LÉLEK-BARÁT

Isten szeretete és gyűlölete – Abonyi Sándor

„Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért (ezért) felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.”    (Zsidó 1:9).

Az igazság és a hamisság két egymást kizáró fogalom, ezért az igazság és hamisság nem fér meg egymás mellett.

Jézus azon túl, hogy útnak és életnek nevezte magát, az igazsággal is azonosította magát. Én vagyok az …igazság…- mondta.

Ha szeretjük Jézust, akkor szeretnünk kell az igazságot is, mert ez a kettő egy. Ha teljes szívvel szeretjük Jézust, az igazságot, akkor nem lehetünk közömbösek a hamissággal szemben sem. Ha ugyanis engedünk a hamisságnak, akkor ez azt is jelenti, hogy megalkudunk az igazsággal! A hamisság tulajdonképpen az igazság tagadása. Minden igazságtól való eltérés – céltévesztés – bűn.

„Mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?”  (2 Kor 6:14)

„Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”     (2 Tim 2:19)

Az igazságban járás valójában azt jelenti, hogy mentesek vagyunk minden hamisságtól. Nátánáelre azt mondta Jézus: „Íme egy igazán Izraelita, akiben hamisság nincsen.”    (János 1.48)

Jézus kész arra, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”     (1 János 1:9).

„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti…”     (Máté 6:24.)

Nem szerethetjük tehát úgy Jézust, hogy közben barátságban vagyunk a világgal és a bűnnel. Ha Jézust gyűlöli a hamisságot (a bűnt), akkor mi sem tehetünk másképpen, mivel Isteni természet részesei vagyunk.

Tudjuk gyűlölni a saját bűnünket? Ha nem, akkor valójában nem szeretjük Istent.

Jézus nem szereti a bűnt, hanem gyűlöli azt. Annyira gyűlöli, hogy képes volt az életét adni a kereszten azért, hogy a bűnös emberek elfogadják az Ő felajánlott kegyelmét, megtérjenek a bűneiket elhagyva, hogy el ne vesszenek.

Erről beszél a János 3:16:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Rögtön utána a János 3:18-ban azt mondja, hogy aki elfogadja Jézus felajánlott kegyelmét, az nem fog elkárhozni, aki viszont nem fogadja el, és a bűneiben marad, akkor az a bűnei miatt ár el is kárhozott:

„Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott”

Ez azt is jelenti, hogy aki nem fogadta el Jézus kegyelmét, az kárhozat alá kerül és nem élvezheti Isten szeretetét, hanem csak a haragját, a gyűlöletét.

Az „egész világ a gonoszságban vesztegel” (1 János 5.19) és Isten haragja alatt van a bűnei miatt. Ez azt jelenti, hogy ha az emberek nem fogadják el Jézus feltétel nélkül felajánlott szeretetét, hogy megtérjenek, akkor a továbbiakban  Isten haragja alatt maradnak. Ez nem egy áldott állapot és az ilyen emberek Jézus elutasítása miatt nem tarthatnak igényt Isten szeretetére, hanem kizárólag csak haragjára, gyűlöletére.

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”    (János 3:36.)

Jézus feltétel nélküli szeretete abban nyilvánul meg mindenki felé, hogy bármilyen bűnnel jöhet Ő hozzá és tisztára mos mindenkit, aki elfogadja az Ő kegyelmét. Aki viszont elfogadta Jézust – az igazságot – az utána nem járhat hamisságban, bűnben, mert ezzel Jézust tagadja meg. Jézus az Övéitől elvárja a szent – bűntelen – életet, de ha bűnbe esik is valaki Ő megbocsát, ugyanakkor elvárja a bűn elhagyását.

„Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”    (János 8:11)

Elterjedt egy olyan tanítás, hogy Jézus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnös embert.

Az ige alapján ez nem így látszik:

„Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-e ez az Istentől? Távol legyen!”     (Róma 9:13-14.)

Ugyanezt mondja a következő ige is:

„aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”  (János 3.16)

Hogy van hát? A szerető Istenben van gyűlölet is? Ez sokakat meglephet, de IGEN!

Az Isten szerint való szeretet tehát magában foglalja egyrészt valaminek a szeretetét, másrészt azzal egyidejűleg az azzal ellentétes dolognak a gyűlöletét is!

Jézus nem választja külön a bűnéhez ragaszkodó embert a bűnétől, hanem azonosítja azzal. Jézus gyűlöli a bűnt, ezért ha valaki inkább ragaszkodik a bűnéhez, mint hogy Jézus parancsolatainak engedelmeskedjen, akkor Jézus kénytelen a bűnt az ahhoz ragaszkodó bűnös személlyel azonosítani és ezért nemcsak a bűnt magát, hanem a bűnéhez ragaszkodó személyt is gyűlölni. Ézsau nagyon könnyen (testies vágya: éhsége megelégítése miatt) lemondott az Atya szeretetéről, az elsőszülöttnek kijáró atyai áldásról.

Ma sok keresztyén „Ézsau” módjára viselkedik. Könnyen lemondanak az igazságban való járásról, az Atya szeretetéről. Tudjuk az igéből, hogy akkor szeretjük Istent, ha az Ő parancsolatait megtartjuk (János 14.15). Ha valaki nem tartja meg az Ő parancsolatait, akkor ő nem is szereti Istent; legfeljebb csak a „szájával tiszteli”, de cselekedeteivel tagadja.

Veszélyes dolog keresztyén ember létünkre Ézsau példáját követni:

„Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; …. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt az áldást.”     (Zsidó 12:15-17.)

Jobb valódi Istenfélelemmel élni a hívő életünket – megbánva minden elkövetett bűnt és elhagyni azt – hogy ne kerüljünk hasonló helyzetbe, mint Ézsau.

Eljöhet egy keresztyén életében is egy olyan időpont, amikor Ézsauhoz hasonlóan keresi az áldást, de közben már elszakadt Isten kegyelmétől, mert cselekedeteivel megvetette, megtaposta azt. Olyan helyzetbe kerülhet, hogy olyan sokáig élt már a bűnben megtagadva ezzel Jézust és az Ő kegyelmét, hogy akármennyire is szeretné – még könnyhullatásokkal is – keresni a megbánás helyét és az áldást, de már nem találja. Ez egy szörnyű állapot, ami a pokol megéléséhez hasonlítható már itt a földön.

Korábban megtapasztalva az Atya jóságát és szeretetét, később azonban megtagadva Őt, szörnyű lehet bárki keresztyénnek ilyen helyzetbe kerülnie.

Az a kegyelem, amiben Jézus részesít bennünket, számunkra ingyen van, de Ő óriási árat fizetett érte; életét adta értünk a kereszten. Nem jó ezzel játszani és mérhetetlen tiszteletlenség ezzel visszaélni. Ha bűn lenne az életünkben igyekezzünk minél előbb keresni és megtalálni a megbánás helyét, míg nem késő, hogy örökölhessük az áldást. Isten áldást készített az Övéinek. Ez a mi örökségünk! Ne engedjük, hogy bárki, a testies vágy kísértéseinek pillanatnyi hatása miatt engedve, elvegye ezt tőlünk. Isten szeretni és nem gyűlölni akar minket. Nem akarja, hogy a haragja alatt maradjunk az engedetlenségünk miatt.

„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”    (1 Kor 2:9.)

Az igazi szeretet útja keresztekkel van bevetve, de a legnagyobb jutalom az igazi feltámadás. Aki ebben a szeretetben marad, állandóan a hallhatatlan értékekre szegezi tekintetét.

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért (de csak) az őt szeretőknek.”   (Jakab 1:12)

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat