagyok ilyen kegyetlen a szavakkal, akkor csak annyit mondok, hogy a társadalmi változásról gondoskodik a következő 10-15 évben, amikor az emberek már potenciális állampolgárok és kereső, munkára alkalmas emberek lesznek.

 

A keresztény globalizáció szintén az mutatja, hogy muszály részt venni a társadalmi átalakulások minden eszközében, a lehetőségei között lévő hét eszközből, s a következő természetesen a média (nem akarom elmondani, hogy melyik gyülekezetnek, melyik tv a saját tulajdona, nem akarom elmondani, hogy a médiára igazából mennyire hatással van a vallásos keresztény társaság, és a vallásos szózatokon keresztül milyen társadalmi változásra uszítanak, agymosásra kényszerítenek egy nagy réteget).

 

A média az emberek ráhatásának az eszköze, de ugyanígy a vallásos globális kereszténységéé is, hisz a kereszténység ugyanúgy részt vesz a globalizálásban, mint a globalizálás többi harcostársa (egyikkel szemben, a másikkal szövetségben), és ebben a harcban előbb-utóbb egyesülnek a seregek, s az ember, a tömegek a társadalom a cél, hogy megnyerjék saját maguknak.

 

Figyelemre méltó, hogy a kúltura és a szórakozás is benne van az emberek manipulálásában, az emberi ráhatásnak az eszközeiben, bármilyen kultúra az érzelmeket érinti, s a gondolatokat változtatja (s ezzel a viselkedését is), s ha ezen is uralkodnak, akkor sok minden mást is tudnak csinálni, éppúgy mint a sport is az emberek elérhetőségének, manipulálásának a nagyon fontos eszköze, hiszen globalizálni, egy csordába behajtani csak tömegben érdemes, s a sport valamilyen szinten egységet alkot az emberek között: csapatjáték, szurkolók játéka...

 

Mindenkit szeretnének valamilyen vályúhoz terelni, hogy a változásokat végre tudják hajtani általuk. Mindez keresztény szinten is látható, s egyre erősebb.

 

Az ébredési, reménységi mozgalmaknak az az alapja, hogy Isten királyságát, Jézus királyságát kell építeni.

 

Szomorú, hogy senki se veszi észre, hogy ez a hét eszköz, a társadalmi változásoknak a hét eszköze, itt van közöttünk, s Bibliával a kezében játszik és királyságról beszél, csakhogy a király az nem maga Jeshua Hamasshia, hanem „tied minden hatalom”, s ezeknek a hatalmaknak az elérésére minden eszközt használ (média, kúltura, sport és sok minden mást).

 

Most is, amikor a magyar kereszténységnek reménységről kellene beszélni (csak a hármasságban: hit, remény, szeretet), akkor lesz „reménység buli”, csarnokbeli design, fesztivál, zene, és használja a médiát, használ valakit, használja a kulturálist (zenekar és fényeffektusok), használ mindent, hogy a fordulatokat, az embereket megnyerje valakinek, hogy az átalakulásoknál a királyságépítés működjön – minden ember ebben a new age-es időszakban király szeretne lenni – el kell mondani, hogy király lehetsz, hogy hatalmad van, felelőssé kell tenni mindenképpen, hogy egy kereszténynek politizálni kell, keresztényé kell tenni azt az embert, aki idáig nem politizált, mert a kereszténységnek kötelessége részt venni a társadalomban, mert Isten előtt felelős a társadalom állapotáért...

 

– Bizony kettősségről beszélünk!

 

 

Felelősek vagyunk, de nem tehetjük mássá a világot!

 

Semmilyen erővel vagy hatalommal, mert „nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”, „Isten országa bennetek lakik” és nem nektek kell építenetek... mondhatnám sorban a bibliai verseket.

 

Amikor királyságot építünk, akkor nagyon sok egyszerű embert, nagyon sok hatalomra vágyó csalódott, út és vezető nélküli embert meg lehet nyerni arra, hogy „te vagy az”, „neked adatott”, és be kell állítani szellemi harcokba, szociális munkásnak, kosárlabda bajnokságba (papok is már bajnokságot rendeznek, sőt Vatikánnak is focicsapat-bajnoksága van).

 

 

Mindazt, ami a világban van, használják a vallásos társulatok, s ezzel önmagukat leplezik le, világítják meg, hogy „olyan vagyok, mint a világ”.

 

 

Ha a világi eszközöket használom, akkor a világit építem. Lehet, hogy Bibliával a kezemben, de ha világi eszközeim vannak, s nem Krisztus hatalmának vagyok a részese, hanem az úgynevezett „nagy misszós parancs” nevében globalizálok, akkor az antikrisztusi munkák élharcosává lettem. Merő jóhiszeműleg, mert valóban „menjetek, tegyetek tanítványokká minden népeket”. Ez a felhívás és emlékeztető a zsidóságnak szólt, hogy a zsidóság töltse be a feladatát, ma viszont egy kis csűrcsavarral át van fogalmazva: „menjetek tegyetek tanítványokká minden népeket, hiszen Isten a nemzeteket akarja megtéríteni, nem a szomszédodat, a gyerekedet” – s a globalizálás így folytatódik, hogy a kereszténység egy új írányt vett, nem önmagával, a családjával és a közvetlen környezetével foglalkozik, hanem „kinyíltak a kapuk” előtte, most már a világuralomra tör, „mert Isten azt mondta, hogy a nemzeteket kell megtéríteni”, mert Isten szándékában az van, hogy minden nemzet térjen meg.

 

 

 

Nemzeti tudat, nemzeti elképzelés került elő, s most már valóban a kereszténység a királyságépítést globalizálásként használja, ami semmi más, mint Isten nevében, Bibliával a kézben, bibliai igerészekkel, embereket – társadalmi változások árán – bevinni egy rejtett hatalom uralma alá.

 

 

 

A világi módszereket láthatjuk közvetlen környezetünkben, s ebben a világi helyzetben kell élnünk – Nem kell harcolnunk (tiltakozom, amikor valaki azt mondja, hogy harcoljatok és térítsétek meg a világot!), teljesen Biblia és prófécia ellenes!

 

 

 

Nem harcolni kell, hanem bizonyságnak kell lenni.

 

 

 

Ha bizonyság vagy, akkor valóban szabad akaratból terjedhet az uralom, s más is kimondja az igent, de erővel és hatalommal gyarmatosítani globalizálni nem az Isten szerinti globális kereszténység, hanem globalizáló kereszténység!

 

A globális kereszténység Istennek a munkája, amikor annyian maradnak a földön amennyien megmaradnak a Glóbuszon.

 

Elérni Isten Igéjével a Földet, a Glóbuszt, nem globális uralmat jelent!

 

Nekünk csak arra van hatalmunk, hogy megmaradjunk, hogy felette legyünk egy másik országnak, mint nagykövet (oly sokszor mondják ezt a példát), itt legyünk de ne legyünk részesei.

 

Ha itt élünk ezen a Földön, végülis valamelyik társadalmi változásokat előidéző, segítő eszköznek vagy érintettjei, vagy részesei vagyunk...

 

 

 

De hogy lehet pl. sportolni, anélkül, hogy antikrisztusi legyek?

 

– Természetesen gondolnom és foglalkoznom kell a testemmel, de nem uralkodhat fölöttem egy olyan csordaszellem, mely társadalmi akaratokat tölt be és uralkodni akar. Még az én gyerekkoromban azért építették a stadionokat, hogy az emberek kiéljék minden feszültségüket, s egy football meccsen kiüvöltötték magukat, s utána nem tudtak a fennálló renddel, azaz a politikai hatalommal szemben fellépni, mert minden biztonsági szelepeken a túlfűtöttségük elment.

 

 

 

Ma is ugyanez történik – bármennyire nem tetszik, ki kell mondanom – mint ötven évvel ezelőtt: a sport eszköz, feszültséglevezető vagy összehozza az embereket egy zászló alá („ilyen drukker vagyok”, vagy „ezt szeretem”, vagy „azt szeretem”, „ez a bálványom”, „az a bálványom”, személy vagy eszköz) bálványimádás, ami összehoz, s személyeket, érzelmeket manipuláló erő.

 

Lehet szeretni, azon a határon belül, amíg nem bálvány.

 

Minden jót Isten adott, s egy sportot is úgy adott, hogy használjuk amíg egészséges és hasznos a szervezetünknek, amíg  fejlődik egy test (gyerekkorban), vagy egy ülőmunkát végzőnek természetesen egészségügyi áldás, hogy mozoghat, de ne legyen bálvány, s ezáltal ne tudjon beférkőzni a Sátán.

 

Éppúgy, mint a kultúrán keresztül, amelyet nagyon jól tud használni a Sátán, a különböző dj és fesztivál méretű koncertek ugyanezt az érzelmi hatásokat elérik, én nem akarok elmenni odáig, hogy gyerekkoromban kezdődött rock and roll, a pörgésnek az időszaka, s hogy onnan meddig jutott el, s a mai napig is csodálkozom és szörnyűlködöm, hogy a kereszténység éppenúgy akar rock and rollozni, körbeforogni, s a gyülekezetekben is folyik a metálzene, mert minden esetben ugyanazokat az eszközöket használja a Sátán, amelyek a világban vannak (hiszen ott már bevált), s emberi sajátosság, hogy a világ könnyen sebzi, könnyen kísérti, mert benne van a vágy és a kísértés, hogy „olyan lenni, mint ő”, de „fölötte lenni, mert én Krisztus nevében teszem”.

 

 

 

Miért kell erről beszélni – sportolhat az ember, és kell is sportolnia, de hol a határ? Ugyanúgy szerethetem a kultúrát vagy bármilyen tudományt is, de hol a határ?

 

Dolgozhatok egy bankban (de nem nekem kell kihozni azokat a trükköket, amelyekkel embereket tönkretehetek, vagy becsábíthatok a pénz hatalmába).

 

 

 

Ezen a földön nem különülhetünk el, mert a keresztény globalizálásnak pontosan az az egyik trükkje, hogy mi, „különleges lények különleges országában lakunk”, tehát nekünk hatalmunk van az ilyen kísértések ellen, azonban használhatjuk ezeket a kísértéseket – hát ez egy botrány, hogy eszközként használom a világot, úgy, hogy én a világ fölött vagyok, ez pedig annyit jelent, hogy a világban én vagyok az első. (Én vagyok az első számú globalizáló)

 

 

 

A Sátán nem kisétvágyú, legnagyobb globalizálóként a vallásos embereket, a Biblia nevében akarja használni!

 

 

 

Kellenek ideológiák, szellemi ráhatások – s természetesen nyugodtan be lehet vezetni a vallásos oktatást már az óvodától kezdve, hogy mi a következmény – nem akarom leírni – hogy mindenki megtanul folyékonyan hazudni, mert egészesen mást él meg, mint amit etika, erkölcstan vagy éppen hittan alapján tanul.

 

 

 

Hol a határ? S ha az oktatásban dolgozom, és ezt kell csinálnom, hol a határ? – hiszen nem hagyhatom ott, amit tanultam, s amit jól lehet használni, akár egy fizikai tudomány tanítását, de azért egy zsinagógában 95% -ig áment tudok mondani, s együtt tudok imádkozni, de fennmaradó 5%-ra nem (mert az eléggé judaista és Krisztus ellenes, s az olyan imára nem fogok áment mondani)! Szabad úgy élnünk a világban, hogy amikor okítok egy gyermeket az iskolában, vagy bármi más munkában, elhatárolódok attól a szellemiségtől, ami erre rárakódik, tehát ha pl. éppen esztergálok, akkor nem fogok arra gondolni gyilkos szándékkal, hogy azt fogják kilőni, amit én éppen most legömbölyítettem, s természetesen, ha kémiát kell okítanom egy középiskolában, akkor a katolikus hittanon nem fogok áment mondani, s nem fogom bérmálni küldeni a gyerekeket. Amennyire lehet, passzívan, vagy sehogy sem vagyok ott, de mindenesetben Isten elé teszem, hogy én a Te hatalmadban vagyok, és kérlek védjél meg attól, hogy bármennyire ebben a világban kell lennem, a munkahelyem és mindenben, én annak ne legyek része ami Ellened szól!

 

 

 

Hiszem és tudom, és sok esetben meg is tapasztaltam már, hogy Isten kiemel, s nem kell bűnös dolgoknak részesei lenni, nem lehetsz az ellenség eszköze, s nem fog használni, azonban lehet a munkahelyen is egy olyan szinten dolgozni, hogy én lehet, hogy pisztolyt árulok, de ettől még nem a gyilkosokat etetem, de ezt kell csinálnom, a szabad akarat, a bűn és a szándék az másnál van.

 

Minden esetben Isten elé kell menni, Övé minden hatalom mennyen és földön, s az Ő országában, Ő minden egyes állampolgárára vigyáz, tehát ne legyek semminek, se munkahelyemnek, se a munkahelyem vezetőjének vagy üzemeltetőjének az úrbérese, alkalmazottja. Az én helyem lehet szennyes, de úgy, hogy én nem vagyok az: fölötte járok, de rajta vagyok.

 

 

 

„Fölötte vagyok” – ez nem elkülönülést jelent, és amikor a társadalmi változásokról beszélünk, és Isten országa helyett valamiféle királyság építéséről beszél a kereszténység, mint legfontosabb és legújabb feladata, akkor még a földi törvényeket is képesek überelni, hogy „Isten megengedte hogy szembesüljünk a földi törvényekkel” – Isten nem engedte meg, soha nem engedte meg!

 

Annak idején az elsők – ahogy az Apostolok Cselekedetében olvassuk – Krisztus nevét hírdették, s ez nem szembeszállás volt az akkori hatalommal, bármennyire tiltották is!

 

Ne adjon szabadságot arra, hogy én csinálhatok egy engedetlenségi mozgalmat (mert keresztény szinten erre is készülődnek), „hogy Isten annak idején az elsőknek megengedte az engedetlenségi mozgalmat, hiszen tanúságot tettek Krisztusról, bár tiltva volt, s ez maga az engedetlenség az állami hatalom ellen.”

 

Isten sose engedte meg! Azt mondta, hogy ne legyél része, s természetesen ebben is Isten ott van melletted, mert ha nem akarsz része lenni, a védelmedet meg fogod kapni!

 

 

 

Isten csodamódon rendezte az én életemben is, valamiért sose kellett ott lenni, amiben ott voltam. Ott voltam és nem kellett részének lenni, mint pl amikor sorkatona voltam, könnyen háborús helyzetbe is kerülhettem volna, két három olyan háború is volt, ahová félig meddig be voltam öltözve, hogy mennem kell, és mégis úgy voltam, hogy Istenem én nem akarok sem ölni, sem egyebet tenni, s érdekes módon olyan helyre raktak, hogy el kellett felejtenem a fegyvert, bár katonaként elég magas harci dolgokkal kellett foglalkoznom, de személy szerint nem voltam az, aki megnyomja a gombot, vagy kést vág valakibe. Nem kellett, s ettől már eleve Isten megvédett. Nem azt mondta, hogy tedd le a fegyvert, s menj a börtönbe, mint sokan tették nazarénus és jehovista módon, Ő maga emelt ki, hogy közvetlenül nem vehettem részt a bűnben, bár ebben a bűnös társaságban ott kellett lennem.

 

Istennek az akarata mindig is az, hogy megvéd.

 

Ne különülj el, mert nem különülhetsz el, mert akkor nem látják, hogy kihez tartozol, mert akkor nem vagy bizonyság, de viszont soha de soha ne legyél ezeknek az eszközöknek a használója, az emberek manipulálója, mert nincs annál veszélyesebb és bűnösebb dolog, hogy Isten nevében, Jézus Királyságát építve, globalizálás részese vagyok.

 

Ne! Ne edd meg, hogy van hatalmad, hogy parancsod van megváltoztatni a világot, hogy a nemzeteket neked kell megtéríteni – vannak ilyen ígéretek, Istennek ilyen kijelentett szavai, hogy a „nemzeteket bírálja meg”, hogy „akarja, hogy a nemzetek őhozzá térjenek meg”, a „nemzetek üdvözüljenek”, azonban, amikor a nemzetek szót használják, akkor az már egy globalizáló gyűjtőszó, hogy a nemzetek felé e globális viselésbe visznek be keresztény szinten, hiszen könnyen mozgósíthatók a vallásos keresztény egyházak. Minden eszközük (a tábornoktól a közlegényig) megvan, csak egy megfelelő ideológiát kell adni a Biblia nevében. Megfelelő feladatot kell adni, szociális vagy kulturális területeken, meg kell építeni azt az egységet, amelyet ki lehet mondani szóval (lehetőleg misztikus legyen), hiszen ezek a „Jézus országának az építői”, akik megjelentek hazánkban és a környező országokban is, általában olyan emberek, akikről sok mindent nem lehet tudni, idegenből jöttek, rendkívüliek, és a Sátán igazán tudja őket használni, rendkívüli dolgokat cselekszenek- miért? Mert elkezdik a szociális munkával, amivel megtalálják a rászorulókat, hiszen a metropolisok telve vannak, nyüzsögnek a rászorulókkal; meg fogják találni a vidéki falusiakat is, szociális módon, mindenféle kulturális, médiai és sporttal kapcsolatos eszközeikkel, mert cirkusz és kenyér, fesztivál és karnevál – ezek mindig kellenek. Mert mindenki vágyik egy újra, egy ismeretlenre, mert amit idáig ismer az egyik se kell (politikai és egyéb rendszerek közül), s a valami új úgy kezdődik, hogy adunk egy új identitást.

 

 

 

Az új identitás, az új elgondolás helyett, amit föl kellene építeni roppant egyszerű a régi vallásosság használata. Berakjuk a vallási kultúrát, a vallási erkölcsöt, a vallási oktatást (szerzetes focibajnokságot, amit akartok, mindent berak). Mert tudják, hogy erre vevők, mert ott egy olyan ismeretlen misztikus erő van, amivel lehet hatni.  A misztikus erővel az egyszerű, nagyra és nagyobbra vágyó embereket mindig is el lehet érni. Mindig viccként el szoktam mondani, hogy „óvakodj a törpétől”, azok, akik szellemben, lélekben, fizikailag valamiben minuszosok, akik sérültek. Ha sérült embert beteszek valahova feladatra, megbízom, hogy „nagy vagy”, „te vagy a király”, építkezz, az életét odaszánva teljes erővel és sikerrel eléri a többieket, egyrészt mint példakép, hogy milyen nagy lehet egy kicsiből, másrészt valóban „machóként” fel tudnak nézni a kicsire, mintahogy egy őrmesternek mindig nagyobb a hangja, mint egy tábornoknak, pláne hogyha együtt vannak (ezt magam tapasztaltam annak idején: bizony aztán arra oda kellett figyelni, mert úgy tépte a száját, hogy csak hullott a vakolat!)

 

És természetesen ezt szépen adjuk elő: „mert az Úr azt mondta, és meg leszel fenyítve”, és különben is „rajtad kéri számon a világ sorsát, testvérem”, „ha nem veszel részt a politikában, akkor azért te vagy a felelős”, s egyéb vádakkal és terhelésekkel félelemben lehet tartani tömegeket, akik vallásos jóhiszeműséggel a globalizálás eszközei lesznek.

 

 

 

Globális kereszténység – nem mindegy, hogy felébredni, hogy nem vagyunk sehol, és szükség van a családok helyreállására, szükség van a családokon keresztül a társadalom helyreállására, szükség van az emberiségnek egy új rendbe visszaállni, ami eredetileg volt, abba a rendbe, amit Isten adott, de amikor valaki a családokat és minden de minden törvényszerűségeket félrelökve világhatalomra vezeti a kereszténységet, a globális kereszténységről kerekperec ki kell mondani: a globalizálás a Sátán eszköze!

 

 

 

Azért mert te nem veszed észre, nem tudod, hogy használnak, és jóhiszemű hívő vagy, ettől még benne vagy!

 

 

 

Fel kell ismerni az azonosságot a napi társadalmi állapotokban, a társadalmi helyzet változásának az eszközeiben, s ha legkevesebb azonosságot is találunk a gyüleketben, keresztény, vallásos közegekben, akkor álljunk meg, mert ez már nem Krisztusi!

 

Krisztusi hatalom egyetlenegy hamisságra se épüljön, hogy „menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket” – ez nem a kereszténységnek szólt!

 

Nem is volt kereszténység! Ez a kezdetieknek szólt, akik zsidók voltak, s ugyanúgy ahogy Timoteusnak szólt: vigyétek el Isten Igéjét, Törvényét, Próféciáját, Igéreteit, Bizonyságait.

 

Az elsőknek szólt, s nem a maiaknak!

 

Az elsőknek, a többi nemzetekhez (hiszen akkor csak egyetlenegy nemzet volt megáldva – Izrael – Isten Igéjével).

 

Azoknak szólt, s nem uralmi szinten, hanem azért, hogy töltse be a szolgálatát.

 

S amikor valaki erre a missziós parancsra hivatkozik, bizony leleplezi az, hogy a missziós parancs immáron pár évszázados, s az egyik felekezetnek az alapja maga a missziós parancs, bizony a globalizálás előhírnöke volt már Magyarországon is, száz évvel ezelőtt is – bizony már működött, elő volt készítve.

 

 

 

Figyeljünk oda honnét származik, aki a misssziós paranccsal hatalmát, királyságát akarja építeni.

 

 

 

Nincs missziós parancs, nincs az az ország amit mi építünk, mert Isten országa bennünk van.

 

 

 

Így a külsőnk, a testünk itt van, az érzéseink itt vannak, de szellemben Isten előtt vagyunk, s vele járunk, s ezért Isten garantálja, hogy a testünk és a lelkünk legfeljebb sérült, de érintetlen marad nem lesz rabja ennek a közegnek. Isten azt akarja, hogy ebben nem fölötte legyünk (de mégis fölötte), ebben az állapotban fölötte legyünk mindennek, ami nem azt jelenti, hogy felettesek leszünk, hanem szellemben fölötte.

 

Ne azonosuljunk, ne keveredjünk a világgal („ne legyünk olyan, mint a világ” – ez nem azt jelenti hogy különbek vagyunk), védelmet jelent Krisztus hatalma, védelmet jelent a Messiásnak az uralma, védelmet jelent, hogy a mi szellemünk, a szívünk már az Övé, s így a testünk és a lelkünk nem tudja bekaszálni a Sátán a globalizálással.

 

 

 

Isten a próféciákon keresztül megmutatta azt is, hogy merre és hogyan fog menni ez a világ, ez ellen se tegyünk!

 

 

 

Nem fogjuk megtéríteni a világot!

 

 

 

A globalizáló kereszténységnek tudomásul kellene venni, hogy ezen a glóbuszon már mindenkihez eljutott az örömhír, s nem a globalizálás a következő lépés keresztény szinten, hanem az, hogy a kegyelmi idő lejár (áttolódik azokra, akiknek még Isten kinyitja, olyanoknak akik elnyomottak, mint Afrikában, s akiknél még nem volt ébredés, mint az iszlám és a zsidóság).

 

Ezek a következő lépések, de semmiképpen nem fog működni az, ami emberi vágy, s valaki hátsó erőnek a szándéka: hogy a keresztények menjenek és foglalják el ezt a földet. Nem szándéka Istennek. Ő nem emberi hatalomra, hiearchia építésére küldött bennünket, hanem arra, hogy az Ő uralma szívünkben- szellemünkben mindörökké uralkodjon.

 

 

 

Kellene beszélni arról, hogy hol a helyünk, s különösen nehéz a korunkban erről beszélni, hiszen ha a társadalmi változásokat elmozdító, megváltoztató eszközöket tekintjük: nagyon sokan dolgoznak szociális, vagy kulturális, vagy oktatás, sportterületen is, vagy használják, vagy kapcsolatban vannak vele.

 

Sokszor felmerül, hogy most mit tegyek ha pedagógusként kötelező a katolikus hittan – ne mondj áment, s ameddig Isten akarja, addig lehetsz külsős, de ne támadj, a Sátánt a saját fegyverével (lázadással) nem lehet legyőzni.

 

 

 

Nincsen engedetlenség, de van valaki Aki megvéd, hogy nem kell uralom alá kerülni.

 

 

 

Sokszor egy munkahelyen is, tudom hogy mit írányoz elő a munkahelyi feladat – nem otthagyom-  kérem Istent, hogy ne legyek része a bűnnek.

 

Ettől még a munkahely az enyém, bankban dolgozhatom, de Isten gondoskodik arról, hogy része ne legyek! Mintahogy hoztam a katonai-példámat, nem akartam ölni, s Isten olyan helyre tett, ahol nem kellett ölni, bár sokkal veszélyesebb és keményebb terület volt, de bizony az ima meghallgattatott.

 

Természetes, hogy felelősek vagyunk a világért és annak az állapotáért, hiszen Isten Igéjét, magát Jeshua HaMasshia-t képviseljük e földön. De a felelősség szabad akaratból származik, s csak egy része a mi felelősségünk, hogy megéljük  azt, ami vonzó és valójában szolgáló mások felé, megéljük azt, ami követendő másoknak.

 

A felelősségnek a megemlítése és ránkterelődése, az első sorban arról szól, hogy nem éltél a hatalmaddal, nem volt az életemben idáig hatalmam egyetlen ember felett sem, most van kötelességem a kisgyermekem írányában, aki még kiskorú és nem képes tudatos, érett személyiség általi döntésre, így addig van uralkodási kötelességem, azonban egyetlen felnőtt emberért sem vagyok felelős!

 

 

 

Felelős önmagamért vagyok, hogy bizonyságtevő voltam-e vagy sem.

 

 

 

Nem vagyok felelős Magyarország állapotáért, azért vagyok felelős, hogy az én állapotom miatt kevesebb magyar látná meg Jeshua HaMasshia-t.

 

Nem vagyok felelős, s nem tehetek semmiféle harci trükköt ezírányban, s nem használhatom a társadalmi változások egy manipulatív eszközét sem.

 

Nem lehet keresztény- játszóházat csinálnom, táncházat, szakképzést, üzletkört és egyebeket.

 

Ez mind emberi területeken való építkezés, s ebben lehet testvéri szinten is sok mindent csinálni, de íly módon ettől függetlenül is a világban vagyunk!

 

 

 

Mert a világ törvényei szerint kell mindent úgy végeznünk, mint minden embernek, nem lehetünk ellenállásban, legfeljebb kérhetjük Istentől, hogy „ne legyek a bűnnek része!” emeljen ki, adjon más kenyérkereső szakmát.

 

 

 

Nem ellenkezhetek, nem nyithatom ki a számat, nem tiltakozhatom, bizonyságot tehetek!

 

 

 

A tiltakozás, a szembeszállás, a tagadás már harc, és ellenfelet szül, s ebben a világban az ellenség pontosan erre vár!

 

 

 

Per a hatalom az övé, s valamennyi eszköznek a használata az ő kezében van!

 

 

 

Ő uralja a szociális és szellemi területeket, tetszik vagy sem, az oktatást, a sportot, a kultúra nagy részét, ő uralja az egészet!

 

 

 

Ezen belül van egy mozgásterünk, ahol a szociális területnek valóban krisztusi módon kell történnie; szellemi terület – egyedül Isten bizonysága és Igéje; a sport annyi ami a testünk törvényszeri működéséhez segítség, eszköz; kultúra, amennyit Isten megenged, hiszen ismernünk kell ezt a világot, de nem bálványozhatjuk, s nem uralkodhat rajtunk sem egy zenész, sem annak a zenéje, semmi de semmi nem lehet bálvány, vagy Isten elé kerülő akármi is.

 

 

 

Mindenhol meg kell találnunk azt, hogy mennyi az, amennyit Isten megengedett.

 

 

 

Meg lehet inni egy pohár bort (valakinek, nekem nem), de ez ne nyisson ajtót egy hordóhoz.

 

Lehet boldog szexuális életed a házasságban, de ez nem jelenti azt, hogy minden nő potenciális célpont. Lehet nagyon jó eszköz a pénz az életünkben, de semmiképpen nem lehet leuraló bálvány, vagy ami mindenünket elvesz, hisz azért hajtunk és halunk meg sokszor.

 

 

 

Isten rendje szerint kell élni mindennel – nem lehet „túl” vagy „kevés”!

 

 

 

S ebbe minden ami a világban benne van, beleértendő, hiszen minden a Sátán kezében van!

 

 

 

Figyeljük meg, kinek a kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel a társadalmat manipulálni, vagy változtatni lehet!

 

 

 

Csodálkozzunk és kapjunk a fejünkhöz: ki az akiket használ ezekben?

 

 

 

Ha felsorolom a szociális, kultúrális, oktatási és egyéb területeket, a szövetség (a társ) aki ezt az erőt segíti, s a tömegeket hajtja be az antikrisztusi hatalom alá,  s azt teszi kívánatossá, azok bizony a vallásos társulatok! Itt kell megértenünk, hogy meddig testvér a testvér, meddig embertestvér a testvér, s meddig lehetek közösségben vallásos emberekkel.

 

Amikor az antikrisztusi uralomra gyűjtik az erőt, s hívják az embereket zászlót emelve – s nemcsak ugyanezeket a manipulativ eszközöket használják a gyülekezetekben, hanem ugyanazt a miszticizmust is, ami a világban van vallásos jelképekkel, amit úgy hívnak, hogy karizmatikusság. Rejtett eszközökkel, rejtett háttérből, egyetlen egy lehetőségünk van, ha meglátjuk egy szolgálóban, egy hívőben, egy gyülekezetben, egy mozgalomban azokat az eszközöket, amelyek a globalizálás eszközei. Ha azok, azonnal lépj hátra: ne támadd, de válljál el tőle!

 

Mindenkinek a helyén kell maradni, nem lehet elbújni, nem lehet mártíromkodni (mert sok esetben mártíromkodás megtámadni ezeket az erőket)!

 

Először is imádkozzunk, hogy mindig érintetlenek maradjunk szellemben, hogy a bennünk épülő ország teljesen megépüljön, s hogy Isten adja meg a fizikai védelmet is, hogy se a testünk, se az érzelmeink ne lehessenek sebezhetőek, megmaradjanak a kenyérkereső-lehetőségeink, s ne éljünk ebben a szétdobált világban, amit a Sátán a nevében rejlő diabolos erejével szétdobálta.

 

 

 

Ne legyünk tétovák, hanem legyen egy olyan hitünk (de nem felsőbbrendűségünk), hogy én egy másik ország tagja vagyok!

 

 

 

Itt csak vendégmunkás vagyok, s nem testvére és eszköze ennek a társaságnak, de azt a feladatot mindenképpen ellátom, amit itt el kell látni azt amit, és amennyit Isten megengedett. Amikor Námán meggyógyul, mondja: „Ugye megbocsájtja az én uram, hogy visszamenjek ahonnét jöttem ... és rám támaszkodik majd az uralkodó” – eszköze vagyok az ellenfélnek.

 

Bizony a hívő emberre is támaszkodik e világ: a mi munkaerőnkre, a mi IQ-unkra, tehetségünkre... de a mi szívünkre ne támaszkodjon ez a világ! Többi pedig hit, remény és szeretet!

 

Hiszek abban, hogy Isten soha nem engedd abba bele, hogy éhes legyek és szenvedjek és megtagadjam Őt; soha nem fog elérni érzelmi, azaz lelki hatás, ami előidézi azt, hogy Őt megtagadjam.

 

A szívemért megyek harcba: azért az országért, ami bennem épül, „Uram, Te védd meg, mert az a Tied! A testem az érzületemmel együtt megszűnik, de az én szellemem az a Tied, s addig, amíg ezen a földön vagyok, a testem és a lelkem védelmét is kérem TeTőled!”

 

 

 

Nem elszaladni, nem fölöttesnek lenni, semmiképpen sem beolvadni vagy elvakulni!

 

 

 

 

 

Ha nagyon kicsi vagy, nagyon nagy fájdalmaid vannak, nagyon sikertelen vagy – ne hidd azt, hogy te vagy az, aki e világot megmented. Van feladatod: a szíved, a rábízottak, és annak a szívek, akivel egynek