LÉLEK-BARÁT

A házasság ápolása – Abonyi Sándor és felesége

Természetes dolog, hogy a tulajdonunkban lévő épületeket, műszaki és egyéb tárgyakat, virágokat, fákat, állatokat gondozzuk, ápoljuk, felújítjuk vagy kijavíttatjuk. Gondoljunk például az autóra, hogy milyen kötelező időszakos ellenőrzéseket és karbantartásokat kell elvégezni rajta, hogy biztonságosan közlekedhessünk vele.

Az is természetes dolog, hogy saját testünket nap-mint nap ápoljuk, és tisztán tartjuk. Vannak, akik konditerembe járnak vagy más módon sportolva tartják karban a testüket. Az egészségünk megőrzése érdekében, de főleg a megromlott egészségi állapotunk helyreállítása érdekében igyekszünk kitartóan bármit megtenni.

Amikor azonban az emberekkel beszélgetünk, és az kerül szóba, hogy a házasságot is ápolni kell és karban kell tartani, sokan értetlenül néznek mintha sosem hallottak volna ilyenről. Pedig nagyon fontos és egyszerű dologról van szó.

A házasság alapja

Nézzük most meg röviden, hogy mi is az, amit ápolnunk kell, és hogyan tegyük azt. Mit mond Isten használati útmutatása – az Ő igéje – az emberek házasságáról és hogyan lehet egy egész életen át boldog házasságot megélve szentségben megmaradni.

Isten a föld benépesítése érdekében teremtette az embert férfivá és nővé, hogy szaporodni tudjanak és be tudják tölteni Isten akaratát. Isten akarata továbbá az is, hogy a szaporodás ne férfi és nő parázna kapcsolatán keresztül valósuljon meg, hanem egy férfi és egy nő egész életükre szóló házassági szövetségi kapcsolatán keresztül, mert a házasság két ember (egy férfi és egy nő) Isten előtt megkötött szövetsége, ami egy életre szól.

Az 1 Mózes 2.24-ben az ige azt mondja: ….. és lesznek (ketten) egy testté.

Az ige szerint a férj feladata, hogy úgy szeresse a feleségét, mint saját magát és a feleség feladata pedig az, hogy tisztelje a férjét (Ef 5.33).

Isten azért gondolta ki a férfi és a nő közötti házasságot, mert erős szexuális vágyat oltott beléjük a szaporodás miatt. Házasság nélkül lehetetlen lenne megtartóztatni magukat és egy végtelen, követhetetlen parázna kapcsolatok szövevénye lenne az emberek élete, ahol lehetetlen lenne felelősséggel gondot viselni a megszületendő gyermekekről.

Isten akarata továbbá az is, hogy mindenkinek saját felesége és saját férje legyen és ne a másikét kívánja meg, a más feleségén vagy más férjén legeltetve a szemét, hanem „kössön szövetséget a szemével” és ne testi vágyakat táplálva nézzen a másik nemre.

Isten nem a parázna kapcsolatokban, hanem a házasságban akarja, hogy a férfi és a nő is kiteljesedve és egymás megelégedésére éljenek szexuális kapcsolatot, nem fosztva meg (tagadva meg) magukat egymástól, hanem a másik fél akaratának vetve alá a saját testüket.

„A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon (saját) felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon (saját) férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.”    (1 Korintus 7.2-6)

A házasság egy nagy vállalkozás, mert az életük korábbi részében külön élő, egymást nem ismerő férfi és nő úgy döntenek, hogy életük nagy részét, ami 50-70 év is lehet, együtt élik le. A házasság megkötésekor felvállalnak egy jóban-rosszban való együttlétet, kölcsönös gondoskodást, védelmet, hűséget egymáshoz és ragaszkodást a másik iránt. Amikor elkezdődik a házasság, még nagy a szerelem, igazából nem is ismerik egymás jó és rossz szokásait, gyengéit. Hetek, hónapok múltán jönnek rá, hogy az addigi életvitelük nem folytatható ugyanúgy tovább, mert most már ott van a másik fél, akire ugyanannyi időt kell szánni, mint magukra. Sőt rövidesen nő a család, aszerint hogy mennyi gyerek születik. A gyerekek gondozása, a velük való foglalkozás még több időt igényel, ami tovább szűkíti az egymással való foglalkozásra fordítható időt.

Az évek elteltével rá kell jönni, hogy a test szépsége a természetes öregedési folyamat eredményeként múlandó, ami főleg a nőknél jelentkezik problémaként: „csalóka a báj, múlandó a szépség” (Péld. 31.30), de ez kihat a férfiakra is, akik továbbra sem akarnak lemondani a szépségről és ilyenkor elkezdik máshol – sokszor más fiatalabb feleségét kiszemelve maguknak – keresni a „megoldást”. Ez „félrelépésekben” (házasságtörés), de végső soron válásban is végződhet, pedig az ige parancsa az, hogy se a férj, se az asszony ne váljon el.

„Legyen forrásod áldott és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.”    (Péld. 5.18).

Mint említettük Isten akarata az, hogy az asszony tisztelje a férjét és engedelmeskedjen neki, a férj pedig szeresse a feleségét.

„Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza,” (Ef.5.28-30).

Ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy megváltoztak a párkeresési szokások. Sokszor a külső szépség alapján, szerelemből, minden korlátot átlépve, szabadon választanak maguknak párt az emberek, de ennek ellenére olyan magas sosem volt a parázna kapcsolatok és a válások aránya, mint manapság. A nagyszüleink idejében sokszor a szülők választották ki a gyerekük párját, amit az engedelmes gyerekek legtöbbször el is fogadtak. Erre a bibliai időkben is látunk példát, amikor Ábrahám feleséget hozat fiának, Izsáknak. Az 1 Mózes 24. fejezetben olvashatunk erről.

Amikor már nem a szülők választották ki a leendő házastársat, akkor a nőtlen férfiak udvaroltak a hajadon lányoknak, akiknek a találkozása sokszor a szülők jelenlétében történt. Voltak férfias udvarlási szokások, amik mára teljesen feledésbe merültek, és a lányok „futnak” a fiúk után, ezáltal teljesen fölöslegessé vált az udvarlás. A régebbi időkben – annak ellenére, hogy sok házasság nem indult nagy szerelemmel – életük végéig kitartottak egymás mellett, ahogyan házasságkötéskor esküvel fogadalmat tettek egymásnak. Legtöbbször az is előfordult, hogy a házasság során szerették meg egymást és kölcsönös tisztelettel és szeretettel voltak egymás iránt, ami akkoriban még az emberi kapcsolatok alapja volt. Mindezzel együtt és ennek ellenére igen ritka volt a házasságtörés és a válás.

Az autó hasonlatra gondolva, ha valaki biztonságosan akar közlekedni, akkor egy jó konstrukciót (márkát) kell venni és rendszeresen szervizelni. A szocialista idők autóinak idejében, aki Dáciát vett, ami nem volt alapvetően egy rossz konstrukció, de nagyon hanyagul volt összeszerelve, ezért sok vásárló szétszedette és mindent leellenőriztetett benne és újból „összeszereltette egy szakemberrel”, hogy biztonságosan közlekedhessen vele.

Így van ez sok mai házassággal is. Az ember Isten alkotása, egy tökéletes „konstrukció”, a hiba az összeszerelésnél és szervizelésnél van. Sok házasság nem Isten szerinti alapokon jött létre – nem „Isten szerkesztette egybe” – és nem sok gondot fordítanak arra sem, hogy gondoskodjanak a rendszeres ápolásáról, hogy jó állapotban megőrizzék azt, hogy házasságtörés, válás ne következzen be. A megoldás itt is az, hogy a házasságot legelőször az Isten szerinti alapokra kell helyezni – hagyni, hogy egy „szakember”, az alkotó – egybeszerkessze azt és akkor biztonságban lehetünk felőle. Ehhez azonban szükséges a házasság rendszeres és folyamatos ápolása is.

Miért van ma sok rossz házasság, sok válás és újraházasodás?

Miből gondolja valaki, hogy aki nem tanulta meg a házasság alapvető együttélési szabályait és kudarcot vallott a házassága, egy másik házassága majd sikerülni fog? Isten nem így látja ezt, ezért nem is támogatja, sőt bűnnek nevezi az újraházasodást. A megoldás az első és egyetlen házasság Isten szerinti alapokra helyezése és az Isten szerinti alapelvek szerinti ápolása.

A hiba sokszor már a párválasztásnál kezdődik. Nem a nő belső értékét, hanem a külsejét veszik alapul. Az ige parancsa a nők felé:

„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.”   (1 Péter 3.3-4).

Amikor a párválasztás alapja az, hogyan néz ki a külsőt illetően a nő, akkor a házasság után is megmarad az a szokása, hogy divatosan, vonzóan kell öltözködnie, ékszereket hordania és naponta, divatosan összehangolni ezeket: a ruhát, a cipőt, a táskát és ezáltal minden a külsőségekre irányul. A belső értékek – „a szív elrejtett embere és a csendes lélek” – teljesen háttérbe szorulnak. Nem kell azonban és nem is szabad, hogy slamposan és feltűnően ízléstelenül viseljenek gondot magukra a nők. Erről szól a blogon megtalálható „Szent asszonyok öltözködése” című írás.

A fiatal asszonyok, ha a külsejükre helyezik a hangsúlyt, akkor nem csak a férjüknek akarnak tetszeni, hanem más férfiaknak is, megfelelni egyben a világi elvárásoknak is. A manapság szokásos – házasság nélküli – „összebútorozás” és együttélés, egyáltalán nem felel meg az Isten szerinti tartós házasság (kapcsolat) alapjának: nem vállalják fel egymást, nem kötelezték el magukat egymás felé, mindkét fél a saját elvárásai szintjén marad és legtöbbször nincs szó lemondásról és a másiknak való élésről, ami a házasság alapja. A szexuális vágy nagyon erős, ami Istentől való dolog, de Isten azt csak a házasság keretében tervezte el, amivel Isten az egymáshoz való erős kötődést és a szaporodást is segíti. Ha azonban a szexuális kapcsolat nem a házasság keretében jön létre, akkor az nagy „megkötő erővel” rendelkezik, amiről a „paráznaság szelleme gondoskodik”. Ezért is nagyon nehéz egy ilyen kapcsolatból „kiszabadulni” és nagy sérüléseket is el lehet szenvedni ez által.

A házasságot „menet közben” kell és lehet tökéletesen megtanulni. Még 30-40 év után is van mit tanulni egy működő házasságban, hogy a házasság valóban tökéletes és boldog legyen. Erre semmiképpen sem a „próba házasság” a megfelelő forma, ami legtöbbször csak elrabolja a pótolhatatlan fiatal éveket és a családalapítás idejét nagyon kitolja. Mindenki csak veszít vele: maguk a házasok, a család, ha egyáltalán akarnak gyerekeket, és az egész társadalom is. Érdemes észrevenni azt is, hogy a válások nagy része nem a házasfelek közötti szexuális problémából származik, hanem abból, hogy mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni, ill. hogy valamelyik fél megkívánt valaki mást. (A különböző társkereső oldalak bőséges kínálattal állnak a keresők rendelkezésére. A fotókon látható módon magukat kínálva egyszeri vagy hosszabb távú kapcsolatot ajánlanak, kinek-kinek igényei szerint). Ilyen alapról indulva sosem lehet az igazi, boldog házasságot megtapasztalni, ha valaki tényleg házasodni akar és nem csak „partnert, párt” akar keresni magának.

A házasság ápolása

A házasság csak jó alapokra helyezve és folyamatos ápolás mellett működik, amin folyamatosan (naponta, hetente, évente; még 20-30 év múltán is) munkálkodni kell: nem működik magától Mindkét félnek folyamatosan meg kell tennie a maga részét, hogy jól működő boldog házasság legyen.

Ez az, amit a legtöbben nem vesznek figyelembe és ezért fut zátonyra sok házasság. A „keskeny út” blog letöltési statisztikájából is látszik, hogy még hívő emberek között is a legkeresettebb téma a házasságról szóló üzenet, mert a legtöbb emberi probléma két ember szoros együttélésekor derül ki. Az is látszik, hogy még hívők esetében is sokan nem a megromlott, vagy a nem működő házasságuk megjavítására törekednek, hanem az abból való kilépés (válás) és az újraházasodás útját keresik és szeretnének meggyőződni – különböző igei tanítások között kutatva – tettük helyességéről.

A házasságban a fentieken túl nagyon fontos a teljes őszinteség, a folyamatos kommunikálás (a dolgok jó értelemben vett kibeszélése és tisztázása) és az egymás iránti bizalom. Nincs konfliktus mentes házasság! A jó házasság attól jó, hogy jól tudják a konfliktusokat kezelni. A konfliktusokat nem lehet kikerülni és elfutni előle, mert azok mindig adódnak és a lerendezetlen konfliktusok csak eltávolítják egymástól a házaspárt. A végén pedig már természetesnek gondolják, hogy nincs más megoldás csak a válás. Pedig ez hazugság! Isten akarata a „megbékélés egymással” és a dolgok helyreállítása.

A házasság nem önmagunkról szól, hanem a másikról, ami áldozatot és sokszor a saját akaratunkról való lemondást igényel. Az „Isten szerkeszti a kettőt eggyé” azt jelenti, hogy két különböző és sokszor ellentétes tulajdonságokkal rendelkező embert hoz össze egymással és szerkeszt eggyé. A két embernek az erősségei és gyengeségei teljesen különböznek egymástól és Isten akarata az, hogy az egymás erősségei kiegészítsék egymás gyengeségeit, és mint a „fogaskerekek” úgy kapcsolódjanak egymáshoz, és ne egymásnak feszüljenek, egymást hibáztatva a másik gyengeségei miatt, amiben ők erősek. Fontos ezt megértenünk, amit sajnos nem sokan tudnak, vagy nem akarnak tudomásul venni. Ezért nagyfokú alkalmazkodásra van szükség, hogy egymás gyengeségeit szeretetben elviseljék, ne tegyenek mindent szóvá, ne folytassák a saját önző életüket, hanem adjanak fel dolgokat a másik fél kedvéért azért, hogy békés, örömteli életet éljenek. Sok probléma alapja az önző életmód folytatása, ami arról szól, hogy csak azt fogadom el, ami nekem jó. Ha valami nem felel meg a másikban, akkor nem azért kell imádkoznom, hogy ő változzon meg, hanem azért, hogy Isten engem változtasson meg. Amikor az én magatartásom a szükséges módon megváltozik, akkor ő is meg fog változni.

Isten sokszor a társunkon és másokon keresztül (pl. szomszéd, munkatárs), akar formálni minket. Ezért olyan helyzetek adódnak az életünkben, ami által meg akarja változtatni jellemünket, formálni akar minket ott, ahol hiányosságaink vannak. Így munkálja ki bennünk a hosszú tűrést, jóságot, állhatatosságot, stb. Gal.5.22. ige szerint.

A civakodás egyik oka az, hogy egyik fél sem enged, és nem akar megváltozni. Bekeményítenek, szapulják egymást, szomszédjukat, munkatársukat, sőt gyerekeiket is. A szívünk állapotával van a baj, nem akarunk magunkba nézni, inkább másokat hibáztatunk.

„Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember”.  (Péld.27.19.)

A házasság ápolásának másik fontos pillére az egymás közötti kapcsolat ápolása, beleértve a gyerekeket, szülőket, nagyszülőket, testvéreket is. A házaspároknak időt kell szánni egymásra és meghallgatni a másikat: éppen mi foglalkoztatja, van-e valami megoldatlan feladat a családban, van-e gond a gyerekekkel, vagy mit szeretne a feleség, hogy a férje besegítsen neki egy munkában, vagy fordítva. A szülőknek hasonló módon foglalkozni kell a gyermekekkel is. Fontos a szülők mintája, hogy a férj hogyan szereti a feleségét és a feleség hogyan tiszteli a férjét és engedelmeskedik neki. A gyerekek a szülők példamutatásán keresztül tanulják meg a szeretetet, a tiszteletet és az engedelmességet. Egyik hívő barátom mondta egyszer: „a gyerekek nem azt teszik, amit a szülők mondanak nekik, hanem amit tőlük látnak.” Fontos a gyerekek jövője szempontjából, hogy milyen házassági mintát „örökölnek”. Mindez a férj felelőssége, hogy kialakuljon a családban, mert Isten őt szánta fejnek a házasságban és a családban egyaránt. Sajnos általános probléma, hogy a férjek nem vállalják fel ezt a felelősséget és így a feleség veszi a kezébe az események irányítását. (Ez nem új dolog, mert már ez volt Ádám és Éva bűne is a paradicsomban)

Ehhez nem kell külön „leülni és megbeszélni”dolgokat, hanem a maga természetes módján – életszerűen: ebéd, vacsora közben, TV nézés közben, vagy közös családi program keretében – is meg lehet beszélni. Nem szabad halogatni a problémák megoldását, hanem minden nap időt kell erre szánni, amikor mód van a problémákat tisztázni és megoldani. Ilyen problémás helyzet lehet a nem várt kiadások, vagy a megtakarítások célszerű elköltésének megbeszélése is. Fontos, hogy a kényes, vagy konfliktushelyzetet előidéző dolgokról, mindig a felmerülés idején beszéljenek és rendezzék le. Mindezt higgadtan, nem kiabálva vagy veszekedve tegyék. A „harag nem jó tanácsadó”, ezért mindig meg kell várni azt a legkorábbi időpontot, amikor józanul tudunk beszélni egy-egy problémáról.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld.15.1)

„Ha haragusztok is ne vétkezzetek, a nap ne menjen le a ti haragotokkal”.  (Ef.4.26).

Minden napot békességgel zárjunk le, hogy nyugodt lehessen az éjszakai pihenés és jól induljon a következő nap.

A házasság ápolásához hozzátartozik az is, hogy tiszteletben tartjuk a másik hobbiját, szabad idejének eltöltését. Ha pl. a férj szeret horgászni vagy valamit sportol, és ez volt a kedvenc időtöltése már a házasságkötés előtt is, akkor a házasság idején ne akadályozzuk ebben. Helyes azonban, ha mi is érdeklődni kezdünk ezek után, annak ellenére, hogy ez minket eddig nem érdekelt. A napi beszélgetések során ezek mindig elő fognak jönni, és ha a téma nem érdekli a feleséget, akkor a férj a baráti körével fogja megbeszélni azt, sőt velük szervezi meg az ilyen irányú együttléteket is. Egyrészt kimaradunk valami közös dologból, ami az „egy testté válás” része lenne, másrészt az elutasításunkkal okot adunk a férjünknek olyan külön utakra, amiből később elhidegülés, rosszabb esetben válás is kialakulhat. Mindenki szívesen beszél arról, amit szeret csinálni, ezért hallgassuk meg a férj élménybeszámolóját, érdeklődjünk szakmai dolgokról, még akkor is, ha azokban nem vagyunk szakemberek. Sőt megkérhetjük a férjünket, hogy időnként vele mehessünk horgászni (akár gyerekekkel is), vagy részt vehessünk az adott sportrendezvényen, aminek ő résztvevője. Talán sikeresebb is lesz a részvétele azon, ha látja a családját, akik őt buzdítják. Otthon pedig együtt nézhetjük meg a TV-ben az aktuális sportműsort, kikapcsolódásként.

A feleségek ugyanígy elvárják, hogy a férjük meghallgassa őket, hogy mivel töltötték el a napjukat, kivel mit beszéltek, kit szeretnének vendégségbe hívni, mi történt a gyerekekkel, stb. Ha a feleség szereti a művészetet, a természetjárást vagy a virágokat, jó néven veszi, ha együtt elmennek egy galériába, közösen vásárolnak növényeket és együtt rendezik el azt, vagy gondozzák a kertben. A férj örömöt fog okozni a feleségének, ha névnapra, születésnapra meglepi valami különlegességgel, akár együtt is megvásárolva azt. Netán elmennek együtt egy virágkiállításra, de lehet, hogy a feleség szeret rajzolni, festeni, kézimunkázni, sütni-főzni, stb. Mindig vannak rendezvények, kiállítások, sőt a gyerekek is örülnek, ha apu, anyu hobbija iránt érdeklődhetnek, mert ők is hasonló érdeklődéssel rendelkezhetnek.

A jó házassághoz tehát hozzátartozik a kötetlen beszélgetés, a másik örömében-bánatában való osztozás. A házasság ápolásakor fontos a sok apró dologhoz való hozzáállásunk, aminek nem szoktunk jelentőséget tulajdonítani, vagy egyszerűen elfelejtkezünk róla. Ilyen lehet pl. a naponkénti gyengéd ölelés, a másik megsimogatása, arcának gyengéd érintése, egy-egy puszi, ami nem a házasélet megélésekor történik, hanem napközben a szeretet jeleként. Ezeket jó, ha a gyerekek is látják, mert így biztonságban érzik magukat és fontos tudniuk, hogy „apu és anyu szeretik egymást”, sőt ebből a gyerekek is megtanulják, hogyan kell azt csinálni, amikor később ők is házasok lesznek, mert emlékezni fognak rá. A feleségek tiszteletüket és hálájukat fejezik ki azzal, ha megpuszilják vagy megsimogatják a férjük kezét. A kéz érintése, a vállak gyengéd megszorítása szavak nélkül is bátorítást jelent a másik számára, jelzés, hogy veled vagyok, vigyázok rád. Ezekre különösen a nőknek van nagy szükségük, mivel ők alapvetően érzelmi beállítottságúak. Természetesen jó, ha a szeretetünket, szerelmünket időnként szavakban is kifejezzük. Alig látnak ma a gyerekek jó házasság mintákat otthon a családban, hiszen az óvodában, iskolában alig van olyan gyerek, akinek a szülei nem váltak el és nem egyedül nevelik őket.

A házasság ápolása az egyetlen út, mellyel tartóssá tehető egy házasság. Elkerülhetők általa a tartós, mély érzelmi sérülések, elhidegülés, majd az azt követő házasság szétesés, vagyis a válás.

Sok ember nem ismeri fel az életében a házasság rendezettségének fontosságát. Sajnos így vannak ezzel a hívők is. Nem gondolnak bele, hogy a házasságukkal Krisztus és az egyház kapcsolatát ábrázolják ki. Ezért egyetértünk Paul Washerrel, aki a Házasság lényege” című írásában a rendezett házasságot mindennél fontosabbnak tartja. Ezért a hívő emberek csak akkor gondoljanak különböző szolgálatokra, ha a házasságuk teljesen rendben van.

A házasságot ezért naponta ápolni kell és minden alkalmat meg kell ragadni a házasság tökéletesítésére. Nem lehet egy napot vagy egy hét végét kitűzni, hogy majd „akkor megoldjuk ezt”.

Isten jót tervezett a számunkra, amikor két embert a házasságban egybeszerkesztett. Éljünk ezzel az Istentől kapott lehetőséggel, ami áldás lesz számunkra. A család békés, szeretetteljes légköre nyugodt, stressz mentes napokat eredményez, ami hosszú élethez vezet!

Mindezeket 45 éves házasság tapasztalata alapján tudjuk mondani abban a tudatban, hogy Isten még ma is munkálkodik a házasságunkon, hogy egyre inkább tökéletes legyen.

 – § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Abonyi Sándor és Abonyi Sándorné

forrás:

https://keskenyut.files.wordpress.com/2016/05/a-hc3a1zassc3a1g-c3a1polc3a1sa1.pdf

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat