A humanizmus sokak által egy nagyon magasztosnak, emberinek gondolt eszmerendszer. Sok nemzetközileg ismert híres embert, aki mások javán munkálkodik, nagy humanistának szokás nevezni. Az ilyen embereket úgy állítják be, hogy ők a jónál is jobbak, azaz a legjobbak: a fő emberi példaképek.
A humanizmus lényegét a Wikipédia szótár röviden a következőképpen írja le:
„A humanizmus az érett európai középkor egyik nagy hatású filozófiai irányzata, egyben a reneszánsz korstílus eszmei háttere volt. Lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember, ami nagy fordulat volt a korábbi istenközpontúsághoz képest. A humanizmus nem járt együtt katekizmussal, de jóval nagyobb hangsúlyt helyezett az e világi létre, mint korábban. Gyökerei az erős polgári hagyományokkal rendelkező Itáliába nyúlnak vissza, melynek hajósai, bankárai és kereskedői a keresztes háborúk során jelentős vagyonra és ismeretekre tettek szert.”
Ebből a rövid leírásból megtudhatunk néhány nagyon lényeges dolgot erről a szellemi irányzatról:
A leírás szerint a késői középkorban kezdett nyilvánvaló módon elterjedni egy olyan nagy hatású szellemi irányzat, amely elmozdította Istent a középpontból és az embert állította a világmindenség középpontjába: valójában Isten helyett az embert tette istenné! Ez egyértelműen látszik a humanizmus emlegetésekor is, hogy mindenhol az ember van a középpontban és sosem Isten. Ez egyértelműen tükrözi, hogy a humanizmus, amely az ember javának keresésére hivatkozik és a földi életet helyezi a középpontba valójában nem más, mint egy Istent tagadó (ateista), azaz materialista vallás.
Nézzük most meg a Bibliában – rögtön az elején – Ádám és Éva bukásánál, hogy mi is történt. A Sátán így kísértette Ádámot és Évát:
„A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: a kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg, hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért. Szakasztott azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett”. (1 Mózes 3.1-6)
Mit látunk ebből a rövid igeszakaszból?
A humanizmus meghatározása és az ember bukásának története között tökéletes az azonosság. Ebből egyértelműen látszik, hogy a humanizmus a bukott – Istentől elszakadt – ember vallása, ami a Sátán ravasz, hitető munkájának az eredménye. A humanizmus feltalálója a Sátán.
Tudjuk Isten igéjéből azt is, hogy
A humanizmus, ami azt állítja magáról, hogy az emberek javát keresi, ami jó és nemes az ember számára, valójában az ember bukásának az okozója!
A humanizmus szellemi ötletgazdája a Sátán, ami éppen ezért egy antikrisztusi szellemet hordoz, ami Ádám és Éva bukásával kezdődött és évezredeken keresztül vívja Istenellenes harcát, hogy romboljon, pusztítson és öljön.
Ha bárki a humanizmus nevében jön, aki valójában Istentagadó és az emberek jótevőjének állítja magát, ne higgyetek neki, mert a Sátán követe ő és a törvénytipró Antikrisztus útkészítője, akit az antikrisztusi szellem mozgat. Vigyázzatok és legyetek éberek!
Az Úr óvja meg az övéit minden hitetéstől, aminek eredménye csak romlás és pusztulás. Isten megígérte, hogy Ő gondoskodni fog az övéiről, mert Ő valóban a javukat akarja.
„A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10.10-11)
forrás:
https://keskenyut.wordpress.com/2017/12/03/a-humanizmus-teveszmeje-abonyi-sandor/