Amikor elkezdtem írni ezt az üzenetet, a Wall Street Journal azt közölte, hogy a félelem fellege takarja be az egész világot. Az emberek világszerte szinte megbénultak a világ eseményei miatt. Abban a pillanatban a Times Square Church egyháztagjaira gondoltam. Rajtuk nem látszik hasonló félelem. Ehelyett, miközben kijózanítólag hatnak ezek az események, mély, belülről jövő öröm jellemez minket.

A 37. zsoltárhoz vezetett az Úr, ahol Dávid ezt írja: "Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is." (Zsoltárok 37:18-19, kiemelés tőlem). Íme itt egy csodálatos prófécia Isten népe számára és a szemünk láttára teljesedik be.

Röviden, a 37. zsoltár szerint az Úr szembeszáll azokkal a társadalmakkal, amelyeknek bűne a mennyet ostromolja. Dávid így prófétál: "Mert a bűnösök karja összetörik." (37:17) Ugyanez a zsoltár azonban hatalmas reményt is ad. Csodálatos ígéretet tartalmaz azok számára, akik bizalmukat teljesen az Úrba helyezik.

Először is eljön az idő, amikor Isten többé nem tűri el a pénzsóvárságot, kapzsiságot és a gonosz csalást, amelyet a bűnös emberek a szegények és nélkülözők ellen elkövetnek. Dávid próféciája a pénzügyi hatalom hirtelen hanyatlásáról beszél: "De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el." (Zsoltárok 37:20) E szerint megállapítható, hogy a tűz hirtelen elemészti a hatalmasok vagyonát. A gazdagság gyorsan füstté válik mint a zsír a lángok között.

Lássunk egy képet arról, hogy mi történt Amerika gazdaságával. Két hét alatt több mint 4 trillió dollár amerikai vagyon vált semmivé. Most pedig azt mondják, hogy még több trillió fog füssté válni. A tőzsdék világszerte megroggyantak a hírek súlya alatt, brókerek sírnak és jajveszékelnek.

Nem megyek bele annak indoklásába, hogy miért hiszem azt, hogy Istennek cselekednie kellett. De azt mondhatom: Tudjuk, hogy a mi Istenünk nem alszik. Eljön az idő, amit Ézsaiás így jellemez: "Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében." (Ézsaiás 34:8) "Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. … Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De megfizetek nekik!" (Ézsaiás 65:2-3, 6)

Ami a gazdaságunkkal történik, nem csak Isten bosszúja. A mindenható Isten tisztességével és dicsőségével is számolnunk kell. Nem fogja tétlenül nézni, ahogy útjait a gonoszok rágalmazzák. Ezékiel így ír: "Eljött az idő, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon, mert minden gazdagságot utolér a harag. …Fújjátok csak a kürtöt, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni, mert izzó haragom elért minden gazdagságot." (Ezékiel 7:12, 14) A gonoszság közepette Isten megkongatta a vészharangot, de a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyták.

Pál is a mi időnket jellemzi, amikor így ír: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. … A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve." (2 Timóteus 3:1, 13) Gondoljatok csak az óriási hitelintézetekre, amelyek kihasználták és becsapták a szegényeket, tanulatlanokat, munkanélkülieket. Ezeket az embereket tudtukon kívül arra vették rá, hogy olyan hiteleket vegyenek fel, amit soha nem tudnak visszafizetni. Amikor a törlesztés napja jött, elvették otthonaikat. Jó hírnevű bankok mentek csődbe a megtévesztés miatt, de vezetőik több milliós "arany ejtőernyővel" ugrottak ki belőle.

Olvastam arról, hogy egy ilyen vezető hatalmas partit rendezett, áttáncolva az egész éjszakát, miközben patakokban folyt az ital, tudva, hogy a cége csődbe megy. Vadul buliztak annak ellenére, hogy tudták, hogy százezrek veszítk el otthonaikat. Ez Zofóniás próféciájának jól látható beteljesedése: "Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a (szegények) küszöbén, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással." (1:9)

Mit gondolunk, Isten meddig tűri ezt az őrültséget, nevének ilyen bemocskolását? Az Úré az utolsó szó, és ezt mondja: "Azon a napon megbüntetem mindazokat… " (1:9) Röviden: "Megszégyenítem őket". "De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek." (Zsoltárok 37:15). Most, amikor ezt írom, két milliárdost kellett kisegíteni, mert a vagyonuk egy éjszaka alatt semmivé foszlott.

Miközben az Úr megbünteti az istenteleneket, megjutalmazza azokat, akik benne bíznak.

Íme, az üzenetem lényege: "de az igazakat támogatja az Úr. … Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. (Zsoltárok 37:17, 19, kiemelés tőlem) Kérdezheted: "Ez mit jelent pontosan?" Egyszerűen ennyit: Isten hűséges nem csak ellenségei megbüntetésében, hanem ígéretei megtartásában is. Dávid ezt mondja: "Nézz szét magad körül és lásd, hogyan tartja meg Isten a Szavát. Figyelmeztetései most már az újságok címlapján szerepelnek, cselekedeteivel tele van a sajtó. Azt kérdezem, akkor nem fogja megtartani Szavát, hogy megvédje a választottait?"

Gondold végig: Nem számít, hogy mi történik a világban - nem számít milyen félelmetesek a hírek, mennyire rázkódik a világ, hogyan haladnak a gazdaságok az összeomlás felé - Isten nem hagyja népét megszégyenülni. Sőt, hitünkre válaszolva megcselekszi Igéjének beteljesítését bennünk. Talán szenvedünk, de Ő beváltja a hozzá fűzött reményeket azok számára, akik minden bizalmukat belé helyezik. A világ nem mondhatja soha azt, hogy "A ti Istenetek nem tartja meg a Szavát."

Ne érts félre, az előttünk álló napokban lehetetlen dolgokkal fogunk szembesülni. De a mi Urunk azt mondja, hogy Ő Ura a lehetetlennek, csodát tesz ott, ahol az ember nem tud megoldást. Valójában szívesen bízza jóhírét népe kezére, arra hívva mindeket, hogy fogjuk Szaván. Azt gondolhatod: "De Isten meg tudja védeni a saját nevét. Nincs szüksége rám." Ez nem így van! Isten azért választotta ki a népét, hogy bizonyságok legyenek az elfásult, érintetlen világ felé. Arra hív minket, hogy nyíltan kérjük tőle, hogy cselekedje amit megígért.

Látjátok, a világ szemében Isten mindig próbatétel alatt áll. A hitetlenek mindig figyelnek minket, amikor lehetetlen helyzet előtt állunk, ezt mondva: "Ez az ember azt énekli Istenről, hogy megszabadítja őt. Lássuk, hogy vajon Isten válaszol-e neki. Megteszi vagy pedig kudarcot vall?"

A szkeptikusok hasonló dolgokat mondtak Jézus idejében a keresztnél: "Ez az ember azzal kérkedett, hogy az Atya fel fogja támasztani a halálból. Lássuk hát. Vajon feltámadás lesz vagy megszégyenülés?" Jézus hallotta ezeket a gúnyolódókat. Azonban tudott valamit, ami ők nem: Az Atya soha nem engedte volna, hogy kudarcot valljon. Isten saját nevéért nem hagyta volna szabadítás nélkül.

Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, Isten nem bukkan elő - amikor népe megszégyenül és kétségbeesik - de nem ez a teljes történet. (A kereszt volt az egyik ilyen eset). Amit nem veszünk észre a válság idején, az az, hogy Isten becsülete forog kockán. És a Biblia tele van olyan emberekkel, akiknek szikrányi hite bebizonyította Isten hűségét a legnehezebb időkben is. Ezek a szolgák szégyen nélkül cselekvésre szólították fel az Urat, kockára téve becsületét, miközben bíztak szabadításában.

1. Nézzük meg Mózes példáját a Vörös tengernél

Ez a helyzet emberileg lehetetlen volt. Izrael az egyiptomi hadsereg elől menekült, egyik oldalról a tenger, másik oldalról a hegyek állták útjukat. Itt emlékeztette Mózes Istent az ígéreteire. Előtte már megprófétálta, hogy Isten elvezeti Izraelt az Ígéret Földjére. Most az Úr hírneve forgott kockán mindenki szeme láttára.

Szinte hallom, ahogy jöttek a jelentések, hogy a fáraó csapdába ejtette Izraelt. Az egyiptomiak azt várták, hogy az izraelitákat láncra verve viszik vissza. Ünnepségekre készültek, hogy megünnepeljék a fáraó győzelmét, arany bálványszobrokat dicsőítettek volna Izrael Istene helyett. Hogyan reagált Mózes erre a vészhelyzetre? Az előtte lévő tengerhez fordult és kiáltott: "Nyílj meg!" Mózes annyira hitt Isten gondviselésében, annyira bízott a szavában, hogy elvezeti Izraelt ahova megígérte, hogy kijelentette: "Tudom, hogy az Úr hűséges. Az Ő szava szerint fogok cselekedni."

Gondold végig egy ilyen hit következményeit. Ha a Vörös tenger nem vált volna ketté csodálatos módon, Mózest bolondnak nézték volna. Az Izraelieket visszavitték volna a fogságba, és Istenben soha többé nem bíztak volna. Azonban tudjuk, hogy mi történt: ahogy Mózes kinyújtotta a kezét, a víz szétvált, az emberek pedig száraz lábbal keltek át a mederben. Azt mondom, hogy senki, aki teljesen az Úrban bízik, nem szégyenül meg soha. Az ígérete szerint megszabadít saját neve érdekében.

2. Nézzük meg Józsuét.

Hat napig menetelt Izrael Jerikó bevehetetlen városa körül ezt mondva: "Ezek a falak le fognak omlani." A Jerikóban élő emberek számára ez teljesen őrültségnek hangzott. Bizonyára gúnyosan nevettek. Végül, a hetedik napon Isten népe számára az volt a parancs, hogy ne csak egyszer, hanem hétszer járják körül a várost. Ezen a ponton az Izraeliták bizonyára hülyének érezték magukat. Ezt gondolhatták: "Semmi nem történt hat napig. Ez kétségbeejtőnek tűnik. Megszégyenülünk, ha a falak nem omlanak le."

De ilyen gondolatok soha nem jutottak Józsué eszébe. Ezt mondta: "Tudom mit hallottam az Úrtól és tudom, hogy képes rá." Isten a szaván fogta, dicsőségét tette kockára. Tudjuk, hogy mi történt: "Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost." (Józsué 6:20) Amikor Isten gyermekei Szaván fogják az Urat, soha nem hagyja őket megszégyenülni.

3. Nézzük a zsidó ifjakat.

Dániel és a három zsidó ifjú megtagadták, hogy Nebukadneccar 90 láb magas aranyszobra előtt meghajoljanak. Akkor is hajthatatlanok voltak, amikor a tüzes kemencében akarták őket kivégezni. Ahogy a gonosz király gúnyolódott: "És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?" (Dániel 3:15), a fiatalok az ígéretén fogták az Urat:

"Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!" (3:16-18). Annyira bizonyosak voltak abban, hogy Isten becsületes a saját nevéhez, hogy a halállal is bátran szembenéztek.

Az ország neves vezetői gyűltek össze a kivégzésre: hercegek, kormányzók, bírák, a környező provinciák vezetői. Nebukadneccar a kemencét a szokásosnál hétszer forróbbra fűttette, és a forróság olyan nagy volt, hogy megölte azokat a szolgákat, akik a kemencét fűtötték. A tömeg döbbenten kiáltott fel: "Ezt nem élhetik túl. Meghalnak, mielőtt a kemence közelébe jutnak. Nincs olyan isten, aki innen ki tudná őket szabadítani." Újra Isten nevének becsülete forgott kockán. Ha nem lép közbe, a neve bemocskolódik a nemzetek között.

De az Úr soha nem szégyeníti meg azokat, akik teljesen benne bíznak. Az Írás azt mondja, hogy Jézus maga jelent meg abban a kemencében, hogy megvédje és megvigasztalja a szolgáit. A tűzből pedig elősétált a négy zsidó ifjú, a tűz bármiféle nyoma nélkül.

4. Lássuk Ezékiás királyt.

Az Írás szerint Ezékiás király istenfélő volt: "Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek." (2 Királyok 18:6) Ezékiás uralkodása alatt Jeruzsálemet ostrom alá vették az asszírok, az akkori idők egyik nagyhatalmú népe. Ez a hadsereg lmár elfoglalta Samáriát és Júda városait és most körülzárták Jeruzsálemet. Vezérük gúnyolódva így szólt: "Minden nép isteneit legyőztük. Hogy képzelitek, hogy Isteneket megment titeket?"

Újra Isten maga volt próbatétel alatt. Hűségét kérdőjelezték meg az egész birodalom előtt, Izrael ellenségei előtt, sőt Isten népe előtt. Mi lesz, ha nem cselekszik? Mi lesz, ha reggel nyilak erdeje repül át a város fala felett? A pogányok kárörvendve látnák, hogy Isten szava semmit nem ér.

Ahogy a veszély nőtt, Ézsaiás előállt, hogy lássa mi történik. Szólt hozzá Isten és ő teljesen bízott benne. Most tehát szaván fogta Istent, az Úr hírnevét téve kockára. Így imádkozott: "Uram, az én hírnevem nem számít. Ha nem mentesz meg mindket, én még akkor is elbújdoshatok a pusztában. A te hírneved forog kockán."

Ezután Ézsaiás nyugodtan így válaszolt az asszír vezérnek: "Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól az Úr. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért." (2 Királyok 19:32-34, kiemelés tőlem).

Isten soha nem fogja megengedni, hogy a benne bízók megszégyenüljenek, így azon az éjszakán hatalmas csodát vitt véghez. Az Írás szerint 185.000 asszír katona halt meg titokzatos módon, olyan pánikot okozva, hogy a hatalmas hadsereg elmenekült. Isten újra megvédte népét saját maga kedvéért.

5. Nézzük meg Pétert és Jánost az Újszövetségben.

Ahogy a két tanítvány a templom felé ment, egy koldusba botlottak, aki születése óta béna volt. Péter és János valószínűleg már többször elmentek e mellett a férfi mellett, de most megálltak. A tömeg a piactéren hallotta, ahogy Péter így szól a koldushoz: "Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" … Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (ApCsel 3:4, 6)

Péter cselekvésre szólította fel az Urat úgy, hogy Isten dicsősége volt a tét. A tömeg bizonyára ezt mondta: "Micsoda bolond prédikátor. Egy egész életében nyomorék embert arra szólít fel, hogy álljon fel és járjon." Úgy hiszem, ezek az emberek azt várták, hogy Péter és János kárára nevethessenek.

Ezután egy különös érzés kezdődött a béna ember lábában. Először megmozgatta a bokáját. Ezután az érzés továbbment felfelé a vádliján és a combjain. Először felguggolt, majd lassan felegyenesedett és felállt. A tömeg ámulatára a férfi táncolni és ugrálni kezdett.

A kérdésem a következő: mi lett volna, ha Isten nem cselekszik? Ez soha fel sem merült Péterben, aki örömmel számított Isten szabadítására. Isten soha nem szégyeníti meg azokat, akik benne bíznak!

Ma számunkra is az a felhívás, hogy Isten becsületét, dicsőségét és hírnevét tegyük kockára.

Gondold végig ezeket a bibliai eseteket. Mindegyikben mindaz, amiért Krisztus eljött a földre és meghalt, forgott kockán. Azonban az Ó- és Újszövetség egészén keresztül Isten terve, célja és népe megmaradt. Az összes esetben Isten nem csak arra hívta gyermekeit, hogy bízzanak benne, hanem hogy higgyenek csodatévő erejében. Mondd, vajon az Úr a mi nemzedékünktől kevesebbet kér?

Gondold át azt a bizonyságot, amelyet a mi dicsőséges Istenünk adott. Azt mondta nekünk, hogy gondoskodik rólunk, mert Ő Jehova Jireh. Az ígéreteit is kijelentette számunkra, hogy gondoskodik gyermekeiről. Tehát még egyszer, az Ő becsülete forog kockán. Ha szaván fogjuk, hogy cselekedni fog, ezt ígéri: "Mégis másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket." (Ezékiel 20:14). Röviden ezt mondja: "Amikor megszabadítottam Izraelt, nem egy eldugott sarokban történt. A csodákat az egész világ szeme láttára műveltem értük. Most ugyanezt szeretném tenni a ti nemzedéketekkel is."

Kedves szent, olyan helyzettel állsz szemben, amelyet még nem bíztál az Úrra? Arra vagy elhívva, hogy a hited határáig elmenj a messzi ismeretlenért? Azt állítod: "Már csak Isten csodája segíthet rajtam"? Nem biztos, hogy ki tudjuk találni, hogy Isten hogyan fogja elkészíteni a szabadítást, a Biblia szereplői sem tudták. De ezt tudjuk: angyalai közül egy 185.000 embert tud megfutamítani. Az Úr soha nem hagyja népét megszégyenülni!

Most nekünk is azt mondja, mint amit Izraelnek: "Kihívtalak a bűneidből. A körülötted lévők szeme elé állítottalak, hogy megdicsőítsem a nevemet. Én voltam, aki elhívtalak. És a nevemért az istentelenek szeme láttára foglak megszabadítani." Tehát most már kész vagy arra, hogy a szerint járj amit hirdetsz és amit vallasz, hogy hiszel? Szaván fogod-e Istent, hogy saját nevét megdicsőítse a tömegek előtt?

Bárcsak mind magunkévá tennék Dávid imáját ezekben az időkben: "De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!" (Zsoltárok 109:21, kiemelés tőlem). Isten a benne bízó népet soha nem szégyeníti meg. Megtartja neked adott szavát, mert saját becsülete a tét.